Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

Somogyi Néplap 1985. március 25., hétfő KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Elkészült az első kísérleti példánya annak a 365-ös jelű, 40 ülőhelyes távolsági autóbusz­nak, amelyet a székesfehérvári Ikarus gyárban és a budapesti gyárban közösen terveztek. Az új busz március végén indul a Szovjetunióba tesztelési útjára. A tervek szerint 1986- ban 15 darabot gyártanak, majd 1981-től megkezdik a sorozatgyártást. Tárgyalás a japánokkal .................... ..........................................................................................................................................................................................................- -.....................—...............................................................-........ ................. A MAGYAR VIDEO JÖVŐJE Az elektronikai szórakoz­tató cikkek világforgalma folyamatosan növekszik: a nemzetközi prognózisok sze­rint az évtized végén az em­beriség már 180—190 milli­árd dollárt, csaknem há­romszor annyit költ ezekre a termékekre, mint 1980- ban. Az érdeklődés egyre in­kább a videotechnika felé fordul: a forgalom 60 száza­lékát már most a képmag­nók, kamerák és kazetták adás-vétele teszi ki. A hazai videózás 6—8 év­vel ezelőtt kezdődött, s becslések alapján jelenleg 40—45 ezer készülék üze­mel : háromnegyed részük magánkézben, a fennmaradó hányad az oktatás és a köz- művelődés területén. A vi­deomagnók, kamerák és ka­zetták döntően egyedi im­port útján kerülnek az or­szágba, s bár a Belkereske­delmi Minisztérium mind­eddig nem biztosított devi­zát a vásárlásra, támogat­ja a kedvező árucsere lehe­tőségek kihasználását. Anyanyelvi szinten örvendetes, hogy az ed­dig beérkezett, valamint a lakosságtól bizományi érté­kesítésre átvett videomag­nók 95 százalékát a közüle- tek vásárolták meg. Gon­dot okoz ugyanakkor, hogy — a koordinálatlan beszer­zés következtében — pilla­natnyilag három, egymás­hoz nem illeszkedő rendszer szerint működő, rendkívül sokféle márka és típus van használatban, ami a javí­tást és a műsoros kazetta- ellátást egyaránt nehezíti. felhasználási módjai, rugal­massága, viszonylag egysze­rű, könnyen elsajátítható kezelése, és még számos más egyéb előnye folytán a társadalmi gyakorlat legkü­lönbözőbb területein igen jelentős. Első a közösség Ennek ismeretében nyil­vánvaló, hogy a kormány­zat a video-kuLtúra fejlesz­tése során elsősorban a kö­zösségi, csoportos felhaszná­lási formákat támogatja, amelyek az általános és kö­zépiskolákban, a pedagógus- képzésben, a nyelvoktatás­ban, a tanulók készség- és képességfejlesztésében eddig is szép eredményeket hoz­tak, szinte nélkülözhetet­lenné váltak. A magyar vi- deoművek és programok létrejöttének szorgalmazása, a magyar játékfilmek video- változataimak elkészítése és kölcsönzésük bővítése azt a célt szolgálja, hogy a videó­zás mielőbb váljék nemzeti kultúránk szerves részévé. Miután a termelés-korsze­rűsítés, az oktatás, a szelle­mi élet, valamint a lakosság igénye alapján a videotech­nikai eszközök iránti ke­reslet jelentős növekedésére lehet számítani, a kormány­zat arra is figyelmet for­dít, hogy a hazai videózás rendszere egymáshoz jól il­leszkedő, előnyösen működ­tethető elemekből épüljön fel és a hazai gyártás meg­felelő műszaki színvonalon fejlődjön ki. Miközben a vállalati és az egyedi külföldi beszerzés csatornái továbbra is járha­tók maradnak, a Videoton és a japán AKAI cég koo­perációjában az elmúlt év végén már megindult a vi­deomagnó hazai összeszere­lése. Egyelőre ezer darabról van szó, de a tervek sze­rint a jövő évben évi 3000 készülék összeszerelésével folytatódhat a közös mun­ka. A licenc, illetve a know- how vásárlást és beruházást igénylő esetleges saját gyár­tásról a magyar cég csak alapos megfontolás után, a későbbiekben dönt. Gyártás és szerviz Az Orion is japán válla­lattal, a Matshushitával kez­dett tárgyalásokat évi 50— 100 ezer darab képmagnó gyártásának elindítására — licenc és kmow-how vételé­vel. Bár még nem lehet számot adni konkrét meg­állapodásról, bizonyos, hogy az évi ötmillió készüléket, s annak valamennyi alkatré­szét egyedül előállító cég szakemberei az Oriont al­kalmasnak találták a gyár­tásra. A hordozható színes ka­merák, valamint a video­kazetták hazai gyártására ugyancsak vannak sikerrel kecsegtető elgondolások, s örvendetes, hogy a Ramo- vill, valamint a Gelka felké­szül a videotechnikai eszkö­zök és berendezések garan­ciális, illetve azon túli ja­vítására. Grenitzer Róbert Keresetszabályozás „Jelenléti díj" helyett teljesítménybér 1985 talán fordulatot je­lent a hazai bér- és kere­setszabályozás történetében: egyre inkább az adott év teljesítménye, az elért nye­reség, a vállalat teherviselő képessége szabja meg a ke­reseteket, és nem az előző évben elért bér-, illetve ke­reseti színvonal. Emellett az sem lebecsülendő jellemző­je az új szabályozás szelle­mének, hogy a bért, a ko­rábbi „jelenléti díjat” való­ban a teljesítmény elismeré­sének díjává változtatja. Bér és kereset Korábban mindig bérsza­bályozásról beszéltünk. En­nek oka az volt, hogy a bé­rek szabályozása állt a ren­deletek alkotóinak szándé­kában. A keresetek és a bérek különbségét főként a részesedési alapból fizethető összeg tette ki. Most janu­áritól az egységes, osztatlan érdekeltségi alap (lásd elő­ző heti magyarázatunkat) felhasználása szabad, tehát ha ezt a dolgozók jutalma­zására, premizálására óhajtják felhasználni, akkor azt — többnyire — újabb adó nem terheli. A szabá­lyozás tehát bizonyos érte­lemben összemossa a béreket és az egyéb, főállású mun­kából származó jövedelme­ket. Ezért jogos a bérek he­lyett inkább keresetekről beszélni. A dolgozó oldalá­ról is értelmetlen kettévá­lasztani a két tételt, hiszen a borítékban megkapott fo­rint sincs megpántlikázva: ez a bér, ez pedig kereset. Az már más kérdés, hogy a vállalat milyen belső ösz­tönzést alkalmaz, a kifize­tésre rendelkezésre álló ösz- szegből mekkora részt ad alapbérben, és mekkora részt mozgóbérként, juta­lomként, prémiumként. Mindazonáltal a januártól életbe lépett különböző ke­resetszabályozási formák a vállalatnak a korábbinál na­gyobb szabadságot adnak abban, hogy milyen bérpo­litikához milyen kereteket használ fel. Keresetszint szabályozás Ez a forma a mindenkori keresetek szintjét adóztatja, függetlenül attól, hogy mek­kora volt a vállalatnál az előző évi kereset színvonala. Jellegzetessége, hogy már az első kifizetett forintnyi ke­resethez is teljesítménykö­vetelményt kapcsol. Ez a szabályozási forma a jövő ígérete, de már most is a versenyszféra, tehát elsősor­ban a feldolgozó ipar, vala­mint az építőipar jellemző­je. A vállalat munkaválla­lóként, személyenként mu­tatja ki, mekkora a kereset, és ennek személyenkénti adója, amelyet progresszí­van emelkedő mérték sze­rint fizet. Például az évi 48 ezer forintos kereset után az adó 4200 forint, 96 ezer forintnyi kereset után pedig 17 400 forint. Tehát amíg a kereset az előzőnek duplája, addig annak adója — ame­lyet a vállalat fizet! — majdnem négyszerese. A ke­resetek emelkedése ebben a formában a vállalat nyere­ségességétől, más szóval adó­viselő képességétől függ. Ha alacsony a bérhez viszonyí­tott nyereség, akkor előfor­dulhat, hogy a vállalat kénytelen az elért keresete­ket is csökkenteni, esetleg a felesleges munkaerőtől meg­szabadulni. Keresetnövekmény­szabályozás Ez a forma hasonlít a ko­rábbi bérszínvonal szabályo­záshoz, attól azonban lé­nyegesen különbözik is. A hasonlóság abban áll, hogy itt is a már elért (bázis) kereseti — tehát nem bér! — színvonal adómentes, újabb adó nem terheli. (A fenti szabályozási formával ellentétben.) A növekmény után kell adózni. A korábbi színvonalszabályozáshoz ké­pest a különbség elsősorban abban jelentkezik, hogy itt nem a bér, hanem a kere­set a számítás alapja, vala­mint egyénenként kell ki­számítani a növekményt. A rendszer a kereseteknek a korábbinál nagyobb növelé­sére teremt alkalmat, hiszen az adókulcsok enyhébbek, viszont nincs adómentes emelés. (A bázisbér, illetve kereset korrekciója itt nem lehetséges.) Elsősorban azoknak a vállalatoknak volt érdemes ezt a formát választaniuk, amelyek már magas kereseti színvonalat értek el. Szigorított központi keresetszabályozás Ezt a formát az illetéke­sek a versenyszférában mű­ködő, de gazdálkodási gon­dokkal küszködő vállalatok részére találták ki. Lényege: a már élért kereseti színvo­nalat a vállalat adómentesen 2 százalékkal emelheti, és egy újabb százalékpontnyit már adóteherrel. Ha ezt a vállalat valamilyen oknál fogva túllépné, akkor köte­les az első két százalék után is adót fizetni. Felté­telezhető, hogy a kereset- szint-szabályozásba sorolt vállalatok csak akkor vá­lasztják a szigorított for­mát, ha létszámcsökkentés­sel, fejlesztési forrásaik egy részéről történő lemondás­sal sem tudnak akkoraadó- terhet vállalni, amely a ke­resetszint- vagy keresetnö­vekmény-szabályozásban legalább 3 százalékos kere­setnöveléshez szükséges. Azt is látni kell, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a szigo­rított formát választják, a dolgozók nem képesek ke­resetük reálértékének meg­őrzésére, így feltehetőleg je­lentős részük lemorzsolódik, elvándorol a jobban fizető, perspektivikusabb vállala­tokhoz. Központi keresetszabályozás Ebben a modellben köz­pontilag meghatározott, adó­mentes keresetnövelésre nyí­lik lehetőség. (Ebben az év­ben például 5,5 százalék.) Ha a vállalat még e mérték fölött is emelni óhajtja a kereseteket, akkor azt adó­teher vállalásával megtehe­ti. Az adó progressziója — miközben magasabb szintről is indul — erőteljesebb, mint a keresetnövekmény­szabályozásban. Központi keresetszabályozásba kerül­nek azok a vállalatok, in­tézmények, amelyek nem a versenyszféra résztvevői (például a vízgazdálkodás, a vasút, a posta, a lakás-, a város- és községgazdálkodá­si szolgáltatások), vagy ahol a nyereségesség lehetőségei korlátozottak, esetleg nem kívánatos a túl nagy ösztön­zés a minél magasabb nye­reség elérésére. (Ez a hely­zet például a kulturális szolgáltatásoknál.) A vezetők érdekeltségi rendszere Az idei és a jövő esztendő az áttérés időszaka az új vállalatirányítási formákra. A vállalatok legnagyobb há­nyadánál a vezetők kivá­lasztása, jutalmazása a vál­lalati tanácstól, a közgyűlés­től függ majd. Ez másfajta érdekeltségi rendszert kíván. Erősödik a vagyon arányá­ban kiszámított nyereség szerepe a jutalmazásokban, erre épül a központilag elő­írt rendszer — képletekkel, pontos számításokkal —, és visszaszorulóban vannak az egyéb célok teljesítéséért adott jutalmak. A komplex jutalmazási rendszer már az idén megszűnik és várható­an a vezetői prémium há­romnegyed részét a már em­lített központilag előírt rendszer alapján fizetik ki. A vezetők prémiuma azon­ban könnyen veszélybe ke­rülhet, amennyiben a válla­latnál a keresetek gyorsab­ban emelkednek, mint a tel­jesítmények. A vállalatnál az első számú vezető pré­miumának forrása az egysé­ges érdekeltségi alap, a he­lyettesek prémiumát a töb­bi dolgozóval azonos for­rásból kell fizetni. Gazdasági növekedés KAKAÓKONFERENCIA Napjainkban már senki sem vitatja, hogy a videó — a számítógéppel együtt — az információk továbbí­tásának, megértésének, hasznosításának kulcsele­me. össztársadalmi érdek, hogy a felnövekvő generá­ciók anyanyelvi szinten is­merjék a legújabb technika „nyelvét”, mert csak így lesznek képesek eszmei és konkrét gazdasági értelem­ben véve kifizetődő módon bánni ezekkel a médiák­kal. Ha meggondoljuk, hogy a videó nyelvén igazi mű­vészi értékek, tartalmak is közölhetőek, teljesen ké­zenfekvő, hogy az informá­ciócsere, a nyilvánosság eszközekénti — a kulturált, művéltető szórakozáson túl — használata közelehb vihet társadalmi-gazdasági célja­ink eléréséhez is. A videó alkalmazhatósá­ga — rendkívül sokoldalú A közöspiaci országok gazdaságának növekedési üteme tavaly 2,4 százalékos volt, valamivel gyorsabb a korábban vártnál — álla­pítja meg az európai közös­ségek bizottságának jelenté­se. Az infláció kiszűrésével készült számítások szerint 1983 folyamán csupán 1, egy évvel korábban pedig mind­össze fél százalékkal nőtt a tíz tagállamban a nemzeti össztermék. A tavaly októberi előre­jelzések az 1984-es év egé­szére vonatkozóan 2,2 szá­zalékos növekedést jósoltak. Bár ennél végül is 0,2 száza­lékkal gyorsabb volt a tem­pó, a többi fejlett tőkés or­szághoz képest még így is jelentős a nyugat-európai lemaradás. Az Egyesült Ál­lamokban tavaly 6,8 száza­lékkal nőtt a nemzeti össz­termék, Japánban 5,6 száza­lékkal, Kanadában pedig 4,6 százalékot jegyeztek fel. A jelentés szerint az idén a közös piaci tagállamokban elsősorban a belső kereslet megélénkülése lesz a növe­kedés motorja, s így vala­melyest csökkenni fog az országcsoport exportnöve­kedésének dinamikája. Az infláció üteme 1984 folyamán a tavalyelőtti 7,6- ról 6,1 százalékra fékező­dött, s immár negyedik éve lassul. Ennek legfőbb oka­ként a jelentés a bérköltsé­geknek a korábbinál szeré­nyebb növekedését jelölte meg. Az idén várhatóan 5,1 százalékra lassul a drágulá­si tempó a közös piaci tag­államokban. Ami a külkereskedelmet illeti; az 1983-as évi 9 mil­liárd dolláros többlet egy- milliárddal csökkent ta­valy, de az idén várhatóan 15 milliárdra emelkedik, mivel valószínűleg érezhe­tően csökken majd az im­port növekedési üteme. A tagállamok tavalyi hi­telfelvétele az 1983-as szin­ten maradt; a nemzeti össz­termék 5,5 százalékával volt egyenértékű. Az idén az arány várhatóan 5 százalék­ra csökken — áll a brüssze­li bizottság jelentésében. Genfben már harmadik tárgyalási fordulón sem sikerült tető alá hozni a kakaótermelő és fogyasztó országoknak az új nemzet­közi kakaóegyezményt. Ta­nácskozásukat újabb idő­pont kitűzése nélkül elna­polták ... Az előző kakaó­egyezmény érvénye a múlt év szeptemberében lejárt, de eredményes tárgyalások híján egy évvel meghosz- szabbították. Az ENSZ égi­sze alatt folytatott négyhe­tes megbeszélések azért ful­ladtak kudarcba, mivel a termelők és a fogyasztók változatlanul nem tudtak egyetértésre jutni az árak­ról. A termelők a fogyasz­tók által javasolt alapárnál csaknem másfélszerte ma­gasabbat tartanának elfo­gadhatónak. Mind a termelők, mind a fogyasztók egyetértenek ab­ban, hogy az új egyezmény­ben is egy úgynevezett üt­köző-készlet szükséges az árak stabilizálására, amely­be, illetve amelyből a min­denkori piaci helyzet alap­ján intervenciós vásárláso­kat vagy eladásokat eszkö­zölnek. Eltér azonban a fe­lek véleménye az ütköző- készlet feltöltésére vissza­tartott nyersanyagtartalék nagyságát illetően. A ter­melők 600 ezer tonnás, az importőr országok viszont csak 100 ezer tonnás tarta­lékot tartanak szükséges­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom