Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

1985. márciuson., hétfő Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZOTT A MEGYEI kell dolgoznunk, mint eddig a üa'.a!. nemzedékért lega­lább olyan fontos, mint a miénk. Tisztelt pártértekezlet! írásos Ibeszámolónikban szőttünk arról, hogy a megye szellemi élete gazdagodott, oktatási, közművelődési, tu­dományos és művészeti ar­culata előnyösen változott. Sokszor a megyehatáron túl­mutató teljesítményt is nyúj­tották művelődési közössé­geink. A aneglevő feszültsé­geik oldására, a lépéshátrány csökkentésére számtalan jó kezdeményezés született. Fontos eredménynek tart­juk, hogy megyénk értelmi­sége számában és összetéte­lében tovább gyarapodott. Jelentős részük vállalja po­litikai céljainkat, más részük szövetségesként tesz mind többet azok eléréséért. Fej­lődésünk szempontjából el­engedhetetlen, hogy a két fő­iskola, a színház, a tudomá­nyos és Iközművélődési in­tézményék, a közgyűjtemé­nyek apparátusai tovább ér­leljék kibontakozásra irányu­ló elgondolásaikat. Párt- és áLlamii szerveink feladata az, hogy elgondolásaik ,megvaló­sításához minél jobb körül­ményeket teremtsenek. Minden eszközzel támo­gatnunk kell a szellemi mű­Kedves elvtársnők, elvltársak! Jelentős változás követke­zett be »pártszervezeteink éle­tében. Változott az Irányítás módja; a politikai ás az igaz­gatási irányítás közelebb ke­rült |a társadalmi és a gaz­dasági élet inapi folyamatai­hoz. Meggyőződésünk, hogy a végrehajitott szervezeti vál­tozások »biztosítják a munka magasabb színvonalú folyta­tását. Pártmuinfcánkban az utóbbi évékiben nagydbb hangsúlyt kapott a »munkastílus és -módszer korszerűsítése. Megállapíthatjuk, hogy mun­kastílusunk és -módszerünk jó irányiban változott. Ezt bi­zonyítja. hogy széles körűvé vált a döntéselőkészítés, gya­koribbá a szakemberekkel folytatott konzultáció. Nőtt a pártbizottság tagjaiból álló ideiglenes munkabizottságok szerepe. Szervezettebbé vált a testület tagjainak közéleti tevékenysége és felélössége. A Imegyéi pártbizottság tag­jai a baszámottási időszakiban mintegy 1200 párt- és társa­dalmi rendezvényen képvi­selték a testületet. Ez is fo­kozta tömegkapcsolatainkat. Nagy figyelmet kapott a ha­tározatok egységes »értelme­zése, a feladatok íreális számbavétellé, a végrehajitás- ban kulcsszerepet betöltők felkészítése és munkájuk el­lenőrzése. Az /intézkedések fokozták munkánk tervszerűségéit. E területen azonban számos gonddal találkozunk. He­lyenként »még »tapasztalható a határozatok gépies továbbvi­tele, a szervezeti keretekre épüilő feílfogás, a mechanikus és sematikus szemléletmód. Gyakran sok az üresjárat, sőt bürokratikus, hivatali vonások is előfordulnak. Van még saiblonosság, egymásra mutogatás, néha a testületek szerepének csökkentésére irányuló próbálkozás, a ré­gi, bevált módszereik semmi­be vétele, az újtól valló tar­tózkodás. Tovább kell »tehát javíta­nunk a munkastílust. Célirá­nyosabban kell kiválasztani a testületek elé kerülő anya­gokat. Jobban figyelembe kefll venni a párt-, az álla­mi és a társadalmi szervek közötti imunfcaimegasztást. Érvényt kell szerezni annak »az elvnek, hogy egyes témá­kat csak egy fórumon tát- gyalj»analk ímeg. Tovább kell csökkenteni a papírmunkát, az elemzésék »túlrészletezését. A íéladaitmeghatározást ke»ll előtérbe helyezni. »Munka- módszerünk alapja, hogy mind többször folytassunk véleménycserét az emberek­kel. Biztosítani kell, hogy a párt és »a tömegek »kapcsola­ta a munkában váljék élőb­bé és elevenebbé. helymunkát, amely több te­rületen eredményesen folyik. El kell érni, hogy az így lét­rehozott értékek a megyeha­táron belül és kívül »is széle­sebb kö»rben ismertté válja­nak. Eredményeinknek sze­rezzünk nagyobb elismerést és nyilvánosságot. Ne szé­gyelljük sikereinket, legyünk büszkék »rájuk! Támogassuk azt a törekvést, amely nem­csak a múltba néz, hanem a jelent iis »hitelesen mutatja be, a jövőbe tékinit és amely megfelel poilitika céljaink­nak. Ne »restelljük kimonda­ni ; mi a szocialista tartal­mú műveket »támogatjuk és részesítjük előnyben! Néhány szót a közópisko- lákinóil. A demográfiai hullá­mot kikerült különösebb zök­kenők »nélküli ilevezetmi az ál­talános iskolákban. A tanu­lóifjúság jelentős része a kö­zépiskolák és a szakmunkás- képzők küszöbén áll. Milyen leckét ad ez nekünk? Azt, -hogy késedelem nélküli és vi­lágosan ki kell dolgoznunk további teendőinket. Fél kell tárni és ésszerűen hasznosí- »ta»ni a központi, a ímegyei és a helyi erőforrásokat. A cél­szerű, az Igényeknek legmeg­felelőbb megoldási módokat »kell lalkattimazni. Mindez nem pusztán költségvetési kérdés, hanem politikai feladat. Kedves elvtársak! Befejezésül az idegenforga­lom gondjairól szólok. A ba­latoni vendégforgalom már rég túllépte azt a mértéket, amelynek elérését az ezred­fordulóra becsüLték. Az igé­nyek lehetőségeink előtt jár­nák. Hogyan ítéljük meg az idegenforgalom helyzetét ? A Balaton vízminőségének to­vábbi romlását sikerült meg­fékezni, a »kormányprogra­mot időarányosan teljesítet­tük. Gyorsabb ütemben folytatódott a szennyvíztisz­tító télapók és a csa.tornahá- lózat építése. A Kis-iBaliaiton szűrőrendszerének helyreál­lítása a tervek szerint ha­lad. Több víztároló létesült A zsúfoltság mérséklését célzó tiilálmi rendS'Zabályok- na,k eleget tettünk, korlátoz­tuk az építkezésekét. Javult az ellátás és a szolgáltatás színvonala, gazdagabb a kul­turális programkíínáiliat. So- »kat tettünk azért is, hogy az idegenforgalom, az üdülés kulturáltabb legyen me­gyénkben. Tudjuk, hoigy az idegenforgalmat tovább kell növelni, hiszen jelentős gaz­dasági eredménnyel jár. De azt is érzékeljük, hogy a megye politikai és állami vezetőinek milyen nagy gon­dot okoz. Az a. véleményünk, hogy a balatoni idegenforgalom szinten tartása vagy növelé­se komplex fejlesztést felté­telez. Országos érdekeket szolgál, tehát országos ösz- szefogást követett. Ebben a megye csak részfeladat ők megoldásaira képes. Szüksé­gét látjuk annak, hogy az illetékes állami szervek is­mételten gondolják át a víz­minőség javítása mellett a csatornaépítés és szennyvíz­tisztítás problémakörét; vizs­gálják meg, hogy a szabályo­zóik hogyan hatnak az ide­genforgalomra ; milyen erő­forrásokait lehet feltárni és felhasználni az ellátás szín­vonalának emelésére; milyen mértékben lehet — és egyál­talán lehet-e — további ter­heket hárítani a lakosságra és az üdülésben résztvevők­re, és hogy az építési korlá­tozások ilyen szigora, annak fenntartása megíhozza-e a várt eredményt. Mi, akik itt élünk a megyében és azide- genforglalom hatásait »közvet­lenül érzékeljük, nem bizo­nyos, hogy minden intézke­dést pozitív előjellel tudunk minősíit érni. Kiérem a tisztelt pártérte- kezletet, hogy az előterjesz­tett dokumentumokat, a szó­beli beszámolót vitassa meg. Hozzászólásaikíkal, észrevé­tel ediklkel nyújtsanak segítsé­get, igazolják megáillaipiítá-, saink helyességét vagy bí­rálják munkáink hiányossá­gait. Másképp LOSONCZI PÁL fölszólalása Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy meg­tisztelő kötelességemnek eleget téve átadjam szülő­megyém kommunistáinak a Központi Bizottság üdvözle­tét és jókívánsáigait. A Központi Bizottság nagyra értékelj azt a munkát, amit Somogy kommunistái, So­mogy megye dolgozói az el­múlt öt esztendőben a ne­hezebb körülmények köze­pette is eredményesen vé­geztek. Áittarn ulimányoizva a párt­bizottság beszámolóját, a határozati javaslatot, ja­vaslom ezek elfogadását. Nekem most az a tisztem, hogy Somogyiéi mondjak néhány elismerő szót, annál is inkább, mivel tíz évvel ezelőtt voltam itt pártérte­kezleten, és most e tíz év­re is, de inkább a húsz év­re, szeretnék visszatekinteni. Húsz esztendeje annak, hogy a párt illetékes szervei a somogyiak beadványára megvizsgálták ,a megye hely­zetét, a fejlesztés lehetősé­geit. A döntést az a fölisme­rés motiválta, hogy egy or­szágon belül nem lehetnek nagy, kiáltó ellentétek a különböző területek között. Megyénk elmaradottsága lassan fölszámolódik. Ez ak- k»o»r is igaz, ha Somogy he­lye a megyék közötti rang­sorban nem sokat változott, a -különbség azonban lénye­gesen csökkent. Napjaink­ban, amikor - a növekedés üteme sokkal kisebb, mint az előző ötéves tervekben volt, Somogy ipa»ri terme­lésének növekedése a három legjobb között van az or­szágban. A mezőgazdasági termelésben az országos átlagot meghaladó ered­ményeket ért el, és Ka­posvár a .kevesebb beruhá­zás ellenére is szépen fejlő­dik. A »községekben »mind szebb és nagyobb házak épülnek. A falvak is kibír­ják az összehasonlítást a megye más településeivel. Örülök ezeknek az eredmé­nyeknek, és szeretnék a to­vábbiakhoz is nagyon sok sikert kívánni. Lasonczi Pál ezután a Központi Bizottság értéke­lésére utalva megállapította; — Ügy érzem, nyugodt lelkiismerettel állhatunk a XIII. kongresszus plénuma elé számot adni az elmúlt öt esztendő munkájáról. A romló körülmények ellené­re is sikerült eleget tenni a fő követeményeknek. Ez az­zal járt, hogy több és gon­dosabb munkát kellett vé­gezni, de megszorító intéz­kedésekre is szükség volt. A felszólaló ezután rész­letesen elemezte a nemzet­közi helyzet alakulását, a két világrendszer közötti ideológiai, gazdasági har­cot, s a fegyverkezési haj­szát, amelyet legjobb szán­dékunk ellenére sem tud­tunk megállítani. Más vá­lasztás nem marad tehát —■ mondta —, mint a .fegyver­zetek egyensúlyának bizto­sítása. — Külpolitikánkat isme­rik. A Szovjetunió szövetsé­gese vagyunk, a Varsói Szerződés tagjai: szocialista ország vagyunk, s ezen az alapon fejesztetotük nemzet­közi kapcsolatainkat. Talán ezért is van tekintélye ha­zánknak a világban, a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok körében, mert »külpolitikánk nem konjunkturális. Politikánk alapja a szocialista orszá­gokkal való együttműködés. Ugyanakkor a kölcsönös előnyök alapján a fejlődő és a nyugati tőkésországofckal is fejleszteni akarjuk gaz­dásági kapcsolatainkat. Ez hosszú távú politikai érde­künk. Az Elnöki Tanács elnöke ezt követően hazáink, gaz­daságunk életének jellemző vonásait taglalta. — Az ország belső hely­zetét stabilitás, törvényes rend jellemzi. Ez akkor is így v»an, ha bizonyos gyön- geségeinkről nyíltan beszé­lünk, nemcsak a kongresz- szusi fölkészülés időszaká­ban, hanem azit megelőzően is. A stabilitást nagyrészt annak tulajdonítjuk, hogy nyíltan beszéltünk és beszé­lünk »gondjainkról. Az őszin­te szó nem mondhatom, hogy lelkesedésre, de meg­értésre talált. Nem jóked­vünkből tesszük, ha az ára­kat kell emelni vagy szi­gorító szabályzókat kell életbe léptetni. Az élet, a gazdaság teljesítőképességé­nek növelése kényszerít bennünket arra», hogy meg- tegyük ezeket a lépéseket. A gazdaságról azért sze­retnék egy kicsit bővebben beszélni, mert a hozzászó­lók is panaszkodtak: nehéz a helyzet. Önök tudják, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban nőttem föl. Valamikor csa»k a tsz-veze- tők részéről lehetett ilyen panaszokat hallani. Az iparban azt mondták: eny- nyi volt a terv, ennyire tel­jesítettük, túl tel j esi tettük. De hogy mibe került, azzal nem foglalkozott senki. Mi­ért nem? Mert a termelés olyan alacsony szinten volt, hogy szinte csak a belső szükségletet tudta kielégíte­ni, Hogy gazdaságos-e a termelés vagy ráfizetés»es»? Ki törődött akkor ezzef? Az­óta kiléptünk a világpiacra, nemzeti jövedelmünk fele ott realizálódik. Nem tud-1 juk elkerülni a világpiaci árakat, nem mondhatjuk, hogy a mi termékeinkért adjanak magasabb árakat. Versenyeznünk kell! A cse­rearányok tovább romlottak az utóbbi években, mégpe­dig azért, mert versenyké­pességünk a sok beruházás ellenére sem javult. Kedves elvtársak! A ma­gyar gazdaság teljesítőké­pessége nagyon sokat fejlő­dött. Az ipar a korábbinak 13-szorosát termeli, a terme­lékenység 4,8-szorosára, a mezőgazdaság össztermelé­se 2,3-szeresére nőtt. Ezek nagyon szép eredmények. De igazán gazdálkodni még nem tanultunk meg. Aki ezt időben fölismerte, aki a drágább nyersanyagokkal, energiával gazdaságosan tu­dott olyan korszerű, kere­sett termékeket előállítani és vinni a világpiacra, ami­lyenekkel mi nem rendelke­zünk, annak most is aktív a fizetési mérlege. A japá­nok például 35 milliárd dol­láros aktívummal zárnak, pedig nekik sincs nyersanya­guk. Svájcban, ahol rosz- szabbul állnak nyersanyag dolgában, mint mi, a tőkés világban legmagasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Hogyan lehet, hogy mi nem tudtuk ezt csinálni? Ügy, hogy sok mindent megen­gedtünk magunknak, olyat is. amit egy tőkésvállalat nem engedhet meg. Igaz, nálunk is csökkent az ener­giafölhasználás; mondják, hogy 6 meg 7 százalékkal. Nyugat-Európában 30 szá­zalékos csökkenést mutatnak ki! Nagyon egyetértek azzal, amit Klenovics elvtárs mon­dott, hogy a rendet és a fe­gyelmet meg kell teremteni. Tovább kell mennünk az 1978-as párthatározattal megkezdett úton, hogy rá­szorítsuk a gazdálkodó szer­vezeteket az ésszerűbb gaz­dálkodásra, a versenyképe­sebb termékeknek előállítá­sára. Az utóbbi három évben szép eredményeket értünk el tőkés fizetési mérlegünk ja­vításában : adósságunkat si­került csökkenteni. De aki a gazdaságban dolgozik, tud­ja, hogy a nyugati export- termékeknél nagy az állami támogatás. Ha az exportra termelőknek saját teljesítő- képességükre kellene ha­gyatkozniuk, nagy bajban lennének. De beszélhetünk a mezőgazdaságról is. Vége annak a világnak, amikor mindegy volt, hogy öt-hat kiló abrakból állítanak-e elő egy kiló húst vagy három kilóból. Aki az öt-hat kiló­nál tart, az ne neveljen ál­latot: számolja föl állomá­nyát, és adja el a kukoricá­ját annak, aki három kiló­ból is tud egy kiló húst elő­állítani! Ezek azok a szigo­rú törvények, amelyek elől nem térhetünk ki. Ipari vállalataink egyhar- mada szép nyereséget ér el, egyharmada épp csak meg­van és egyharmada kimon­dottan ráfizetéses. Az első harmad nyereségéből tartjuk életben a többit. Ezt a mód­szert nem követhetjük to­vább. Szó volt itt arról is, hogy kevés állami lakás épül. Va­lóban a terv alá szorítottuk, s a fejlesztést áttereltük a magánerős lakásépítésre, mert azt a nagy költséget nem bírja el a társadalom. Nem tartottuk igazságosnak azt sem, hogy a jó anyagi körülmények között levő emberek lakásáról az állam gondoskodjék, a társadalom tagjainak másik része pedig maga kínlódjék, hogy lakása legyen. Magyarországon jelenleg a lakások 72—73 százaléka van magántulajdonban. Ez az arány tovább fog változni a magánerős lakások javára. Látjuk valamennyien, hogy milyen állapotban vannak az állami lakások és milyenben a magántulajdonban levők. Hogy az állam mikor tudja a lakbérből felújítani ezeket a lakásokat, nem tudom. De valószínű, nem is ez a kö­vetendő út. Akkor járunk el szocialistákhoz méltóan, ha azoknak építünk állami la­kásokat, akik szociális okok­ból rászorulnak. Sokat beszélünk arról, hogy az extenzív fejlesztés végére értünk, az intenzív szakaszra tértünk át. Úgy lá­tom, sokat kell még beszél­nünk errpl, mire megértjük, hogy mi is az az intenzív szakasz. A lényegét abban tudom összefoglalni, hogy úgy nem lehet dolgozni, ahogy eddig tettük. Jobb munkaszervezéssel. jobb gazdálkodással kell elősegí­tenünk. hogy termékeink versenyképesek legyenek. Vannak ilyen termékeink, vannak eredményeink is. A fő bajunk az, hogy aki ered­ményeket ért el, az nem lát­ja különösebb hasznát, aki meg kevésbé jól dolgozott, az nem érezte ennek a hát­rányát. Most azt akarjuk el­érni, hogy a jó vállalatok fejlődjenek, a rosszak csök­kentsék ráfizetéses termé­keik gyártását. Említették a felszólalók a munka szerinti elosztás el­vének alkalmazását. Válto­zás már az idén is tapasz­talható, de tovább akarunk lépni. Sajnos, társadalmunk­ban olyan mélyen beivódott az egyenlősdi gyakorlata, hogy nem könnyű a dol­gunk. Olyan helyzetet kell teremteni; hogy mindenki azonos eséllyel induljon: ha jobban dolgozik, nagyobb jö­vedelemre tehessen szert, mint azok, akik erre kevés­bé képesek. Az életszínvonallal kap­csolatos tapasztalatok az utóbbi időben különösen föl­borzolták a kedélyeket. Az árak emelése mindenkit érint. Azt mondtuk öt évvel ezelőtt, hogy az életszínvo­nal megőrzése fontos. Őszin­tén meg kell vallani: mivel adósságaink törlesztését — a világ pénzpiacán bekövetke­zett változások miatt — előbb kellett megkezdeni, el­képzelésünket nem tudtuk -teljes egészében teljesíteni. Az életszínvonalat társadal­mi méretekben úgy sikerült megőrizni, hogy a reálbér csökkent, de nőttek a társa­dalmi juttatások; bizonyos árarányváltoztatásra is kény­szerültünk, s ez különböző­képpen érintette a társada­lom egyes rétegeit. Főképp a kisebb jövedelmű embe­rekre, a sokgyermekesekre, a nyugdíjasokra gondolok. Bízunk benne, hogy a hét szűk esztendőnek a vége fe­lé járunk. Az idei tervek már bizonyos növekedést irányoznak elő. Elvtársak! Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy bi­zonyos biztató jelek mutat­koznak nálunk és a világ- gazdaságban is. Másképp, mint eddig, úgy kell dolgoz­nunk, hogy meg tudjunk fe­lelni a követelményeknek. Politikailag egyre érettebb felnőtt lakosságunk: azt hi­szem, tudja, hogy mi a fel­adata, s ha ez párosul az irányítás, a vezetés javulá­sával, akkor Magyarország újra elfoglalja az őt megil­lető helyet a világban. S ezt az ország, Somogy megye népe joggal elvárja tőlünk. Köszönöm a figyelmüket. Tervszerűbbé vált a pártmunka megyénkben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom