Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. március 9., szombat Somogyi Néplap 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottságának BESZÁMOLÓJA az 1980. évi pártértekezlet óta végzett munkáról Megyénk társadalmi, politikai, gazdasági és ideológiai élete a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa és az 1980. évi megyei pártértekezlet határozatainak megfelelően fejlődött. A somogyi kommunisták a párton kívüli dolgozókkal együtt eredményesen vettek részt a szocialista építőmunkában. A párt és a tömegek kapcsolata a bizalom légkörében, a szorgalmas és hatékonyabb munkára alapozva, nehezebb feltételek között állta ki a gyakorlat próbáit. Élénkebbé és tartalmasabbá vált a megye közélete; fokozódott az igény az eredmények megőrzése, fejlődésünk további útjai, távlatai iránt. A nyílt, demokratikus légkör, a szövetségi politika következetesebb megvalósítása lehetővé tette, hogy — a kedvezőtlen gazdasági és nemzetközi viszonyok ellenére — elismerésre méltó eredményeket érjünk el társadalmunk építésében, szocialista vonásainak megszilárdításában, vívmányaink védelmében, megyénk fejlesztésében. A társadalom alapvető osztályai és rétegei egyetértenek a párt politikájával, azonosulnak szocialista rendszerünkkel, gazdasági és társadalom- politikai céljainkkal. Bizonyítja ezt a munkaverseny-felajánlások mellett az az érdeklődés is, amely politikai számvetésünk iránt megnyilvánul. Kimagasló jelentőségű felszabadulásunk 40. évfordulója. Megyénk lakossága is kifejezi háláját és tiszteletét a fasizmus felett győzedelmeskedő, felszabadító hősök emléke előtt, és számot vet az elmúlt négy évtized sorsfordulóival, a szocialista társadalom építésének tanulságaival. I. Társadalmi és politikai viszonyok Meghatározóak a szocialista tulajdonviszonyok. Az állami és a szövetkezeti tulajdon alapvető arányai változatlanok, kapcsolatrendszerük sokrétűbb, gazdagabb. Javult a munkamegosztás és az ipari-mezőgazdasági kooperáció. Az ágazatokon belül közös vállalkozások létesültek a kölcsönös érdekek alapján. Figyelemreméltó- an kiterjedt a mezőgazdasági üzemek ösz- szefogása, együttműködése. Változott a gazdasági szerkezet, előtérbe kerültek a minőségi tényezők. Fejlődtek a termelőerők; emelkedett a dolgozók általános és szakmai műveltsége; javult a vezetési-szervezési kultúra, és — kisebb mértékben — bővült az eszközállomány. Elsősorban a mezőgazdaságban meggyorsult a tudomány, a műszaki fejlesztés eredményeinek felhasználása. Fontos tényező a termőföld ésszerűbb hasznosítása. A társadalmi átrétegződés módosult: csökkent a munkásosztályhoz és a szövetkezeti parasztsághoz tartozók, növekedett a szellemi foglalkozásúak száma. A megye munkássága meghatározó politikai szerepet tölt be. Tovább emelkedett szakmai és politikai képzettségének színvonala. Az arányosabb területi elhelyezkedéssel együtt nőtt a magasan képzett szakmunkások, középvezetők száma, nagyobb a munkájuk iránti igény. A munkásság belső rétegződése folytatódott, de a munkássá válás folyamata még nem fejeződött be. Az ipari központok körzetében állandósult az ingázás. Az ipari munka mellett életmódjuk elemévé vált a kistermelés. Növekedtek és differenciálódtak a jövedelmek, de nem érvényesült következetesen a munka szerinti elosztás elve. A szövetkezeti parasztság életében minőségi változás következett be. Munkájuk jellege átalakult, a hagyományos elemek visszaszorultak. Fejlődött tudati színvonaluk, kulturáltabbá vált életmódjuk. Gyarapodott szakképzettségük, feltűnő viszont, hogy a nőké elmaradt. (A férfiak 44, a nők 8 százaléka szakmunkás.) A közös gazdaságot meghatározónak tekintik. Jelentős részt vállaltak az árutermelésből a háztáji gazdaságokban. A fizikai dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásával nem tartott lépést erkölcsi megbecsülésük. Az értelmiség szerepének és számának növekedése a megye gazdasági-társadalmi fejlődésének lényeges tényezője. Módosult összetétele; a korábbinál többen dolgoznak a műszaki, az oktatási, a tudományos, a közművelődési és a közgazdasági területeken. Jobbító szándékkal, egyre határozottabban teszik szóvá a gondokat, feszültségeket. Közéleti aktivitásuk a szakmai szervezetekben erőteljesebb. A műszakiak és a kulturális életben dolgozók jövedelme nem áll arányban tevékenységük társadalmi hasznával. Nőtt a kisiparosok és a kiskereskedők száma; valóságos társadalmi, megyei igényt elégítenek ki. Rendszerünk szilárd alapja a munkásparaszt szövetség. A szocialista nemzeti egység a párt vezetésével, a társadalmi és tömegszervezetek, -mozgalmak együttműködésével tovább erősödött. Lakosságunk helyesli a szövetségi politikát, s ezt - a szélesedő szocialista demokrácia jegyében- tettekkel bizonyítja. Az érdekviszonyok differenciálódása következtében az osztályszövetség élénkülő viták közepette valósul meg. Fokozódtak az egyéni és csoportérdekeket előtérbe helyező törekvések; a társadalmi értékrendben több a bizonytalanságra, az átmenet zavaraira utaló tünet. Az ifjúság helyzete - társadalompolitikai feladataink megvalósításával — több területen javult. A fiatalok értékteremtő tevékenysége egyre meghatározóbb. Szakmai és általános műveltségük magasabb, érdeklődésük sokrétűbb lett. Társadalmi aktivitásuk nagyobb, de még nem kielégítő. A nők helyzetének javulása továbbra is lassú és viszonylagos. Jelentős teher nehezedik rájuk; jövedelmük elmarad az azonos beosztású férfiaké mögött; egyre kevesebbet lehet közülük bevonni a vezetésbe. A család növekvő társadalmi szerepe ellenére sem érvényesül mindenütt a szülői felelősség. A nyugdíjasok aránya magasabb az országos átlagnál; megélhetési és szociális gondjaik fokozódtak. Az állam és az egyház viszonya rendezett. A papság betartja a törvényeket és a megállapodásokat. A vallásos emberek is egyetértenek egyházpolitikánkkal. Az egyházak és a hívők többsége becsületesen dolgozik a társadalmi haladásért. A délszláv és a német származású lakosság azonosul a párt nemzetiségi politikájával. Életszínvonaluk, művelődési lehetőségük, közéleti aktivitásuk megegyezik a többi állampolgáréval; vezetői képviseletük megfelel arányuknak. Folyamatossá vált a nemzetiségi nyelvoktatás, a hagyomány- ápoló közművelődési tevékenység. Támogattuk és szorgalmaztuk a kétnyelvűség használatát. A cigány népcsoport társadalmi beilleszkedése tovább folytatódott, életkörülményeik javultak. Egyes rétegeik munkához való viszonyát, életvitelét és magatartását elítéli a közvélemény, és tapasztalataiból- többször érdemtelenül - túlzottan általánosít. Somogy lakossága a születések szamának visszaesése miatt több mint kétezerrel csökkent. A megyébe költözők száma meghaladta a távozókét. A népesség egyhar- mada városlakó; számuk gyarapodása lassúbb, mert - elsősorban a központi községekből - mérséklődött az elvándorlás. Emelkedett a 14 éven aluliak, változatlanul nagy a nyugdíjasok aránya. Társadalmi és gazdasági haladásunk fontos eleme és feltétele a szocialista demokrácia kibontakozása. A pártélet demokratizmusának továbbfejlesztése előnyösen hatott a társadalmi légkörre, gyorsította a szocialista demokrácia fejlődését az üzemekben, az állami munkában, a települések közéletében. A munkahelyi demokratizmus megvalósítása során egyre több gazdasági vezető támaszkodott a közösségek tenni akarására. Határozottan szembeszálltunk azokkal a vezetőkkel, akik a nehezebb körülményekre hivatkozással a demokrácia szűkítésének szükségességét hangoztatták. A jogok és a kötelességek összhangja nem mindig volt megfele'ő; nem vált elég hatékonnyá az érdekegyeztetés, a közérdek érvényesítése. Több a munkahelyi fórum, olykor azonban formálisan működnek. Kedvezőbb változások tapasztalhatók a szövetkezetekben, ahol a formák jobban igazodtak a növekvő önállósághoz Esetenként azonban itt is hiányos volt az információáramlás, s nem megfelelő a részvétel sem. Mindezeket jelentőségüknek megfelelően vették figyelembe a megye politikai vezetői. Igényelték és növelték a társadalmi nyilvánosságot; a fontos gazdaság- és társadalompolitikai döntések előkészítésében építettek a demokratikus fórumokra. Állami munka Az állami szervek érvényt szereztek a párt politikájának, közreműködtek c lakosság életkörülményeinek javításában, a kiegyensúlyozott közhangulat megőrzésében. Fontos szerepük van abban, hogy érvényre jut a szocialista törvényesség. A hatósági munkában igyekeztek megteremteni az érdekek összhangját. Az apparátusokban dolgozók döntő többsége megfelelt a politikai és erkölcsi követelményeknek. Az állami szervek vezetőinek munkája javult. A korszerűsítés feladatait eredményesen oldották meg. A megyei irányítás következetesebben törekedett a területi, a helyi állami tevékenység javítására, ennek hatásfoka azonban nem mindenben kielégítő. Az állami szervek együttműködése rendezett, viszont nem volt elég célratörő valamennyi fontos társadalompolitikai teendő megoldásában. A megfelelő felkészültségű személyek hiánya - főleg a helyi szerveknél — fékezte az előrelépést. A megyei pártbizottság fokozott figyelmet fordított az állami munka minden területére. A pártirányítás céltudatosabbá vált, módszerei kialakultak. A kommunisták felelőssége növekedett, hathatósan segítették elő az állami szervek önálló, rendeltetésszerű működését. A területi, a helyi, valamint az állami szervekben működő pártszervek eredményesen járultak hozzá a feladatok megvalósításához. A politikai irányítás jól bevált alapelveinek gyakorlati alkalmazása azonban egyes területeken nem volt mentes a hibás módszerektől. Az országgyűlési képviselők megbízatásuk teljesítéséhez rendszeres és hatékony támogatást kaptak a megye politikai, állami és társadalmi szerveitől. A képviselőcsoport működése tovább fejlődött. Fokozódott a képviselők közéleti tevékenysége. Aktívan vettek részt az országgyűlési ülésszakok, az állandó bizottságok munkájában, a törvényhozásban. Szélesítették kapcsolataikat a választókkal, beszámolási kötelezettségüknek eleget tettek. A megyei tanács és a végrehajtó bizottság irányító, ellenőrző munkája jelentősen fejlődött. A tanácstestület betöltötte meghatározó szerepét, tervszerűen foglalkozott a megye életének legfontosabb kérdéseivel, hosszabb távra kimunkálta a fejlesztési programokat. A nehézségek ellenére megfelelően rangsorolta a feladatokat, ezáltal kedvezően alakult az ágazati teendők végrehajtása. Nagyobb figyelmet fordított arra, hogy a társközségekben javuljanak az életkörülmények. Szélesedett a testületi munka demokratizmusa, nőtt a tanácstagok aktivitása. A döntés-előkészítés, az előterjesztések színvonala emelkedett. Gondot okozott, hogy nem mindig biztosították az érdekek, a vélemények közvetítését, ütköztetését, nem ösztönöztek széles körű, tartalmas vitára. Fejlődött a testületek szakigazgatást irányító tevékenysége. A beszámoltatások mélysége és igényessége viszont több területen nem felelt meg a kívánalmaknak, összehangol- tabbá, tartalmasabbá vált a helyi tanácsok irányítása és felügyelete, hatékonysága azonban még nem kielégítő. Rendszeres és hasznos kapcsolatot teremtettek a központi szervekkel. Gazdagodtak a nem tanácsi szervekkel való együttműködés formái és módszerei. A megyei szakigazgatási apparátus munkája összehangoltabb lett. Erősödött a területi szemlélet, a politikai célok és a szakmai szempontok ösz- szeegyeztetésére és együttes alkalmazására irányuló törekvés. Akadályozta a feladatok sikeresebb megoldását az, hogy egyes döntések elhúzódtak, a testületi határozatoknak esetenként nem szereztek érvényt, végrehajtásuk szervezése és ellenőrzése formális volt. Javult a helyi tanácsok népképviseleti, önkormányzati, államigazgatási tevékenysége; érvényesült a tanácstörvény. Nőtt e testületek irányító szerepe, bár a döntésekben gyakran csak a szakapparátus álláspontja fejeződött ki. A választott tisztségviselők munkájuk során szorosabban kapcsolódtak az apparátushoz, mint a testületekhez, ez jórészt a jogi szabályozás és az ágazati irányítás negatív következménye. A tanácsok teljesítették társadalompolitikai, a lakosság életkörülményeit javító feladataikat. Szorosabbra fűzték kapcsolatukat a lakossággal és a társszervekkel. Eredményesebben mozgósítottak a településfejlesztő társadalmi munkákra. Helyenként a kelleténél kevesebb figyelmet fordítottak a társközségekre. Sok volt a formalitás a határozatok végrehajtásának szervezésében, a testületi ellenőrzésben. A kedvező változások ellenére nem kielégítő a tanácsrendeletek érvényesülése, különösen a megsértőivel szembeni fellépés. Az önkormányzat politikai és jogi elemei erősödtek, bár korántsem használtak ki minden lehetőséget. Gazdasági kibontakozását továbbra is nehezítette az anyagi eszközök szűkössége. A lakosság növekvő igényei és társadalmi érzékenysége miatt ez gyakran vált feszültség forrásává, s gátolta a közéleti aktivitást. A tanácsi önállóságot olykor korlátozta a felsőbb irányítás kívánatosnál erősebb hatása is. A tanácsi bizottságok megfelelnek véleményező és javaslattevő funkciójuknak. összehangoló, a testületi határozatok végrehajtását és a szakigazgatási szerveket ellenőrző munkájuk azonban nem vált hatékonnyá. Egy részük formálisan működött, nem volt képes a feladatok önálló ellátására. A társközségek közéleti követelményeinek a tanácstagi csoportok nagy része még nem tud eleget tenni. A tanácstagok többsége felelősséggel teljesítette megbízatását, kapcsolatot tartott választóival. Gondot okozott, hogy a lakosság kevésbé volt tájékozott a tanács és a tanácstagok tevékenységének nehézségeiről. A tanácstagok munkahelyi, társadalmi megbecsülése nem mindenütt kielégítő. A megye új közigazgatási beosztása és szervezetrendszere a helyi állami irányítás továbbfejlesztésére vonatkozó elvi követelmény szerint jött létre. Az átszervezés a tudatos, tervszerű előkészítő munka ellenére több helyen széles körű vitát váltott ki, s kedvezőtlenül hatott a lakosság hangulatára. Kialakulóban van a tanácsok — ma még feszültségeket is hordozó — szorosabb együttműködése. Általánossá vált a város környéki igazgatás; a városi tanácsokon kívül — velük egyező hatáskörrel - három városi jogú nagyközség (Boglárlel- le, Csurgó, Tab) működik közre a községi tanácsok irányításában. Új közigazgatási kategória a közvetlen megyei irányítású
