Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-08 / 56. szám

1985. március 8., péntek Somogyi Néplap 5 SZENVEDÉLLYEL Megvalósult az álom A karasszékben ül és me­sél. Négy évtizednél hosz- szaihb, békés, szép a házas­sága. Űjna és újra beleszól szavaiba a férje. — Szép vagy, mama! Mondtam ma már? — Eredj... — Miért? Ennyivel egy férj minden nap tartozik. Máskor egy történet jut az eszébe, vagy egy félmon­dattal dgélseíti ki felesége gondolaltát. Thury Istvánné szabadkozik: a papa nem fogy ki a viccelődésből. — Fontos az: többet ér minden gyógyszernél — vallja a férfi egy infarktus és egy súlyos szemműtét Után. Marmifca mesél, hallgatom. A férjtől tudom, hogy Mar­caliban Mamikának ismerik­— A Mechanikai Művek gyáregységében fizikai mun­kás volit, onnan ment nyug­díjba,. talán az igazi nevélt sokan nem is tuditák. Azt sem, hogy a tanácsköztársa­sága népbiztos hetedikként született lánya már tizennégy éves korában kénytelen volt megkezdeni a munká­sak kemény élétét a kőszegi posztógyárban. — Mint a felnőttek, nyolc órát dolgoztunk. Nehéz mun­ka volt. — Elgondolkodik egy pillanatra, azután na­gyot vált. — Elnézem néha az uno­kámat. Játékos, vidám gye­rek. Ennyi idős voltam én is, amikor dolgozni kellett. Talán ez a sors volt az,-ami először a szakszervezethez vezetett. Volt egy idősebb asszony. Eljártunk vele a munkásegyletbe, amit aztán betiltottak. Segíteni a rászo­rulókon — ez volt a célunk. Ha megtudtuk, hogy valaki beteg vagy valami baj érte a családot, kötényt kötöt­tünk ezzel az idős asszony­nyal, és a gyárkapuba áll­tunk. Aztán ki mennyivel tudott segíteni, bedobta a köténybe. Számomra öröm vál t ez.... Később minden társadal­mi, mozgalmi tevékenység­nél belső ösztönzővé vált: „érdemes, kell ezt tenni, hogy az én gyerekeimnek szebb, napsugarasabb élete legyen.” Ez vezette az útját a felszabadulás után, a MADISZ-ihoz, alakuláskor az MNDSZ-hez. — Jártuk a falukat, agi­táltunk. Sohasem felejtem el, 1950-íben, október 20-án, hétfőn született a lányom, de még 18-án szombaton te­herautóval voltam kint a fa­luban. Mondták is, milyen erős. Terhesen miért csinál­ja ezt? Mondtam: a gyer­rekemért! Fiatal voltam, és nagyon bíztunk, hogy jobb lelsz. Megértük. Az álmom valóra vált. ötvenegy óta Marcali lett az otthon, de egy újabb év­tizednek kellett eltelnie, hogy munkalehetőséget is találjon. — A mechanikához men­tem és ott is dolgoztam nyolcvanegyig, a nyugdíjazá­somig. Dolgoztam partvona­lon, voltam szákszervezeti titkár, végül elnök is. Ez a munka mindig közel állt hozzám; ott szerettem lenni, ahöl segíteni lehetett, szo­ciális ügyeket intézni. Ha va­laki dolgában eljártam és ki­küldtek, kiutasítottak az egyik ajtón, bementem a másikon. — Az én feleségem ilyen — szól közbe a férje fény­képet, bronzplafcettet mutat­va. — Ezt kapta, amikor nyugdíjba ment. — Persze az a nyugdíj igazából nem az volt. Még két évig visszajártam dol­gozni. Szükég is volt rám. meg nekem is jó volt a tár­sak között lenni. Azóta a szomszédos könyv- tar leghűségesebb látogatói 'közé tartozik. Tarisznyaszám hozza, viszi a könyv elkel. — Ez az, ami a korábbi évtizedekben elmaradt. Most pótólom. — Aki olvas, Okosodik — bölcsédkedik a férje —, so­hasem késő! Aztán jönnek a gyerekék. az unokák, és nagyon gyak­ran az ismerősök, a volt munkatársak. (Thury Islbvánné több év­tizedes mőmozgaimi munkája elismeréseképpen Budapes­ten a Vigadóban vette át a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát.) Vörös Márta Szovjet nőnap A szovjet naptárakban március 8-a piros betűvel szerepel, vagyis állami ün­nep és munkaszüneti nap. A férfiak legalább annyira örülnek ennek, mint a nők. A 'kialakult hagyományokat komolyan veszik az erősebb nem képviselői. A kora ta­vaszi időpont éllenére min­dig kerül virág. Errefelé a mimóza járja, az a tavasz virága, és a tulipán, amely­nek hagymája kihajt a fű­tött szobákban is, így vi­szonylag bőven kerül a pia­cokra. A munkahelyeken nőnapi ünnepségeket szer­veznek, amelyek valódi tár­sas összejövetelék, nemcsak afféle csökonátadó aktusok. Nőnap előtt jó előre meg­jelennek a virágcsokor dí­szítette „Március 8.” felira­tú borítékok, a Nemzetközi nőnapra nyomott üdvözlő képeslapok. Megnövekszik ilyenkor a táviraitforgalom is: nőnap alkalmából a nők is köszöntik egymást. Van ilyenkor a boltokban ünnepi torta és a konyhai félkész- termékeket árusító üzletek­ben is ünnepi a választék. Mivel a nőnap igazi csa­ládi ünnep, különleges kony­hai előkészületeket igényel. A szovjet statisztikai hi­vatal nőnap előtt szokásos jelentéséből kiderül, hogy a szovjet munkások és alkal­mazottak 51, a mezőgazda­ságban dolgozók 45 százalé­ka nő. A felsőfokú és szak­irányú középfokú végzettsé­get szerzettek 60 százaléka tartozik a szebbik nemhez, a tudomány munkásainak 40 százaléka, a legfelsőbb tanács küldötteinek egyhar- mada nő. HÉTVÉGI /tájoló A héten még tartanak a szalagavató bálok; a kiseb­beknek viszont a farsangi bálok kínálnak kellemes szórakozásit. A hétvégén lesz ez is, az is. Kaposváron a Kilián ifjúsági házban pén­teken az egészségügyi szak­középiskola tartja szalag­avató bálját, szombaton a Krénusz általános iskola ta­nulói farsangi mulatságot rendeznek. Barcson a Móricz Zsig- mond Művelődési Központ­ban nőnapi megemlékezést tart ma a Vörös Csillag Tsz. Vasárnap este 20 órá­tól a Spirál együttes közre­működésével ifjúsági tánc­est lesz. Továbbra is megte­kinthető Barcson a Wilhelm Rudolph rajzaiból és met­szeteiből rendezett kiállítás, mély Drezdát mutatja be a második világháború befe­jezésének évében. Hétfőn a somogytamócai asszonykó­rus szerepel a művelődési központiban a nyugdíjas klub nőnapi rendezvényén. A somogyi művészeti szem­lére és az országos diákna- pdkra készülő fiatalok be­mutatói színesítik a hét vé­ge programját. Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban szombaton 18 óra­kor lesz a területi bemutató. Hétfőn ugyanifit: Cseh Ta­más mutatja be Jóslat című műsorát. A siófoki galériá­ban a város műgyűjtőinek anyagából látható kiállítás. Homnokszentgyörgyön szom­baton 14 órakor játszóház programira várják a gyere­keket a művelődési háziban. Tabán vasárnap tartják a művészeti szemle és az or­szágos diáknapok bemutató­ját. A szennai kézművesek cso­portja szombattól kiállítást rendez Marcaliban, a műve­lődési központban. Naponta 14 órától 19 óráig tekinthető meg a kiállítás, ahol vásár­lásra is lesz lehetőség. Hét­főn az intézményben 19 órá­tól a keszthelyi Musica An­tiqua együttes ad koncertet. Kaposváron az ÉDOSZ Művelődési Házban kiállí­tás nyílt négy évtized gra­fikáiból. A Latinca Művelő­dési Központban hétfőn Négy évszak egy természetfotós képein címmel dr. Mészáros László mutatja be diafelivé- tefledit. A rendezvény 18 óra­kor kezdődik. A megyeszékhely képző- művészeti kiáliíitásiai: a Ka­posvári Galériában BOhus ZOltán és Lugossy Mária szobrászművészek alkotásait tekinthetjük meg. A Somo­gyi Képtárban KeMe Sándor festőművész szerepel, a So­mogy megyei Múzeumban Illés Ferenc festőművész mutatkozik be. Barcson Csi­szár Elek festőművész alko­tásait a Dráva múzeumban, Marcaliban pedig Győri Vil­mos önardkép című fotóki­állítását láthatják. HANGVERSENYKRÓNIKA Ruha és Turcsak Vannak művek, amelyeket jól ismerünk, s amelyeknek ismételt meghallgatása csak akkor ad örömet, ha a pro­dukció kivételes művészegyé­niségek kézjegyét viseli ma­gán. Nos, 'ilyen élménynek lehettünk a részesei szerdán Kaposváron, a Latinca Mű­velődési Központban. Lehet és érdemes is vitatkozni azon, mennyire felel meg a Csajkovszkij -interpretáció követelményeinek az a felfo­gás, amellyel Sztyepan fur­csák szovjet karmester ve­zényelte a Pécsi Szimfonikus Zenekart; van mit „cseme­gézni” Ruha István nemzet­közi hírű kolozsvári hege­dűművész felfogásán is. Vi­tathatatlan azonban, hogy egy szép és sokáig emléke­zetes hangversenynek lehet­tünk a tanúi. A völbinszki mesiter D-dúr hegedűversenyének most hal­lott előadásimódja különös­nek tetszhetett a móntéktar- tóhb interpretációkhoz szo­kott magyar fül számára. Ruha az indítás oresoandója Után már az első tétel in- duiliószerű főtémáját is a szo­kottnál lassúbbra fogita, a mélamkölikus melléktémát és a múlt századi románcok hangulatát idéző második té­telt pedig csaknem a .tűrés­határig lassította. Szerintem azonban éppen ezzel sikerült hangsúlyoznia a zene kissé „itűlbeszélős”, érzelmes, oro­szos j éllegét. A szélesebb tempók veszélyt is hordoz­hatnak: a szólista technikai fogyatékosságai ilyenkor a felszínre kerülnek. Ruha azaríban bízvást vállalhatta a kockázatét, hiszen hangszerét fölényes biztonsággal kezeli, tónusa hallatlanul gazdag. Erénye a pontosság is. Pél­da rá a virtuóz módon elját­szott, táncos lejtésű zárótétel. Van ízlése is: a szenvedélyt nem téveszti össze a vadság­gal, az érzeimességet az ér­zelgősséggel. Ugyanezeket a képességeit bizonyította a tapsorkánt követően két rá­adásával is. Mintha évtizedek óta együtt muzsikálnának. Ruhával, olyan biztonsággal műkö­dött közre a remek formá­ban játszó, a vendég diri­gens által valósággal meg­bűvölt pécsi zenekar. Ám az, hogy Turcsak nem akár­milyen karmesteregyéniség, Csajkovszkij hatodik szimfó­niájának előadásából derült ki igazán. Mozdulatai nem küflsőségesek, hanem klifeje- zőek, szuggesztívak. Szímér- zéke pedig, méllyel az egyes hangszarcsoportok karakterét kibontakoztatja, párját rit­kítja. Csak egy példa: az el­ső tétel cantabile főtémája kétszer csendül fel teljes ter­jedőimében. Turcsak először — a hegiedűkórus puha, szin­te elomló játéka révén — vigasztaló, valósággal idilli­kus jelleget adott ennek a résznek, hogy azután a visz- szatérésikor éles, szinte visí­tó tónussal éreztethesse a közeledő tragédiát. Mestere az építkezésnek is: bizonyí­ték rá a harmadik tétel ha- láltánc-szerű scherzója, a zá­rórész elhaló, mérhetetlenül szomorú adagliója. A preg­náns, drámai fogantat ás ú fortissimólkban, a .gyakori fo­kozásokban sem a zenekar „bömíbölfetésével” ér el ha­tást. Egyszóval: felfogása ízig-vérig romantikus, fenn- köl|t, méltóan a szimfónia paítatikus elnevezéséhez, anélkül, hogy avitt és bán­tóan szélsőséges lenne. A háláira készülődő Csajkovsz­kij érzésvilágának eme repro- dükálását, bár házai hagyo­mányainkhoz képest ez is kissé szokatlan, lehetetlen volt el nem fogadni Sztyepan Turcsiafcitód és a keze alatt érett, 'ihletett együttesként muzsikáló Pécsi Szimfonikus Zenekartól. Lengyel András Kiállítás Már 14. kötetéhez érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Európa Kiadó közös vállalkozása, a Kézirattár című sorozat. A ciklus leg­újabb darabja Eötvös Jó­zsef egyik fiatalkori levelé­nek hasonmása. A megje­lent kiadványokból kamara- kiállítás nyílt tegnap a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom