Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-01 / 50. szám

1985. március 1., péntek Somogyi Néplap 5 Kiállítás a kaposvári nyomdában Két életérzés Szalay Zoltán és Vágó János grafikái Évenként csaknem féllszáz képzőművészeti kiállítást rendeznek — a hetvenes években kiiterebélyesedett fo­lyamat eredményeként — mégyénk üzemeiben, vállala­tainál, ám két eltérőbb al­katú, gondolkodású és stílu­sú amatőr művész talán, so­hasem találkozott még alko­tóként úgy, mint szerdán dél­után azon a tárlaton, ame­lyet dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyet­tese nyitott meg a kaposvári nyomdában. Szalay Zoltán fogorvos egyedi és Vágó Já­nos nyomdász sokszorosított, grafikáinak kiállításán bé­késen fér meg egymás mel­lett a huszadik század lelki megrázkódtatásoktól gyötört emberének zaklatottsága és a természettel harmóniában élő ember nyugalma, ki­egyensúlyozottsága. E két életérzés váltakozása meg­hökkentő élményt ad. De fel­tűnik az alkotásokban disz­Vágó János: Csendélet kréten tárgyiasult önéletraj­zi fogantatás is. A Győriben nevelkedett, magát ma is a vizek szerel­mesének valló — később, or­vostanhallgató korában Kel­le Sándor által fölfedezett és pártfogolt — Szalay Zol­tánnak például ma is ren­geteget jelént e titokzatos elem, részint mint kedves, simogató, játékra csábító környezet — Pisztrángok cí­mű képe rá a bizonyíték — de jelen van a víz mint ős­elem is, mélyből, jöttünk, mely nemcsak rombol, de új értékeket is teremt — hadd utaljunk itt csupán Sziget születik című munkájára! Jobbára sötét tónusú, árnya­latokban mégis gazdag, a sejtető homály lehetőségét kihasználó alkotásainak meg­határozó élményvilága mégis a szorongás, a kafikai „Angst”, mely nem csupán a töprengésre késztető Kaf- ka-iltuszttráciának volt az Szalay Zoltán: Vízalatti táj ihletője, de a töredezettségé­vel sokkoló Vadászkirály vagy az Elmebetegék című megrendítő sorozat is. El­lentmondásosnak látszik, hogy az élményanyag disz­harmonikus mivolta ellenére Szalay mindig fegyelmezet­ten szerkeszti meg képét, biztosan „épít” — amit szá­zadunk kataklizmák sújtotta embere is változatlanul tö- rékszik a harmóniára E harmónia nyilvánul meg Vágó János alkotásaiban. Ö az ötvenes években, a nyom­dai munka „mspirálására” kezdett rajzolni, s most csaknem egyévtizedes szünet után állította ki ismét mun­káit, melyeken már az első pillantásra feltűnik a derűs tónus, a szerkesztés már- már klasszikus fegyelmezett­sége, no meg a már emlí­tett önéletrajzi ihlatettség. Ez utóbbi elsősorban a cseri városrészről készített képei­ből tetszik ki. Stilárisan. mint mondotta, ő sem kötő­dik egyetlen iskolához sem, egyik-másik képének — pél­dául a Csendéletnek — mér­sékelten szögletes formáiból, egyhén geometrikus vonal - vezetéséből azonban kitűnik a kubizmus áttételes hátasa Hogy Vágónak a csend, a természetes egyszerűség az életeszménye, bizonyítja a kontraszitoklbain gazdag Mo­hácsi utcarészlet, néhány könyviillusztráció, valamint a Duna menti város, melyei linóleum- és ólommetszeten egyaránt megörökített. Két életérzés tehát — de az érdem és az élmény oszt­hatatlan. Érdemes megtekin­teni ezt a kiállítást. L. A. Történelem jelenidőben „Napjaink könyvkiadásá­nak van egy Száraz jelensé­ge”. E. Fehér Pál szellemes megállapítása kétségtelenül igaz. Száraz György az utób­bi időben „felkapott” szerző lett. Az elmúlt két évben négy kötete hagyta el a nyomdát, különösen A tá­bornok és a Történelem je­lenidőben aratott nagy si­kert. Mi e sikerek titka? Száraz György drámáiban, tanulmányaiban különle­ges érzékkel tapint rá tör­ténelmünk neuralgikus pont­jaira, hogy azután ezt a ha­talmas nyersanyagot írói fe­lelősségtudattal. művészi biztonsággal megformálva nyújtsa át nekünk. Kötődünk a szülőföldhöz, és mindahhoz, ami szép, ami élményt nyújt, de a kötődés solkszor súlyos ter­heket is hordoz. Az író sza­vaival : „... az ember sza­badulni is akar. Gonosz és terhes emlékektől, elvásott és megkopott tárgyaktól, nyűgös hagyományoktól. El­szakadni az ősök követelő­ző árnyaitól, menekülni unt tájak szűk börtönéből. Egy­szerre érezzük a szülőföld vonzását és a távolságok nosztalgiáját.” Ez a vallomás mottója is lehetne a „Történelem je­lenidőben” vaskos esszé- gyűjteménynek. Hat részben fogja át az író mondaniva­lóját, úgy, hogy a megfor­málás. konklúzió, a további gondolatokra serkentés már nemcsak őt izgatja, hanem valamennyiünket, akik ré­szesei leszünk ennek az iz­galmas szellemi utazásnak. Itt van Száraz György leg­nagyobb varázsa. Ahogy Santiago, az öreg halász csónakja mögött az égaljig nyúlik el az óceán, úgy szé­lesedik a mi gondolatkö­rünk, horizontlátásunk, tör­ténelmi gondolkodásunk is. Kissé merész talán ez a képtánsítás, de arra min­denképpen jó, hogy érzékel­Könyvespolc jük és érzékeltessük az író hatalmas olvasottságát, ele­ven sokszínűségét. Amiről Száraz György nyilatkozik, amögött mindig „fedezet” van. Miközben el­gondolkodunk múltunk ese­ményein, részeseivé válunk a jelennek is. Vállalnunk keil azt, ami nemzeti törté­nelmünk része. A „hogyan tovább ?”-ot csak az egész ismeretében mondhatjuk ki. „Kőmívesek vagyunk bi­zony. S a dolgunk az, hogy a múlt, amit tűnő napjaink, illanó éveink köveiből fel­raktunk, s vérünkkel, agyve­lőnkkel, verejtékünkkel s végül elmálló testünkkel is erősítünk, biztos, nem rom­ló alapul szolgáljon a min­ket váltó Kőmíves Keleme­nek lába alá.” Az első rész a közelmúl­tat idézi. Visszapillantás a gyermek- és ifjúkorra, a meghatározó élményekre, de mindig úgy, hogy a sze- lídebb színekből a közösség, közösségünk erősebb kon­túrjai is kirajzolódjanak. A második rész javát színhá­zi vallomások teszik ki. A tucatnyi történelmi dráma megalkotása után az író műhelytitkairól beszél. Vall­ja és vállalja a „hagyomá­nyos” történelmi dráma ka­rakterjegyeit a „neoavant- gard boszorkánytáncá”-val szemben. A harmadik meghatározó vonását az érzékletes port­révázlatok adják ki. Elis­meréssel ír Gyurkó László nagysikerű Kádár-könyvé­ről. A Szembesítés csak né­hány oldal Pálffy György­ről, de már felsejlik előt­tünk A tábornok megírásá­nak koncepciója. A negyedik rész Viszony­lagos nemzettudata is égető kérdés éket feszégét, de min­dig a szenvedélyesség és a józanság egyensúlyában. És itt olvasható az iskolare­form sürgősen megoldandó problémája, amely messze túlnő a tanterv, vagy a funkció keretein. A családi, a környezeti nevelés egésze is meghatározó itt. Az ötö­dik rész egyik legerőtelje­sebb tanulmányát — Válasz egy furcsa könyvre — már ismerjük, hiszen önálló kö­tetben js megjelent. A terrorizmusról naponta olvasunk. Száraz György­nek erről is van mondani­valója: a sokkoló, belénkvá- gó történelmi pergőtűz szá­zadokra nyúlva visszaállítja elénk a „sötét angyalokat”, megismertetve azokkal az okokkal, amelyekkel csele­kedeteik kibontakozhattak. A Történelem jelenidőben nem könnyű olvasmány, de elgondolkodtató és tovább­serkentő valamennyiünk számára. Egyszerre okulásul és tanulságul is. A jelent a múltból kapjuk. Jövőnkért mindannyian felelősséggel tartozunk. Történelmünk igazi birtokbavételére meg­találhatjuk a megoldást: ..... történelmi tapasztalat do lgában nagyhatalom” va­gyunk. Voltak bűnösök és áldo­zatok, átestünk a legsúlyo­sabb fertőzéseken, azt is tudhatjuk, hogy a hallga­tás nem orvosság, csak nö­veli a bajt. ÉS hogy mindig a szélsőség — elhallgatás, vagy nagyhangú túllicitálás — jelenti az igazi veszedel­met, és nyitja meg az uta­kat káros ideológiák beha­tolása előtt. Nem lehet hall­gatni, nem lehet kitérni, szemünket behunyni. De higgadtan és határozottan együtt kell kéviselnünk né­pünk érdekeit és az inter­nacionalizmus eszméit. Ez az egyetlen lehetőség.” Dr. Sípos Csaba Magyar filmek - angol tv-ben Az angol televízió 4-es csa­tornája szerda este úttörő vállalkozásba fogott: magyar filmsorozatot indított, amelyben elsőként Mészáros Márta Ök ketten című alko­tását és a magyar filmmű- vészetrőil készített félórás ke­resztmetszetei láthatták a nézők. Az alkotók — a 4-es csa­torna „, Visítom” (Képek) c. magazinjának szerkesztői — a magyar filmről készült összefoglalóban rendezőink kritikai magatartását és problémaérzékenységét dom­borították ki a társadalmi, politikai és erkölcsi .kérdések iránt. Egy fehér Értékes kezdeményezése a kaposvári zeneiskola taná­rainak az úgynevezett fehér bérletes koncertsorozat. Cél­ja ennek a klasszikus és a kortárs kamanamuzsika- irodalom remekeinek bemu­tatása. E sorozatnak volt a része a hétfői hangverseny az intézmény Bartók-termé­ben. Pallós László és Kardos Kálmán ezúttal egy B-dúr hangnemű, gordonkára és zongorára írott Vivaldi-szo- náta linterprefáfására vállal­kozott. Egy különlegesen ér­dekes mű előadására. Ba­rokk kompozíciókban ugyan­is ritka a ilassú, fcantiléna- jellegű indítás és hasonló be­fejezés. Mindez a csellistát hangszerének „énekelteté- sére”, puha vonóvezetésre készteti. Nos, Pallós — né­mi kezdeti bizonytalankodás után — remek muzikalitás­sal, tiszta, világos dallam- formálássail — zongorapart- nerével közösen — megsze­rezne a várt illúziót. Kette­jüknek s a hegedűs Kuti HÉTVÉGI 'tájoló Időjárásunk változékony­sága nem kedvez a kirán­dulást, túrázást kedvelők­nek. A szabadidő hasznos eltöltésére adnak lehetősé­get megyénk művelődési in­tézményei. A hétvégi prog­ramok egy része még min­dig a farsang, -a vidámság jegyében zajlik. így van ez Nagyatádon is, ahol a Gábor Andor Műve­lődési Központ szombaton diákfarsangot rendez. A színes programban videó- vetítés, jelmezverseny, vala­mint videodiszkó szerepel. Az érdeklődők Auguszt Gá­bor műsora után diszkótánc­bemutatón szórakozhatnak.' Délután két órától játszóház lesz: agyagozással foglalkoz­hatnak a gyerekek. A kadarkúti művelődési ház ma tartja az iskolai farsangot, majd másnap va­dászgyűlés lesz a nagyte­remben. A gyermekeknek érdekes programot ígér ma három órai kezdettel a Tabon ren­dezendő „Zene-móka-kaca- gás” című műsor. Ugyanitt este hét órakor lesz a Rud- nay Gyula Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskola és Szakmunkásképző sza­lagavató bálja. A középiskolásoknak kel­lemes kikapcsolódást nyújt a ma esti Táncsdcs-foál, me­lyet a Kilián György Ifjú­sági és Űttörő-művelődési Központban rendeznek. Szombaton pedig délelőtt ki­lenc órakor folytatódnak a művészeti szemle területi bemutatói. Az ifjúsági ház hétvégi rendezvényeinek sorát vasárnap a társas- táncklub összejövetele zár­ja. A szokatlan karikatúrá­kat, érdekes, humoros kép­zettársításokat kedvelők március 15-ig tekinthetik meg az ifjúsági házban Tet- tamanti Béla szatirikus raj­zoló kiállítását. A grafikus- művész, karikaturista raj­zait szemlélő fantáziája sza­badon együtt szárnyalhat az alkotó kéz rafinált vonalve­zetésével, a történéseket, ér­zelmeket és emberi viszony­latokat fanyar iróniával megjelenítő művész gondo­lataival. Továbbra is várja az ér­deklődőket a Somogyi Kép­tárban Kelle Sándor festő­művész kiállítása. A művész munkásságában két elem kapott főszerepet: a ritmus és a szin. A rajzos elemek lendületéhez és erejéhez lé­gies hatású színek társulnak, átlendítve az egész jelensé­get a természeti élmények síkjáról az érzelmek és gon­dolatok szabadabb világába Alkotásaiban egymásba kap­csolódó, egymásra rímelő foltok játszanak. Képünkön Tettamantd Bé­la grafikája. bérlet színpompája Hangversenykrónika Bélának köszönhetjük azt az élményt is, amelyet Haydn C-dúr szonátájának előadása adött. Szinte csigalassúságú indítás, hogy azután a gyors rész annál élesebb kont­rasztként Ihasson, friss, vi­dám zárótétel jellemezte ezt a produkciót: az összhatást még az sem rontotta, hogy Ku-tinak — a lassú tétel bi­zonysága szerint — jóval csekélyebb a vonzalma a meditativ jellegű poézis, mint a felszabadult hangu­latok iránt. Claude Debussy zongorás, négykezes Kis szvitje meló­diavilága alapján nem tar­tozik a remekművek közé, páratlan azonban az a va­riációs készség, mellyel a külvárosi dalocskák színvo­nalán álló anyagot feldol­gozta a francia mester, s el­ismerésre érdemes az az ösz- szeszokóttság, mellyel Holla Judit és Kardos Kálmán ját­szotta a darabot, hangsú­lyozva nemcsak az oldot­tabb, sanzonos karakter, ha­nem egyes részek kemé­nyebb, feszesebb, dzsesszes jellegét ,is. Bonyolultabb, sok- rétegűbb Szergej Pirokofjev dalMamanyaga, így azé a szo­nátáé is, melyet Halász László adott elő fuvolán és Halla Judit zongorán. Keve­redik benne az „izmusok ’ disszonáns zatolatossága a klasszikus formák nyugal­maival!, a fennköltség a jel- legzétes prokofjevi „finto­rokkal”, nem volt hát köny- nyű a féladat a két fiatal muzsikus számára — a min­den regiszterében kiegyen­lített fuvolahanggai, a nagy­szerű technikával és —mind­két hangszer vonatkozásá­ban — asz értelmezés tiszta­ságával azonban a legigénye­sebb hallgatók is elégedettek lehettek. S természetesen az­zal is, hogy a kaposvári kon­certeken fellépő fiatal zene­tanárok száma, növekszik. L. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom