Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

8 Somogyi Néplap 1985. március 25., hétfő végrehajtásban. Ezért is fontos a párttag­ság tájékoztatása, meggyőzése, a hatá­rozatok, állásfoglalások megértetése, el­fogadtatása, a végrehajtás állandó segí­tése és ellenőrzése. A párttagok igénylik a párthatározatok és az állami rendeletek következetes vég­rehajtását. Azt tartják, hogy a jogokat és a kötelességeket összefüggő egységnek kell tekinteni, és ezek mindenkire egyfor­mán érvényesek. Hiányolják a kötelesség- mulasztások számonkérését. A tudatos meggyőződésen alapuló párt­fegyelem megköveteli a demokratikus centralizmus helyes értelmezését és alkal­mazását. Némelyek nem látják: a demok­ratikus centralizmusban az össztársadalmi célokkal és érdekekkel együtt a helyi szük­ségletek és törekvések is kellőképpen ki­fejeződhetnek. A párt a politika alakításában és végre­hajtásában nem nélkülözheti a határoza­tok, a döntések előtti pórtszerű vitát, a párttagság véleményét. A pártélet normái között kiemelkedő je­lentőségű a bírálat és az önbírálat. Ez a pártfegyelem erősítésének nélkülözhetetlen eszköze. E kérdésben a pártban alapvető­en rend van. Helyenként azonban rossz néven veszik a bírálatot. A bírálat elfojtá­sa és megtorlása sérti a párt normáit - állapította meg a Központi Ellenőrző Bi­zottság, vizsgálva a pártfegyelem megsér­tésének néhány jelenségét és azok okait. Ezekután rámutatott: A rend és> a fegyelem szempontjából is kulcsszerepet töltenek be a vezető mun­kakörökben dolgozó kommunisták, hiszen bennük a párttagok és pártonkívüliek is a szocialista hatalom személyes képviselőit látják. A kommunista vezetők - kevés ki­vételtől eltekintve - helytálltak, példamu­tatóan dolgoztak, és magatartásuk is meg­felelt a követelményeknek. Beosztásuk mi­att több figyelmet, megbecsülést érdemel­nek, de ha szükséges, védelmet is, mert az ő esetükben fordul elő leggyakrabban a hibás általánosítás. A dolgozók túlnyomó többsége értékeli, igényli a rendet és a fegyelmet, s becsüli azt a vezetőt, akinek var erkölcsi alapja ahhoz, hogy ezt számon is kérje. A párt- szervezeteknek támogatniuk és védelmez­niük kell azokat a vezetőket, akik a köve­telményeknek megfelelően rendet és fe­gyelmet tartanak. Egészséges gondolkodású és magatar- tású nemzedékeket csak úgy nevelhetünk, ha népünk munkáját, eredményeit és vív­mányait becsüljük, a történelmi útunkat, haladó hagyományainkat, az elődök küz­delmét a valósághoz hűen értékeljük. A tényekkel, a történelmi igazsággal ellen­kezik egyeseknek az a kísérletezése, hogy megszépítsék, megmásítsák a két világhá­ború közötti Magyarország képét. A fel- szabadulás utáni első évtizedet viszont úgy állítják be, mintha csak a hibák, a törvénysértések, a bűnök jellemeznék azo­kat az éveket, és nem akkor ment volna végbe döntő történelmi fordulat a hata­lom osztályjellegében és a tulajdonviszo­nyokban. Lebecsülik a nép és a párt ko­rábbi országépítő munkáját, sót olykor mai erőfeszítéseit, szocialista hitét is. Ez okkal váltja ki sok kommunista és pártonkívüli ellenérzését és felháborodását, ezért in­dokolt e nézetek ellen fellépni. A felszabadulásunk óta eltelt négy évti­zedben hazánkban olyan társadalmi, gaz­dasági, kulturális és szociális fejlődés ment végbe, amely hatalmas, történelmi változást hozott az egész magyar nép éle­tében. Ez vitathatatlan történelmi tény és nem feledtetheti azt sem, hogy az 1950-es évek elején az akkori vezetés súlyos hibá­kat és bűnöket követett el. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt ezt az időszakot érté­kelte, a hibákat kijavította, a tanulságokat levonva közel három évtizede töretlenül folytatja politikáját. Párttagságunk és népünk túlnyomó többsége azonosul pártunk nemzetközi te­vékenységével, a Magyar Népköztársaság külpolitikájával. Helyesli és támogatja a nemzetiségek kérdésében kialakított állás­pontját, akadnak azonban, akik nemzeti múltunkra, jelenünkre joggal érzékeny közvéleményünkben megpróbálnak kétsé­get ébreszteni e politika iránt, s a szocia­lista hazafiság, a proletár internacionaliz­mus megkérdőjelezésével, a veszélyes bur- zsoá nacionalizmus felélesztésével kísérle­teznek. Az ilyen törekvések ellen követke­zetes küzdelmet kell folytatnunk. Felgyorsultak a változások társadalmi életünk minden területén, különösen a gazdasági életben. Új feladatok, jelensé­gek, problémák kerültek felszínre, ame­lyeknek megértetése fokozottabb politikai felvilágosító, meggyőző, nevelő munkát igényel. A pártszervek és -szervezetek je­lentős erőfeszítéseket tettek a párttagság eszmei, politikai nevelése érdekében, azonban nem minden új jelenség megvá­laszolására voltak felkészítve, illetve felké­szülve. Ez is oka annak, hogy vannak párt­tagok, akik elbizonytalanodtak, gyengült a párt eszméi melletti kiállásuk, tartózkod­tak a téves nézetekkel szembeni fellépés­től. Ideológiai vitákban felkészült, képzett kommunisták sem képviselték mindig elég határozottan és kellő időben a párt állás­pontját. A pártfegyelmi munka a pártpolitikai munka szerves része. Célja, hogy segítse, védje és erősítse a párt egységét és a párt­tagság fegyelmét. A Központi Ellenőrző Bi­zottság tapasztalatai szerint a tevékenység a XII. pártkongresszus határozatainak, a szervezeti szabályzat előírásainak megfele­lően, jól szolgálta a párt érdekeit. A párt­fegyelmi munkában érvényesült a párt egy­ségének, tisztaságának védelme, a pártfe­gyelem erősítése, az egyének nevelése és a hibák megelőzése. A jelentés a továbbiakban a Központi Ellenőrző Bizottság tevékenységével foglal­kozik és megállapítja, hogy a KEB a be­számolási időszakban a párt rendje sze­rint, a szervezeti szabályzat és a XII. kong­resszus határozata alapján végezte mun­káját. A párt vezető szerveivel összhang­ban dolgozott, azok határozatainak végre­hajtása érdekében tevékenykedett. A KEB vizsgálatai pártszerűen folytak, a párt védelmét, erősítését, az érintett párt­tagok nevelését szolgálták. A Központi Ellenőrző Bizottsághoz párt­tagoktól és pártonkívüliektől 3770 bejelen­tés, panasz, kérelem érkezett. Ezekre nagy figyelmet fordított. A bejelentések egy ré­szét saját hatáskörben megvizsgálta és in­tézkedett. A panaszok, kérelmek többségét — intézkedés céljából — illetékes párt- és állami szervekhez továbbította. A Központi Ellenőrző Bizottság a szerve­zeti szabályzatnak megfelelően ellenőriz­te a Központi Bizottság pénzgazdálkodá­sát. A gazdálkodás megfelelt a párt nor­máinak, az állami rendeleteknek és elő­írásoknak. Rátérve a pártegység és a pártfegyelem erősítésével, a pártfegyelmi munka tovább­fejlesztésével kapcsolatos főbb feladatok­ra, a Központi Ellenőrző Bizottság hangsú­lyozta azt a meggyőződését, hogy pártunk képes a szocialista társadalom továbbfej­lődését nehezítő, gátló gyengeségek, hi­bák leküzdésére, a kedvezőtlen jelensé­gek elleni határozottabb és következete­sebb harcra. Ennek alapja a párt vezető, szervező és ellenőrző szerepének fokozott erősítése, a kommunisták és a pártonkívü­liek összefogása, közös cselekvése és fel­lépése. Pártunk sikeres munkájának, vezető, irányító szerepe érvényesülésének fő felté­tele a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egysége, összeforrottsága. A pártegység megteremtésének, megőrzésé­nek és erősítésének legfőbb módszere és eszköze a pártdemokrácia fejlesztése. A párt-, a társadalmi és az állami el­lenőrzést összehangoltabbá kell tenni. Kö­vetkezetesebb alkalmazásával tovább erő­síthető a társadalmi fegyelem, a közmo­rál. A társadalmi, a gazdasági élet minden területén, az irányítás minden szintjén szükséges és elengedhetetlen a felelősség és a hozzáértés növelése, ezzel együtt az ellenőrzés hatékonyságának biztosítása. A magyar kommunisták eszméjükből fa­kadó meggyőződéssel, a győzelem hitével vállalják a harcot, az útkeresés nehézsé­geit és kockázatát. A kemény küzdelmek­kel teli negyven év e hányatott sorsú or­szág felemelkedésének történelmileg pá­ratlan időszaka. Eredményeink megerősí­tenek bennünket meggyőződésünkben, hogy helyes úton járunk. Hibáinkat, gyen­geségeinket ismerjük. Leküzdésükre újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenni. Pártunk ereje abban van, hogy a marxiz- mus-leninizmus tudományos elmélete ve­zérli, tagjai ennek alapján cselekednek. A négy évtized alatt felhalmozott tapasztala­tok alapul szolgálnak a jövőbeli tenniva­lókhoz, a XIII. kongresszus határozatainak megvalósításához. A Pravda és az Izvesztyija cikke Magyarországról Terjedelmes cikket közölt a hét végén Magyar ország- r”, : - MSZMP XIII. komg- ■es_.: . k előkészületeiről s. K:; aertebb szovjet l.czpor.'. 1 ap, a Pravda és az I ’ ".-.a. Anat< ■ Karpicsev, a Pravda iósítója, aki a kö­ze'múl!' m egy szovjet új- ságíró-k úldottség tagjaként járt hazánkban, hogy meg­ismerkedjék a kongresszusi ielkészüléssel, a lap szomba­ti számálban számol be ta­pasztalatairól. Idézi Övári Miklóst, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki a szovjet újságírókkal beszélgetve elmondta, hogy a XIII. kongresszusit meg­előzően bonyolultabb helyzet alakult ki az országban, mint a XII. kongresszus előlit. En­nek részben a nemzetközi helyzet, másrészt a 'magyar gazdaság állapota volt az oka. „Nem mondanám, hogy a gazdasági helyzete rossz, de gondok azért van­nak. Januárban például ár­emelés volt. Hia mértéke nem is volt nagy, mégis hatás­sal volt az errtberek egy ré­szének hangulatára. Másrészt akkor, öt évvel ezelőtt nem volit módunk nagy gazdaság- fejlesztési döntéseket hozni. Az ország bevételei nem fe­dezték volna a kiadásokat. A párt által tett erőfeszítések zonbam eredményt hoztak. A kongresszus előtt az ország elme nem annyira az elért eredményekre, mint inkább a miég megoldandó problé­mákra irányul. Mint a szov­jet megfigyelő írja, a VII. ötéves tervben a legfontosabb feladat a termelőmunka min­den elemének intenzívvé tétele lesz. A nyereséges gaz­dálkodásnak általános köve­telménnyé kéll válnia. A beruházási összegeket úgy fogják felhasználni, hogy elősegítsék a gazdaság gyor­sabb ütemű intenzívvé válá­sát, a műszaki haladást. Szergej Dardikin, az Iz­vesztyija állandó budapesti tudósítója azt állapítja meg a lap pénteki számában megjeflenit cikkében, hogy az MSZM PKB kongresszusi té­ziseinek vitájában a fő fi­gyelmet a gazdaságpolitika kérdéseinek szentelték. Ez érthető is, hiszen a hetve­nes évek végén, a nyolcva­nas évek elején Magyaror­szág gazdasága bonyolult helyzetbe került. Szerepet játszottak ebben a világpia­con jelentkezett objektív ne­hézségek, a válságjelek, s a Magyarország számára ked­vezőtlen árarány-változások, de a szubjektív tévedések is. Az MSZMP XII. kongresz- szusa 1980 tavaszán úgy dön­tött, hogy mindent alá kell rendelni a legfőbb célnak, a magyar népgazdaság külső egyensúlya megőrzésének. Kényszerűen mérsékelték tehát a gazdasági növekedés ütemét, csökkentették a be­ruházások nagyságát, szigo­rú 'takarékosságot vezettek be és energikus intézkedése­ket tettek az export növelé­sére, az import mérséklésé­re. Az életszínvonal-politi­kában az a cél fogalmazó­dott meg, hogy meg kell őrizni a már elért szintet. E nem könnyű szakaszon túljutva Magyarországon ma megállapítják, hogy a gaz­daság egészében megbirkó­zott a kijelölt feladatokkal, s megteremtődtek a feltéte­lei a jövő dinamikusabb fej­lődésének — írja az Izvesz­tyija tudósítója. A BUDAPEST KONGRESSZUSI KÖZPONT A Novotel-szólió szomszédságában épült Buda­pest Kongresszusi Központ ünnepi díszbe öltözve fogadja a párt XIII. kongresszusának 935 küldöttét és a meghívottakat. Ma délelőtt tíz órakor itt kezdi meg tanácskozását az MSZMP legmagasabb fóruma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom