Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
1985. március 1., péntek Somogyi Néplap 3 Egy mondat az irányelvekből A törvényes úton szerzett Hosszú ideje követett elvi álláspont, és a reá támaszkodó gyakorlat tükröződik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára megalkotott irányelveiben, amikor kimondja: „Államunk elismeri és védi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdont.” Egyetlen mondat, s mégis, benne, mögötte a valóság sokféle elemének, színének keveredése, váltakozása, régebbi viták emléke, és jelenlegi ellentmondások felsorakoztatása. Megtorpanás nélkül A lakosság összes pénzbevétele 1984 decemberében otvenmáiliárd forintot ért el. Mire elég ez a pénz és mire nem? Bizonyosak lehetünk benne, hogy kevésre és sokra egyaránt elég. Kevésre, ha az egyének, a családok igényeit tekintjük mércének. Sokra, ha a pénzt okosan beosztva számolunk. Ami tény: egyetlen területe van a legutóbbi években a beruházásoknak, bármilyen szempontok alapján nézzük is, ahol töretlen a gyarapodás, nincsen visz- szaesés, megtorpanás nélküli a haladás, ez a lakossági befektetések köre. Ez a kör ma ötödével nagyobb, mint volt 1980-ban! Ami érzékelteti, a megnehezedett körülmények ellenére sem szünetel a javak tárházának gazdagítása. Negyvenmilliárd forint közelében van most már a lakossági beruházások egy esztendő alatti összege, ami a népgazdaság ilyen célú összes kiadásainak a hatodát adja. Ami — az arányok érzékeltetésével — már részben válasz arra is, mire elég a pénz, mire nem. Az előbbieknél is szemléletesebbé teszi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdon súlyát egyetlen — igaz, meghatározó — részterep alaposabb bejárása. Hazánkban a személyi tulajdon döntő hányada: lakáis. Az otthonoknak a 63 százaléka — 2,2 millió lakás — személyi tulajdonú családi házban lelhető fel. A községekben ez az arány 91 százalék, de a budapesti adatot nem számítva, a többi városban sem kicsiny, mert negyvenkilenc száza lékos ez a részesedés. Valamennyi formát — szövetkezeti lakás, társasház — figyelembe véve, a városokban a lakások hetven, a községekben 92 százaléka személyi tulajdonban van. Igények, egyéni és társadalmi források viszonyára, kölcsönhatására. összetartozására — azaz a személyi tulajdon gyarapítását szolgáló törekvések közösségi támogatására — fényt vet az az adat. hogy az újonnan épült otthonoknak mindössze a két százaléka az, amelynél a tulajdonosok nem vesznek igénybe kedvezményes kölcsönt. Nincsen semmi -rossz, semmi szocializmusellenes a jáva-k birtoklásénak egészséges vágyában, ha ez a vágy az alapvető úton — a munkával — szerzett, illetve más, kiegészítő jellegű, de törvényes formában elért — például öröklés, to- tónyeremény — jövedelmekre hagyatkozva elégül ki. Sőt, nem hagy rossz nincsen ebben, hanem a társadalomnak egyenesen érdeke a személyi tulajdon megszerezhetőségének törvényes útjait bővíteni, mert ez egyenlő az ösztönzés fokozásával. Amint közös haszon teremtője legalább — ha már ösztönzésre nem futja bizonyos területeken — az érdekeltséget növelni. Ezeknek a tényezőknek az ismeretében — és még inkább hiányzó hatásaik tapasztalataikor — figyelmeztető folyamatnak kell tartanunk, hogy míg 1960-ban a lakosság minden jövedelmi száz forintjából nyolcvanat a munka teremtett elő, addig napjainkra ez az arány hatvanötre csökkent. Ami egyrészt arra mutat, magas fokú lett sok tekintetben a pénzben is kifejeződő társadalmi gondoskodás, másrészt viszont arra int, erőteljesen csökkent a jövedelmeknek a munkától függő része, és vele az érdekeltség, az ösztönzés, azaz a társadalomnak nyújtott tényleges teljesítmények valóságos elismerése. Megítélésünk szerint ez a jellemzője mindennapjainknak több nyugtalanságra ad okot, mint például az. hogy — bér sokan és előszeretettel foglalkoznak vele — lottó- és totónyereményekből munka nélkül — de törvényes úton! — lehet jövedelemhez jutni. Kerekítve, egy esztendő alatt há- rommilliárd forintot fizettek ki totó-, lottó és lósport- nyereményekre az országban. Aligha kell különösebben félni ennek az ösz- szegnek a hatásaitól, mert a lakosság pénzbevételének a fél százalékát sem teszi ki. azaz minden száz forintból nyegyven fillér a részesedése ... A munka nélkül és törvénytelen úton szerzett jövedelmek azok, amelyekre folyamatosan rá kell vetülnie a közfigyelem megvilágító fénysugarának, mert ezek a pénzek valóban rombolnak, torzítanak az értékrendben, az értékviszonyokban. Jól jelzi a tágan értelmezett személyi tulajdon gyarapodását, hogy egy év alatt 12,5 milliárd forintot vittünk haza bútorok, 1,4 milliárdnyit háztartási hűtőgépek, 3,5 milliárdnyit tv-ké- szülékek formájában, s 9,6 milliárd forint volt az a pénz, amelyet az oly áhított személygépkocsik áraként egy év leforgása alatt kiadtunk. A lakás — az üdülő — után, mint általánosan a legértékesebb személyi tulajdont, a gépkocsit említhetjük. Száz munkás- családból 1983. december 31- én 32, a szövetkezetiparaszt- háztartásokban ugyanannyi, a szellemiek minden száz háztartásában 58 darab volt található ezekből. S bár végletes a példa, de érzékelteti a személyi tulajdon gyarapodását az is. hogy folyamatosan emelkedik a nagy összegű kárral járó lakásbetörések száma, amint az is, hogy az öröklési perek megkétszereződtek egy évtized alatt. A legfőbb forrás Nagyon régi, de érvényességéből semmit sem vesztett igazságot idézünk. A 18. század egyik kiemelkedő gondolkodója, Adam Smith írta le A nemzetek gazdagsága című művében: „Saját munkája olyan tulajdona az embernek, amely minden más tulajdonának legfőbb forrása, s mint ilyen a legszentebb és legsérthetetlenebb.” Az az igazi. a döntő kérdés tehát, miként sáfárkodhatunk ezzel a legfőbb forrással egyéni és közösségi méretekben, értelemben, mert ha jól, akkor minden más tulajdonunk körül sem lehel hiba. baj. S ehhez a jó gazdálkodáshoz elengedhetet len: az egyén lássa elsőnek — és ugyanakkor tapasztalja is a javadalmazásban — ezt a forrást, mert ha a legszentebb, akkor ne sérüljön sokféle torz hatás nyomán. Veress Tamás Sonka, bélbe töltve Üj exporttermékek próbagyártását kezdték meg a Kaposvári Húskombinát sonkakonzerv-üzemében. Bélbe töltik a sonkát és a tarját. Mindezt a sonkákonzervüzeír termelésfvzerkezetének átalakítása, a gazdaságosság növelése és a versenyképesség megtartása tette szükségessé. Kétszáz tonnányi, bélbe töltött sonkát szállítanak az idén az Egyesült Államokba. Hasznos kapcsolatok Érdekes kezdeményezés indult el tavaly Siófokon az általános iskolák felső tagozatában. A városi tűzoltópa- rancsmokság és az iskolai úttörőcsapatok összefogásával mozgalmat indítottak Az iskola tűzvédelmi őre cím elnyeréséért: a gyerekek érdeklődése figyelemre méltó volt. Ezért határozta el a megyei tűzoltóparancsnokság. hogy Az iskola tűzvédelmi őre-mozgalmat kiterjeszti valamennyi iskola felső tagozatára. Nem az a cél, hogy felnőtteknek is nehéz szakmai tűzvédelmi előadásokat tartsanak részükre. Inkább az, hogy játékos formában megismertessék velük a tűzvédelem alapjait. Remélhetően a megyei tűzoltóparancsnoksátgnak, illetve a városi parancsnokságoknak az iskolák, az úttörőcsapatok vezetői készséges segítőtársai lesznek. Napjainkban, amikor egyre több a korszerű elektrotechnikai berendezés, fölszerelés az iskolákban, s különböző vegyszerekkel, gyúlékony anyagokkal is kísérleteznek, jó ha vannak ott a tűzvédelemhez ér|tő gyerekek. Nyáron hangulatos az esti tábortűz, vagy a szalonnasütés. Ilyenkor is nagy a tűzveszély. Ezért helyeseljük a siófoki iskolákban indult mozgalomnak a megyére való kiterjesztését. Hiszen azok a gyerekek, akik játékos formában elsajátítanak alapvető tűzvédelmi rendszabályokát, azt is tudják majd, hogy otthonukat miként védhetik meg a könnyelműség okozta tűzkároktól. Érdemes ösztönözni, hogy a mozgalomban minél több fiatal vegyen részt. Sz. L. Egyelőre a 09 tájékoztat 400 siófoki PÉNZ A KÖZÖS ALAPBÓL Elavult rendezési tervek Együttműködnek a városkörnyéki tanácsok telefonszámról Siófokon február közepén kapcsolták be a telefonközpont új vonalait. Az ezzel kapcsolatos örömbe azonban némi üröm is vegyült. A központ bővülése nyomán ugyanis 230 közületi és magántelefon megváltozott. Az érintetteket a posta idejében tájékoztatta saját számuk változásáról, nem úgy a többiről. Ezekről most csak a tudakozótól kaphatnak fölvilágosítást, akárcsak az új állomások számáról. Egy siófoki olvasónk okkal tette szóvá, hogy sok bosz- szúságtól kímélhették volna meg az előfizetőket és túlterheléstől a tudakozó dolgozóit, ha valamennyi új számról — ez elfér néhány steneilezett lapon — idejében kapnak tájékoztatót. Ezzel kapcsolatban a postaigazgatóság pécsi illetékesétől megtudtuk, hogy készültek ilyen tájékoztatók, csak kevés, így azokból egyelőre csak a fontosabb alközpontok kaptak. A szám változási jegyzék azon bán már a nyomdában van. s a közeljövőben mind a kétezer siófoki előfizető számára kézbesíti majd a posta. Addig is — ezt már a sió foki távközlési üzem vezetője mondta el — a nagyobb igényekhez igazították a tudakozóban dolgozók létszámát. A néhány heti bosszúságért kárpótló hír, hogy az új fonyódi telefonközpont átadását követően — az év végén, de legkésőbb 1986 elején új somogyi telefonkönyvet ad ki a posta. Egyre nagyobb a szerepe a tanácsok együttműködésének. Tavaly megalakultak a városkörnyéki bizottságok. A hét új bizottság a barcsiak csaknem ötéves tapasztalatát felhasználva látott munkához a többi négy városban és a három városi jogú nagykő zsógben. A megyeszékhely és a városkörnyéki községek kapcsolata és egymásrautaltsága különösen nagy. Kaposvár murikát ad a környékbelieknek, gondoskodik különféle 'igényeik kielégítéséről, a községek egy része pedig -• különösen a közeliek — segítenék a házalt, lakást építők letelepedésében, ezzel is tehermentesítve az amúgy is túlzsúfolt Kaposvárt. A kaposvári városkörnyéki bizottság idei első ülésén azt tapasztaltam: a tanácselnökök fontosnak tartják az együttműködést, a feladatok összehangolását, a közös és az eltérő érdékek feltárását, egymás segítését. Kérdések, panaszok, javaslatok hangzottak él például azután, hogy a város főépítésze — kiegészítve az írásos előtérj esztést — elemezte: melyik település rendezési terve jó és melyik elavult. Első hallásra (bárki azt hiheti, hogy mindez érdektelen szakmaii viiita lehetett, pedig szó sem volt erről. Elsősorban a lakosság jogos igénye alapján került szóba, milyen gondot okoz a szent- balázsi rendezési terv átdol- gozatiansága: nem tudják kielégíteni a házhelyigényeket a fölösleges építési tilalmak miatt. Most már a gazdaságosság sem mellékes, így nem mindegy, hogy ott, ahol a terv szerint lehetne építkezni. sokba kerülnénék a telkek. Kaposifőn új utcák nyitását nehezíti az. hogy nincs elegendő pénz a kisajátításokra. Közérdekű volt a szennai tanács panasza. Néhány éve készült el a rendezési terv, s már felül kellene vizsgáltatni, mert most védőgyűrűt javasoltak a falumúzeum köré, ahol többek között telkeket akartak kialakítaná. A Somogyterv „két emelete” között nem volt meg az összhang, s ennek az anyagi terheit a község semmiképpen sem akarja viselni. Ebben az esetben valóban elvárható, hogy a megyei tanács, a múzeumok igazgatósága segítsen, miként meg is ígérte. A várostól legmesz- szebb eső göllei környéket az foglalkoztatja, hogy mikor épül meg a távlati elképzelésekben szereplő b üssü—ik isgyaláni út. Ez ugyanis tíz kilométerrel „közelebb vinné” hozzájuk Kaposvárt. Sajnos, ennek az idejét most még senki sem tudja megmondani. Az érdekes vitából Kaposvár 'tanácselnöke azt a tanulságot szűrte le, hogy mindenhol időben kell foglalkozni a rendezési tervvel. Ahol pedig „megakad az élet” miatta, például nem lehet telkeket kialakítani, ott feltétlenül esedékes a felülvizsgálat a közösség érdekében. Tizenhat városkörnyéki település együttes fejlesztésével lehet csökkenteni a megyeszékhely zsúfoltságát, éppen ezért fontos, hogy mindegyik tanácselnök ismerje az elképzeléseket. Kaposvár készülő hosszú távú településfejlesztési koncepcióját például széles körben megvitatják majd. Már tavaly elhatározták, hogy létrehozzák a város- környéki közös pénzügyi alapot. Ez körülbelül egymillió- háromszázezer forint évente. A bizottság először osztotta fel a pénzt azok között, akik kértek beiéire. Minden kezdet nehéz, így most még az elvekről is hosszú vita folyt. A javaslatok alapján úgy döntöttek: ezután november 20-iig kell beküldeni a pályázatokat, a bizottság pedig december 15- ig dönt a felosztásról. Első ízben egymillió-százezer forint sorsáról döntötték. 100-*tól 200 ezer forintig kapott egy-egy tanács. Kaposfőn, Kaposmérőn például a gáz bevezetéséhez használják fel a pénzt, Szentbalázson közterület- tisztító gépet vásárolnak, Mernyén fogszakorvosi lakást építenék, Hetesen a gázt vezetik be az iskolába, a somogyjádi és -aszalói tanácsok a vízmű gépházának megépítéséhez használják fel a támogatást. A megye- székhely tanácsa — ha marad az alapban pénz — a Centrum áruház területének előkészítésére fordítja. Több tanácselnök elmondta, hogy sokat számít nekik a száz-, kétszázezer forint is, hiszen időben megkapják a támogatást a közös alapból, nem kell hitel után futniuk — egy kis tanács esetleg nem is kap —, s nem terheli őket a 14 százalékos kamat. Minden városkörnyéki bizottság — így a kaposvári is — arra törekszik, hogy kialakuljon az egységes szemlélet. Az ilyen fórumok közelébb visznek ehhez. Lajos Géza
