Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
1985. március 20., szerda Somogyi Néplap 5 megnyílt az arany oroszlán patika G yógy szerész történeti konferencia Kaposváron A Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1968-ban megalakult gyógyszerésztörtóneti szakosztálya, annak Somogy megyei szervezete kétnapos országos konferenciát tart Kaposváron abból az alkalomból, hogy ismét megnyílt a megyeszékhelyen az Arany Oroszlán patika. Mostani berendezése a patika- történetből ad ízelítőt. Az V. országos gyógyszerésztörténeti konferencia a legfrissebb kutatások bemutatásának szentelte programját — ismertette tegnap délelőtt a kétnapos rendezvény előadásainak témáit dr. Zalay Károly, a budapesti orvostudományi egyetem gyógyszerésztudományi karának dékánja. A megnyitón részt vett Tóth János, a megyei pártbizottság titkára és dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. Mintegy száz gyógyszerész-kutató jött el Kaposvárra a konferenciána, hogy meghallgassa azt ,a mintegy húsz referátumot, amely bizonyítja, hogy hazánkban is fokozódott az érdeklődés a gyógyszerészeti kutatások iránt. Dr. Zalay Károly elmondta: az egyetemi képzésiben is mind nagyobb teret kap a történeti múlt bemutatása, az egyetemen új tanszék foglalkozik a hallgatók ebbéli ismereteinek gyarapításával. — A gyógyszerészet múltjának a kutatása és ismerete nem öncélú tevékenység, hanem fontos tudományos és társadalmi igényeket elégít ki — ezt már az egyik kaposvári előadó fogalmazta meg. Dr. Szili Ferencné a kaposvári Arany Oroszlán patika történetét mutatta be előadásában. A regionális kutatások szerepét hangsúlyozta előadásában dr. Blázy Árpád zalaegerszegi gyógyszerész; példák sokaságával bizonyította, hogy a helytörténeti adatok szélesebb körű elemzésre szorulnak. Zala. Somogy és Vas megyei kutatások során tárta föl a kutató Közép-Dunántúi egészségügyi történetét. Mély nyomot hagyott a hallgatóságban dr. Csutorás Katalin és dr. Matolcsy István kaposvári gyógyszerész előadása, ők a ferences szerzetesek andocsi gyógyszer ■ tárát mutatták be. Ez a patika 1723-ban kezdte meg működését, s a szerzetesek jelentős gyógyító tevékenységet folytattak. Képezték magukat a patikaszerek készítésében; egy 1884-ből származó adat szerint csaknem ezer-négyszáz kötet könyv és mintegy százhetven füzet állt rendelkezésükre. 1815-ben, Titl Lukács halála miatt szűnt meg az andocsi gyógyszertár. Magyarfilmhét Rómában Magyar filmhét kezdődött tegnap az olasz fővárosban. A Rómában, majd péntektől Triesztben zajló filmhét fő programjában hét játék- f Mimet mutatnak Ibe. A háború utáni évektől napjainkig terjedő időszak magyar filmművészetének a fejlődéséről ad képet egy retrospektív összeállítás, amely harminc filmből áll. Külön összeállítást szentelnek a Balázs Béla Filmstúdió alkotásainak, ennek keretében tizenkét filmet vetítenek. A filmhetet kedd este a római Hotel Sheratonban nyitották Irneg. A meghívottak Gyanmiathy Lívia Egy kicsit én, egy kicsit te című filmjét tekinthették meg. A filmhétre magyar fiilmmű- vész-deűíegáció érkezett, amelynek tagijai Gyarmatihy Lívia (a nyitóünnepség filmjének rendezője), Böszörményi Géza (a film for- glatókönyv-írójia), Esztergályos Cecília filmművész (a film főiszereplője), Kovács András filmrendező, Vészi János filmrendező, valamint Durst György, a Balázs Béla Filmstúdió titkára. Az olasz nézőközönség megismerheti Kovács András A vörös grófnő, Xantius János Eszkimó asszony fázik, Szomjas György Köny- nyű testi sértés, valamint Gazdag Gyula Társasutazás című filmjét. Szerdán magyar és olasz szakemberek részvételével kerekasiztai-besizéligetésre kerül sor Balázs Béla, a nagy fiillmesztéta születésének századik évfordulója alkalmából. A filmhét programjára minden 'olasz napilap felhívja olvasói figyelmét. Az V. országos gyógyszerésztörténeti konferencia első napján kaptak szót a somogyi kutatók. Az 1715-ben visszaállított Somogy megyei önálló közigazgatás eredményezte, hogy orvost, sebészt és gyógyszerészt alkalmaztak ; a közérdek kívánta meg az egészségügyi szervezet létrehozását — ismertette előadásában dr. Matolcsy István kaposvári gyógyszerész. Dél-Somogy területén kutatott Kóczián Géza nagyatádi gyógyszerész; igyekezett föltárni a .gyógynövények népi alkalmazását. Színes előadásában a ma ismét divatba jött gyógynövények régről ismert hatásait mutatta be. A „csoda- füvek” főzeteit jól ismerték a boszorkánykonyhákban is... Ma folytatja tanácskozását Kaposváron az V. országos gyógyszerésztörténeti konferenciai, s tizenhárom előadás líangzik még el. Tegnap délután megnyílt Kaposváron az Arany Oroszlán patika. A belvárosi rekonstrukció, a sétálóutca kialakítása lehetővé tette, hogy megújuljon a megyeszékhely legöregebb gyógyszertára. Somogy megye gyógyszer-történeti gyűjteménye ma itt látható. A kis patika nemcsak a múlt emlékeit őrzi, hanem ismét gyógyszertárként működik. Horányi Bahna Egy gö-rögeszme ünnepi pillanatai KÖLTŐ MŰFORDÍTÓK ÉS HELLASZ A görög kultúra ünnepi estje — így foglalhatnánk össze tömören a hétfő esti rangos irodalmi rendezvény lényegét. Egy kicsit a magyar szellemi élet számára mindig is fontos görög műveltség, egy kicsit az új könyvnek kijáró kíváncsiság, de legfőképpen Papp Árpád — Fodor András szerint a görög1—magyar kapcsolatok helytartója — személye, műfordítói és szerkesztői eredményeinek megbecsülése vonzotta a szép számú közönséget. Jutott az érdeklődésiből a két másik rangos költő műfordítónak. Csorba Győzőnek és ' Fodor Andrásnak is, aki szintén eljött a görög irodalmi estre a Kilián művelődési házba. Az ünnepi eseményre megérkezett Jannisz Dokosz Görögország budapesti nagykövetségének sajtóattaséja és Laczkó András, a Somogy folyóirat főszerkesztője is. A bolond gránátalmafa című újgörög lírai antológia szellemi életünk egyik jelentős eseménye. Több a szokásos nemzeti költészetet bemutató „tiszteleitkörn-ál”, nem utolsósorban a kiváló fordítógárda és a szerkesztő — Papp Árpád — munkája révén. Mi az a többlet, amit ebben a szép kötetben az olvasó felfedez? Papp Árpád elmondta, még Kormos István szerkesztővel beszélték meg az antológia anyagát, tíz éve a Móra könyvkiadóban. Azóta kereste a kaposvári szerkesztő és műfordító: mi a görögségnek, e különös sorsközösségnek a lényege? A teljesítmény, a poézis értékei felől kétsége sem volt. Az ösztönös és nagyon is tudatos formatiszteleten, a nagy ívű gondolatokat és azon a képességen, ami kis hangulatokat is életérzéssé képes sűríteni, vagyis a költészet mesterségbeli és művészi erején túl, vajon mi ebben a kincsben számunkra az üzenet? Ezit kereste Papp Árpád tíz éve makacsul, verseket fordított, válogatott és töprengett: miért fontos ez a költészet a magyarságnak. s mit mond e versekből elé tárulkozó görög világ a műfordítónak, ki ma is azt érzi; „csak úgy állhiatdk az Akropolisz előtt, ha látom apám kaszás alakját...” A kaposvári műfordító ebben a nagy munkában a magyar szellem legjobbjainak útján járt, kik egy életen keresztül faggatták a görög világot, kultúrát és értékét teremtő titkaiért. Az antológia attól lett ilyen magas mércével mérhető, mert a verskutató és -értelmező szenvedély tág horizonttá bővült. Igazolása Papp Árpád maikacs reményeinek — ahogy tréfásan ő maga mondta: „Nem hiábavaló az én gö-rögeszmém.” A kötet összeállításánál olyan segítőtársai voltak, mint e kultúra ókori és jelenkori értékeit gimnazista korától nagyra becsülő Csorba Győző. Már 15 évesen fordított amakreóni verset „Mint édességet a nyelvemen, úgy éreztem Szapphó szép verssorait.” S Fodor András, aki minőségeszményeit — Németh László nyomán" — mindig Görögországban, a görög világban láttái, s az írószövetség funkcionáriusaként többször megfordult Hellasz földjén. Füllep Lajost Idézte, aki a görög művészettől tanulta meg, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb tárgy is hordozhatja a legmagasabb művészet jellemzőit. Jól sikerült a kötet és műfordítói egy részének hétfői bemutatkozása a kitűnően szerkesztett műsorral. Az antológia anyagából készített összeállítás rövid, de rendkívül pontos keresztmetszetét adta az újgörög líra nyolcszáz esztendejének Tóth Anna és Dimulász Miklós tolmácsolásában. Öröm volt a verseket és a költői Vallomásokat követő szünetekben a vesndéggzereplő Szirtosz együttes virtuóz görög muzsikáját hallgatni. Az ünnepi estet jól egészítette ki a megyei könyvtár kiállítása Jávori Béla görögországi fotóiból s a könyvtár egyéb dokumentumaiból. Cs. T. KISS ANNA A színház írófélének a színház rettentő nagy kísértés, ősi, közösségi találmány, érzékletesebb, mint az írott szöveg, máig megőrződött annak, amiből lett: szertartásnak. Az élettől nem is különült el egészen. Színház az, amit öt tojásért meg zacskó babokért láthattunk anno a falu kocsmájában, ahol erre az alkalomra összetolták a lócákat középre, s két lepedő jelentette a függönyt. Meg ami fölött ott a zsinórpadlás. Színház, amit ihletett pletykafészkek, szájhősök, alattomos ügyleteket bonyolító macskák, egyéb gyanús személyek írnak, játszanak, rendeznek, mióta világ a világ. Színház az álom is. Emlékszem jól arra az őszre' világgámenős kislányk.0- romra, amikor azt hittem, el kell szöknöm a truppal, amelyik ott tanyázott egy hétig a faluszéli gyepen. A kora reggelre, mikor hűlt helyüket találtam. Akkor tanult meg fájni a szívem. A József Attiila-díjas költőnő lapunknak írt vallomását a színházról gyermek- színházi bemutatója alkalmából közöljük. A Csiky Gergely Színház pénteken Mohácsi János rendezésében viszi színre Kiss Anna Bolondmakim című mesejátékát. Képünkön a szerző. Megemlékezések Frédéric Joliot-Curie-ről Budapesten tegnap megemlékeztek Frédéric Joliot- Ourie születésének 85. évfordulójáról. A kóla elnevezett téren koszorút helyeztek el az Országos Béketanács, az OBT tudományos és kulturális bizottsága, valamint a XII. kerületi nép- frontbizottság képviselői. Megemlékezésében Sztanyik B. László, az Országos Béketanács eflinötohelyettese hagsúlyozta: Joliot-Cunie az atomfizika úttörője, Nobel- díjas tudós, az ellenállási mozgalomban kiemelkedő hazafi és békeharcos volt. Egy egészen kicsi hakni Országos diákfotókiállítás Pécsett az idén is megrendezik a diákfotósolk hagyományos seregszemléjét, részeként az országos diáknapok programjának. A fotótárlatot hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére április 4-én nyitják meg, akkor adják át a díjakat is a legsikerültebb képek szerzőinek. A rendező szerv — az 508. számú Tarr Imre Ipari Szafcmuníkáskép- ző Intézet — az év elején hirdetett pályázatot a középiskolák és a szakmunkás- képző intézetek tanulói számára, elsődlegesen az ifjúság mai életét bemutató képek alkotására. A pályázatra 59 oktatási intézményből 174 fiatal jelentkezett, és csaknem hatszáz felvételüket küldték el Pécsre. A Fotóművészek Szövetségének tagjaiból és a Népművelési Intézet munkatársaiból összeállított Izsüri ötven szerzőtől 76 képet fogadott el bemutatásra. Egyúttal rangsorolta is a műveket. A KISZ Központi Bizottsága négy-négy arany-, ezüst- és bronzdiplomát adományoz a legjobb felvételeik készítőinek, továbbá több különdíjat is kiosztanak. Nem tartottam illendőnek annak idején, hogy a március tizenötödikéi megemlékezésről szóló tudósításomban az újvárfalvi ünnepséget követő somogy- sárdi szórakoztató program egyik részéről szót ejtsek. Ezért nem is említettem akkor, s ezért a késés: nem fér össze az ünnepi híradás a hakni kritikájával. A komoly megemlékezés és a könnyű szórakozás jól megfér egymással, nincs is ezzel semmi baj. Á somogy- sárdi eset sem azért fölháborító, mert az 1848-as ünnepséget követte, önmagában, csupán hétköznapi programként is elmarasztalandó volna. Az történt, hogy játékot ígért az egybegyűlt ifjaknak Budavári Miklós, aki meglehetősen elnyújtott és ősz- szer endez etlen bevezetőjében arról igyekezett meggyőzni mindenkit: a játékban résztvevők levetik gátlásaikat, fölszabadultak lesznek. Ne szégyelljen tehát senki se játszani, mert azt még a felnőttek is szívesen teszik, legföljebb nem akarják bevallani, hogy ők is játékosak. Nos, az alapelvekkel nincs baj. Á gyakorlattal viszont már több is. Először is az, hogy a nézőközönség céltalan fölállítása és leültetése, ide-oda való terelgetése — állítólag gátláslazításként — nem nevezhető játéknak; a néző szaladgáltatása egyéb tartalom híján legföljebb arra jó, hogy teljék vele a műsoridő. Attól, hogy sok ember lót-fut, még nem lesz egy játék tevékeny résztvevője — mert állítólag ez is cél lett volna —; passzív néző marad (mint ‘ volt), csak épp mozog. Játékos alkotásra, bohó- kás szellemi munkálkodásra azt is lehet késztetni, aki egy helyben ül, a mozgásnak ia játékban csupán akkor van értelme, ha valóban szolgál valamiféle agytornát avagy egyszerűen csak a fizikai teljesítmény összemérésével gyönyörködtet. De ilyesmi Budavári Miklós segédletével nem történt. Történt viszont — s ez a másik ifő hiba —, hogy humor gyanánt lapos poénok szóltak a szexológia tárgykörébe sorolható eseményekről. Tévedés ne essék: a baj megint nem elsősorban a témával van! A hallgatóság ugyan főképp középiskolásokból verbuválódott, de az anyányi lányok és a serkenő bajuszú fiúk számára a nemi élet már egyáltalában nem valamiféle titkos és tilos újdonság. A hiba e „viccek” szelle- metlenségében rejtezett. Humor helyett üres malackodással ugyan pillanatnyi röhögés kelthető, de az ilyen derű nem épít. És szórakoztatásnak nemigen nevezhető. Valamire azonban mégiscsak jó volt a céltalan „torna” ás az ízetlenkedés: a „játékvezető” fölvehette érté a honoráriumot. Ebből a szempontból az egész attrakció rendkívül célszerűnek bizonyult. Viszont elszomorító, hogy amikor a műsorszervezésről tudakozódtam, az ifjúsági szövetség egyik jelen levő képviselője elmondta: mindig ezt a fiatalembert kérik föl, ha játékos rendezvényre készülnek. Mert ő a legjobb. Mit mondjak? Kár. L. P.
