Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
6 Somogyi Néplap 1985. március 16., szombat KÖZGAZDASÁGI ÉS MŰSZAKI ÉLET Vállalati lövedelemszabályozás Űj elvek, egységes követelmény Energiatakarékos kazán Elkészült a második héjtüzelésű kazán a győri növényolajgyárban. A feldolgozás során nagy mennyiségű hulladék napraforgóhéj keletkezett, s ezt az utóbbi időben energia- termelésre használják föl. Az automata üzemelésű úgynevezett héjtüzelésű kazánnal jelentős mennyiségű fűtőolajat takarítanak meg. (MTI-fotó — Matusz Károly 1elv.) Nőtt a jugoszláv idegenforgalom 1985. január elsejétől — a gazdaságirányítási reform újabb szakaszában — sok új közgazdasági fogalommal találkozik az újságolvasó. Köz- gazdasági, műszaki kérdésekkel foglalkozó összeállításainkban ezekre is magyarázatot kívánunk adni. Elsőnek a vállalati jövedelemszabályozással kapcsolatos új fogalmakat ismertetjük. 1. Nyereségadó Maga a fogalom nem új, jelzi azt az adótételt, amelyet a gazdálkodó szervezetnek, vállalatnak elért nyeresége után ki kell fizetnie. Az újdonság egyrészt a mértéke (a korábbinál alacsonyabb: 35 százalék), másrészt pedig az, hogy sok vita után érvényesülni látszik az az elv, amely szerint ne a sikeresebb vállalattól vonjanak el viszonylag többet. Minél magasabb ugyanis a nyereségadó, annál inkább sújtják a jobban gazdálkodót. Most az adózás normatívabbá válik, vagyis inkább a felhasznált erőforrásokhoz, a vállalati vagyonhoz, munkaerőhöz kapcsolódik. Korábban a bruttó nyereségből először befizették a város- és községfejlesztési hozzájárulást (15 százalék), majd a megmaradt összegnek bizonyos hányadát rótták le nyereségadó címén. Most először a bruttó összegnek kiszámítják a nyereségadóját, és ezzel párhuzamosan a város- és községfejlesztési hozzájárulást, majd mindkettőt befizetik. így számolva a látszólagosnál végül is kisebb a nyereségadó csökkentésének mértéke. 2. Nyereségtartalék A gazdálkodás biztonságához szükséges pénzügyi tartalék szerepét egyetlen tétel: a nyereségtartalék vette át. Elődjével, a kötelező tartalékalappal ellentétben ennek képzése és felhasználása a vállalat szabad elhatározásától függ. Célja a gazdálkodás kockázatának mérséklése. Egyetlen megkötés: a vállalatnál keletkező esetleges veszteség fedezésére elsőként ehhez a tartalékhoz kell nyúlni. Ami még fontosabb ennél, és a gyakorlatban sűrűbben fordul elő: a vállalat ebből a tartalékból bármikor kiegészítheti mérleg szerinti nyereségét. Ezzel az okos vállalat a piaci ingadozások hatását — például a dolgozók számára fizetendő év végi nyereség- részesedés szempontjából — mérsékelheti. Jó évben tartalékol, kedvezőtlen időszakban pedig lehív a tartalékból. 3. Béradó Teljesen új adónem. Célja a vállalat által alkalmazott munkaerő költségének megdrágítása. Gyakran úgy is említik, hogy egyik része az erőforrások megadóztatásának. Bevezetésének az is célja volt, hogy a „holtmunkához”, vagyis a gépek, berendezések, felszerelések költségéhez viszonyítva a munkaerő alkalmazásának költsége a vállalat számára megdráguljon. Ezzel is ösztönözni kívánták a vállalatokat a munkaerővel való takarékosabb gazdálkodásra, de a termelés gépesítésének fokozására is. Mértéke: a bérköltség 10 százaléka, de ezt a vállalat fizeti, a dolgozók bérükben ezt nem érzékelik. Most, átmenetileg sok ágazat, iparág engedményt kapott a 10 százalékból, van ahol teljes mentességet, van ahol néhány százaléknyi kedvezményt. A közeljövőben — néhány éven belül — azonban normatív, egységes lesz a népgazdaság legnagyobb részében az adó mértéke. 4. Egységes, osztatlan érdekeltségi alap A vállalat képződött nyereségéből a nyereségadó, a város- és községfejlesztési hozzájárulás, valamint a béradó levonása utáni ösz- szegből egységes érdekeltségi alapot képez. Ennek feladata a vállalati fejlesztések anyagi alapját, a dolgozók anyagi ösztönzésének egy részét fedezni. Megemlítendő, hogy az érdekeltségi alap része még az amortizáció is. (Lásd később!) Mi az érdekes ebben az egységes érdekeltségi alapban ? Elsősorban az, hogy az 1968 óta érvényben volt fejlesztési és részesedési alapot váltja fel. Emlékeztetőül: 1976-ig központilag megszabták, hogy miként kell az adózott nyereséget a két alapba helyezni, mostanáig pedig a részesedési alapba helyezett részt — a felhasználás alapján — még egyszer adóztatták. Ez a gyakorlat a múlté, mert a vállalat — noha még néhány adónemet ebből az egységes érdekeltségi alapból kell fedeznie —, szabadon dönt például arról, hogy fejlesztésekre, vagy a dolgozók anyagi ösztönzésére költ-e inkább többet, hiszen nincsenek szétosztva az összegek. A dolgozók részére történő további kifizetések után már nem kell adózni. 5. Amortizáció Eddig az állóeszközök értékcsökkenési leírását költségként elszámolta a vállalat, majd az így kiszámolt összegnek 60 százalékát megtartotta (befolyt a fejlesztési alapba), a 40 százalékát pedig befizette az állami költségvetésbe. Ez volt a helyzet a legtöbb vállalatnál. Most januártól a vállalat megtarthatja az amortizáció teljes összegét, nem kell ebből semmit sem befizetni a költségvetésbe. Annak érdekében azonban, hogy a vállalatoknál keletNem múlt el nyomtalanul a két évvel ezelőtti adósságválság. Az akkori nagy megrázkódtatás — több ország együttes fizetésképtelensége — hosszú ideig bénító erővel fogta vissza a nemzetközi hiteltevékenységet. Igaz, |a pénzvilágnak mára már sikerült megta- lálnii az adósságkezelés alkalmas módszerét, a tartozások átütemezésével, a nemzetközi szervezetekkel kialakított együttműködéssel elkerülte a legrosszabbat, a pénzügyi rendszernek, és köztük a nagybankoknak tömeges összeomlását. A „boldog idők” azonban már aligha térnek vissza: a pénzügyi krach veszélye elmúlt ugyan, de végleg lezárult az „olcsó pénz” korszaka. Ezek a tanulságok szűrhetők le a központi bankok bankjának, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) a múlt lévi nemzetközi hiteltevékenységéről adott jelentéséből. A KGST-országok sikerei 1983-ban még gyors ütemben növelték kölcsöneiket a nemzetközi bankok, mintegy pótolandó az előzőleg visszafogott hitelezéseket, a kező vásárlóerő (amelyből a beruházásokat finanszírozza, vagy a dolgozók nyereségrészesedését fizeti) a nép- gazdasági tervben számítottat ne haladja meg, most az említett pótlólagos 40 százalékból 20 százalékot a vállalatok kötelesek a bankkal szemben fennálló tartozásuk gyorsított törlesztésére fordítani. Ez az idei évre érvényes intézkedés. 6. Vagyonadó Űj adónem. Célja: a vállalat számára a holttőke megdrágítása, az erőforrásokkal való gazdálkodás ésszerűsítésére ösztönöz. Alapja a vállalat saját vagyona, mértéke — általában — 3 százalék. Elődjének tekinthető a 60-as években bevezetett, majd a 70-es években megszüntetett eszközlekötési járulék. Érdemes megemlíteni, hogy a vállalati saját vagyonban nem szerepel a vállalat tartozása, hitelállománya. Ez más szavakkal any- nyit jelent: a szemmel látható vagyontárgyak (épületek, gépek) könyvviteli értelemben nem biztos, hogy a vállalati vagyon részei. Megjegyzendő, hogy átmenetileg több ágazat, alágazat mentességet, vagy adókönnyítést kapott e területen is, a viszonylag sima átmenet érdekében. 7. Felhalmozási adó Űj adónem, a konjunktúraszabályozás eszköze. Célja: a népgazdaságban a beruházások, felhalmozások mértékének szabályozása. A beruházáson túlmenőleg a forgóalapfeltöltés is az adóalapot növeli. Mértéke 0 és 25 százalék között mozog, évenként állapítják meg konkrétabban. 1985-ben ez 18 százalék. Külön érdekesség, hogy amíg 1972-től tilalom állt fenn vállalati irodaházak, üdülők építésére, addig most ez a tilalom megszűnt, de az ilyen beruházások felhalmozási adója 50 százalék, vagyis igencsak drága lesz a vállalatnak ilyen építkezésekbe kezdenie. Kifizetése az egységes érdekeltségi alapot terheli. múlt év első felében viszont mindössze fele akkora ösz- szeggel, 6 milliárd dollárral folyósítottak több hitelt. Sőt a ténylegesen megajánlott dollárösszeg még ennél is jóval kevesebb volt, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire megerősödött az elmúlt évben az amerikai valuta. Természetesen nem az amerikai pénz tartós „magasrepülése” volt az oka a bankárok óvatosságának, hanem a változatlanul fennmaradó gyanakvás és bizalmatlanság bizonyos adós országokkal szemben — állapítja meg a BIS jelentése. A kockázatok alapos mérlegelése, a körültekintés, a józan megfontolás persze mindig is sajátossága a pénzembereknek, úgyhogy nem feltétlenül kárhoztatandó az óvatosság. Az elmúlt évet az jellemezte, hogy a bankárok gyanakvása egyre differenciáltabbá válik, fenntartásaik térségenként, országonként, tehát adósokként eltérőek. A KGST-tag- országok hitelezéséről közölt adatok fényében például úgy tűnik, a megfontolt hitelfelvételek, de legfőképp a szocialista országok külkereskedelmi gyakorlata kezdi meghozni gyümölcsét. Az európai szocialista országok 1983-hoz hasonlóan a múlt A jugoszláv idegenforgalom 1984. évi devizabevételei egymilliárd 53,7 millió dollárt tettek ki, ami 22 százalékkal több az előző, 1983. évinél — közölték Belgrád- ban. A hazai és külföldi turisták — 20,4 milliós számuk 9 százalékos növekedést jelent 1983-hoz viszonyítva — 97,5 millió vendégéjszakát töltöttek az ország különböző üdülőhelyein. Ebből 42,3 millió jutott a mintegy 7,3 millió külföldire. A legtöbben az NSZK-ból érkeztek (16 millió vendégéjszaka), majd sorrendben Ausztria (4,3 millió), Olaszország (4,2 évben is mérsékelték a nyugati bankokkal, kormányokkal szembeni adósságaikat. Egyes szakértők már azt a megjegyzést is megkockáztatják: a kölcsönökért folyamodók szinte válogathattak az ajánlatok között. A külkereskedelmi eredményeknek köszönhető ez a változás, a hat kisebb keleteurópai szocialista ország összesen 6—7 milliárd dolláros többletre tett szert a fizetési mérlegben, legfőképpen a határok közt tartott import jóvoltából — jegyzi meg ezzel kapcsolatban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága. Nyugati bankkörök adataira alapozva közli az ENSZ intézmény, hogy a KGST tagországai által felhalmozott adósságállomány mintegy 8 milliárd dollárral zsugorodott 1983-ban, és ez a tendencia folytatódott az elmúlt évben is, annak ellenére, hogy számos szocialista ország egyidejűleg új hitelekhez is jutott. A fejlődők gondjai A megbízható, vonzó adósok közt tartják tehát számon a szocialista országok többségét, főként azért, mert a gazdaságok megszilárdításában elsőként értek el eredmillió), Nagy-Britannia (3,6 millió) és Csehszlovákia (3,3 millió vendégéjszaka) következik. Jugoszlávia az idén is több mint hétmillió külföldi vendég érkezését és a devizabevételek további növekedését várja. Az idegen- forgalom illetékeseinek nyilatkozatai szerint az előzetes helyfoglalások, a már megkötött szerződések alapján ez az elvárás megalapozott. A devizabevételeket illetően a sajtóban e témáról közölt írások rámutatnak, hogy a tényleges bevételek lényegesen nagyobbak a hivatalosan regisztráltnál — ményt az adóssággondok által érintett országok közül. A megváltozott világgazdasági környezethez a legkevésbé azok — elsősorban a latin-amerikai kontinens országai — tudtak alkalmazkodni, amelyeket amúgyis a legerőteljesebben rázkód- tatott meg a nyolcvanas évek elejének válsága. Exporterőfeszítések ellenére Mexikó még mindig 70, Brazília 64,5 milliárd dollárral tartozik, a kontinens egészének pedig 360 milliárd dollárt kellene a fejlett országoknak visszafizetnie. Számos eladósodott fejlődő ország, köztük néhányan a legnagyobb adósok közül 1980 óta tavaly javított első ízben valamelyest pénzügyi helyzetén, a többség helyzete azonban tovább rosszabbodott. Az elmúlt évtized vége felé még úgy sikerült a harmadik világ országainak megszerezni a kivitelen keresztül a törlesztéshez szükséges pénzösszegeket, hogy nyersanyagaik, mező- gazdasági terményeik magasabb árával kalkulálhattak. Ekkor évente 31 százalékkal bővült adósságállományuk, de 36 százalékkal több exportjövedelemre tettek szert. 1980-tól gyakorlatilag napjainkig az emelkedő kamatterhek mellett katasztrofális AMERIKAI VAGYONOK Folytatódott az Egyesült Államokban a vagyonok koncentrálódása, ennek üteme azonban valamelyest lassult az elmúlt években — állapította meg a legújabb amerikai jövedelmi statisztika. Az Egyesült Államok lakosságának kevesebb, mint három százaléka az összes felhalmozott vagyon egyhar- madával rendelkezik — közölte az adóhivatal (IRS) kiadványa. A jövedelmi tanulmány ennek a szűk legfelső rétegnek a vagyonát mintegy 2400 milliárd dollárra teszi, és megállapítja, hogy a vagyont főként ingatlanokban és részvényekben tartják. A milliomosok száma a kétszeresére emelkedett 1976 és 1982 között: 1976. évi 180 ezerről 410 ezerre emelkedett 1982-re — igaz, ebben az infláció is közrejátszott. Egymillió dollár 1982-ben csak annyit ért, mint 639 ezer hat évvel korábban. A leggazdagabbak többsége — írja a jelentés — Kaliforniában, Texasban, Floridában és New Yorkban él. A jövedelmi bevallások alapján készített felmérés azt is megállapította, hogy a gazdag nők száma sokkal gyorsabban bővült az elmúlt években, mint a férfiaké. egyes becslések szerint a kétmilliárd dollárt is jóval meghaladják. Ez a többlet a szó szoros értelmében láthatatlan bevétel, ugyanis ellenőrizhetetlen utakon a magánpanziók tulajdonosainak zsebébe vándorol. A jugoszláv idegenforgalom vezetőinek törekvése ennek ismeretében elsősorban a szolgáltatások színvonalának és választékának emelésére, illetve bővítésére irányul, az olyan kedvezmények fenntartására, mint például a tízszázalékos árengedményt biztosító és konvertibilis valutáért változatlanul megvásárolható dínárcsekk. helyzetbe hozta őket a nyersanyagok árának esése, az áresést ugyanis képtelenek a kivitel mennyiségének további felfutásával ellensúlyozni. Ebben rejlik annak magyarázata, hogy csak néhányan és csak a keresett feldolgozott termékek szállítói közül — például Brazília — javítottak valamit helyzetükön. Fordulatra várva A nemzetközi bankvilág fenntartása a többséggel szemben változatlanul erős: csak végszükség esetén és csak a láncreakciószerű fizetési válság elkerülése érdekében hajlandók ma is újabb hitelekkel segíteni rajtuk. Nem enyhül a velük szembeni gyanakvás, az óvatosság, jóllehet az egyre feszültebb helyzetért egyre kevésbé vonhatók ők maguk felelősségre. Már az elvisel- hetőség küszöbéig korlátozták behozatalukat, a minimumra fogták vissza a tőkebehozatalt, csökkentették a hazai fejlesztéseket, így a továbblépést a külső környezet változásától, a fejlett tőkés világtól remélik. A kontinenseket átfogó válságok elkerülése érdekében követelnek pénzpolitikai fordulatot, a magas kamatok, a dollárban jelentkező terhek enyhítését, és a kivitelt akadályozó kereskedelmi akadályok felszámolását. Marton János Továbbra is óvatos a bankvilág
