Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

1985. március 15., péntek Somogyi Néplap 5 FOLYAMATOK a somogyi alkotóművészetben Milyen folyama tóik folyta­tódtak vagy bontakoztak ki az utóbbi öt évbein a somogyi alkotóművészeiben ? Mennyi a progresszív törekvés? Mi­lyen az értékőrző és az ér­tékmegújító törekvések ará­nya? Csaknem valamennyi mű­velődéstörténeti iskola a munkadaillból eredezteti az alapmű vészeteket. Hadid kezd­jük hát a zenénél! Ismert tény, miilyen lendülettel gyűjtötte a somogyi népdal- kincset a felejthetetlen Együd Árpád s végzi ma e munkát, nagy energiával Olsvai Imre, a Magyar Tu­dományos Akadémia főmun- katánsa. Az anyag a hagyo­mányokat az európai avant- garde áramlatokkal is ele­gyítő fel- és átdolgozása azon­ban hiányzik. Bár néhány színvonalas rendezvényso­rozattal — duda iskola, fo­nyódi citerástábor stb. —si­került „tiszteletbeli somo­gyiakká” tenni olyan kitűnő zeneszerzőket, mint Fasang Árpád, Karai József, Balázs Árpád és mások, az állandó kapcsolat — egyetlen Karai- mű kivételével — nem tár­gyiasult, holott erre óriási szükség lenne, hiszen So­mogybán egyetlen igazán jegyzett komponista sem él. Igaz, olyan kiemelkedő szel­lemi központokban is mik­roszkóppal kell keresni a jó zeneszerzőket, mint Szeged, Debrecen vagy Pécs. A ze­nei alikotőművészetben még „népies konzervatizmiusról” sem beszélhetünk, korszerű művekről pedig kiváltkép­pen nem. Árnyaltabb az irodalmi élet képe. A jobbára pannon hagyományokat őrző, azokat az avanitigarde borsóival fű­szerező, ma is rendszeresen publikáló Tákáts Gyula mel­lett költészetével és műfor­dításaival egyaránt országos1, sőt európai rangot ért el a középnemzedékhez tartozó Papp Árpád. Kovafisz-, Rit- szosz- és Kazantzakisz-átül- tetései hézagpótló munkák, amint az általa fordított és szerkesztett, a napokban' megjelenít újgörög irodalmi antológia is. Több fiatal po­éta bontogatja szárnyait Fo­dor András támogatásával, ám hiánycikknek számít az a két műnem, amely a társa­dalmi változások ábrázolá­sára a leginkább alkalmas: a próza és a dráma. Itt is kézenfekvő az ellenérv: me­gyénk hagyományai a poézis félé terelik az irodalmáro­kat. Csakhogy az életmód az­óta átalakult, az urbanisz­tikai szakemberek, orvosok, válóperes bírák, pedagógu­sok, kriminológusok, a ci­gánykérdéssel foglalkozó szakemberek bizonyára nem fogynának ki a bizonyíté­kokból aura vonatkozóan, mennyi drámai komfiUktus- helyzétet és „regényes” szi­tuációt rejt felgyorsult éle­tünk. A manapság is oly gyakran emlegetett pannon szellem ily módon nem ele­gendő a lényeg tükrözéséhez. Az irodalmi közélet legfon­tosabb fóruma a Somogy cí­mű folyóirat. Sokat tesz azért — író—olvasó találko­zókkal, az országos és a je­lentős vidéki folyóiratok munkatársainak rendszeres meghívásával —, hogy sző­kébb pátriánkat az országos vérkeringésbe kapcsolja. Tematikai szempontból összéhasonlíthátatlanu! vál­tozatosabb, mint korábban volt, de a következő évek­ben még sokat kell tenni azért, hogy társadalmi prob­lémák iránti fogékonyságával méltó társa lehessen'. A fo­lyamatok, bár lassan telje­sednék ki, reményt adnak erre. Régóta nem remény, ha­nem valóság a Csiky Ger­gely Színház magas színvo­nala, amelyet a társulatnak az utóbbi fél évtizedben a nehéz körülmények ellenére is sikerült megőriznie. A markáns rendezői elképzelé­sek állandó jelenléte, s a szakadatlan kísérletezés nyo­mán az ócskaságok raktárá­ba kerültek a déklamáló posztromaniticizmus és az avítt naturalizmus kellékei. Próbálkozásaik olykor fias­kókkal is jártak, ám a fias­kók nyomán támadt viták is segítették világnézeti, eszté­tikai szemhatár tágulását. Viszonylag új jelenség, hogy a színház számos orosz, szov­jet, angol, amerikai, német, olasz klasszikus és kortárs mű bemutatásával a közön­ség legszélesebb rétegeihez is utat talált. Hangsúlyoz­nunk kell: a gyermekközön­séghez is, amely országos Viszonylatban párjárt rit­kítja! Külföldi sikereik is bizonyítják, hogy a Csiky Gergely Színház valóban eu­rópai rangú alkotóműhely. Látványos eredményeket érték el képzőművészeink — elsősorban festőink — e fél évtizedben. Stiláris szem­pontból színipampás a pa­letta. Honthy Márta népies stilizált, gyönyörű tűzzo­máncait éppúgy megtaláljuk rajta, mint Szirmayné Bayer Erzsébet áttetszőén, már-már légiesen finom képeit, a szo­cialista realista iskolától is sokat tanult Leitner Sándor munkáit vagy a több stí­lusban egyaránt járatos Sza­bados János alkotásait. A természet, a táj gyönyörűsé­ge azonban itt is mintha el­feledné az ember munká­ját, örömét, szenvedését, ne­urózisát. Cáfolhatatlan és feltétlenül büszkeségre okot adó tény, hogy képzőművé­szeink sokszor arattak az el­múlt években nagy kritikai és közönségsikert fővárosi kiállításaikkal. De — s ez csupán a kétely megnyilvá­nulása, nem a meggyőződé­sé — nem lehetséges, hogy ott még mindig egyoldalú a kép Somogyról, az idillikus, nyugalmas, az urbanizáció­tól, motorizációtól meg sem rezzent, szűzies gyanútlan- sággal éldegélő falvakról? Ami a szobrászatét illeti, mindenekelőtt Bors István és Gera Katalin neve fém­jelzi az utóbbi fél évtized somogyi eredményeit, no meg az, hogy a sokszor vi­tatott értékű, de mindenkép­pen szükséges nyári tábo­rokkal és a parkkal Nagy­atád változatlanul a faszob­rászok művészi kísérleteinek országos jelentőségű köz- pontjla maradt. Hasonlóan izgalmas kísérletbe fogott néhány fiatal keramikus Ka­posváron. Céljuk, a népi hagyományok és a modern formák összeegyeztetése, szép sikerekkel kecsegtet. Sajnos, nem állíthatjuk Ugyanezt az építészettel kap­csolatban, hiszen ezt a mű­vészeti ágat bénítja a leg­erősebben a pénzügyi lehe­tőségek hiánya, a szükség­szerűen tömegtermelésre hivatott technológia. Mégis egy építész érte el az elmúlt Öt év legjelentősebb sikerét, természetesen mások közre­működésével. L. Szabó Tün­de, akinek — a szennai fa­lumúzeum tervezésével — oroszlánrésze volt az Euró­pa Nostra-díj elnyerésében, s aki a müncheni virág- világkiállításon végzett munkájával is nevet szerzett szűkebíb hazánknak. Nagy eredmény ez akkor is, ha nem alkotott új szellemű ér­téket, hanem régi, nagy ér­tékeket alkotott újra. Művészeti termékekről, folyamatokról írni, tudom, veszélyes: az objektív, egy­értelmű esztétikai szempon­tok mellett a befogadásban, az elbírálásban nagy szere­pet játszik a személyiség al­kata, ízlése, érdeklődése, ne­veltetése. Elengedhetetlen azonban — a figyelemre ér­demes, helyenként országos vagy nemzetközi színvonalú eredmények elismerése mel­lett — a további ösztönzés az igényes valósáigfeJitárás- ra, a műfaji sokrétűségre, a műhelymunkára, hogy So­mogy ne egyszerűen mint hagyományos értékeit reme­kül őrző megye álljon az ország elé, hanem mint új, markáns értékeket is te­remtő vidék. Lengyel András FONYÓDI HELIKON 1985 HUNGAROTON-TERVEK Folytatódik az eszmecsere Vidéki folyóiratok főszerkesztőinek tanácskozása Ebben az évben már ötö­dik alkalommal rendezték meg a fonyódi Helikont a Karikás Frigyes gimnázium­ban. A vendéglátókon kívül a Somogy című folyóirat, valamint a fonyódi művelő­dési ház szervezőmunkája tette lehetővé, hogy a Heli­kon költői ismét találkozza­nak a Balaton-partján. A tegnapi találkozó külön érdekessége volt, hogy első ízben került sor a vidéki irodalmi folyóiratok főszer­kesztői számára meghirde­tett tanácskozásra. Sokrétű vitát vártunk a találkozó­tól, hiszen címében a „Vi­déki Magyarország”-ot hir­dette, a főváros és a vidék kapcsolatát. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője, majd Tóth József, Fonyód nagyközség párttitkára kö­szöntötte a vendégeket; ezt követően Vekerdi László tartott előadást a címben megjelölt témáról.. Rámu­tatott arra, hogy a főváros és vidék problémának ha­zánk esetében — eltérve például a nyugat-európai or­szágoktól — nincsenek tör­ténelmi hagyományai, ki­alakulása a kiegyezést kö­vető időszakra tehető. Az előadás utón a hoz­zászólások sorát Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszer­kesztője nyitotta meg; azt javasolta kollégáinak, hogy a bizonyos lapokat egyaránt érintő témákban esetenként nyissanak közös rovatokat. Ezek a közös szellemi vál­lalkozások minden együtt­működőnek hasznára vál­hatnak. Papp Lajos, a Nap­jaink főszerkesztője a fo­lyóiratterjesztés régóta va­júdó problémáját említette. Erre a kérdésre a konzul­táció során többen is visz- szatértek, jelezve, hogy a vidéki lapok terjesztése nemcsak megoldatlan, ha­nem egyszerűen kilátástalan a szerkesztők helyzete eb­ben. a tekintetben. Pedig át­gondolt terjesztéssel a szer­kesztés és lapkiadás erköl­csi súlyát lehetne növelni. Vörös László, a szegedi Tiszatáj főszerkesztője azt említette, hogy az 1972-ben meghatározott dotáció nem változott azóta sem, így az emelkedő árak mellett az évi költségvetés nem fedi a valóságot. Az Életünket szer­kesztő Pete György viszont azt említette, hogy nagyon gyakran megfelelő pénzösz- szeg áll rendelkezésére egy- egy területnek, ám felhasz­nálása, csoportosítása át­gondolatlan. Pedig a vidéki lapoknak nagyon fontos fel­adatuk, hogy helyben ala­kítsanak ki munkájukra, irodalomra figyelő közönsé­get. Javasolta továbbá, hogy a főszerkesztők által elmon­dott legfontosabb kérdése­ket teásban rögzítsék és jut­tassák el az illetékes fóru­mokra. A költők találkozójának kiegészítő programjaiul szánt lapszerkesztői tanácskozás olyan sóik területet érintett, hogy hamar kiderült: nem­csak szükség van hasonló rendezvényekre, hanem a jövőben, elengedhetetlen is a rendszeres találkozás. Fila- delfi Mihály, az Űj Auróra főszerkesztője egy békés­csabai találkozóra hívta meg a résztvevőket, ahol a rúost fölvillantott gondoláitok to­vább érlelődhetnek. V. I. A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat felvette a Hunga­roton nevet; március 15-től néhány hazad üzletben is kapható lesz a CD-lemez; a második negyedévben újabb nagy érdeklődésre számot tartó kiadványok jelennek meg; Bach-, Händel- és Liszt- évfordulóra készül a Hunga­roton — így foglalható össze a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat idei és jövő évi programja, amelyről tegnap a zeneművészek klubjában tájékoztatták a vállalat ve­zetői az újságírókat. A már hivatalosan is Hun­garoton Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat két esztende­je forgalmazza külpiacokon a CD-lemezeket, azaz a leg­újabb, lézertechnikával ké­szült digitális lemezeket. A korongok sörkértya nagysá­gúak, csák egyik oldalukon van — 60—70 perces — fel­vétel. A dél-dunántúli hagyo­mányőrzők antológiáját ren­dezik meg szombaton Ho- mókszentgyörgyön a műve­lődési házban. Megyénként— Baranyából, Somogyból, Tol­nából és Zalából — három­három együttest várnak a délutáni bemutatóra, amely 15 órakor kezdődik. Olsvai Imre, Szabadi Mihály és Vá­sárhelyi László értékeli a látottakat, majd megrende­zik a hagyományőrzők bál­ját. Nagybajomban — szin­tén szombaton — 18 órától az óvodások várják szülei­ket a Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Házba, ahol be­mutatják, mit tanultak az oviban. Jákob an szombaton este álarcosbált rendeznek. Ifjúsági bált tartanak Ta­bán a művelődési központ­ban szombaton este 20 órá­tól, közreműködik a Bonbon együttes. Zoránt, a népsze­rű zeneszerzőt és táncdail- énekest várják szombaton este 19 órára a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központba. Egy óra Zorán­nal — ez a műsor címe. Dél­után 14 órától játszóház­programot rendeznek a ki­sebbeknek, itt bőr- és filc­játékok készítését sajátíthat­ják el a gyerekek. Szombaton a forradalmi ifjúsági napok keretében Nagyatádon városi ötpróbát tartanak; jelentkezni délelőtt tíz órától az Ady Endre gim­názium tornatermében lehet. Rajt: 11 órakor. A városi ifjúgárda-lövészverseny már reggel 8 órakor megkezdő­dik az MHSZ-lőtéren. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban szombaton 14 órától játszó­ház, 18 órakor önálló esten mutatkozik be az intézmény Sió gyerektáncegyüttese. Hétfőn ifjúsági hangverse­nyen szerepel itt a rajkóze­nekar; verbunkos muzsikát játszanak. A hangverseny pontban délben kezdődik. Az intézményben a város­ban élő műgyűjtők ‘értékes képzőművészeti anyagából Varga Imre kisplasztikája: Radnóti rendeztek kiállítást. Érdemes megtekinteni! Varga Imre szobrain kívül neves festők alkotásait láthatják az ér­deklődők. Ünnepi koncertet rendez március 15-e tiszteletére a barcsi úttörő- és ifjúsági fú­vószenekar ma 19 órakor, szombaton a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsá­gi Központban a harminca­sok klubjában Zoránt látják vendégül, este nydlc órától. Dús hétvégi program lesz Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és Üttörő-művelő- dési Központban. Szombaton reggel 9-től városi művésze­ti szemle bemutatója kezdő­dik. 16 órától a színházba­rátok klubja Molnár Piros­kával szervez találkozót, 17 órától diákdálután. Vasárnap reggel 9 óraikor folytatódik a városi művészeti szemle bemutatója. Előzetes: hétfőn Poócs Péter grafikusművész álkotásaiból nyílik kiállítás Kaposváron az ifjúsági ház­ban, 18 órakor görög irodal­mi estet rendeznek A bo­lond gránátalmafa című új­görög lírai antológia megjele­nésének alkalmából. Csorba Győző és Fodor András József Attila-díjas, Papp Árpád költő és Laczkó András mu­tatja be a kötetet, közremű­ködik Dimálusz Mlilklós, a Szirtosz együttes és Tóth Anna. A megyei könyvtár­ban Jávori Béla görögorszá­gi fotóiból kiállítás látható ez időben. Az ifjúsági ház­ban a görög est görög tánc­házzal fejeződik be. Az Országos Rendezőiiroda szervezésében Nem vagyunk teljesen skótok címmel Szu- hay Balázs és Verebély Iván műsorát Marcaliban a hely­őrségi művelődési otthoniban ma 20 órakor tartják. iKadarkúton szombaton táncmulatság lesz 20 órától, közreműködik a pécsi Spectrum együttes. LEVÉL SZÓFIÁBÓL Ferikét keresi egy háborús veterán Egyre több megemlékezés jelenik meg a negyven év­vel ezelőtti drávai harcok­ról a bolgár sajtóban, Bu­dapesten pedig épp a na­pokban nyílt fotókiállítás az évforduló alkalmából. Azok, akik negiyven évvel ezelőtt az I. bolgár hadsereg kato­náiként hazánkban harcol­tak, szintén fölelevanítik emlékeiket. Ezért fogott tollat a szó­fiai háborús veterán, Ata- nasz Krumov Kosztov is, és néhány fényképet küldött, keresve egykori házigazdá­ját, akiről csak annyit tud. hogy Feri bácsinak hívták. Az ő kaposvári házában la­kott társaival. Most is úgy gondol rá, hogy jólelkű és művelt ember volt a fele­ségével, az édesanyjával és kisfiával, az öt év körüli Ferivel együtt. Naigyon meg­kedvelték egymást. A szomszédokkal szintén összebartáltkoztafc. A mai fia­taloknak is sokat mesélnek ezekről az emberekről, hi­szen mindig készen álltak a segítségre. Feri bácsi ön­ként, sőt önfeláldozóan so­kat ddlgioizott a bolgár ka­tonáknak, elsősorban mint tolmács. Nem egy útjükna elvitték magukkal. Negyven év telt el az is­meretség megkötése óta. Sajnos a családnév, a cím már nem jut A. K. Kosztov eszébe. Ezért 'kéri olvasóink segítségét. A közölt képen Georgi D. Hvarlev hadnagy és a levélíró között áll a házigazda kisfia, Ferike, aki most körülbelül negyvenöt éves. Aki ráismer s megír- -ja a nevét és a címét a szerkesztőségnek, hozzájá­rul, hogy teljesüljön Ata- nasz Krumov Kosztov kí­vánsága : fölelevenítheti a régi barátságot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom