Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

4 Somogyi Néplap 1985. március 2., szombat Magyar bor Londonban KORÁI ELSIRATNI A PANELT Londonban hétfőn meg­nyílt a 4. nemzetközi élelmi­szer- és 'iitaivásár (IFE), amely Nagy-Britannia leg­nagyobb és Európa egyik legnagyobb ilyen szakmai rendezvénye. A Hungexpo szervezésében Magyarország harmadízben jelent meg 'ezen, részint a szakmai kö­zönség számára ismert, ré­szint új termékekkel. A vá­laszték némileg bővült. Ki­állít a BVG, a Debreceni Konzervgyár, az Egervin, a Generalimpex, a Hungaro- coop, a Hungarofruct, a Ma­gyar Hűtőipar, a Monimpex, a Terimpex és a Tszker. A kínálatban különféle borok, pezsgők, szeszes italok, gyü­mölcsök, mélyhűtött áruk, gyorsfagyasztott ételek, szá- rítmányok, édességek, kol­bászfélék, húskonzervek, saj­tok szerepelnek. önálló kiállítóként először szerepel a már exportjoggal felruházott egri borgazdaság (Egervin), amelynek néhány nappal a kiállítás megnyitá­sa előtt az egyik legtekinté­lyesebb itteni forgalmazó, a Hedges and Butler személyé­ben sikerült új partnert ta­lálnia a bikavér számára. Az IFE magyar kiállítói alapvetően brit forgalmukat szeretnék növelni. Eme tö­rekvés igen jó alapon nyug­szik: a magyar mezőgazda- sági és élelmiszeripari ki­vitel Anglia felé igen dina­mikusan fejlődve két év alatt értékben megkétszere­ződött, s jelenleg a teljes Nagy-Britanniába irányuló exportunknak mintegy 20 százalékát teszi ki. Beszélgetés Karikás Györggyel, az ÉVM főosztályvezető-helyettesével Egy felmérés szerint 7 mil­liárd forintot kellene beru­házni, ha a házgyárak má­ról holnapra bezárnának, és termékeiket téglával helyet­tesítenék. Az kétségtelen, hogy jóval kevesebb panel­ház épül, csökkennék a meg­rendelések. Az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumban ezekben a hetek­ben foglalkoznak a házgyá­rak jövőjével. — Nincs könnyű dolgunk — mondja Karikás György minisztériumi főosztályveze­tő-helyettes. — Szakértői cso­portot alakítottunk, s azt várjuk, hogy konkrét aján­lásokat dolgozzanak ki a vállalatok számára. Tavaszra készülnek 80 ezer tő virág várja a városgazdálkodási vállalat ker­tészeti telepén, hogy tavasszal kiültessék. Mintegy 30 féle virág fogja díszíteni a várost. Az idén különleges virágok is feltűnnek majd, magvaikat a SLUIS és GROOT holland cégtől vásárolták. Az ötödik tégla — Mindenesetre a panelt még korai volna elsiratni — folytatja. — A technológia ugyanis nem zárja ki, hogy igényesebb, variálhatőbb há­zak, lakások is készüljenek panelből. Természetesen job­ban kellene igazodni a piac­hoz. Ez ípersze többek kö­zött a vállalatok gazdasági erejétől is függ, hiszen anya­gi áldozat híjén nem lehet változtatni. Az is kétségte­len, hogy lakótelepet panel­ból lőhet igazán gazdaságo­san építeni. Legalábbis ma­napság. — A panel hátrányát so­kan a tégla állami támo­gatásának számlájára ír­ják. — A téglát még az utób­bi év dk áremelései ultán is jelentős dotációval árulják. Az építkező minden ötödik téglát ingyen kap. Ez ter­mészetesen csökkenti a panel esélyeit a társas-, vagy a család iházas építkezésnél. Ami talán még fontosabb: a mai panelszerkezetet nem lőhet kalákában felépíteni. A házgyáraknak kellene al­kalmazkodniuk a kalákához, és olyan elemeket volna ér­demes kifejleszteni, amelyek­ből a családok maguk is felhúzhatnák a házakat. Lé­teznek ilyen építési rendsze­rék, s több cég is próbálko­zik bevezetésükkel, így pél­dául a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat is. Vállalkozó vállalatok v — A házgyárak építőipa­ri vállalatok kebelében működnek. A panelek sor­sa is azon dől el, hogy vállalkozik-e a vállalat. A kaposvári panelüzem „szabadtéri raktára” — Éppen ezért a házgyá­rak köizött is óriási a kü­lönbség. Több vállalatnál már eddig is elgondolkodtak a panelek jövőjén, s nemcsak azon dolgoznák, hogy szállo­dát, kollégiumot és iskolát építsenek ugyanazokból az elemeikből, akár külföldön is, mint a Győr-Sopron és a Hajdú-Biihar megyeiek; ha­nem ia felesleges kapacitást igyekeznek más termékkel lekötni. A Hajdú megyei Ál­lami Építőipari Vállalat évek óta rendszeresen szál­lított a szolnokiaknak pane­leket. Megbízható partnerek voltak, két éve még a szál­lítási költségeket is csökken­tették, hiszen a közút helyett átálltak a vasúti szállításra. A szolnokiak egy olyan la­kótelepet építettek, ahol az alacsonyabb házakhoz ma­guk gyártották a paneleket, míg a tízemeletesekhez a debreceniektől vásároltak. Jövőre viszont már nem épí­tik tovább a lakótelpet, így máról holnapra nem rendel­nék több panelt. A Hajdú megyeiek házgyára most 3300 helyett csak 2500 la­káshoz való panelt gyárt, ám ők eddig mindig talál­tak megoldást, és bizonyára most is találnak olyan ter­méket, amit a panelek mel­lett gyárthatnak. A vasbe- tons zenkezeteket például jól lehet gyártani ezekben az üzemekben. Minden házgyár jövője más. Egy biztos: vál­lalkozni kell! Üresen kon­gó csarnokok és álló daruk senkinek az érdekéit nem szolgálják. — Előfordulhat, hogy né­hány házgyárat bezárnak? — Megtörténhet. A piac és a gazdaságosság dönt majd. A,Győr megyeli Állami Épí­tőiipari Vállalat olcsó kavics­ból dolgozik, s a vízi szállí­tás segítségévéi még Buda­pesten is képes eladni jó minőségű paneléit. A veszp­rémiek 1984 második felétől betoncserepet gyártanak a panel mellett, ami a mosta­ni cseréphiányos időkben szintén kiváló ötlet. A Du tép (Dumla-Tiszaközi Építőipari Vállalat) új ablakgyártó üze­met csatolt a panelüzemhez, és tervezi más termékek gyártását is. Szükség van a házgyárakra — A panelgyártó kis üzemek sokkal könnyebb helyzetben vannak. — Valóban. Velük keve­sebb gondunk lesz. A so­mogyiaknak, a tolnaiaknak és a békésieknek sem okoz­nak a mai gondok túl pagy fejfájást. A kicsik ugyanis máról holnapra is terméket válthatnak különösebb meg­rázkódtatás nélkül. Ä so­mogyiak jó példát mutattak, amikor a kerti pádtól a ke­rítéselemig tucatnyi keresett kiegészítő árucikk -gyártásá­ra vállalkoztak. A családi házakhoz még ma is több termék hiányzik olykor, s ezek pótlására adott a le­hetőség. Reméljük, majd a verseny is ezek kiaknázására készteti a vállalatokat.,. Bár a panelgyártó kisüzemek könnyebb helyzetben vannak, megismétlem, hogy a nagyok sincsenek elveszve, azok előtt is szabad a pálya! Mi a sike­rükért szurkolunk, hiszen na­gyon sokat tehetnek azért, hogy Ikevesőbb legyen a hiánycikk az építőiparban, s enyhüljenek a lakásépítők mai gonidjai. Dalia László PIACI KÖRKÉP Primőrök hóesésben Nem lesz a te talpadnak nyugalma 27. Csak úgy csukhatja be az -ajtót, ha présbe fog vele engem. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot; a fel­nőttnek kárt okozó gyerek halálos riadalma van pedig bennem. M-egérezh-et ebből valamit, amikor rám pillant, mert nem (küld dl. Nekem. evvel a Hauserrel nem volt sohasem bajom. Igaz, kö­zöm sem volt hozzá soha. Iparosember gyereke, más­ként öltözött, másként élt, mint mi. — Hát tessék — üil le az íróasztala mögé Hauser Hen­rik, és rögtön előkapja bel­ső zsőbéből a fésűjét, hogy -gyér haját végiggereblyézze. — Hallgatlak, Éva. — Henni — mondom, de akkor már sírok,, imlint a megvert gyerők. — Neked tudnod ik-elli, hogy ,az öcsém nem önként lett SS-featona! Negyvennégyben már senki­től sem -tudakolták, akarsz-e kék jelet a hónod alá. Hi­szen -te vezetted a nyilván­tartást, még -emlékezned kell *A fegyveres SiS teljes neve mi volt akikor, amikor Szé­piákét vitték! Nem rám néz. A sarok­ban -rúdra göngyölt három- színű zászló, táblák támaszt­ják a falat. Egyikre az van írva; „Földet vissza nem adu-ók!” Ezeket nézi Hauser Hannii, úgy válaszol: — Emlékszem, 'Éva. De ne­kem -is az írás -parancsol. Ak-i-nelk a közv-etl-en hozzá­tartozója tagja volt a Waffen Sahutz-Stafifelnek*, a-nnak mennie kell. Akármikor ruk­kolt (is -b-e oda a családtag­ja. Hogy Joseph negyven­négyben, ez akkor sem men­tesít titeket, mert rövid idő a-l-at-t iís követhetett -el vala­mit. Úgyhogy kár -a pénzért a mentesítési kérvényre. És továbbira sem néz rám. — De gondolj bele, Hen­rik: ,az uraim katona volt a magyaroknál, nekem meg az anyám életéért kellett vias­kodnom a -halállal negyven­egyben, amikor a népet szá­molták, ki miagyar, ki né­met ... Azokban a hónapok­ban én -otthon- éltem, mint lánykorom-ban: a beteg anyám kötötte le -a gon­dolataimat, meg az uram, aki távöl volt. Zw-uik doktor nyíltan megmondta, apám­nak, ha nem valljuk meg németségünket, ő két szal- miaszálat sem tesz kereszt­be anyám életéért. Hen­ni, ti talán nem németül be­szóltak otthoni? Most mondd, mert németül beszélők, mint Erdősön mindenki — -mi va­gyok én, német vagy ma­gyar? Üjr,a -megfésüli hullámok nélküli -haját. Egy pillanatra átsiklik a szeme az arco­mon. — Nézd, Év-a, arra apád­nak nincs tanúja, mivel fenyegette meg az orvos. Mást is megpróbált meg­riasztani, mégsem iratkozott mindenki Hitler hitére. Úgy­hogy ón nem segíthetek raj­tatök, Éva, bárhogy is saj­nállak elszakítani téged Hanstól. Apósodé,k, lásd, ma­gyarnak íratták magu-ka-t! — Mégis visszazsuppo-lta- tok bennünket ,apámék kis házába! — Csák téged kényszerít- hetünlk. Az uradat nem ta­gadta ki a haza. Megválaszolnám ezit is, de kopogtatás nélkül benyit va­laki. Kiss Albert fő-jegyző úr. — Henrik, kérlek, légy szíves átfáradni hozzám. Itt vannak Kapósból az élvtárs- urak! Hauser már indulna is — összőkapk-od az asztaláról né­hány iratot —, ,menet köz­ben, talán, hogy a gazdája megelégedésére tegyen, oda­veti fcemóny-en: — Szóval, -nem segíthetünk Lamgné! Bele kell törődniük a megv-áltozta-thatatlanba! Meg sem várják, hogy in­duljak, -előttem -mennek ki. körüludvarol-va egymást, ki lépjen ki először az aj­tón. Talán a Hauser paraszt- párti elöljárói érkeztek. Er­dősre Kaposvárról. A folyosón még alig rit­kult a tömeg, ők is szeret­nének bejutni Hauser Hen­rikhez, hogy lekönyörögjék magukat a listáról. — Na, Éfik-ém, kiváltottad magadat? Leisen-né hangjában annak reménysége reszket, hogy nem sikerült. Azt hiszi ta­lán, hogy így sűrűbb ' erdő az ő szerencséje. Hadd le­gyen meg az öröme: — Majd kivált engem a lúigkő, Ami néni. (Folytatjuk.) A borongás hószálliingózás ellenére is a tav.aszvárás de­rűje jellemezte az első már­ciusi hetipiacot Kaposváron. A darabonként 15-ént kap­ható hegyes erős paprikából és a 120-ra tartott -kígyó­uborkából csak keveset vet­tek, mégis jó volt látni vég­re friss Zöldséget. Nemcsak a primőrárak miatt járnak rossz napdk a vegetáriánu­sokra. Tegnap már egy mi­niatűr petrezselyemcsokorért is 4 forintot zsaroltak ki. Kétszer ennyibe került egy valamire való spenótkupac. A hervadt kel kelendőségét nem fokozta a 14 forintos ár. A fejes káposzta 8-ért talált vevőre. Apadt a ke­reslet a 20-at kóstáló sava­nyú káposzta iránt. Megkérték az árát a jó minőségű főzőhagymának. 14 forint volt kilója, -igaz, a kétesehb állagút változatla­nul 11-ért adták. 7-ért ön­tötték a szatyorba a burgo­nyát, 8-é-rt volt cékla. 15,50 a sárgaborsó, 45 a fehérbab. Tarkát -növényegészségügyi okokiból nem szabad árulni, többen mégis ‘kínálták 50-ért „pu-l-t alól”. Jól tartja ma­gát a 40 forintos fokhagy­ma. Kétszer ennyibe került a vevőcsalogató sampinyon. A gyümölcspiacon ezúttal is csak néhány zacskónként 40-ért tukmált mélyfagyasz- tott meggy- és bamekcsomó jelentett változatosságot. Igazán szép almát már csak a -magánárusofcnál láttunk 18—20-,ért. A 22 forintos körtéhez feltétlenül szükség van reszőlő-re is. Ű-gy tartják, hogy .a sü­tőtök akkor jó, ha már megcsípte a fagy. Nos, ha így van, a 7-ért kínált ge­rezdek ínyenceknek való csemegék. A Zöldért pavilonjában 2,80 volt a tojás, a magán­árusoknál 2,60. Nem is pénz a 3—3,20-as bolti árhoz ké­pest. Szemesnek áll a világ, az viszont már a szemtelen­séggel volt határos, hogy egy vézna bontott- csirkéért 140 forintot kértek. Akkor már jobban megérte 330-ért venni egy pucolt kacsát. Az élő pe­csenyecsirke kilója 60 forint. Egy kakas 140-ért marad gazdája nyakán. A halárudá­ban csak busát adtak vol­na 30-ért. A Lujzákat is csak 20 fo­rintos szegfűvel köszönthet­jük méltó módon. Hóvirág­ból most is csak tövenként adták 10-ért. Ennyibe kerül egy a-li-gcso-kor barka. Csere­pes jácintot 60-ért hozták. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom