Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-13 / 60. szám

1985. március 13., szerda Somogyi Néplap 5 Á bolond gránátalmafa i Újgörög lírai antológia Zömök kötet nyugszik író­asztalomon. Föl-fölütöm. rogy megmártózzam az ára- ló mediterrán világ jószagú 'ürdőjében; a harsogó ten­der, friss szelek, tiszta fé- ayektől szikrázó sziklák, er­dős dombhátak mélyzöldje. !ehér falú. piros tetejű há- iak világában. Ahogy a No- ael-díjas Elitisz írja: „Sas- ormák magas hegyei / s há- :ainak hószíne tűzhányó­ion szőlősorok az ég kék­jébe beleég!” De a mártózás íem sikerül, a békés me- literrán harmónia csak nem líkar alakot ölteni az ötöd- 'élszáz oldalon. Az újgörög írai antológia lapjairól nindegyre komor képek, ,gyászfekete” anyák fájdal- na s tragikus vereségek •ossz íze árad, ellenpontoz­za az eszményien szép ter- nészeti tájat. A görög föld is népének története van elán a sötét látomások mö­gött, ez alakítja a költői ké­jéket, a versek ritmusát. Nagy lélegzetű drámai költemények, balladás re- nekek sorjáznak, lírai han­giatok, idillikus természeti :épet, sóhajba foglalt ke- nény elszánások, politikai irograimdk fogalmazódnak ■ersbe minduntalán. Het- ’ennégy költő, két ismeret­en verselő, s három tucat- lyi mű az új görög népmű- •észetből — megannyi ága, evélkéje a fának, amit a ;örög nép különös sorsköz­össége táplál, éltet. A gö- ögség kétévezredes kultú- át, államiságot teremtő tör- énelmét súlyoB-sokkszerűen rte a XV. századi török lódítás. Bizánc elestével zétporladt az önálló állami ét, idegen erők taposták árba ezt a kultúrát. Ez dta ötszáz éven át — a jó rodalom mindenkori erköl- si kötelessége szerint — a aű- és népköltészet haza- ias közéleti alaptónusát.,,A ázat, hol születtem én, ide- enek tapodják” — kísért a ragikus nemzeti élmény Pa- tmasz ötszáz évvel későbbi óraiban. Ugyanez a hang- tése a népköltészet kleftisz görög betyár)-verseinek, de XVII—XIX. század művelt oétiikáijának is. A görög értelmiség szét- zóródott, visszavonult vagy örök szolgálatba állt. A ersírók román fejedelmi dvarökban, Itáliában, Pá- izsban szolgáltak, tanultak, dédelgették a nagy ném­eti álmot, a független Gö- ogország megteremtését, .z ókori elődök hatalmas iljesítményei mellett kiáltó olt a mindenkori jelen fél- arbár állapota, s a leendő lodern Görögországtól vár- ik a megváltást. Ady jól itta, s kíméletlen pontos- ággal meg is fogalmazta, ogy a görögség történelmé- elk XX. század elejei való- igának sok a párhuzama a íagyarságéval: ,,Hogy van örögország, melyet éppúgy a múltja sorvaszt el, mint minket a múltunk, melynek életéből éppen úgy kihull­tak a kultúrépítő századok, mint a mienkéből.. Ez a közös sors ad a vers- antológiának esztétikai érté­kein túl külön értéktöbble­tet. Az írástudó örök fele­lőssége, a nemzeti értékek elpusztíthatatlan fontossá­gának tudata, a népben gon­dolkodás szép példája bol­tozza az újgörög költészet hatalmas tartóoszlopait. S bár Görögország 1830-ban súlyos véráldozatoik árán ki­vívta függetlenségét, a meg- késettség, az igazi polgári nemzetállammá válás iszo­nyú görcsei, az első világ­háború utáni nemzeti trau­ma, a második világ­háború német megszállása mind a százados tudathasa­dást, a tartós vereségérzést és a katasztrófahangulatot erősítették. így lett a költé­szet meghatározó vonulata ez akkor is, amikor a XX. század úi kihívásai, eszméi, változásai immár átalakítot­ták a miliőt, amiben él és alkot a tollforgató. Sokszínű a paletta, az új­görög verstermés javát be­mutató válogatás. A magyar közvélemény előtt már jól ismert Ritszosz, a Nobel-dí- jas Elitisz, Szeferisz. a szin­tén világhírű Kavafisz és sikeres regényíróként is be­mutatkozó Kazantzakisz s az újgörög líra kevéssé is­mert régebbi — egy-két év­századdal korábban publi­káló — és legújabb képvi­selői is helyet kaptak a kö­tetben. (Ez utóbbiak szinte kivétel nélkül a kötet anya­gát válogató Papp Árpád fordításában.) Porfirasz ber- dajózsefi életérzései, Livadi- tisz komor képei, Karavidasz sőhajtásnyi groteszkjei; „Szí­nes televízió!... Na végre! Mostantól fogva pirosnak láthatjuk a vért.” Sokan kö­telességüknek érzik viszo­nyukat tisztázni a görög történelem oly fontos ese­ményével, mint az ókori Termopülai. Jorgosz Sza- randisz: „igen egyszerűen: lebuktunk nem elestünk az „elestünk” csak később bukkant fel, cselből hogy előkészítsen egy új öldöklést egy új tragédiát” Külön öröm a somogyi ol­vasónak az a munka, amit a Kaposváron élő költő, mű­fordító, az újgörög iroda­lom ismert barátja és értő­je, Papp Árpád a kötet gon­dozásában végzett. A hatal­mas ívű vállalkozás verseit válogatta, rövid, de magvas utószava segíti a biztonsá­gos eligazodást, jegyzetei a megértést. Értő szeme, el­kötelezett szenvedélye to­vább segít szélesíteni az utat, ami a két, több vonat­kozásban is hasonló kultúra között ma még nem eléggé szilárd és járható. S csak az ilyen művek révén válhat azzá! Csupor Tibor Kísérlet a mejerholdi rekonstrukciójára ,.E ívtársaim! A barikádokra ki! — A szív s a lélek barikád­jaira. Csak azok igazi kommu­nisták. kiknek ég a múlt-híd a hátuk megett. Elég a cammogásból, futuristák, a jövőbe — ugrás vezet!” A nagypolgárit . majmoló építészeti emlék aranyozott, cirádás páholypocakjaira fe­hér alapon vörös betűs sza­lagfelirat feszül: „Kommu­nista rendező az életet ala­kítsd át!" Cirill betűkkel, de magyar nyelven harsog az ismert idézet. Majd egy fon­tos pillanatba a fehér sza­lagra rápördül az égővörös drapéria. Forradalmi szín­házzá vörösödik a finom­kodva klasszicizáló késő ba­rakk-utánzat épületbelső. Majakovszkij harsány szati­rikus vígjátékát, a Gőzfürdőt játssza a társulat. Kísérlet folyik: Vszevolod Emiljevics Mejerhold (1874—1940) szov­jet-orosz rendezőzseni 1930- as Gőzíürdőrendezésének re­konstrukciója. Gothár Pétert, a kaposvári előadás rendezőjét pályája kezdete óta vonzza a niejer- holdi színház; eddigi rende­zései részben a pszichológiai értelemben vett kisrealizmu- si pontosság jegyében fogan­tak, másrészt az avantgarde részletekre, lelki rebbené- sékre kevésbé figyelmes, pla- kátharsány stílusában. A Re­vizor még a két vonzalom keresztútján született, Kata- jev regényadaptációja, A Werthert már megírták, a mostani Majakovszkij-bemu­tató viszont az utóbbi, fel­szólító és felkiáltó monda­tokat előnyben részesítő ki­fejezési módban. A mostani rekonstrukciós kísérlet töké­letes. Már a díszlet (Gothár Do- náth Péterrel tervezte) szer­kezetjellege is a mejerholdi színpadképet idézi hűséges hűtlenséggel: a transzparen­Közművelődési program az ezredfordulóig Fejlődött az intézményhálózat, korszerűsödött a tartalmi munka A közművelődési határom zat végrehajtását szolgáló megyei tanácshatározat tel­jesítésének tapasztalatait ér­tékelte és a további felada­tokat szabta meg tegnapi ülésén a megyei tanács. Dr. Balassa Tibor elnökhelyettes hairmincolda’las jelentésben számolt be a testületnek. A jelentést minősítve mondta dr. Rátkai Ferenc művelődé­si miniszterhelyettes felszó­lalásában, hogy a felvázolt helyzetkép valós, a felada­tok reálisak. Az eredmé­nyek bizonyítják, hogy az ötödik, valamint a hatodik ötéves tervben az átlagos­nál nagyobb erőfeszítések történtek a megyében a köz- művelődési intézményháló­zat fejlesztésére. Az előterjesztés kiemelte, hogy népszerűbbé váltak a közhasznú ismeretszerző rendezvények, nőtt a szak- irodalom, az ismeretterjesz­tő irodalom népszerűsége. Gyarapodott az öntevékeny­ségre építő művelődési kö­rök, egyesületek és lakóklu­bok száma, és többen ve­szik igénybe a kulturális szolgáltatásokat. A rendez- vétele. Somogybán 1978 óta megkétszereződött a műve­lődési otthonokban, a mú­zeumokban és a könyvtá­rakban az alkalmazottak száma. Minden második dolgozó felsőfokú végzettsé­gű. A főfoglalkozású nép­művelők többsége azonban a városokban, illetve a na­gyobb községekben dolgo­zik, a kisebb településekre csak képesítés nélküli vagy pályakezdő jut. A megyei tanács volt szék­háza, valamint a nagyberki kastély múzeumi illetve le­véltári célokat szolgál, s ez javítja a tárgyi feltételeket. A művelődési otthonok művelődési feltételei a vá­rosokban javultak, a nagy­községek között viszont szá- motevőek a különbségek. A kistelepülések művelődési intézményei alkalmatlanok arra, hogy a helyi közélet, a közösségi művelődés hely­színei legyenek. A somogyi közgyűjtemé­nyek tudományszervező és kiadványozási tevékenysé­gét, a könyvtár, a műem­lékvédelem, a művészeti élet fejlődését kiemelkedőnek minősítette a megyei tanács. A tanácsülés rangsorolva a feladatokat olyan távlati tervet készített, amely kö­rülbelül 2000-ig határozza meg a közművelés és a mű­vészeti élet fejlesztését. Alapvetőnek, a megye ha­gyományainak, — mozgalmi örökségének, gazdasági tör­ténetének, szellemi művé­szeti múltjának — ápolását, feltárását, feldolgozását és továbbadását tartják. A mű­velődési otthonokat a lakos­ság száma alapján differen­ciáltan fejlesztik. A határo­zat szerint el kell érni, hogy minden kistelepülésen le­gyen olyan helyiség, ahol a lakók jól érzik magúkat. A székhelyközségekben, illet­ve az 1500 lakónál nagyobb településeken művelődési házát, a városokban és a városi jogú nagyközségek­ben művelődési központot kell működtetni. A lakóte lepeken közösségi művelő­désre alkalmas helyiségek kialakítása a cél. A megyei tanács volt székházának műemléki re­konstrukciója legkésőbb a nyolcadik ötéves tervben megvalósul, a következő tervidőszakban -''viszont Nagyatádon helytörténeti, valamint fakisplasztikai gyűjteményt bemutató kiál­lítást terveznek. Csurgón a Csokonai emlékhely és az iskolatörténeti kiállítás meg­valósítása a cél. Siófokon várostörténeti állandó be­mutatót létesítenek, Boglár- lellén kap helyet az állan­dó Kapöli-kióllítás. Kapos­váron korszerűsíteni kíván­ják a Latinca Sándor mun­kásmozgalmi gyűjteményt, folytatják a somogyvári tör­ténelmi emlékhely feltárá­sát, valamint a szennai sza­badtéri gyűjtemény építé­sét. A könytárhálózat és ol­vasómozgalom továbbfej­lesztése szempontjából el­engedhetetlen a barcsi vá­rosi könyvtár megépítése, a megyei, a csurgói, a marca­li, valamint a siófoki könyv­tár bővítése. A határozat a műemlék- védelem, a művészeti élet tennivalóin kívül az intéz­ményfejlesztés mellett a tar­talmi munka javításának módját is meghatározta. GŐZFÜRDŐ sek, jelszavas feliratok, pla­kátok erre a kísérletre utal­nak. Gothár egyaránt hű Ma­jakovszkijhoz és Mejerhold- hoz: a darabbeli, saját ko­rukban rendkívül divatos mozgó életképeket a szovjet rendező híres biomechanikai gyakorlatainak stílusában, kosztümjeiben adatja elő. Éppen ezek bátorítanak fel arra, hogy tartalmi ismerte­tő helyett Mejerhold vecser- nyaja moszíkvabeii cikkét idézzem a Gőzfürdőről: „Ma­jakovszkij mesterien mutat­ja be darabjában egy újító munkás, egy feltaláló tragi­kus konfliktusát a bürokra­tizmussal, az aktatologlatás- sal, a csűrés-csavarás&al. Ez a mű egyik vonala A má­sik vonalon a szerző szín­padi képek sorában fejezi ki elragadtatását a proletariá­tus elszántságáról, amellyel a kedvezőtlen nemzetközi fel­tételek közepette is harcol a párt által elé tűzött felada­tok megvalósításáért, és elő­retör a szocializmushoz ve­zető úton ..." (1930. március 13.) Legmeglepőbb számomra a mű olvastakor az volt. mennyire élő, lélegző szö­veg; mennyire eleven a prob­léma, melyet Majakovszkij, a szovjet irodalom fenegye­reke 1929-ben irt, a „tragi­kus és buífonáda kereszt ező- dési pontján.” S amelyet a kaposvári színház sók ötlet­tel dúsított emlékezetes elő­adássá. Emlékeztetőül csu­pán egy: a bürokratizmus megtestesítőjének, Diadálsz- kijnak árnyékát monumen­tálissá növelik, s ezáltal a maiak ismereteit vetítik vissza abba a korba a sze­mélyi kultuszról. (Ennek egyik jellemzője ugyanis a bürokratizmus.) Az is tagad­hatatlan, hogy a diiadalszk.iji árnyék nemcsak térben, ha­nem időben is terjed ... A csudakovok, a feltalá­lók és a találmányok me­nedzser megvalósítói, a bi- oiklisztovok, dvoj kínok ma is gyakran ütköznek dia- dalszkiiji, optyimiisztyenkói falakba. Majakovszkij ízek­re szedi Diadalszfcijt, bizo­nyítva, hogy a közéleti szo- borpózők mögött a legegyé- niibb önző érdekek húzódhat­nak meg. Csattanás pofont kap az optyimisztyenkói ma­gatartás, a beosztotti szolga- lelkűség; Enmitazsov figurá­jában a mindent kiszolgáló művészet, illetve Momental­nyikovban a döntéseket túl­lihegő újságírói mentalitás is. A csudakovok hiába akarják a kommunizmusba juttatni a világot, ha rájuk telepszik a diadalszkijok ön­központú hatálma. Deus ex machina, akarom írni dea ex machina, hiszen istennői be­avatkozás - történik a kom­munizmus századából — Ma­jakovszkij ezt 2000-ro tette — a Foszforeszkáló nő sze­mélyében, és az időgépen a jövőbe segíti hőseinket. A diadalszkijok, a Pont Geatch- féle mindenből profitot fa­csaró kapitalisták kihullanak az időből. Olvasmányként is, előadásként is ,itt válik hal­ványabbá a mű: a Foszfo­reszkáló nőnek nincs humo­ra, patetikus és nehézkes mo­nológjai szürkülik a többiek beszédstílusát is. Ügy tetszik, Majakovszkij valamiféle éter iséget tulajdonított a kommunizmusnak szöveg­szinten is. Kétségtelen: Diadalszkij Bezerédi Zoltán pályájának nagy csúcsa. Funkcionárius „egyenruhájában” felhúzott masina, amely csak egyfor­ma lépésekkel tud helyet változtatni, merev mozdula­tai és hordószónoki stílusa — a sűrű, nyomatékos í tó mutatóujj-használattal — nincsenek ellentétben. Mint­ha állandóan önnön szobrát modellálná. Annál leleple- zőbb, amikor fokozatosan ki­derül róla: elsősorban maga esik azokba a bűnökbe, amelyeket tűzzel-vassal pusz­tít másoknál. Már magasí­tott hivatali széke látványa­kor sejtünk valamit... Jor­dán Tamás nem annyira Csu- dakovként, inkább a színház a színházban jelenetnél mint Rendező válik emlékezetessé a darabban; Csudakovval el­lentétben a Rendező „betö­rik”. Helyey László Opti- misztyenkója is fontos ala­kítás. Kuna Károly a kom- szomolista Bioiklisztov lel­kesedését festi a legerősebb színekkel. Ermitázsov festő- nék Dánffy Sándor ad arcot, egyszerre kettőt: Janus-arcú figura ez. Csákányi Eszter a színésznők között viszi el a pálmát tornyos frizuráján nájilonkendővel, domborodó idomokkal, ezüstfogakkal nyelvtudását az új rendben is kamatoztató Mezailianszo- vaként. Lázár Kati a Foszfo­reszkáló nő hálátlan szere­pével küzd. Tóth Eleonóra, Cserna Csaba, Serf Egyed, Gyurica István és mások javára szolgálnak az előadás­nak. Gőz István ismét bizo­nyíthatja pantomimes tehet­ségét is. Leskó Lásziló Szonátáest- után Néhány szó Drahos Bélával Nagy sikerű szonátaestet adott tegnap este Bach mű­veiből a kaposvári zeneisko­la nagytermében Drahos Bé­la fuvolaművész. A koncert szünetében vele beszélget­tem. — Milyen zenei esemé­nyekben vesz részt a Bach évforduló kapcsán? — A Magyar Rádió egész évben folyamatosan sugároz egy Bach sorozatot, ennek rendszeres szereplője va­gyok. Ezen kívül több hazai és külföldi programban ját­szom szonátákat. — Milyen koncerteken lép fel a következő hóna­pokban? — Most készülök egy hús­vét Utáni, magyarországi koncertturnéra. Kísérőm egy nyugat-németországi kama­razenekar lesz. Feleségem­mel Nyugat-Berlinben le­mezfelvételünk készül a Liszt Ferenc zenekarral, májusban pedig egy nyugat­német turnén veszek részt a rádi ózenekarral. Nyáron a Swiss Roman zenekarral lé­pek fel Genfiben. — Mi a véleménye a ma­gyarországi fuvolaoktatás­ról és milyenek a végzős növendékek lehetőségei? — Nagyon jó, magas szín­vonalú a képzés, és egyre többen váliaszltjáik. ezt a hang­szert. A felszabadulás előtt jórészt német zenepedagógu­sok oktattak, ma egyre több. a hangszer hazai képviselő­je. Ennek egyik okát abban látom, hogy kontárs zene­szerzőink gyakran kompo­nálnak fuvolajátékot is igénylő műveket. A sok jó fuvolás miatt azonban telí­tett a „piac”, nehezen tud­nak érvényesülni. Szólista­ként kevesen tudnak megél­ni. — Mi a véleménye a ka­posvári közönségről? — Nagyon jó, és mindig szívesen jövök haza, ha hív­nak. V. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom