Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

1985. március 12., kedd Somogyi Néplap 5 Az akadályokat érdemes átugrani Vidám „szecskák” a kollégiumban — Ezen az ajtón nem fé­rünk M — szól egy serkedő bajuszú fiatalember, s mint aki évtizedeket húzott már le izmokat és férfias kitar­tást igénylő munkával, törli könyök hajjilaitáb a izzadtság barázdálta arcát. Az emele­tes ágy, amelyet négyen ci­pelnek imbolyogva, a földre kerül. A folyosókon elemei­re bontott 'vaságyaik, mat­racok és szorgalmas fiúk jel­zik, a mái nap nem a meg­szokott .kollégiumi élet rit­musában zajlik. Az utóbbi­ak — mármlint a legények — látványa már csak azért is különlegessé tette ezt a délutánt, mivel mindez a Latinra Sándor középiskolai kollégium leányrésziegében történt. — Harminc — összesen 270 ezer forint értékű — eme­letes heverő 'talál gazdára itt a napokban. A kollégium igazgatója, Cselők László a srácokkal együtt .tologatja a szekrényeket, húzza-vonja a régi ágyakat s szereli ösz- sze az újákat. S miközben együtt dolgoznak, diákos fi- £ lkával kerülnek elő a prob­lémák. Nincs megválaszolat­lan kérdés: az „igazgató úr" mindenre talál megoldást, mgnyugtató, biztató vagy olykor-olykor vigasztaló sza­vaiból kitűnik, büszke a gye­rekek bizalmára. — 380 diákunk zöme szak­középiskolás, de vannak szakmunkástanulóink is — mondja a későbbi beszél­getésünk során. — Tanul­mányi átlaguk és .kollégiumi magatartásuk is — az el­múlt iskolai félévre vissza­tekintve — igen magas szín­vonalat képvisel. A kollégi­umban e .két tényezőtől füg­gően differenciáljuk a diá­kok jogait. Ez főként a kö­telező tanulási időre és a gyerekeink egyik legérzéke­nyebb pontjára — a kimenő idejére vonatkozik. Az úgy­nevezett kötetleneknek nem kelti végigüiniiük a tanuló­órákat, ott és akkor .tanul­nak, ahol és amikor szüksé­gesnek érzilk. A jól működő diáiktanácsunk ítéli oda — illetve vonja vissza — a ki­váló .tanuló és a kiváló kol­légista címet, az ő jutalmuk egyéb kiváltságokon kívül a kimenő meghosszabbítása. A kollégium kiváló közössége címét elnyerők pedig egy kü­lön tízágyas szobát birtokol­hatnak. A hatvanszemélyes nagy- tanulóban a lányok még az asztalokon ülnek, izgatottan beszélik meg a nap esemé­nyéit, díáfclányos hévvel tár­gyalják ügyeiket. Élmény­beszámolóiknak hamarosan végetvet a tanóra kezdete. Bizony nehez i-ikep/«-.ni. hogy több, mint félszáz csitri egy­szerre válik a vidám locsi- fecsiből komoly tanulóvá. A teremből nyíló klubhelyiség a barátságos meleget ontó cserépkályhával, a színes te­levízióval s a hívogató fo­telokkal ez idő aiaitt üresen árválkodik. A már említett diáktanács .tagjait a közelmúltban vá­lasztották meg. Titkára, a látrányi Tóth Mária egyhan­gú szavazással nyerít. — Eddigi munkám elisme­rését .látom ebben a válasz­tásban, ezért örülök társaim .bizalmának — mondja a har­madikos Mária. — Megem­lékezések, ünnepélyek szer­vezése, valamint a különbö­ző címek odaítélése a fő fel­adatunk. A „koleszosok” hoz­zánk fordulhatnak ügyes-ba­jos dolgaikkal, mi közvetí­tünk a kollégiumi vezetés félé. Farkas Mária és Berkics Julianna szántén diáktanács­ütgok, a kultúra, az agitáció és propaganda felelősei a kollégiumban. Ök szervezik a különböző természettudo­mány*! és jogi előadásokat, jelentős részük van a sajtó­viták előkészítésében, vetél­kedők szervezésében. Nagy Judit, a közgazdasá­gi szákközépiskola KISZ-bi- zottságának titkára a múlt év decemberében, részt vett az országos kollégiumi kon­ferencián. — A kollégiumi élet csak a kívülállónak látszik meg­kötésektől terhesnek. Bár nélkülözzük a szülői .ház me­legét, a kollégium minden területen megpróbálja — s úgy érezzük, sikeresen — pótolni. A demokratikus ve­zetés kikéri véleményünket, s bármilyen témában segít­séget nyújt. Tanulmányi eredményeinket különböző ösztönző rendelkezéseikkel tartja szinten, illetve javít­ja. Ezeket az akadályokat érdemes átugrani, hiszen szá­mos előnyünk származik belőle. A tízezer . kötetes könyv­tár kellemes csendjében la pozgató fiatalokat találtunk. A pécsi — mint utóbb ki­derült: sportókat kedvelő — Szabó Tünde ép levelet írt. lábát furcsa pihentető póz­ban tartva. — Nemrégiben vették le a lábamról a gipszet, lassan újra elkezdhetem a kosara - zást. Az iskolai eredményem a sok hiányzás miatt egy kicsit visszaesett, de újra feliküzdöm magam. Az első félévemet töltöttem itt, a kollégiumban, de már meg­szerettem ezt a közösséget, szívesen vallom magam ,,koteros”-nak. A másik sarokban két „kö­tetlenes” tanul: Dombi Gab­riella verselemzéssel foglal­kozik, Horváth Ottília pedig az ügyvitel tankönyvet bo­garássza. — Elsősök vagyunk; ha­mar beleszoktunk az itteni rendbe. Bár egy kicsit sokan — harmincam — vagyunk egy szobában, remek közöse ség kovácsol od ott belőlünk fél év alatt. A hangúlatunk néha olyan jó, hogy a szom­szédjaink — felsőbbévesek — ,jhütemek le” bennünket, „szeoSkák”-at. A szobánkban .rendet tartunk; aki kiabál vaigy nem ágyaz be rende­sen, az takarít. A kissé fellbdlydult kollé­gium folyosóim továbbra is szorgoskodó fiúk munkál­kodnak azon, hogy hatvan leányzó már kényelmesebb, fekhelyen tölthesse éjszaká­it. önkéntes .tevékenységü­kért köszönet illeti őket. Tamási Rita Nem lesz a te talpadnak nyugalma 32. Volt, aiki úgy tudita, Hor­thy kormányzó őfőméltóságá- val akasztott tengelyt, mások meg erősköditetk: a kémek keze van a dologban. Ami­kor Büttner Rupert .is bele­szólt a piaci politizálásba, egy vasvdlla tekintetű lakó- csai horvát leintette. — Magának ezt moras da znas* gazda: maga a Hitler ov jezik** beszéli. Éva azt gondolta: milyen furcsa, ha a férfiak fenik az eszük élét, akkor politizál­nak, ha az asszonyok, azok­ról azt mondják, pletykál­nak. Már az öccse .is próbál­ja a hangját a többiek kö­zött, pedig otthon ailamuszi. spórolja a szólt; Éva tapasz­talta ezt, ha kicsit elszaladt megnézni az anyjáékiat, ól- nek-e, hainak-e. Az új asz- szonyoknak első héten nem • = tudnia kell •* = Hitler nyelvét volt szabad hazamennie a szülői házba, nehogy a falu megszólja: az anyósra pa­naszkodik. S később is csak néhány percre nézhetett be két-három naponként. így volt szokás Erdősön. Igaz, Éva Mayerné betegségének kezdetén majdnem három hetet anyja ágyánál töltött: ápolta, és főzött rájuk. írat­lan törvény ,az is: .az anya tartsa magát távol lánya új családjától, hogy vád ne ér­hesse, bele akar szólni a fia­talok dolgába. Az új asz- szonyinak a lakodalom nap­ja után az anyósa szabja meg, mit és hogyan ... Le­gyen akármilyen komisz a fia feleségéhez, annak tűrnie kell, így van ez rendjén, amióta világ a világ Erdő­sön. Neki meg nem is volt oka panaszra, az anyósa ha­mar megtapasztalhatta, hogy a Itennlivaílót sohasem hagyja náluk éjszakázni, mert az másnapra megfial, aztán több után kéül almozni. Az idő­sebb Langné még meg is dicsérte Évát, pedig ez nem volt gyakori szokása az anyósoknak. Most, ezen a hé­ten történt, a vászonneműt párolták — lepedőket, törül­közőket, abroszokat, térítő­két és mindent egyedül vég­zett, ment az anyósa kdcs'it maródi volt. A porták így, húsvét előtt mintha fel akartak volna röppeni a ma­gasba lobogó lepedőszár- nyiáikikal; nem is .tiitkoH ve­télkedés volt ez — kinek a száradó vászonneműje lett fehérebb a párolástól, suly­kolástól. A szomszédok el­ismerő félszavai csilingettet- ték meg anyásában a dicsé­ret csengettyűjét: ,,Nekem is így fehérül az az asztalterí­tő. Még szegény anyám szőtte.” Ma minden ki akar fordul­ni Éva kezéből. Az a nyug­talanság fultkározott benne, amit a havi ideje előtti na­pon szokott érezni; ilyenkor különbözik össze az urával a legbéketűrőbb asszony is. Újra az öccsére gondolt: azok a szamarak még meg- kondítják a nagyharangot, ha a németek feltűnnek. Erős plébános haragudni fog. A nagyhéten azt szokták mon­dani, hogy a harangok Ró­máiba mennek, akikor .legfel­jebb a kereplővel zajonghat- nánák. Nem ltudta volna megmondani, Szepi miatt fe­szülnék-e benne pattanásig az idegek, vagy az anyja nyavalyája nyugtalanítja. A motorok egyre erősödő dü­börgése adta meg a választ: emiatt ibrált benne nyugta­lanság egész nap. — Jaj, istenem! — töröl- gatte kezét riadtan a köté­nyébe az anyása. — Itt a vi­lág vége. Ö meg kifelé indult, ta­lán nem is az akarat vitte,, hanem az ijedtség, csak rá­juk ne dőljön a ház! Bár Hansom itthon lenne. Ide­gennek érezte magát a Lang portán, amióta az ura bevo­nult. (Folytatjuk.) Hetvenöt meg hatvanhat A nemzetközi .nőnap elő­estéjén egyórás műsorra] köszöntötte a televízió a lá­nyokat, asszonyokat; a né­zők kívánságára sem lehe­tett volna színesebb csokrot kötni a magyar irodalom re­mekeiből, a zeneirodalom klasszikusainak műveiből. Méltóan emlékezett meg az ünnepről a vigadóbeli ün­nepségen a Magyar Televí­zió. A megtisztelő feladatra vállalkozó színészgárda je­leskedett a versmondásban (Bitskey Tibor, Hegedűs D. Géza, Jancsó Adrienné, Ke­res Emil, Pálos Zsuzsa. Szabó Sándor), s hiszem, a versbarátok táborát is gaz­dagította. Simándy József, Takács Klára a zenebaráto­kat örvendeztette meg, a Magyar Állami Operaiul/ zenekarának közreműködé­sével. Nők a tévében. Több adást figyeltem, milyen szerepben látjuk őket a héten. Szom­baton az esti filmkoktél egyik műsorának címe is már „elgondolkodtató” volt: Hogyan szabaduljunk meg feleségünktől? Preble asz- szony nem esett a fejére, túljárt férje eszén. Az ügye- fogyott támadó nyuszivá változott.. Izgalmas krimi követte Preble asszony történetét. A főszereplője szintén egy asszony volt, mégpedig dús­gazdag. Sandy Marshallnak is az életére törtek: először a férje, egy súlyos baleset­tel ezt azonban megúszta az asszony, utána a londoni fojtogató sétált be Mar- shallnéhoz. Neki megesett a szíve a tolókocsiban ülő asz- szonyon, á!m a férj újabb kísérletet tett felesége meg­gyilkolására ... Hát ennyit a héten látott asszonysor­sokról. Csütörtökön jelentkezett a Pedagógusok fóruma: A Rába kevésbé ismerős arcál mutatta be az a riport, amely a szakmunkásképzés­ről szólt, az oktatás és a gazdaság érdekazonosságát figyelemireméltóan elemez­ve. Bemutatta: a korszerű szerelőcsarnokok mellett ugyanolyan korszerű gépe­ken folyik a szakmunkásta­nuló-képzés, a jövő munká­sának tanítása. Évi nyolc­millió forint termelési ér­tékkel járulnak hozzá a ta­nulók a gyár bevételéhez. E műsor közben eszembe jutott Pintér Kálmánnak, az 503-as szakmunkásképző intézet igazgatójának fele­lősséggel teli felszólalása a kaposvári pedagógiusok párt­szervezetének pártértekez­letén: sürgette az intézet elavult tangépeinek a kicse­rélését korszerűekre. A csütörtöki tévériport ennek a fontosságát húzta alá. A péntek esti Hatvanhat című műsor vendége Gazsó Ferenc művelődési minisz­terhelyettes volt. Az iskolai — különösen az alsó fokú — képzés belső megújulásá­ról hallottunk sokrétű in­formációt. Továbbra is ki­emelt társadalmi feladat az oktatásügy fejlesztése, a feltételek javítása. Ám föl­tárta a miniszterhelyettes azokat a gondokat is, ame­lyek az eredményesebb ok­tatást nehezítik. Vannak még vaskalapos pedagógu­sok, akik nem ismerték föl a differenciáltabb oktatás­ban rejlő lehetőségeket. Ugyanakkor az oktatás irá­nyítása is adós az integrált ismeretanyag kidolgozásá­val. A közvéleményre ható tá­jékoztatást segítette a Hat­vanhat vendégé. H órányi Barna Vitázzon vagy hallgasson? Véleménynyilvánítás — De anyu! Hallgass meg, (kérlek! — Édes fiam, hányszor mondtam, hogy velem nem lehet vitatkozni? — Csak hadd magya­rázzam meg! Láttam, hogy a kisisko­lás inagyon szerette volna elmondani véleményét. A szülő erőszakosan elfojtotta gyermeke véleménynyilvá­nítási kérését, vágyát. Ki­jelentette: gyermekének vele szemben nem lehet véleménye. A gyerekekkel való törő­dés, a figyelés hiányát nem szabad és nem is lehet a rohanó élettel magyarázni. A szülő soha ne hangoz­tassa korát, erőfölényét, felnőttségét. A szülők többsége mindent megad gyermekének. Csak az idővel, türelemmel taka­rékoskodnak. Mert ha az „édes fiam’’ kíváncsi lesz, érteni és tudni akar vala­mit, s mi több: külön vé­leménye is van, akkor a szót beléfojtják. Mert az elhallgattatás egyszerűbb, gyorsabb megoldásnak hat a hosszadalmasabbnak ígérkező magyarázatnál... Engedni kell a gyerme­ket az őszinte vélemény- nyilvánításra. A rendreuta­sítás helyett meg kell ta­nítani arra, hogy mi ennek a módja. Hogy ügyeljen a türelmes, udvarias, tapinta­tos formára. Ha türelmesen meghall­gatjuk, tisztelni fogja szü­lőjében és hasonló korú társaiban a vitapartnert. Nem fog trágár szájasko- dással, ökölrázással érvelni. Megszokja a kulturált vé­leménynyilvánítást és fő­leg mások véleményének tiszteletben tartását. Pfeifer Éva vezető óvónő Üj képzőművészeti könyvek A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata gondozásá­ban két új művészeti kiad­vány látott napvilágát. A mai magyar művészet című sorozatban megjelent Szabó Györgynek Szántó Piroska festőművészt bemutató kis­monográfiája, amely a mű­vész eddigi munkásságát te­kinti át. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat gazdag képi dokumentációjú köte­tét angol nyelvű összefogla­ló egészíti ki. A másik mű Lajta Edit­nek, Brocky Károlyról ké­szített . kötete. 1838-ban te­lepedett le Angliában, ahol megbecsült és sikeres mes­ter lett. Csaknem 'két évti­zeden át dolgozott London­ban. Műveinek egy részét szülőhazájára hagyta, alko­tásainak zöme azonban kül­földi múzeumokban és ma­gángyűjteményekben talál­ható. A Képzőművészeti Ki­adó monográfiája a teljes életműveit mutatja be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom