Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
4 Somogyi Néplap 1985. február 13., szerda Fortuna szórakozott kegyeltjei Tizennégy éve, hogy a takarékpénztáraknál gépko- csi-tnyereménybetótkönyve- ket lehet vásárolni, amelyek évente négyszer vesznek részt a sorsoláson. Az országban sok száz ember a mai napig sem tudja, hogy betétkönyve révén évek óta autótulajdonos. A nyereménybetétköny- veik száma a megyében egyre inő. Eddig 1023 gépkocsit sorsoltak ki Somogybán, tizenegyen nem vették át nyereményüket. A feledékeny szerencsések heten Kaposváron váltottak betétkönyvet, négyen pedig Siófokon. >— A nyeremény kifizetése iránti igény nem évül el — tájékoztat Pék György, az OTP megyei igazgatóhelyettese —, rugalmasabb tehát az ügykezelés, mint a lottó-tárgynyeremények esetében ahol, ha harminc napig nem jelentkezik a tulajdonos, elveszíti a jógáit, A nyertes betétkönyvek számát nyilvántartjuk, a betétkönyv ellenőrző szelvényén pedig jelezzük. Előfordult már, hogy egy idős néni évek múlva — mikor meg akadta szüntetni a betétkönyvét — tudta csak meg, hogy időközben autótulajdonos volt. Volt kacifántosabb esetünk is: tizenkét évvel ezelőtt a postahivatalban váltott betétkönyv szelvényére elfelejtette följegyezni a hivatalnok, hogy a könyvet a sorsoláson kihúzták, a tulajdonos pedig megszüntette a betétet. A vállalati revízió során éveik múlva derült ki, hogy gépkocsit nyert. Neve ismeretében személyesen próbáltam kideríteni, ki is a szerencsés nyertes. Megtaláltuk az illetőt, s közöttük vele a jó hírt. Furcsa módon nem köszönte meg, sőt, ragaszkodott ahhoz, hogy évi kamatot fizessünk részére, mondván, jogtalanul használtuk addig a pénzét. — Az adatok szerint eddig tízmillió forintot „felejtettek” a takarékpénztárban az ember dk. Mi a helyzet a lottónyereményekkel? — Erre vonatkozóan nincs megyei adatunk: Budapesten összesítik ezeket. Millió forintokra rúgnak a föl nem vett nyeremények. A tárgy- nyereményeiket — amelyeket nem vesznek föl — újra sorsolják. A számsorsoláson nyert összeg pedig a nyereményalapot növeli. Egy .kicsit hanyagok az emberek. K. A. Munkahelyek fagyban Kemény a tél, s a dermesztő hidegben sok munkahely fölött nincs tető. A munka csak nehezebb, de nem állhat meg. RAKODÓK Hegedűs Lajos avatott kézzel próbálja a rakoncátlan- kodó targoncát irányban tartani. A jéggel bélelt gödörből azonban nincs Visszatérés. Ketten-íhárman is emelik, míg újra egyenes talajra kerül a targonca a teherpályaudvaron. — Ma nyitott vagonok érkeztek tele hóval. Órákba telik, míg az árut ki léhet rakni — mondja Hegedűs Lajos. — Ilyenkor alig keres az ember, hiába állítják, hogy a trógereknek a bőrük alatt is pénz van: teljesítményibériben dolgozunk, s az időjárás nagyon megnehezíti a munkát. Késnek a szállítójárművek, az árut sokszor ki kell csákányozni a vagonból, hogy a gép hozzáférhessen. Ha megfeszülünk sem tudunk annyit dolgozni, hogy elegendő pénz legyen fizetéskor a borítékban. A szóródó áru most a legrosszabb, a sóder, a szén odafagy a vagon oldalához, feszítővassal, nagykallapács- csal is alig lehet leszedni. HÜSZCÉNTIS FAGY A Toldi lakótelepen hóbuckák, eldobált vasdarabok között Podlain markoló küzd a fagyott földdel. A SÁÉV lles építésvezetőségének egyik brigádja a földet lapátolja. — Az árkot szintezzük — mondja Váradi János brigádvezető —, de kutya nehéz a dolgunk. Tizenöt—húsz centiméter vastagságban fagyott _ a föld, alig mozdul, huszonnégy órát pihenünk, de kevés az ember, tolatni meg kell, így természetesen túlórázni is. Járjuk az ipartelepeket egész nap, fűtött helyre alig kerülünk. Ha már nagyon didereg az ember, tíz percre, tizenötre behúzódik a mozdonyba. Ha neim érkeznek meg időben a vagonok — mi vagyunk a hibásak, pedig mindent megteszünk a pontos munka érdekében. Kézi állítási váltókkal dolgozunk, ebben a hidegben fáklyákkal melegítjük, de sokszor még így sem nyitja a kulcs. Koszosak, mocskosak vagyunk. A mienk a legcsúnyább és legveszélyesebb munkakör a vasútnál. JÉGBALETT Lukács Gyufa tizennégy éve dolgozik távolsági buszon, tavaly megkapta az 500 ezer balesetmentes kilométerért járó elismerést. — Fél hatkor kezdtem, éjfél lesz, mire hazaérek. Napi tíz forduló az adag, és most bizony nem egyszerű tartani a menetidőt. Az őrei buszmegállót például „átnem enged az ásónak. Segíteni kell a gépnek is. Amott a tízemeletesben melegedni lehet, a többiek forró teával várnak, kicsit mi is átmelegszünk. Nem hittük volna, hogy ilyen kemény tél szakad a nyakunkba. Decemberben voltunk fagyszabadságon, a januári időjárás is kedvezett az építőiparnak. Ahhoz, hogy az átadási .ütemtervet tartani tudjuk, most az ilyen nem-szeretem munkát is végezni kell. KÁLYHA A MOZDONY Ziegenheim Miklós harmincnégy éve dolgozik a MÁV-nál, tizennegyedik éve futkosó, szeme sem rebben már az elnevezésre. A kaposvári állomásra érkező szerelvények rendezése, az ipartelepekre való elszállítása a feladata. — Nem az irigylésre méltó munkakörökhöz tartozik a mienk — mondja. — Tizenkét órát dolgozunk, elvileg Lukács Gyula urna Nem lesz a te talpadnak nyugalma ..................... .......................... . . ............ ................... ........... . ........... 1 2. — Miicsoda férfi ez a Bara! — Neitzer Lizi szinte megszürcsölte a nyálát, ahogy ezt sóhajtotta a lefekvés után. — Ha nem volnék Hans Lang liehlingje, íkierő- szakosködinám nála a belső szolgálatot, mint a risszrossz cselédmacák! Tudta, hogy Lang nevével tüskét szúr Éva leikéibe? Hans és Mayer Éva között akikor már megvolt a titkos egyezség ... A kockaembert csak egyszer 'látta még ilyen közelről Éva azon a nyáron, nem sokkal a jajgatói eset (után. Egyik este — éppen végeztek a vacsorával —■ váratlanul megjelent közöttük a Zsúpos előtt. Másodmagával jött. Hosszú, szemüveges férfit kísért; az idegen haja olyan színtelen volt, mint az aszályban kiégett fű. A szemüveg lencséje kék golyóvá nagyította a szemét. Hóna alatt összecsavart vásznat szorongatott. •Birodalomból, — Embereik, csődüljenek fedél alá! Ez az én kedves kamerädom, Erich Kessler óhajt megismerkedni magukkal. Ügy beszéljenek vele, hogy az én vendégem, megértették? Jócakát. Bittner Rupert megbékíts Mayer Nikólausit. — Vándormadár szállott le Pöröspusztára. — Az lesz, Rupert bácsi, Vándormadár. Vándormadárnak (Wandervogel) nevezték a Németországban képzett magyar nemzetiségi falvakban fellépő agitátorokat. Kíváncsian várták, mit akar az idegen. Erich Kessler elmosolyodott, és kézmozdulattal jelezte, hogy csukják be az istállóajtót. Két-lhárom kíváncsi zalai legényke rekedt kívül; magukra maradtak a viharlámpa fénykoréban álló idegennel. — Látom, nehezen élnék ... Ögták-mógtalk, nem tudták, mire véljék a szemüveges férfi érdeklődését. — Német vágyók, mint maguk — mondta az idegen, pillantásával szinte betakarva őket. — Én a Reidből* jöttem, litt szolgálom a haza érdekeit Magyarországon. Bara Timót initéző úrtól ne tartsanak, kedvel bennünket, a fia nálunk tanul az egyetemen. Azzál, amit az intézőről mondott, valahogy láthatatlan kört vont maguk köré; a nixbrotiák belül voltak azon a körön, melyben nincs ő és én, csak mi. — Egy nyelveit beszélünk, erdősi néptársaim. Hadd kérdezzem meg, mit mond ez a dátum: 1938. március 12— 13? — Nem szól az semmit — viccelt Bieber Lorenz, de az idegen úgy tett, mintha nem hallaná. Petőfi! — rikkantotta az a kopasz legényke, lakit az első hajnalon Lizi és Stagl Mariann iecsutákolt a vályúban. — Talpra, magyar!... — Az március 15-, ite vízfejű — röhhenitett valaki az árnyékban. Erich Kessler nem vesztette el a türelmét. Olyan kihangsúlyozottan várt. hogy a zaj lassanként zavart csönddé ülepedett. — Megmondom. Ezerki- lencszázharminonyolc március 12—13. az a dátum, mely nekünk örökre azt jelenti: Ausztria titkos reménysége valóra váilft, és csatlakozott a mi Németországunkhoz. Mi segítettük őket e döntésük valóra váltásában. — Puskával — mondta félhangosan Bieber Lorenz, de nem nevetett senki. — A német nép felelősséget érez minden egyes idegen országban élő népi német 'iránt, ezt el ne felejtsék, barátaim! Szívén viseli az erdősiek sorsát iís. Hoztam egy 'térképet, hogy megmutassam rajta: Európában mi vagyunk többségben. Mi, birodalmi németek, és önök, népi németek ... Vagyunk az életet jelentő vérerek Európa testében. Nélkülünk halott a világ! Az a vászonhenger hirtelen színes téglalappá pördült szét a kezében. Európa térképén csaknem összefüggő zöldet alkotott az a terület, melyen németek is élnek. r Folytatjuk.) Ziegenheim Miklós helyeztem”, száz méterrel odébb lehet csak megállni, tükörjég van az utakon. A mellékutakat jó esetben, ha a téesz tisztítja le: csúszik a busz, alig lehet tartani a kormányt. A fizetésünk sem lesz valami sok; az üzemanyag-takarékosságnak lőttek. A múlt hónapban százötven forintot kapjam, pedig stabil kétezer forintot szoktam elérni. Félóráig is melegíteni kell indulás előtt, és én még szerencsésnek tarthatom magam. Az utasaim nagykabátban, hócsizmában is fáznak a buszban, én meg csak amúgy nyániasan a volán mellett. Ki látott már sofőrt pufajkában vezetni? Itt a pályaudvaron is jégen korcsolyázunk. Radiálab- roncs helyett diagonállal, futózott gumikkal járunk, csoda, hogy kiálláskor be nem csúszok a halsütőhöz. A kaposvári Füredi úti benzinkútnál kocsisor: tankolni jöttek vagy gázpalackért. Van aki krumplit akar vásárolni, mert ott már azt is árulnak. — Sőt, napszemüvegét, vesemelegítőt, műtrágyát, meg a csoda tudja még mit — mondja Fodor Tamás benzinkutas. — Kész kereskedő leszek a végén. Nagy csizmában, kék áfo- ros ruhája alatt három pulóverben, kötött sapkában is fázósan toporog a kútnál. Reggel hat óra óta tart a szolgálat, akikor mínusz tizenhét fokot mutatott a hőmérő. — A vállalattól védőruhaként vékony vászonból készült melles nadrágot, dzsekit, ujjatlan bekecset és benzinálló bőrből készült bakancsot kapunk. A bakancsban tíz perc alatt elfagyna a lábam, a többiről nem beszélek. Nem panaszképpen mondom, a telet igazán nem lehet kárhoztatni azért, mert van. Ha fázunk, hát felöltözünk. Mi legalább váltjuk egymást a társammal, s aki éppen melegszik, az forró teát is ihat. Klie Ágnes WkJM ** ■ ■ JgL M ____b m B KmS oi 11 33 S 3*8 áj ■ SiüP 3Níí 3 s3 H#>0F'sS? ywjs/i »PR j'm Fm -v|j r-^.a* Stf y*w£? «5 ®§í!r' BJst eg [EJ! íjaR m Y aa V9H ■■ B fii IS *^c!s «öSflP B B mw ^PW_B -syR BR W S B ÍR Br M MW ma mg BQ lA B MA Är BftB BRBBRJ»« RJb gr bb j gg Műkincslopási bűnügy tárgyalását kezdte meg kedden Győrött a Győr—Sopron megyei bíróság dr. Laczó Gábor tanácsa. A bűntettnek 11 vádlottja van, az ügyiben 9 szakértő dolgozott és több mint 20' tanút idéztek meg. Az ítélejt kihirdetése február utolsó napjaira vagy március elejére várható. Az első tárgyalási napon ismertették a vádiratot, majd megkezdték a bűnügy elsőrendű vádlottjának, a 20 éves Papp Gábornak a kihallgatását. A 11 tagú bűnszövetkezet tagjai 1983-ban és 1984-ben Győrött, Esztergomban valamint Szegeden múzeumokban, templomokban nagy értékű műkincseket loptak el, s számos egyéb betörést is végrehajtottak. A legnagyobb értéket az esztergomi székesegyház könyvtárából tulajdonították el. Több nagy értékű könyvet loptak el, köztük az Árpád-házii királyok temetkezési helyéről szóló 12. századi kézírásos kötetet, amelyet sikerült Bécsbe kicsempészniük. Az értékesítésre azonban már nem volt idejük: az Interpol Magyar Nemzeti Irodája az osztrák bűnüldöző szervek hatékony támogatásával visszaszerezte a páratlan értéket, s visszaszolgáltatta az esztergomi könyvtárnak. A, műkincstdlvajok kétszer is megkíséreltek betömi az eszitergomii egyházi múzeumba. Az ott kiállított több mint kétmillió forint értékű éremgyűjteményt szemelték ki magúknak. Első alkalommal a mennyezetet akarták áttörni, ez azonban nem sikerült. Másodszor ugyan be tudtak hatolni, de a gyűjteményt már nem találták a helyén, mert a kiállítást időközben átrendezték. Betörtek a szegedi Móra Ferenc Múzeumba is. Onnan ellopták a Bécsben őrzött nagyszentmikilósi aranyleletek másolatait, azt hívén, hogy az eredetieket sikerült megszerezniük, bár egyébként a másolatok is értékes műkincseik. Győrött kápolnából és múzeumból loptak különböző műkincseket, Komárom megyei üzletekből, áruházakból pedig elektronikai cikkeket és más értékeket tulajdonítottak el. Több víkendházba is behatoltak. A lopott műkincsek egy részét egy Győr melletti erdőben ásták el. Számos értéket a Dunába dobtak, ezek közül többet időközben a könnyűbúvárok megtaláltak és a felszínre hoztak. A bűnügy elsőrendű vádlottja a 20 éves Papp Gábor, a másodrendű vádlott édesapja, a 44 éves Papp Ferenc győri magánénekes, a harmadrendű vádlott Tamási Tibor 51 éves győri zeneszerző, a negyedrendű vádlott Nick Tibor 19 éves (táti raktáros, az ötödrendű pedig Gergely Csaba 41 éves győri magánénekes. Ök tervelték ki a lopásokat, és a végrehajtásban is tevékenyen közreműköditek. A többi hat vádlott kisebb szerepet játszott a szerteágazó bűnügyben. A vád ellenük különösen nagy értékben elkövetett lopás bűntette. Annak értéke, amit eltulajdonítottak, 2 millió 128 ezer forint, továbbá megkíséreltek ellopni 2 millió 700 eeer forint értéket.