Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
2 Somogyi Néplap 1985. február 2., szombat Csernyenko-interjú az amerikai tévében (Folytatás az 1. oldalról.) Az Egyesült Államok stratégiai védelmi kezdeményezésével kapcsolatban a szovjet vezető kifejtette, hogy ez valójában támadó, agresszív jellegű elgondolás, s a benne szereplő „védelmi” kifejezés csupán játék a szavakkal. Washington valódi célja, hogy lefegyverezze a másik felet, s egy nukleáris agresszió esetén megfossza őt a válaszcsapás lehetőségétől. Más szavakkal: a rakétaelhárítórendszer „pajzsa” mögé bújva biztosítani kívánja a maga számára egy büntetlen nukleáris csapás lehetőségét. Ez a korábbi, a katonai fölény megszerzését célzó irányvonal folytatása, éppen ezért a Szovjetunió határozottan fellép az ilyen elképzelések és tervek ellen. Az olyan kijelentések, amelyek szerint a fejlesztés egyelőre a tudományos kísérletek keretein belül marad, pusztán a megtévesztést szolgálják. Konsztantyin Csernyen- ko leszögezte: a Szovjetunió képes megfelelő választ adni a washingtoni tervekre s ha arra kényszerítik — a korábbiakhoz hasonlóan — most is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy meg védelmezze sajái. valamint szövetségesei és barátai biztonságát. Látni kell azonban, hogy a világűr militarizálása semmissé tenné a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról szóló, határidő nélküli szovjet—amerikai megállapodást, valamint sok más, ma még érvényben lévő nemzetközi egyezményt is. A világűr militarizálása gyakorlatilag véget vetne a nukleáris fegyverzetek korlátozása és csökkentése folyamatának s egyben elősegítené a fegyverkezési hajsza minden irányú, ellenőrizhetetlen folytatódását. A szovjet vezető válaszaiban utalt arra, hogy a Szovjetunióban ismeretesek azok az amerikai kijelentések, amelyek jóval a tárgyalások megkezdése előtt máris a leküzdhetetlennek mondott akadályokat emlegetik, s az Egyesült Államok számára egyoldalúan előnyös részmegállapodások elérésére helyezik a hangsúlyt. A Szovjetunió — hangsúlyozza Konsztantyin Csemyenko — reálisan szemléli a dolgokat, látja a nehézségeket és úgy véli, hogy a küszöbönálló tárgyalások egyáltalán nem lesznek könnyűek. E'zek a nehézségek azonban leküzdhetők. Ehhez mindkét fél részéről jóakaratra!, az ésszerű kompromisszum elérésére irányuló készségre, az egyenlőség és egyenlő biztonság elveinek szigorú betartására van szükség. Természetesen' megenged Rendkívüli kb-ülés Havannában A nemzetközi helyzet értékeléséről és a párt szervezeti kérdéseiről tárgyalt csütörtöki rendkívüli ülésén a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága. A közleményt pénteken ismertette a Granma, a párt központi lapja. Az ülésen felmentették politikai bizottsági póttagsága és kb-titkári tisztsége alól Antonio Pérez Herrarót. A közlemény hangsúlyozza, hogy Herrero sorozatos hibákat követett el munkájában. A kb Jósé Rámán Bala- guert beválasztotta a központi bizottság titkárságába. A pb megszüntette a központi bizottság politikai oktatási 'Osztályát. A pb létrehozta a kb titkársága alá rendelt egyházügyi hivatalt. hetetlen, hogy a konstruktiv tárgyalásokat gátló, a világűr militarizálásának megakadályozásával és a fegyverkezési hajsza megfékezésével ellentétes lépésekre kerüljön sor. A tárgyalásokhoz szükséges kedvező légkör kialakítása szempontjából haladást jelentene, ha a Szovjetunióhoz hasonlóan, az Egyesült Államok is lemondana a nukleáris fegyver elsőként történő alkalmazásáról, a felek befagyasztanák nukleáris készleteiket és betiltanának a nukleáris fegyvereikkel kapcsolatos mindenfajta kísérletet. Arra a kérdésre válaszolva1, hogy milyen hatással van a szovjet—amerikai viszony a nemzetközi helyzet egészére, az SZKP KB főtitkára, megáHapítOftta, hogy a két ország kapcsolatai, sajnos, nem a legjobban alakulnak. Ez természetesen hatással van a nemzetközi helyzetre, amely változatlanul bonyolult és feszült. Az egész világon megelégedéssel fogadták a hírt, hogy a két ország tárgyalásokat kezd a legfontosabb, az általános biztonság kérdéseit leginkább érintő problémákról. Látni kell azonban azt is, hogy a jelenlegi nemzetközi feszültség okai továbbra sem szűntek meg — mutatott rá válaszában Csernyenko, s felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok nem mondott le a katonai fölény megszerzését célzó egyetlen programjáról sem s tovább tart az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése. Az emberiség történelmének fordulópontjához érkezett. A világ előtt álló legfontosabb feladatok megoldásától — a nukleáris fenyegetettség megszünteté- sétőli, a világűr militarizálásának megakadályozását1, a kozmikus térség kizárólag békés célokra történő fel- használásától, a globális gazdasági és környezetve delmi problémák megoldását célzó közös erőfeszítésektől az egész emberi civilizáció jövője függ. Ezzel összefüggésben az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta nács Elnökségének elnöke megállapította, hogy az új szovjet—amerikai tárgyalások kedvező eredményei jótékony hatással lennének a nemzetközi helyzet egészére, s jelentős mértékben elősegítenék korunk legfontosabb problémáinak megoldását. A Szovjetunió konkrét és nagy horderejű eredmények elérésére törekszik Genfben, de nem minden rajta múlik. Konsztantyin Csernyenko végezetül hangsúlyozta: a jelenlegi és a jövő nemzedékek sorsáért rájuk háruló felelősség arra kötelezi a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, hogy tegyenek meg mindent a fegyverkezesi hajsza megfékezése, a kozmikus térség békéjének megóvása, a nukleáris fegyverek megsemmisítése érdekében. Az események címszavakban HÉTFŐ: Uj-Delhiben a „Hatok” felhívást fogadtak el és követelték az atomfegyverek kifejlesztésének, kipróbálásának és telepítésének teljes tilalmát. — II. János Pál pápa Venezuelában. — Genfben ösz- szeültek az Opec-országok miniszterei. KEDD: Stockholmban felújította munkáját a bizalomépítő inézkedésekről és a leszerelésről tárgyaló összeurópai értekezlet, a szovjet küldöttség előterjesztette javaslatát. — Papandreu görög miniszter- elnök az amerikai atomfegyverek kivonását sürgeti Görögországból. — Az USA 1,8 milliárd dollár katonai hitelt nyújt Izraelnek. SZERDA: Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár sajtóértekezlete Hanoiban. — A NATO- országok a katonai információk cseréjét javasolták a stockholmi értekezleten. — Lemondott posztjáról Jeane Kirkpatrick asszony, az USA állandó ENSZ-képviselője. CSÜTÖRTÖK: Az Opec-országok többsége az olajár bizonyos csökkentését hajtja végre. — II. János Pál pápa Ecuadorban. — Bécsben felújították a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokat. PÉNTEK: Csemyenko-nyilatkozat a márciusi tárgyalásokról egy amerikai tévétársaság műsorában. — Szovjet- csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások. — Bizalmatlansági indítvány a bécsi parlamentben Frischenschlager hadügyminiszter ellen. A hét három kérdése Hogyan hatnak egymásra a szovjet—amerikai és kelet—nyugati tárgyalások? A fizikából vett hasonlattal lehet válaszolni a kérdésekre: mint az úgynevezett közlekedő edények. Ha az egyik tartalmához hozzáadnak valamit, a többinek a szintje is emelkedik ... Észrevehetően javult a hangulat Stockholmban és Bécsben a genfi szovjet—amerikai érintkezésfelvétel után, a március 12-i dátum kitűzése nyomán. Amennyiben a genfi tárgyalásokon előrehaladás mutatkozik, minden bizonnyal kedvezőbb fordulatot vehet az események menete a 33 európai és a 2 észak-amerikai állam küldöttségeinek stockholmi Kedden megkezdődött a stockholmi konferencia Ötödik fordulója. A képen a szovjet küldöttség a tanácskozáson értekezletén, vagy az osztrák fővárosban a Varsói Szerződés és a NATO országai delegációinak a haderőcsökkentéssel foglalkozó és régóta húzódó tárgyalássorozatán. Előbb Stockholmban „kerültek a kártyák az asztalra”: a bizalomerősítési és leszerelési kérdésekkel foglalkozó összeurópai értekezleten először a Szovjetunió küldöttsége terjesztette elő javaslatait, majd a NATO- országok hozakodtak elő indítványukkal. Természetesen kezdetben a kezdeményezések sorsa általában az, hogy csak bíráló, kifogásoló megjegyzések hangzanak el a szembenálló táborban... A világ várakozását jól jelzi az úgynevezett „Hatok” új-delhi tanácskozása, s az annak végén megszövegezett felhívás a világ népeihez, parlamentjeihez, kormányaihoz. Ebben az indiai, az argentin, a görög, a mexikói, a svéd és a tanzániai vezető államférfiak egyrészt üdvözölték a március 12-én kezdődő szovjet— amerikai tárgyalásokat, másrészt állást foglaltak az atomfegyverkezés ellen. Üj elem a nyilatkozatukban, hogy felszólították a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmakat, vessenek gátat az űrfegyverkezésnek. A „Hatok” szava elsősorban erkölcsi, társadalmi téren érvényesül, de kétségtelen, hogy véleményüknek megvan a politikai súlya is. Friedhelm Frischenschlager osztrák hadügyminiszter újságíróknak nyilatkozik arról, hogy miért fogadta személyesen a hazatért háborús bűnöst, Walter Redert Délkelet-ázsiai körutat tett az ENSZ főtitkára. A képen Pérez de Cuellar Pham Van Dong vietnami miniszter- elnökkel (balra) a tárgyalások előtt Hanoiban Igazságszolgáltatás Chilében... Chilében kivégzésekre került sor. Pinochet diktatúrájában nem ritkaság ez. De az már nem mindennapi, hogy — két rendőrnek kellett a kivégzőosztag elé állnia. Bűnösnek találták őket abban, hogy részt vettek Vina dél Mar-ban szerelmespárok meggyilkolásában. Valóban: ott ismeretlen tettesek hat szerelmes párt támadtak meg, hat férfit megöltek, négy nőt megerőszakoltak. Még két taxisofőrnek is meg kellett halnia. A rendőrség megállapította, hogy a gyilkosságokat egy építési vállalkozó tulajdonában levő fegyverekkel hajtották végre. Luis Gubler Diaz azonban jó kapcsolatokat tart fenn a titkos szolgálattal. Egy időre őrizetbe vették, s be is ismerte, hogy részt vett két ember meggyilkolásában, de aztán... A nyomozást új vizsgálóbíróra bízták, aki egyszerre bocsátotta szabadon Gublert és emelt vádat két rendőr ellen. Az egyik ugyan beismerő vallomást tett, de közölte, hogy magas rangú tisztviselők utasították őt egy tisztogató akcióban való részvételre. A megölt szerelmesek ugyanis — nem véletlen ez! — mind baloldaliak voltak! A másik rendőr kereken visszautasított minden vádat, neki semmi köze az egészhez ... Pinochet elutasította a kegyelmi kérelmeket. Santiagóban a kivégzés után azt mondják: most már senki sem fogja felelősségre vonni az igazi bűnösöket és a felbújtókat. íme, igazságszolgáltatás chilei módra, 1985-ben. P. J. Az indiai fővárosban hétfőn csúcstalálkozót tartottak a „Hatok” vezetői, és a leszerelés kérdéseiről tanácskoztak bodzsai pölpotista erőknek, s általában ahogyan a nyugatiak a kambodzsai konszolidációit megakadályozni igyekeznék, például éppen az ENSZ-ben „a kambodzsai kérdés” örökös föl- emlegetésével. És természetesen a háború következményei terhelik az amerikai— vietnami viszonyt is. Pérez de Cuellar hanoi sajtóértekezletén elmondta, hogy útjának célja az volt: ismerje meg a szembenálló felek álláspontját. Meggyőződött arró, hogy itt is, ott is a tárgyalásos megoldást szorgalmazzák, ami okot ad bizonyos reményekre. Szóba került Vietnam és az USA ügye. Az ENSZ főtitkárnak vietnami tárgyalópartnerei elmondták, hogy Hanoi jóakarattal kezeli a Washington által legfontosabbnak ítélt humanitárius kérdéseket, így a háborúban eltűnt amerikai katonák kérdését. Pérez de Cuellar szerint jelentős haladás tapasztalható is a vietnami— amerikai kapcsolatokat eddig akadályozó problémák megoldási kísérleteiben. Mi a jelentősége az ENSZ-főtitkár délkelet-ázsiai útjának? Pérez de Cuellar, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára Thaiföldön. Laosz- ban és Vietnamiban tett látogatást. Érdemes emlékeztetni arra, hogy húsz egynéhány évvel ezelőtt, a vietnami háború idején a világszervezet tehetetlen volt, nem tudott fellépni a térségben a béke helyreállítása érdekében. Most már az ENSZ tagja a szocialista Vietnam is, amely szívesen látta fővárosában a világ- szervezet „első emberét”, (vagy ahogyan a főtitkárok magukról mondani szokták: „első szolgáját”). Van probléma bőven még ma is a délkelet-ázsiai térségben. Hogy csak néhányat említsünk: Thaiföld szembenállása Vietnammal; a bangkoki támogatás a kamAmerikaiak és angolaiak afrikai alkudozása: lesz-e eredmény? Angola az utóbbi időben tárgyalásokra késznek mutatkozott az USA-val, de még a Dél-afrikai Köztársasággal is. Nemcsak az ország gazdasági gondjai és az Unita nevű ellenforradalmi szervezet támadásai késztetik erre, hanem az a megfontolás is, hogy a kölcsönös engedmények alapján elérje a namíbiai probléma rendezését. Márpedig Angolának nem közömbös, hogy déli szomszédjában együttműködésre kész, alapjában véve haladó rendszerű önálló állam lesz-e, vagy továbbra is a dél-afrikai hatóságok kezében marad valóságos gyarmatukként. Ahonnan, persze, az említett Unita is bőven kap utánpótlást emberben és fegyverben. A nyugati hatalmak szintén támogatják, hogy Namíbia, az Egykori Délnyu- gat-Afrika ne legyen tovább a Dél-afrikai Köztársaság ellenőrzése alatt. Amerikai tőkések éppúgy, mint angolok, kanadaiak, franciák vagy nyugatnémetek érdekeltek abban, hogy a holnapi önálló Namíbiában megvessék a lábukat. Természetesen korai még jóslatokba bocsátkozni, hogy annyj sikertelen próbálkozás után most lesz-e eredmény az angolai—amerikai —dél-afrikai hármas alkudozás végén? Hiszen még a negyedik résztvevő bevonására is szükség van: a Swa- po, a délnyugat-afrikai felszabadító szervezet joggal követeli meghallgatását. A Namíbia függetlenségéért 1966 óta harcoló Swapo-t már az ENSZ is elismerte a 825 000 négyzetkilométeren élő alig több mint egymillió ember törvényes képviselőjének. Pálfy József
