Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

4 Somogyi Néplap 1985. február 9., szombat Kaposvári történetek A VIRÁGOS KAPOSVÁR Kétmillió-nyolcszázezer darab oltványt készítenek eb­ben az évben a Balaton bogiári Mezőgazdasági Kombi­nátban. Egymillió-hétszázezer darabot szovjet exportra szállítanak a Viticoop részére, és részben saját tele­pítésre használnak fel. Száz-százhúsz fő foglalkozik most a gazdaságban szőlöoltvány-készítéssel f a nagy munkának most a felénél tartanak. HHlNem lesz a te talpadnak nyugalma 9. Szemhunyoríftásából kiolvas­ták a ki nem mondottat is: a nixhrotiaknak is érik az a Széchenyi-gábona. Mayer Éva és az erdőst lányok, asz- szonyok a zalaiakkal — de külön csapatban — dolgoz­ták, nyomukban a pallérral, aki kanászciifiráilta kampós- ,bottal adott nyomatákot sza­vainak, ha estefelé a fáradt­ságtól már csak kartstolgat- ták kapájukkal a szikkadt, kőkemény hantokkal ellenál­ló talajt. A zalaszentpéteriek maguk között talpnyalónak csúfolták a pöröspusztai cse­lédek között előnyöket élve­ző Hóka pallért, aki ormót­lan bakancsává! bakaként bokázott az intéző előtt, ahányszor csak összeakad­tak. Hóka Sándor csak ak­kor foazsalygott elégedetten maeskabajsza alatt, ha észre­vette, hogy a zalaiak és a nixbrotiak összekülönböztek a vízhordó lány miatt, aki mindig azoknak engedett, ákiket először elért a teli kannával. A harag erősebb tempót diktált, a gyorsabb ritmus a másik csapatot is sietésre serkentette; ilyenkor — de sem a nixbrotiak, sem a zálaszantpéteriék ki nem mondták volna nyílt szóval — valóságos verseny alakult ki köztük a másik megszé­gyenítésére, hogy este össze- sutyoroghassanak a cserepes vagy a zsúpos fedél alaitt: „Azok a kötőnkig sem ér­nek!” Haptákhóka — így csúfolták a pallért — su­nyi öröme hetente legalább egyszer pisla mécsként vilá- golhatott széles, himlőhelyes arcán. Hetenként négyszer kap­tak bablevest', kifőtt tésztát. Szerdán, szombaton gulyás volt, vagy birfcapörkölt krumplival. Szombaton, né­ha fonott perecet, máskor meg pogácsát sütött Ami szakácsnő. Az ételit kocsival hozták lka utánuk a mezőre; a leves a kerékvájta kátyús utakon kilocsogott. Egyszer- kétszer az is élőfordult, hogy hiába várták az ebé­det, a szakácsnő az esti pi- lácsaleves osztásakor — így nevezte a vacsorát: pilácsa- ieves — elmondta, büdös húst kapott, és nem vitte rá a lélék, hogy mégfőzze. A zalai Piák Vince rá is zen- dített trombitabaritonján: Intéző úr, a mindenit magának, Miért adja a büdös húst a summásnak?! Vagy egye meg, vagy adja a kutyának, De ne adja azt a szegény summásnak! — Nono — csitította Hó­ka Sándor. — Csak semmi boilísizlkodás, értem? Semmi propaganda! Répa egyezésre a nők Jaj­gatom zötykölődteik Hódosi Joék és Balaska Bah kocsi­ján. Reményt,elenül hatal­mas tábla várta őket; innen etették répával a kaposS cu­korgyárat. Éva kedvetlensé­gét nem fújta el az ébrede­ző keleti szél sem, a. cukor­répa ritkításánál szíveseb­ben acatolt: a szívós, szú­rós ‘ növényi sünt legalább valamiféle ellenségnek te­kinthette. A többiek is csak kaffogtak egymással, a za­laiak összekapták azon, ki legyen Jajgatópuszitán a vízhordó. Bittner Rupertné, Kádi néni úgy számította, akkora táblához kell egy hét, miire elvégeznek. Addig a kiüresített bűzös birka- akolbán éjszakázhatnak, ha nem váltatják az egérjárta magtárat szálláshelyül. A „virágos Kaposvár” jel­zőt általában Németh Ist­ván polgármester nevéhez kapcsolják. Valóban, a vá­ros fejlődésének első nagy szakasza az ő idejére esik és a városszépítés gondolatát is ő fogalmazta meg először. Kaposvár parkosítása azon­ban két kertész érdeme. Ők ültették a ma is élő öreg fákat, a,z első zöldterülete­ket, és a szép szeretető is az ő munkásságukhoz fűződik. Szépet és maradandót al­kottak, pedig • nem voltak a város szülöttei; Schilhán József morva származású volt, Stöckl József pedig né­met. Amikor még Kaposvár ki­csi, hétiutcás, zsúpfedeles mezőváros vollit, és télen sáros, nyáron poros utcái­ban reggelente a csordás kürtje ébresztette az em­bereket; amikor még az Iszák-domb alatti nádasban farkasok tanyáztak és a város déli határa a Donner - háznál iáiig ért túl; a múlt század hetvenes éveinek ele­jén egy fiatal kertész érké­zért Somogyvárra. 1838-ban a csehországi Tabor város­kában született és fivérével együtt a harterinburgi ker­tészeti akadémiát végezteel. Ezután pedig a két Schi.1- hán fivér a kor szolkása sze­rint vándorbotot vett a ke­zébe, és hogy elsajátítsák a mesterség minden csínját- bínját, bejárták egész íNyu- gat-Európát. Főleg Francia- országban időztek sokat. A vándorévek után Péter, az idősebb fivér a Széchenyiek sopronhorpácsi birtokára került és az álaik-gyümölcs- fák meghonosításával kísér­letezett, József pedig, akit elsősorban a díszfák érde­keltek, a somogyvári Szé­chenyi hívására jött „ebbe az isten háta mögötti világ­ba”. A haladó szellemű so- mogyvári gróf ebben az időben parkosította kastély- kertjét. A munka Schithán- ra várt, aki néhány év alatt „valóságos 'kis paradicso­mot varázsolt az egykori bozótos hélyén”. Ma termé­szetvédelmi terület. A szép parkot megcsodálták messzi v:dékről. Nemsokára számos somo­gyi és szomszéd megyebeli Ebedre csak szárazát kap­tak: szalonnát, kenyeret. A száraz, Ikét-három nyarat kibírt kenyérszalonna vasta­gon be volt) sózva. — Hogy ne érezzük a szagát! A -sós szalonna kívánta a vizeit. Neitzer Lirt — aki fáradékonyabb volt a többi nixbrofimói — össze is ka­pott Trojkó Manóival, ami­kor a vízhordó másodszor is a zalaiaknál1 cövekelt le. a teli kannával. A szientpéteri lány — később megesett Hódosi Joáfcimtól — kapa- nyélre támaszkodva szájait vissza LizSnek, csúfondáro- san utánozva annak ma­gyar kiejtését. — Asz issza fisz, aki fok- ja új sori, mire Cuzann fisszaérje kút. Akinek püdös kapanyél, asz nem issza fisz! Mert akkor már újra le­felé haladtak, szembe a kaposdédi megállóval, ahon­nan Biritó Zsuzsika a vizet hordta, így juthattak megint ők először a kannafedélhez, melyet pohárnak használtak. Savanykás ízű, rossz gyom­rot csináló víz volt; a bak- ter túl közel fcazlaata a trá­gyát a kúthoz. (Folytatjuk.) parkok tervezésével bízták meg a somogyvári kertészt, akii 1896-ban a kaposvári polgármester a város főkar - tészévé nevezett ki. Itt dol­gozott igen nagy ambíció­val. Ő hasznosította először kertészeti célokra a Kapós melletti réteket és a bolgár kertészeket is ő hívta be Kaposvárra. 1909-ben bekö­vetkezett halála u-tán .szép magánfcertészetét (a Füredi utcai óvoda helyén volt) fia, Béla örökölte, aki a gö­döllői királyi kastélynak, majd a budai várnak lett a íőkertésze. Az ostrom alatt halt meg 1945-ben. A másik híres kaposvári kertész, Stöckl József Né­metországban született 1865- ben. A kertészeti főiskolát Reidlingenben végezte el, utána pedig barátaival vi­lágkörüli útra indult. Elju­tott a Versailles^! kastély- kertbe is, amely annyira megtetszett neki, hogy el­határozta, egyszer ő is épít egy hasonlót. Ezután kelet­Az utóbbi időben a talaj- javítás fokozásai érdekében előtérbe került a somogyi mezőgazdasági nagyüze­mekben — miután 1984. ja­nuár 1-től a talajjavítás nem tekinthető beruházás­nak, s így nem is támogat­ható — a fenntartó mesze- zés és a mésrtr ágy ázás. Ez a tevékenység alaposan megnőtt, s tavaly már elér­te a 35 ezer hektárt az így javított terület. Erről a te­vékenységről1 beszélgettünk Mikié Vilmossal, a Somogy megyei Tanács V. B. mező­gazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettesével és az osztály főmunkatársá- val, Szabados Károllyal. — A megye termelőszö­vetkezetei, állami gazdasá­gai és a vízgazdálkodási tár­sulatok 1981-től ez év végé­iig összesen 339 millió forint támogatást kaptak, illetve kapnak a meliorációs fel­adatok teljesítéséhez, ezen belül ebben az évben 75 milliót. Ehhez a támogatás­hoz az üzemeiknek hozzá kell tenniük a rendetetek- ben előírt, a bruttó jövedel­műktől függő saját pénzt, aminek mostanság nincse­nek bővében. A már említett állami tá­mogatással és a gazdaságok saját pénzéből összesen 578 millió forint értékű melio­rációs tevékenység valósult meg az elmúlt négy évben és az idén együttvéve, csak­nem 40 ezer hektárnyi terü­leten. A munka tervszerűen, az előre meghatározott ütemnek megfelelően ha­ladt, ' — öt év alatt huszonkét mezőgazdasági nagyüzemet érintett a komplex melorá- ció Somogybán, és azt a négy vízgazdálkodási tár­sulatot, amely a szükséges vízbefogadókat építette. Ta­valy még érvényben voltak a korábban megnyitott tá­mogatások, de azokhoz a munkákhoz, melyek a múllt évben indultak, néhány tá­mogatás megszűnt. Nem részesült ebben, mert nem minősült beruházásnak pél­dául a tereprendezés, a táb- lásítás, az üzemi út építése, a területrendezés, a ta­lajjavítás, csak a vízrende­zés és a talajvédelem. Ah­hoz viszont, hogy a melóra - ció valóban ‘komplex mó­don valósuljon meg, min­den e körbe tartozó beruhá­zást el kell — kellene! — végezni... re indult, a mesés hírű füg­gőkerteket tanulmányozni, áe csak Nagyenyedig jutott el. innen pedig Háromszék­re ment. 1923-ban felaján­lották neki, hogy vállalja el a sinaiai nyári lak főkerté­szeti állását, ehelyett Bu­dapestre került, inpen pe­dig öreglakba vitte a sorsa, ahol a Jankovich-birtokon a kertgazdaság vezetője lett. Vétek György polgármester hívására költözött Kapos­várra 1926-ban. Végre meg­valósíthatta régi álmát, 1929-ben, a Versailles-i park mintájára megalkotta a mai Szabadság parkot. 1940-ben a kolozsvári botaniikuskert mintájára Kaposváron is egy „füvészkertet” akart lé­tesíteni, de ebben 1941-ben bekövetkezett halála meg­akadályozta. Néhány öreg fa, egy-egy szép parKrészlet ma is em­lékeztet a két híres kertész munkájára. Lévai József — öt év alatt a 22 üzem­ben 34 571 hektáron végez­tek vízrendezést — ebből 6064 hektáron alapcsöve­zést —, 14 643 hektáron ké­miai talajjavítást. Ezek be­ruházás jellegű, még támo­gatott munkálatok voltaik. A gazdaságok tudatában vol­tak annak, hogy a talaj- adottságok miatt feltétlenül szükség van a mé&zpótliásra, ezért öt év alatt 159 ezer hektáron kerítettek sort úgynevezett fenntartó me- szezésre, saját költségből, támogatás nélkül. Erre a munkára négyévenként tér­nek vissza: ez a módszer látszik a legolcsóbbnak a mész visszapótlására'. 1984-ben 18 üzemre — ti­zenhat termelőszövetkezet­re és két állami gazdaságra — összpontosult a komplex meliorációs beruházás So­mogybán, s a tizenhat közös gazdaság közül három a megyei egyedi, hét pedig a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, illet­ve a Pénzügyminisztérium által rendezettek közé tar­tozott. Ezekben a gazdasá­gokban 13 272 hektáron te­rületrendezés, 10 884 hektá­ron vízrendezés — ezen be­lül 544 hektáron alagcsöve- zés —, 600 hektáron terep- rendezés, 4066 hektárion pe­dig kémiai talajjavítás tör­tént. Mindezek a beruházá­sok együttvéve csaknem 95 millió forintba kerültek, melyből1 57,7 milliót tett ki az állami támogatás. A tár­sulati beruházásokkal együtt a tavalyi meliorációs beru­házások értéke meghaladta a 124 millió forintot. Az idén 75 milliós állami támogatással kellene megol­dani a meliorációs feladato­kat. Erre az évre azonban kizárólag közcélú beruházá­sokat igényelnek, s az osztályra eddig nem ér­kezett olyan, mely idén induló új meliorációs ké­relem. Ez igencsak elgon­dolkodtató. Annál is in­kább, mert a meliorációval rendezett területeken —az eddigi példák tanúsítják — jelentősen nőtt a talaj .ter­mőképessége és ennek hatá­sa megmutatkozott a nö­vénytermesztés hozamai­ban. A javítás eredménye főként a homokterülleteken volt szembetűnő. Mindebből az ,következik, hogy a: me­liorációs beruházások olyan befektetések, melyek gaeda/- gon megtérülnek a somogyi gazdaságokban is. Hernesz Ferenc Nincs támogatás a talajjavításhoz Több mint félmilliárdos melioráció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom