Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

1985. február 7., csütörtök 2 Somogyi Néplap MEGKEZDŐDÖTT AZ FKP XXV. KONGRESSZUSA Reménység és harc — együtt A Párizs melletti St. Ouenban szerdán délelőtt megkezdődött az FKP 25. kongresszusa. A (kongresszu­son számos külföldi testvér­párt is képviselteti magát, az MSZMP küldöttségét Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A francia kommunisták jelentősen hozzájárultak a háborús veszély elleni, a békéért, a leszerelésért ví­vott közös harchoz — hang­súlyozza az SZKP KB-nak az FKP XXV. kongresszu­sához intézett üdvözlete. Az önök kongresszusára olyan időpontban kerül sor — folytatódik az üdvözlet —, amikor az emberiség döntő választás előtt áll: vagy folytatódik a katasztro­fális következményekkel járó nukleáris fegyverkezé­si veriseny, növekszik a há­ború veszély^, vagy bizto­sítja a békét az egyenlőség, a kölcsönös biztonság elvei alapján — állapítja meg az SZKP üdvözlete. A kommunisták jelentősen hozzájárulnak a társadalmi haladás, a béke ügyéhez. Az éleződő osztályharc feltétte­lei között egyre nagyobb je­lentősége van a kommunis­ta pártok aktív tevékenysé­gének, élcsapat szerepük, összefogásuk megerősítési nek, az együttes akcióknak a közös célokért folytatott harcban. Az SZKP nagyra értékeli az FKP erőfeszítéseit!, ame­lyeket a két nép, a két or­szág közötti barátság erősí­tésében és a szovjetellenes- ség elleni harcban tett. A szovjet kommunisták úgy tekintik a francia néppel való barátságot, mint a bé­ke sikeres megvalósításának fontos előfeltételét mind Eu­rópában, mind pedig az egész világon. „Reménység és harc a kommunistákkal együtt” — hirdeti a felirat a hatalmas sportcsarnokban, ahol mint­egy 2000 delegátus foglal helyet. Az ötnapos kong­resszust Josiane Andros St. Ouen-i pdlgármes'ter nyitot­ta meg, aki a város nevében üdvözölte a küldötteket, majd Georges Marchais fő­titkár terjesztette elő a 1953. február 12-én ala­kult meg a Chilei Egységes Szakszervezeti Központ (CUT). A Szakszervezeti Világszövetség ezt a napot a „Chilei nép iránti szoli­daritás nemzetközi napjá­vá” nyilvánította. Qhiile, 1985 február. A diktátor, Pinochet tábornok az 1973 óta fennálló rendkí­vüli állapotot nemrég ost­romállapottá szigorította. Másképp már nem képes megbirkózni a növekvő tö- megtiütiakozással. A főváros­ban, Sanltiágóban éjszakai ki­járási tilalmait rendelt el, a számára kellemetlen polgáro­kat bírói eljárás nélkül kor­látlan ideig vizsgálati fog­ságban lehet tartani, házi­fogságba helyezni, vagy száműzetésbe küldeni. A te­lefonokat lehallgatják, a postát ellenőrzik, hat ellen­zéki újságot betiltottak, a megmaradt sajtót, a rádiót és televíziót szigorú cenzúra alá vetették. A hadsereg megszállta Santiago déli kül­városait, a „nyugtalanság fészkeit”. Tartalékosok ez­reit — eisőízben nőket is — kétéves katonai szolgálatra hívták be. A tömeg-letartóztatások el­ső áldozatait, csakúgy, mint annak idején, 1973 véres szeptemberében, a hírhedt Stadionba zárják. Négy nappal az ostromál­lapot kihirdetése után a diktátor csapatai hajnali 6 órakor benyomultak Santia­go Gampamenito Cardenal Raul Sillvia' Hemriquez nevű szegénynegyedébe. A negyed 22 ezer lakója közül a leg­Központi Bizottság beszá­molóját. Az FKP azt javasolta, hogy minden erőforrás moz­gósításával biztosítani kelll a gazdasági növekedést, a belső piac fejlesztésével és új nemzetközi együttműkö­dések kialakításával. Biz­tosítani kell, hogy a válla­latok erőforrásait tőkekivi­tel és spekuláció helyett új munkahelyek teremtésére és társadalmilag hasznos javak termelésére fordítsák, igy hajtsák végre az ipar igazi korszerűsítését. Meg kell re­formálni az állami bankhá­lózatot. és azt ki kell vonni a nemzetközi pénzpiacok uralma alól. A 'társadalmi igazságosság növelése végett fokozottabb védelmet kel! biztosítani az alacsony kere­setűek számára, csökkente­ni kell a tőkéből származó jövedelmeket, s az iskola­rendszer reformjával bizto­sítani kell a termelés és az iskola közötti szoros kapcso­latot. A vállalatoknál bizto­sítani kell a dolgozók tény­leges részvételét a döntések meghozatalában. Az FKP ezenkívül a je­lenlegi intézmények de­mokratikus irányba ható gyökeres átalakítását, így a köztársasági elnök hatáskö­rének korlátozását javasol­ja. Nemzetközi téren Francia- országnak arra kell töreked­nie, hogy harcoljon minden hegemonikus törekvés, így a dollár diktatúrája ellen. Ki kell vonni a francia gaz­daságot a nagy nemzetközi társaságok befolyása alól. Fökozottan kell együttmű­ködni a fejlődő országokkal. Az FKP ellenzi a Közös Piac kiszélesítését, s a ka­tonai és politikai integráció minden formáját. Francia- országnak határozottan részt kell vennie a békéért és a leszerelésért folyó küzde­lemben. A válság tartós és tény­leges megoldása csak úgy képzelhető el, ha Franciaor­szágban is megvalósul a szocializmus. Erről kell meg­győzni mindazokat, akiket tömöríteni akarunk a válság elleni harcban. Ezt a szocia­lista társadalmat a francia viszonyoknak . megfelelően többen még aludtak. Miért is keltek volna fel . iilyien korán, amikor több minit 90 százalékuk munkanélküli. Három helikopter zúgott el mélyrepülésben a kunyhók felett, majd rendőrök és ka­tonák ezrei vMllámiakc tóval megszállták a ,táborit. Minden kunyhót átkutattak, a fiata­lokat és a férfiakat elkülö­nítették családjaiktól. Ordító, síró gyermekek bolyongtak a szűk utcákon. A 6000 férfit naphosszat kihallgatják. „Azt ákarták tudni, kük a tábor politikai vezetői” — meséli a 17 éves Mariano, akit a razziát kö­vető második napon-elenged­tek. A telep asszonyai bizöttsá­kell megvalósítani. Nem élő­re elképzelt merev terv sze­rint, hanem fokozatosan kell felépíteni. A francia szocia­lizmus főbb jellemvonásai abban jelölte meg az FKP főtitkára, -hogy ezt az új 'tár­sadalmat a társadalmi igaz­ságosság, a demokrácia, az egyéni és kollektív szabad­ságjogok kiteljesítése fogja jellemezni. Nemzetközi kérdésekről szólva Marchais hangsúlyoz­ta, hogy az FKP tevékeny részt vállal a békéért és leszerelésért folyó küzde­lemben, ellenzi Reagan űr­fegyverkezési terveit, s amel­lett foglal állást, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között meginduló tárgyalások a fegyverzet le­hető legalacsonyabb szintre való csökkentéséhez, és a világűr militarizálásának be­tiltásához vezessenek. A szocialista országokról szólva Marchais rámutatott: a szocialista országok — bár vannak problémáik — je­lentős eredményeket érték el. Az elmúlt években lé­nyegesen csökkentek külföl­di adósságaik, növekedett a termelés, a termelékenység. Az utóbbi időben fontos re­formok vannak folyamatban, - amelyek a gazdasági haté­konyság növelésére, a társa­dalmi haladásra, a demokra­tikus részvétel fejlesztésére irányulnak. Éppen ezért va­lótlanok a szocialista orszá­gok „válságáról” szóló állí­tások, hiszen a szocialista országokban jelentkező problémák megoldásához got alakítottak és átvették a tábor vezetését. Amikor a rendőrök ismét megjelentek, kart lkaidba öltve megakadá­lyozták behatolásukat. Az asszonyok a katolikus „Soli- dar i'tas v ikar ius” -hoz fordul­ták védelemónt. Két hét múlva szinte azo­nos szövegű levelet kaptak férjeiktől a koncentrációs tá­borból. „Jól vagyunk — ír­ták — és három hónap múl­va hazaméhetünk. Az a ké­résünk csak, hogy ha prob­lémátok van, a városi elöljá­rósághoz forduljatok és ne a papokhoz. Mert különben fennáll a veszély, hogy to­vábbra is itt tartanak ben­nünket.” S az ■ 'asszonyok, — miit tehették mást — elke­rülték a Solidarttásvikáriust, nem a rendszer megváltoz­tatására, hanem a rendszer­ben rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatására van szükség. Ugyanakkor egyes kérdésekben vannak nézet- eltérések az FKP és egyes szocialista országok között, s ezt az FKP az adott konkrét esetekben kifejezés­re is juttatta. Márchais ezzel kapcsolat­ban válaszolt azokra a kong­resszust megelőző vitában elhangzott megjegyzésekre, hogy az FKP határolja el magát a szocialista országok­tól. A főtitkár hangsúlyoz­ta: akár tetszik, akár nem, az osztályharc világmére­tekben folyik. A francia kommunisták nem szemlé­lői, hanem tevékeny részt­vevői ennek az osztályharc- niaik. Aki ezt a tényt tagad­ja, az elszigeteli magát a világszerte megnyilvánuló nagy áramlatoktól', s meg­gyengüli a francia kommu­nisták harcát is. Az FKP éppen ezért aktív szolidari­tást] vállal a kommunista pántokkal, és mindazokkal az erőkkel, amelyek külön­böző formában harcolnak a demokráciáért, a békéért, az emberi felszabadulásért. Hangsúlyozta végül, hogy a kongresszust megelőző vi­tában kitűnt: a kommunis­ták nagy többsége ragaszko­dik a demokratikus centra­lizmus elvéhez, amely egye­dül szavatolja a párton be­lüli szabad vitát, s a döntés meghozatala után a kom­munisták akcióegységét. Ezt az elvet továbbra is tiszte­letben kell tartani, ugyan­akkor törekedni kell a párt­élet demokratizmusának egyre tökéletesebbé tételére. Határozottan el kell utasí­tani azonban minden olyan törekvést, amely arra irá­nyul, hogy a párton belül különböző irányzatok ala­kuljanak ki, mert ezen az úton a párt elveszítené ar­culatát és lényegében szo­ciáldemokrata párttá .válna. Marchais nagy tapssal fo­gadott beszéde után meg­kezdődött a vita a beszámo­ló és a kongresszusi határo­zat-tervezet fölött. A kong­resszus szombaton szavaz majd a határozat-tervezetről és vasárnap választja meg az új központi bizottságot. amely jogi tanácsokkal segí­ti a hozzáfordulókat és segít az eltűnteik felkutatásában. A növekvő terror láttán a múlt év novemberében még az olyan, korábban konzer­vatívként ismert egyházi ve­zető, mint Fresno santiagói órsék is éleshangú pásztor- levelet bocsátott ki Pinochet és tábornokai ellen, elítélte az ostromállapotot, amely „aggodalmat és kínt” jelent a népnek. A diktatúra ellen harcoló szocialisták és kommunisták közös frontot alkotnak a nép érdekében fellépő egyházi személyekkel. Bár két ellen­zéki csoportosulás működik — a kereszténydemokratákat, radikálisokat, a liberálisokat és a konzervatív néppártia­kat tömörítő Alianza Democ- ratica (AD) és a kommunis­ták, szocialisták és a MIR nevű baloldali csoport által alkotott Demokratikus Nép- mozgálom (MDP) — gyako­riak a közös akciók a közös ellenség ellen. Egy szociológus csoport által nemrégiben végzett — természetesen illegális — felmérés szerint a lakosság­nak csupán 8,4 százaléka tá­mogatja a Pinochet-rezsim politikáját. A túlnyomó több­ség a demokrácia mielőbbi visszaállítása mellett tett hi­tet. G. I. A karhatalom brutalitása sem tántorítja vissza a tilta­kozókat Növekvő ellenállás Chilében Szovjet—kubai külügyminiszteri tárgyalások voltak Moszk­vában. A képen Andrej Gromiko vendégével, Isidoro Mal- miercávaJ, aki a megbeszélések végén sajtókonferenciát tar­tott a szovjet fővárosban Békét kötött Róma és Karthágó — kopogták az örvendetes hírt Tuniszból a világhírügy­nökségek telexgépei. Sedli Klibi, aki az Arab Liga főtitkári tiszte mellett Karthágó polgármesteri hi­vatalát is ellátja, a punok városa nevében írta alá a békeszerződést, valamint az ehhez csatolt barátsági és együttműködési egyezményt. Róma részéről Ugo Vetere, az „örök város” polgármes­tere látta el aláírásával az okmányokat. „Egyébként az a vélemé­nyem, hogy Karthágót el kell pusztítani” — fejezte be annak idején minden szená­tusi felszólalását Cato, aki­nek makacssága időszámítá­sunk előtt 146-ban hozta meg gyümölcsét. A terjesz­kedő római birodalom há­rom keserves háborút ví­vott Karthágóval, a pun har­cosokkal. Hiába kelt át Han­nibál harci elefántjaival az Alpokon, hiába fontak húrt a karthágói asszonyok ében­fekete hajából. Róma elfog­lalta és lerombolta a várost, s a felszántott földet sóval beszórta, nehogy valaha is élet fakadjon az egykori ve­szedelmes vetélytárs földjén. Karthágó ma a tunéziai fő­város elővárosa. Terrorizmus mindenek felett, és helyett Kommandónk, Patsy O’Ha- ra lőtte agyon, Ernst Zim­mermannt, a Motoren- und Turbinenunion főnökét, a Német Légi, Űrhajózási és Felszerelésipari Országos Szövetség elnökét. Az NSZK- beli és nyugat-európai im­perialista hatalom oszlopai ellen intézett támadásainkkal aktívan beavatkozunk az éleződő válságba, annak le­folyását és megoldását a fel­szabadító háború kibontako­zása érdekében határozzuk meg... A nyugat-európai gerillamozgalom megrendíti az imperialista központot — ezekkel a zavaros monda­tokkal ismerte el a nyugat­német Vörös Hadsereg Frak­ció (Rote Armee Fraktion; RAF) az egyik napilaphoz intézett levelében a múlt pénteki, München melletti gyilkosság elkövetését. Lassan immár egy évtize­de közhelynek számít, hogy a szélsőbalos, nyugatnémet szervezet neve, emblémája (vörös csillagba fektetett géppisztoly) és retorikája hamis, s csupán visszaél a valóban baloldali munkás- mozgalom szimbolikájának néhány elemével. A hetvenes évek gyilkos­ságaival (Buback főállam- ügyész, Ponto bankár és Schleyer nagytőkés megölé­sével), amelynek állítólagos célja az volt, hogy kiváltsák az „imperialista hatalmi ap­parátus” elnyomásának foko­zását, aminek viszont a „szunnyadó tömegek” ellen­állását kellett volna fokoz­nia egészen a „győztes for­radalomig”, mindössze két eredményt sikerült elérnie a RAF-nak: az elnyomó appa­rátus jogi, anyagi, technikai és személyi feltételeinek tö­kéletesítését és a valóban forradalmi (a tényleges tár­sadalmi körülményeket fi­gyelembe vevő) munkásmoz­galom befeketítését a nyu­gatnémet és a nyugat-euró­pai közvélemény előtt. A „beígért forradalom” akkor éppúgy elmaradt, mi­ként most is váratni fog magára. Ám a nyolcvanas évek terrorizmusa egy dologban alapvetően eltér a hetvenes évek terrorizmusától. Neve­zetesen abban, hogy a terro­risták harmadik nemzedéke nem egyes országokban, ha­nem — tevékenységét össze­hangolva — egész Nyugat- Európában lendül támadás­ba az imperializmus és an­nak „fő bástyája”, a NATO ellen. A nemzetileg deffenzívába szorult, elszigetelt, nyugat­német „Vörös Hadsereg Frakció”, a francia „Közvet­len Akció” (Action Directe), a belga „Harcoló Kommu­nista Sejtek” (Cellules Com- munistes Combattantes) és feltehetően az olasz „Vörös Brigádok” — számos doku­mentum tanúsága szerint — 1984-ben egyeztették tervei­ket, fellépéseiket, s közösen használják fel csökkenő „erőforrásaikat”. A „Közvetlen Akció” és a „Vörös Hadsereg Frakció” idén január 15-én közös nyi­latkozatot juttatott el a Pá­rizsban dolgozó hírügynök­ségekhez. A „nyugat-európai forradalmárok egységéért” című dokumentumban „tör­ténelmi tervként” jelentették be, hogy közösen indítanak rohamot a NATO minden objektuma és vezetője ellen. A Franciaországban, Bel­giumban és az NSZK-ban sorozatban végrehajtott rob­bantásokat szinte kivétel nélkül azzal a robbanó­anyaggal követték el, ame­lyet tavaly júniusban egy belgiumi kőbányából rabol­tak el. (A 800 kilónyi robba­nóanyagból 700 kiló még nem került elő ...) Az akciók egymásutánisá­ga (a belgiumi NATO-üzem- anyagvezeték felrobbantása, René Audran francia tábor­nok és Ernst Zimmermann nyugatnémet gazdasági ve­zető meggyilkolása) is egyez­tetett fellépésre utal. A terrorista cselekmények­nek ezúttal is több követ­kezménye van. Elterelik a nyugat-európai közvélemény figyelmét a tényleges társa­dalmi ellentétekről, például a tízmilliót messze meghala­dó munkanélküliségről. Előbb vagy utóbb minden bizonnyal fény derül arra, hogy 'kik . követték el a legutóbbi merénylete­ket. S egyszer talán arra is, kik manipulálják e za­varos fejű, polgár gyerekeket a valódi baloldali erők lejá­ratása érdekében. Merthogy cselekedeteik végső célja vagy végeredménye ez, ah­hoz nem sok kétség férhet. Follinus K. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom