Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1985. február 1., péntek Somogyi Néplap 5 Diákotthonból kollégium Magasabb osztályba léptek Nyolcvan szakmunkásta­nuló — fémipariak, autósze­relőik, esztergályosok — kö­zössége ünnepelt tegnap dél­után 15 órakor Marcaliban, az 522-es számú Decsi Imre Szakmunkásképző Intézetben. Velük tartott az ünneplés­ben Kopp László, a Művelő­dési Minisztérium somogyi instruktora. Szabó Éva, a KISZ Központi Bizottság osz­tályvezetője, Pordány H. László, a Somogy megyei Ta­nács osztályvezető-helyettese, Mihalics Veronika, a KISZ Somogy megyéi Bizottságá­nak titkára, s Marcali párt­ós állami szerveinek több képviselője is. Hogy mit ünnepeltek, ar­ra választ Balázsi Jenő igaz­gató rövid köszöntője adott. A marcali ifjúmunkás kö­zösség magasabb szintre lé­spatt azzal, hogy teljesítette a kollégiumi cím követelmé­nyeit. Ezt hangsúlyozta, az a méltatás is, melyet Pordány H. László mondott el. Utalt arra, hogy az általános és középfokú iskolák tanulói a diákotthonokkal, kollégiu- mókkat közösen az elmúlt tanévben ünnepelték a szo­cialista kollégiumi mozgalom negyedszázados évforduló­ját. Rang, közös siker az, hogy a marcaliak elnyerték a kitüntető kollégiumi cí­met; a tartalmi életben be­következett minőségi válto­zást, jelentős fejlődést jelzi. Beszédében Pordány H. László visszatekintett a meg­tett útra; az épület történe­tét sem hagyva ki e meg­emlékezésből. A századunk­kal csaknem egyidős Iskola változatos múltra tekinthet vissza. A szakmunkásképzés Marcaliba kerülésével a tá­Somogyiak a Szovjet Kultúra Házában Kalinyini üzenet Bensőséges bemutatkozásra került sor szerdán este Bu­dapesten a Szovjet Tudo­mány és Kultúra házában, ahol a Kalinyini üzenet cí­mű antológiát mutatták be fordítói és szerkesztője. A nézőközönség soraiban ott láttuk a Somogyi Baráti Kör tagjait is, Szirmai Jenővel, a kör elnökével az élen. Részt vett a bemutatón dr. Balassa Tibor, a Somogy megyei Tanács elnökhelyet­tese és dr. Horváth Sándor, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának osztályvezető­je is. Somogyból indult el az ol­vasókhoz ez a — testvérme­gyénk irodalmát bemutató — antológia. Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára hívta erre fel a megjelentek figyelmét. Ö köszöntötte az est résztve­vőit. Fodor András, a Ma­gyar írók .Szövetségének al- eínöke mint műfordító is fő­szereplője volt az irodalmi estnek. Emlékeit osztotta meg velünk, amikor két ta­lálkozásáról beszélt, Puskin­nal. Az egyik a felszabadu­lás napjait idézte, amikor egy szovjet közkatonánál megpillantotta Puskin hal­hatatlan remekművét, a Ruszlán és Ludmillát. Az orosz irodalom e klassziku­sa huszonegy éves korában írta a költeményt. Fodor András — aki egy írókül- döttséggel nemzetközi talál­kozó részeseként jutott el Puskin földjeire — szintén huszonegy évesen fordította le a Ruszlán és Ludmillát. Ez a vallomásos, szubjektív hangú bevezető adta meg a műsor alaphangját. A műve­ket — verseket, memoár- és növel la részlete két — Molnár Piroska érdemes művész és Máté Gábor Jászai-díjas színművész, a Csiky Ger­gely Színház tagjai tolmá­csolták: Polevoj, Pjanov, Vasziljev, Avvakumova, Szkvorcov, Dudocskin, Pro- zorova és mások írásai si­kert arattak, s ebben részűk volt a kötet fordítóinak is! Dr. Laczkó András, a So­mogy főszerkesztője — ő szerkesztette az antológiát is — az előzményekkel ismer­tette meg a hallgatóságot. Utalt arra, hogy a Kalinyini üzenetet egy rodopei előzte meg; ez támasztotta a me­gye vezetőiben az igényt ar­ra, hogy szovjet testvérme- gyénk irodalmát is megis­merhessük. Az írószövetség Laczkó Andrást, Papp Ár­pádot és Kerék Imrét küld­te Kalinyinba a kapcsolat felvételére: az antológiát az ottani írócsoporttal közösen építették. Az est második részében a kötet jelenlévő műfordí­tói vallottak munkájukról, kapcsolatukról a szovjet iro­dalomhoz. Szirmai Endre kis esszében mutatta be Anato- lij Szkvorcovot, akinek ver­seit fordította. Oláh Erzsé­bet Jevganyij Boriszovnák a nemzedékék konflik tusát ábrázoló elbeszélésére hívta fel a figyelmet úgy, hogy va­lóban meggyőzött iminket. ar­ról, jeles író műve. Z. So­mogyi Erzsébet a műfordí­tás művészi és .mesterségbe­li titkaiba avatott be ben­nünket. Papp Árpád azt az ifjúkori emlékét idézte, ami­kor Puskin és Petőfi kötete együtt égett a máglyán. Őrzi azt a könyvet, örök figyel­meztetésként. A kultúrának népeket kell összekötnie, a történelem mindenfajta vál­tozásánál. Töredék című ver­sét is felolvasta a költő. Ke­rék Imre azt az élményét osztotta meg velünk, hogyan vált az orosz nyelv szerel­mesévé. A kiadók és mecénások nevében Szabados Péter, a Somogy megyei Művelődési Központ igazgatója már a jövőről beszélt: a lengyel testvérmegye somogyi anto­lógiájáról. L. L. HÉTVÉGl/fgyofó gább környezetből is egyre többen éreztek vonzódást az itt óktatott szakmák elsajá­tításához, ahhoz, hogy ide ke­rülhessenek. „Féltestvér­ként” a gimnázium diákott­hona biztosította a tanulók elhelyezését, de :a munkás­fiatalok napi elfoglaltsága, életük ritmusa megkívánta, hogy önállóvá váljon ottho­nuk. 1979-ben teremtették meg éhhez a feltételeket a város vezetői; akkor vált ez az épület kisiskolás diákott­honból szakmunkásképző ■intézeti diáikótthonmá. Az otthonlakó szakmun­kástanulók felelősségérze­tén, fegyelmén, tudatosságán múlott, hogy felismerjék: ott­honukat, s a benne folyó munkát tartalmassá, az igé­nyes követelményeknek megfelelővé kell tenniük, ahol: a tanulás, a szakma el­méletének elsajátítása bizto­sított. Erre a nagy feladat­ra — hangsúlyozta az elő­adó —, a diákotthonban élők egymást is segítve folyama­tosan váltak1 éretté, s a mun­ka, a kitüntető kollégiumi cím elnyerésével a múlt év­ben vált sikerré. Ebből a közös feladatvállalásiból a tanulok valamennyien részt kértek, a diáfctanács pedig hathatósan végezte szervező, ellenőrző, irányító munkáját. A kollégium cím kötelez. Ama lis ösztönzést kell ad­nia, hogy az itt élő közös­ség valamennyi tagja a vá­lasztott szakmát képessége legjavát nyújtva, magas szín­vonatos sajátítsa el. Ezután a KISZ KB osz­tályvezetője., Szabó Éva át­nyújtotta a diáktanács tit­kárának, Varga Mónikának a zászlót és oklevelet. Az irodalmi színpad tagjai ad­tak műsort, mely a DIVSZ- indudóval záruílt. Farsangi előzetes az a két kaposvári rendezvény, melyet szombaton rendez­nek meg: délelőtt fél tizen­egykor a Kilián György If­júsági és Üttörő-művelődési Központban megkezdődik a Karódon élt s tavaly vá­ratlanul elhunyt Horváth Jánosnak, a népművészet mesterének az emlékére ki­írt gyerektáncszólisták ver­senye; ugyanebben az idő­ben a megyei múzeumban kerül sor a hagyományos, népi hangszeres és énekes szólisták versenyére Haj­lik a meggyfia címmel. A győztesek közös gálaműso­ron mutatkoznak be a Kili­án György Ifjúsági és Út­törő-művelődési Központ­ban 14 óráitól. A farsang jegyében diák- délután zárja 17 órától a mozgalmas napot az ifjúsá­gi házban; a középiskolá­soknak szervezett program keretében lesz jelmezver­seny, a szebbik nem képvi­selői közül megválasztják a legszebbet, a szépségkirály­nőt', s mindehhez a Kölyök zenekar szolgáltat kellemes hangulatot. Vasárnap ugyanitt a Kiosz divatbemutatót tart délután 15, illetve 18 órakör. Höl­gyek, lehet ötletet meríteni a farsangi bálokra készülő ruhaköl teményekhez! Ma 17 órakor, a Somogy megyei Múzeumban, az egy­kori vármegyeházán Illés Ferenc festőművész alkotá­saiból nyílik kiállítás Ka­posváron. A fonyódi születé­sű festőművész az új realiz­mus jegyében láttatja, il­letve mutatja be azt a vi­lágot, amely bennünket kö­rülvesz. A tárgyak valóság­hű ábrázolása különös asz- szociációkat ébreszt ben­nünk, mivel Illés hangsúlyt ad az emberi életről valló holmik elrendezésének. Siófokon vasárnap dél­előtt tíz óraikor a Sioftour üdülőhelyi klubban Róka Rudi címmel bábelőadást rendeznek. Vasárnap zárul a Dél-balatoni Kulturális Központban Daday Kálmán és Danyi László rajztaná­rok munikabemutatója. Barcson tegnap nyílt meg Csiszár Elek, Siófokon élő festőművész tárlata a Drá­va Múzeumban. — A hét­köznapok hivalkodásmen- tes szépségét igyekszem Ké­peimre rögzíteni ecsettel, spaklival — vallja a festő­művész. Csurgón nagyszabású ki­állítással mutatkozik be a Csokonai Művelődési Köz­pontban Szolnok megye; a kiállítás hétfőig látogatható. A kiállításra elküldte ter­mékeit a jászapáti konfek­ció: szabadidőiTihákkal sze­repelnek. A Tisza Cipőgyár termékei közül is elsősor­ban a szabadidőcipők arat­hatnak sikert. Szép kerámi­ákkal szerepel a kiállításon a karcagi népművészeti és háziipari szövetkezet, az Uniszöv Amerikába szállí­tott termékei közül mutat be néhányat, ismert márka­név a Compaok is, naponta használjuk a Tisza-menti Vegyiművek termékeit, a különféle Tomi mosóporo­kat. A karcagi Déryné mű­velődési ház színes diaké­pekkel kalauzolja Szolnok megyébe a csurgói érdeklő­dőket. Néhány jövő hét eleji ese­ményről. Hétfőn Kaposvá­ron, a Latinca Sándor Mű­velődési Központban opera­estet rendez a Kaposvári Szimfonikus Zenekar Pitti Katalin, Leblanc Győző és a kaposvári Vikár Kórus közreműködésével. A váro­si sportcsarnokban Sas Jó­zsef mutatja be Sas-taps cí­mű műsorát. Kedden Takáts Gyula József Attila-díjas költő negyvenéves munkás­ságáról emlékeznek meg a Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Köz­pontban; a tizennyolc óra­kor kezdődő műsorban a II. Rákóczi Ferenc iskola énekkara, a Táncsics gim­názium diákszlmpada sze­repel. Képünkön: Illés Ferenc festménye. Gyarapodik a vasi múzeumfalu EGY ANYA Űjiabb értékes régi épüle­tekkel gyarapodik a szom­bathelyi múzeumfalu. A Savaria Múzeum erre az évre tervezi a farkasfai haj­lított boronafalú lakóház belső berendezésének befe­jezését és a ház megnyitá­sát. Felépítik eredeti álla­potában a Vönöckről szár­mázó szagénypairaszti há­zat is. A kétlakásos, füstös- konyhás, szabadkéményes épület falait a hagyományos módszerekkel, vályogból húzzák fel. Vas megyében az ország­ban elsőként fejezték be a Könyvespolc Zsellér: 1. Olyan jobbágy, aki egynyoload teleknél ki­sebb úrbéri földön gazdál­kodott; illetve akinek egyál­talán nem volt telke. 2. Föld nélküli mezőgazdasági mun­kás; mezőgazdasági prole­tár. Ivar Lo-Johansson neve nem cseng ismerősen a ma­gyar olvasó előtt; az Európa Kiadó hajdani Deikameron sorozatának Svéd elbeszé­lők című kötetében né­hány novellája volt ol­vasható. A kiadó által most megjelentetett Csak egy anya című regé­nye alapján világirodalmi rangú szerző; egy azok kö­zül, akik autodidakta mó­don képezték önmagukat, te­hetségüket így emelve írói rangra. Mint Gorkij, aki az életegyetemet járta ki, vagy Veres Péter, Szabó Pál, Sinka István nálunk. Martin Andersen Nexö Dániában, Vilhelm Moberg, Harry Martinson Svédországban. A Csak egy anya olyan előkelő nemzetközi rokon­sággal bír a világirodalom­népi műemlékek összeírá­sát. 229 településen felku­tatták az összes olyan épít­ményt — házat, pajtát, pin­cét, haranglábat, méhest stb. — amely népi építészettör­téneti szempontból értékes. Ezekről leírás, alaprajz, fénykép, a községek belte­rületeiről és szőlőiről pedig kataszteri térkép készült, amelyre bejelölték a népi műemlékeket. A feltérképe­zett anyagból válogatják ki a legjellegzetesebb, legérté­kesebb építészeti remekeket a vasi múzeumfalu számá­ra. CSAK bán, mint Nexö Vitte, az ember lánya, Veres Péter A Balogh család, Szabó Pál regényei, az észt Tammsaa- re Sötét sziklák, a finn Väin- nö Linna A Sarkcsillag alatt, Illyés Gyula Puszták népe stb. Minden olyan mű rokona a Lo-Johansson-inak, mely semmiden semmivel sem rendelkező szegény- emberek életét ábrázolja, akár regény formában, akár szociográfiaként. Mert a svéd író — 1901-ben szüle­tett — valamiféle népi el­beszélést írt, amikor egy béresasszony életét kapta tolira. Nem véletlen, hogy éppen ő alapította meg a harmin­cas évek svéd irodalmában a „zsellériskola” nevű cso­portot, ezzel ezt a réteget beemelve a művészetbe. A parasztság e legszegé­nyebb, nincstelen rétegének ábrázolásával Ivar Lo- Jo­hansson elnyeri a magyar olvasó rokonszenvét is. Hős­nője, akinek életét nyomon követhetjük, némiképpen kiválik a puszta többi asz­szonyai közül; már lányiként is pletyka témája lesz, hogy aztán béres asszonyként is köszörüljék rajta nyelvüket a többiek. Mária, azazhogy Rya-Rya — ahogy a pusz­tán becézik — igaz szere­lemmel szeret egy zsellérle- gényit, akiit eltávolít tőle a konvencionális erkölcs, ami­kor híre megy, hogy a lány ruhátlanul fürdik meg a patakban. Így házassága Henrikkel, egy másik le­génnyel ugyanolyan, mint a többi zsellérlányé. Ám rö­vid élete során még egyszer kitör ebből az egyen-béres- asszonyi sorból: szeretője lesz egy félcsavargó életmó­dú, mondhatni deviáns fér­finak. Mert mindenkit, aki ki­csit is tágítani próbál az „ezeréves” féljobbágyi élet­módon, irigységgel vegyesen megvet a svéd puszta szo­kásvilága. Rya-Rya szépsé­gével rí ki lánykörnyezeté­ből, sorsa végül mégsem kü­lönbözhet a béresasszonyi átlagélettől: szül és temet, dolgozik a gazdaságban, fe­ji a teheneket, takarítja az intézői lakást, sikertelen ki­törési kísértétek szenvedő alanyává válik, egyszer-két- szer bejut a városba, a há- zasélet állandó rettegésben tartja a fogamzás miatt, megpróbálja a falusi cseléd­életet is, hogy aátán a szü- lőpusztára visszakerülve daganat pusztítsa ki belőle idő előtt az életét. Hihetet­len, hogy ilyen, látszólag eseménytelen történésből milyen színes, izgalmas ol­vasmányt tudott az olvasó kezébe adni Ivar Lo-Johans- son, illetve magyar fordító­ja, Zsigmond Gyula. Min­dig csodáltam Németh Lász­lót; milyen csodálatos bele- élőkészséggel helyezkedik nőalakjai személyiségébe. A svéd író ugyanezt a csodát műveli. Műve nemcsak ér­dekfeszítően realista regény, hanem dokumentuménté- kű. néprajziliag is hiteles ol­vasmányélmény, melyet Ku­nos László látott el eligazí­tó utószóval. Leskó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom