Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

1985. február 5., kedd Somogyi Néplap 5 Tallózó könyvesboltok Könyvek fele áron A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat, amely a vi­déki könyvterjesztés főgaz­dája a szövetkezeti mellett, az idén ismét újdonsággal rukkol elő: február elsejé­től új szolgáltatást ad vá­sárlóinak. Egyelőre nem mindenütt, nem minden megyében, csupán elszórva tizenhárom városban. Az újdonság: az olcsóság,. Február 21-től'7 százalék­kal fölemelték a könyvára­kat. Nem a Művelt Nép, hanem valamennyi könyv- terjesztő vállalat — közpon­ti intézkedéssel. Éppen ezért jó hír a Művelt INépé. Hogy tudniillik az áremelkedés után rögtön ellenintézkedést tesz saját jól felfogott ér­dekében. Békéscsabán, Deb­receniben, Egerben, Gyön­gyösön, Győrött, Pápán, Salgótarjánban, Százha­lombattán, Szegeden, Szé­kesfehérvárott, Szombat­helyen és Pécsett úgyne­vezett tallózó könyvesboltot nyit, amelyek egész évben kedvezményes áron kínál­ják könyveiket, vagy fele áron, vagy annál is keve­sebbért. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat munkatársa elmondta, hogy ezekben a boltokban az olvasók min­den olyan könyvet legalább fele áron vásárolhatnak meg, amelyek 1982 előtt je­lentek meg, s még van be­lőlük a raktáron, kivéve — mint Pesten — a bestselle­réket, a legkapósabbakat. Mintegy három milliárdos készlettel indulnak, ami korántsem csekély. Hogy miért csak tizenhárom vá­rosban? Mert egyelőre csak ennyi tudott önálló helyet biztosítani. A Művelt Nép eme tallózó boltjai önállóak — saját maguk döntenek, mely könyveket dobják a piacra. Folyamatosan, min­den nap új meg új készlet­tel töltik fel a polcokat. Ahol a vállalat egyelőre nem tud külön Tallózót nyitni, ott ezután is azt csinálják, hogy időnként 50 százalékos könyvvásárt rendeznek. Sokan emlékszünk még a tavalyi viharos tévé-riport­ra. amelyben a Stúdió kép- soi ai bezúzásra ítélt köny­veket mutattak a nézőinek. A Művelt Nép mos;t — más könyvterjesztők mellett — új utat választott: az ilyen­olyan okok miatt fölgyülem­lett értékes könyveit ked­vező áron kínálja. Jó a vál­lalatnak, s jó a vásárlók­nak. / Árny­játék Tizenegy év óta árnyjáté­kokkal lépnek nyilvánosság elé a kaposvári Kisfaludy utcai általános iskola tanu­lói. Szabó Gézáné pedagó­gus szakmai irányításával a fiatalok elsajátítják az ősi kí­nai órnyművészet alapjait. Különféle állat- és emberfi­gurákkal, a fény- és árnyék­hatások alkalmazásával ritka élményben részesítik közön­ségüket. Legsikeresebb mű­soruk a vakondsorozat volt. Évente 20-30 fellépésre kap­nak meghívást, nemrégiben a televízió is műsorra tűzte egyik árnyjátékukat. (Gyertyás László képriportja) Nem lesz a te talpadnak nyugalma 5. Majd a szíve szakadt meg, amikor mennie kellett, pe­dig ő maga vállalta — az anyja fogta volna vissza —, de Stagl Mariánnéval és Neitzer Lizivel már az ősz­szel kitervelték, hogy elsze­gődnek. Semmittevésből nem lesz stafirung. Annak a ko­csinak a nyekergése még mindig a fülében bozsorog, amelyen elhagyta Erdőst. Pedig egész finoman nyiszor- gott csak, ahonnan értük küldték, ismerhették a mon­dást — hájas szekér hosszú út —, és nem sajnálták a kenőcsöt a tengelyagytól. Amikor a kocsisok nagy os­torpattogással behajtottak a szegénysorra, letáborozva a gyöpön, ő már készen állt. A holmija összekészítve, kufferban a pokróc, a lepe­dő, a váltás fehérnemű, erő­sen meghurkolva madzaggal a szerszámok; ásó, kapa szénavella, sarló. Az anyja segített neki felrakodni a kocsiderékba. — Hogyan is boldogulok • Erdöfalu én ott evvel a sok holmival, anyám? — Majd segít a muszáj, lányom — az anyja is el volt kámpicsorodva. — Apád is ott lesz ... A kocsis — jegenyés, pat- kóbajszú legény — beszélte a nyelvüket: — Leszek én a karója, hú­gom! — Lesz a karóm, ha aka­rom — magyarul nyelvelt vissza neki. — Csakhogy ak­kor valaki karóval töri le a derekát. A derekát egyenesítő ma­gabiztosság akkor roppant mleg, amikor iá kocsisor — Ihat fogat — a vasárnapi korzóhelyük mellett haladt dl; a ilánytoarátnék most is ott szórakoztak, Mayer Éva könnyein át úgy látta, gú­nyos szánakozással moso­lyognak. Előkerültek a zseb­kendők : fehér madárként repestek a kezükben. Az em­berek kiint .támaszkodtak a kerítésen, mint minden év­ben a summáskivonuláskor Wolfék nyitott ablakából a Kék Duna keringő hangjai olyan darabosan vágódtak ki, aihogy a lecsapódó fejsze alól a fahasábok. Elza vere­kedett a zongorával, Wolfék gimnazista kisasszonya. Hu­szonöt hóidat örököl majd; a Wólf família az erdősi fel­vég három legmódosabb csa­ládja közé .tartozik, két szol­gájuk is van: Stier Konrád árvagyenekkónt került hozzá­juk, a nehézgondolkodású Járom Gáspár valamelyik környékbeli magyar faluból szegődött el. Elzának nem lesznek stafärunggondjai. Elkanyarodtak a Derr-féle vízimalom mellett, és maguk mögött hagyták Erdőst. Még egy utoCsó pillantás a szülő­falura, mielőtt elnyeli sze­mük előli a dombhajlat. — Mához négy hónapra visszafordítjuk a szekérrudat, Walddorf!* — rikkantotta Bieber Lorenz. Meghúzta, aztán körbeki- nállta a borosüveget. Á csa­ládosak ültek az első két kocsin, a lányok a középső kettőn, hátul pedig az asszo­nyok nélkül elszegődött fér­fiak — köztük Mayer Niko­laus —, meg a legények. Hosszú porfátyol lebegett a kocsisor után. Bakhátas zse- lidi úton zötykölődtek. Neit­zer Lizibe, Stagl Marianná­ba és Mayer Évába bele­fagytak a szavak, csak érint­kező vállukkall váltatták meg egymásnak félelmüket a s u m másnyártól. Az lelszsrzőket — Mayer Nicolaus fordított vándorma­daraknak nevezte őket — a tél hozta Erdősre. Boltot asak egy .tudott közülük csi­nálni münden évben, egy tarjagosan vörös bőrű, hir­telenszőke ember. Rippel Kart közüliük való volt, ha a jó sorsa ki :is váltotta Nix- hratból. Divatos kendő a lá­nyoknak, pákli dohány a férfiaknak — soha sem ér­kezett üres kézzel. A nix- brotiak mindig meghallgat­ták a többi embervigécet is — már csak néhányan pró­báltak szerencsét telente Er­dősön —, de mindig így dön­tötték : — Megvárjuk, mit ígér a gróf intézője Kari R'ippel- mek! Az intéző elégedett volt a nüxbrotiaikkal: „A sváb szor­gos, miiint a hangya, erős, mint az elefánt és parancs­tartó, mlint a házőrző eb!” Pökhendi ember volt... (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Ufó és Truffaut Csütörtökön egy azonosít­hatatlan tárgy röpködött Kovács P. József bemondó feje körül a Tv-híradó har­madik kiadásában. Az ufót két szovjet utasszállító gép pilótái is érzékelték. Ko­vács P. Józsefet nem. A körmömet rágtam izgal­mamban, nem következik-e oe katasztrófa. Folyik a ta­lálgatás világszerte, mit lát­hattak a pilóták. Nekem van róla egy elképzelésem. Megosztom, Láttam a Nemcsak nők­nek! című újra indult adást, melynek háziasszonya Ber­kes Zsuzsa. Ebben a sztár a szakácsnők gyöngye, Pel­le Jánosné volt. Miután háromszor lelkünkre kötöt­te, hogy üvegárut, porce­lánholmit feltétlenül az efféléket árusító boltokban vásároljunk — én'általában a cipőboltban szoktam ke­resni pótlást az eltört ká­véscsészére —, már éppen áramtalanítani készültem a készüléket, amikor arra kezdi fejlesztgetni satnya esztétikai érzékemet, hogy a pohár úgy szép, ha oldalát díszítésképpen megkenjük tojásfehérjével, majd meg- hempergetjük kristálycu­korban. Ezért tudtam én rögtön, mi az az izé, ami Kovács P. József feje körül röpköd. Valaki szót fogadott Pelle Jánosnénak, de mi­után csupa szirup lett a keze, amikor inni akart, úgy vágta ki áz ablakon a poharat, hogy menten azo­nosíthatatlan repülő tárgy lett belőle. S máig is ott repked Kovács P. József feje körül. Nem Kovács József kö­rül! Annak a feje körül glória fényeskedik, s maga is ufó, aki vissza-visszatér körünkbe. Miért ne tenné, Írsz hívják. Ez volt a címe a műsorának is: „Jöjj visz- sza hozzánk...”! ö meg mint a bumeráng-ufo. Mi­előtt agyoncsapott volna, az ufó elől átkapcsoltam Truffaut-ra. Már láttam a moziban A zsebpénz című 1976-os filmjét, de most is mosolyogtam báján, egy ha­láláig kamasznak maradt nagy filmes ezernyi finom poénján. Csak a végét tud­nám feledni! A nagy igaz­ságok pufognak, ha szónok­latokban hangzanak el. Nem véletlenül hívják az óceánon túl rejtett rábeszé- lőknck azokat, akiknek a dolguk rávenni az embere­ket egyre s másra. Ez egy komoly hivatás ; úgy kell az árura irányítani a figyel­met, hogy a vásárló észre se vegye: kézenfogva veze­tik a boltba. Kézen? Tudat­alattin markolva! Nem úgy, ahogy ezt az említett Nem­csak nőknek!, még a Fő­zőcske teszi, Molnár Margit- módra. Mert az a gyanúm, ha ilyen leplezetlen mohó­sággal reklámoznak vala­mit, akkor éppen az ellen­kezőjét érik el, mint amire számítanak. Arany János szerint: mintha lába kelne valamennyi rögnek ... A Hazárd megye lordjai­ról az a véleményem, hogy az idiotizmus nem feltétle­nül mutogatandó. Márpedig Rosco seriff kezelésre érett személy. A beteg emberen meg nem neveti betegre magát az ember. Annál in­kább azokon a hölgyemé- nyeken, akik a Kék fény címére szerelmes leveleket küldtek egy ripacsnak, aka­rom írni: Ipacsnak, aki hámba fogta a szelét, ezért viseli a jól kiérdemelt szél­hámos jelzőt. Ipiapacs, a hölgyek a hunyók Szemle­sütve ötig számolhatnak; ha jól emlékszem bálványuk ennyi évig biztonságban lesz tőlük. Leskó László Egyelőre csak Somogy megyében Népművelők új típusú továbbképzése A közművelődési tevé­kenység színvonala emelésé­nek fontos feltétele a sze­mélyi ellátottság minőségi javítása. Ennek érdekében a Művelődési Minisztérium és a Somogy megyei Tanács művelődési osztálya támoga­tásával a Népművelési Inté­zet és a Somogy megyei Mű­velődési Központ szervezésé­ben új típusú továbbképzés indul népművelőknek már­ciusban. Az eddig évről évre meg­rendezett, hagyományos tan­folyamokon a résztvevők be­pillantást nyerhettek aktuá­lis kül- és belpolitikai ese­ményekbe, megismerhették — olykor bizony felszínesen — kulturális politikánk idő­szerű kérdéseit. A képzés hatékonysága nem érte el a kívánt mértéket. Ebben az új, kísérleti évben a jelent­kezők nem elméleti szakem­berek előadásait hallgatják — hiszen ennek eredményes­ségét megkérdőjelezi a nép­művelő társadalom differen­ciáltsága —, hanem egy ál­talános felkészítés alanyai lehetnek, mely a naponta felbukkanó szakmai problé­mák megoldásához nyújt se­gítséget. A kapott módszerek alapján világosabbá válik a helyi lakosság kulturális igé­nyeinek megismerése — megismerhetősége — és az ezt meghatározó életmód analizálása a munkalehető­ségektől a kereskedelmi el­látottság színvonaláig. Ezek­re a feladatokra az egyetem, illetve a főiskola közműve­lődési tanszéke nem készít fel, tehát az új továbbkép­zésnek pótló funkciója is van azon túl, hogy — szakembe­rek szerint — a fluktuáció jelentős gátja is lehet. Márciustól 12 napon át — amely alkalmanként 1—2 napot jelent — tart a to­vábbképzés, az őszi prog­ramban pedig Szentbalázson egy intenzív bentlakásos kurzus szerepel. A népművelők — képesí­tettek és képesítés nélküliek — első összejövetelükön az európai — francia, svéd, nyugatnémet — szakiroda- lomból kaptak módszertani válogatást, melyet azután közösen feldolgoznak, ta­pasztalataikat véleményük csatolásával ,tárják a töb­biek elé. A munkának eb­ben a szakaszában szekciók létrehozását a különböző te­lepüléstípusok egymástól el­térő gondjai indokolják. Az új továbbképzésnek elő kell segíteni, hogy az eddiginél nagyobb ütemben mérsék­lődjenek a kulturális szín­vonal, illetve ellátottság — településviszonyainktól és a területek gazdasági fejlettsé­géből fakadó — különbségei. Ezt a képzési rendszert egyenlőre csak Somogy me­gyében próbálják ki, haté­konyságát, eredményeit fi- gyelembevéve alkalmazzák majd az ország egyéb terü­letein. A rendezők szándéka korszerű — a gyakorlatban könnyén felhasználható — ismereteket nyújtani: mun­káját értő, aktív réteggé ne­velni népművelőinket, kul­túránk letéteményeseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom