Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-05 / 29. szám
1985. február 5., kedd Somogyi Néplap 3 UTOPIA ÉS VALÓSÁG A z ember ilegjellem- zőbib sajátja: a ' vágy, a képzelet. Az ember az egyetlen tény, amelynek célja nemcsak közvetlen szükségleteinek kielégítése, tevékenységét képzelet és céltudatos akarat mozgatja. Egyedül az ember teremti tudatosan a valóságát (valósága mleg persze az embert). Alakítja, formálja természeti és társadalmi környezetét, az adott szükségszerűségből kiindulva, de mindig hozzáadva a tökéletes, az ideális képzetét. A filozófia kezdeteitől fogva megjelent — a vallásággal szemben, de mindig azáltal determinálva — a tökéletes társadalom keresésének igénye. Platón az Állam című munkájában fölrajzolja az általa eszményinek vélt társadalom képét, amelyben a katonák és a dolgozók rendjét az örök bölcsesség társadalmi eszményének a hordozói, a filozófusok igazgatják. A középkori szemlélet nyűgei álól felszabadulni kívánó gondolat is az utópisztikus társadalomképben ikereste útjait, szinte minden jelentős gondolkodó megálmodta a maga utópiáját. De sem Platón Állama, . sem Morus Tamás boldogság-szigete vagy Oampanélla Nap- városa nem valósult — mert nem is valósulhatott! — meg- (Az utópia görög eredetű szó, jelentése: „séhol- sem”.) (És mégis, mindig makacsul Visszatért az eszményi társadalom kigondolásának és megvalósításának a vágya. Az utópista szocialisták meg- álmodták a közösségi túlaj.- donon alapuló, kizsákmányolás nélküli társadalmat, jó- néhány előremutató gondolattal gazdagítva a társadalomtudományt. De utópiájuk megvalósítási kísérletei sorira reménytelennek bizonyultak. Ugyanúgy a közelmúltban a különböző szekták vagy 'hippiközösségek külön- világ alapító kísérletei is. Minek Ihat az álmodozás, minek az elérhetetlen ker- .getése? Mi magyarok egyébként is hajlamosak voltunk az utópisztikus látásmódra, a realitás élői gyakran menekültünk vágyképeinkhez. Szerettük vdlma kis hazánkat a mennyek .királynéja országának, aztán az európai kultúra utolsó végvárának tekinteni, majd jókora ugrással — de nem kevésbé illuzórikusán — a vas és acél országának. A történelem aztán megtanított bennünket a reálisabb látásmódra, önértékelésre. Korunk nem kedvez az utópiáknak. Manapság a világgazdaság szigorú törvényt diktál, mag kell tanulnunk, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Míást sem olvashatunk az újságokban, mint termék- szerkezet átalakítás, termelékenység, 'értékarányos árrendszer, a fizetési mérleg egyensúlya, takarékosság stb. stb. Száraz, könyörtelen számiókat, és száraz, kemény fogalmakat, amelyekkel szigorú közgazdászok jelöl ik meg az elkerülhetetlen teendőket. most jön .két írószociológus, aki a könyve címlapjára ezt a műfaji megjelölést írja: utópia! (Kamarás István—Varga Csaba: Keformvár. JAK [József Attila Kör]-füzetek, a Magvető Könyvkiadó gondozásában.) Mi ez? Kihívás? Lehetséges, de ez is korunk kihívása; az egyik szerző szerint: „a szocializmus emberi dimenzióinak” újragondolása. A formát tekintve a klasz- szlikus 'utópiát követik: tudományos kutatásukon alapuló jövőképüket irodalmi eszközökkel elevenítik meg, mindketten elmondják Re- formvárról saját képzeletbeli tudósításukat. Mennyii ebben az írói képzelet, és mennyi a tudományos előrejelzés? Hagyjuk ezt most, az elemzést nyilvánvalóan elvégzik majd a szakemberek. Egyébként is a két szerző (látásmódja eltér, Kamarásnál az irodalmi megközelítés, a játékosság, az írói fantázia dominál, Varga Csabánál pedig a szociológiai szemlélet. Nézzük inkább közös üzenetüket. 'Utópiájuk 'tartalmát Itekint- ve azt mondhatjuk: realisztikus jövőkép. A tudósok, szociológusok, politológusok, közgazdászok, pedagógusok, népművelőik és írók tervei alapján átalakított város, Reformvár, nem egzotikus környezetben, hanem Konkrétiában, szellemes szójátékkal „Somogyborsod megyében” van, 'és a kísériiet nem a távoli jövőben, hanem korunk viszonyai között zajlik. Reformvár kivételezett helyzetét nem az átlagosnál több pénz, hanem a „szürke állomány”, a lelkes szakemberek, reformerek hite és odaadása alapozza meg. Az elképzelt reformkísérlet szükségessége éppen azon a felismerésen alapuil, hogy a guz- dasági autonómia nem működhet hatásosan társadalmi autonómia nélkül, a gazdaság reformja inam, vihető sikerre önálló döntésre és közösségi szempontok érvényesítésere képes, cselekvő emberek nélkül. Ehhez pedig a művelődési, társadalmi viszonyok reformjára, az egyes emberek szemléletének, életvezetésének átalakítására van szükség. jelenleg is folyó kísérletek tanulságaiból, azok merészséget sem nélkülöző általánosításából és továbbviteléből, és játékos ,irói ötletekből álló jövőképüket nehéz pár szóban összefoglalni nézzük mégis a legfontosabbakat. Reformvaron az emberi szükségletek kielégítése közösségivé és egyben (a hivatali ellideganedettség megkerülésével) személyes sé válik — a kultúra, a szociális ellátás, az oktatás területén egyaránt. Ennek alapja az öntevékenység egyfelől — a nyilvánosság másfelől. Mindez a demokrácia hatékonyabb működtetéséi feltételezi. Ez a demokrácia szerkezetét tekintve alulról felfelé épülő, működésére nézvést pedig közvetlen demokrácia, azaz a képviseleti rendszert egyre inkább a közvetlen beleszólás, a népszavazás helyettesíti. Életre kél Reformváron egy mai agára”, áhol közvetlenül megvitatják a legfontosabb, és az egyes embereket közvetlenül érintő — tehát szintén lényeges — dolgokat egyaránt. A hivatalók műkő- dését egyre inkább a társadalmi bizottságok tevékenysége váltja fel •• • Utópia? Lehetséges. Megvalósíthatatlan? Egyelőre — valószínűleg. Ami igazán rokonszenves a szerzőpáros munkájában: nem vindikálnák, csalhatatlanságot _ ma- güknak, szóhoz juttatják a reform ellenfeleit is a könyvükben, sőt kételyeket fogalmaznak .maguk_ is egyes mozzanatokat illetően. Ami ligazi eredmény: bátran gondolkodnak közös dolgainkról — és ölgondolkodásra késztetnék. Érdemes idézni Varga Lsa- ba egyes szám első személyében beszélő főhősét: Igen, uraim! Az utópia nem céltalan ábrándozás. Az utópia a szükségletekből, a vagyakból indul ki, ^ az ember lehetőségeit próbálja meg feltárni, de e gondolatban felépített Seholsincs-orszag ugyanúgy valódi cselekvés, mint az a lehetetlent követelő realitás, amely konkrét kiutat is kínál a társadalomnak. Az utópia a holnap realitása, sokak követelménye. Ez a realitás a szabadság és a rend demokratikus közössége. Mindnyájan beléphetünk a Seholsincs-országba.” Angyal János A legzojosabb űzetnek közé tartozik a Pamutfonó-ipori Vállalat kaposvári gyáva. A dolgozók egészségének megóvása érdekében évente rendszeres orvosi ellenőrzést végeznek, különösen azoknál, okik o legzajosabb üzemrészben dolgoznak. Ebben oz évben csaknem négymillió forintot költ a gyár munkavédelemre. Háromszáz dolgozó rendszeresen használja o zojvédő fültokokat. Ugyonak- kor nyolc korszerű NSZK-gyárt- mányú gépsort is munkába állítanak, amely könnyűi a dolgozó munkáját, termelékenyebb és jobb minőségű munkára képes. Felső képünk: az új gépsoron könnyebb a munka. Alsó képünk: fülvédő tok védi a dolgozókat a nyolcvanöt decibelnél magasabb zajszintű üzemekben. Megemlékezés a drávai csatáról Több résztvevő a békerendezvényeken A somogyi emberek növekvő békevágyát jelzi, hogy a tavalyi gyűléseken, találkozókon' huszonhárom és fél ezren vettek részt, s közülük csaknem négyszázan mondták el a véleményüket. Nagy érdeklődés kísérte és kíséri a X. országos békekonferencia küldötteinek élménybeszámolóját. Sikerült új színt vdinmi a munkába: emlékezzünk az őszi békestafétára, a dalos- találikozóra, a plakátpályázatra; a múlt év tavaszán Kaposváron felhívás hangzott el a világ eszperantis- táihoz és természetjáróihoz a béke megvédése ügyében. A felszabadulás 40. évfordulója bőven teremt alkalmat arra az idén, hogy a rendezvények az értelemre és az érzelemre is hassanak. A Hazafias Népfront béke-, barátsági és szolidaritási munkabizottsága ezt is megfogalmazta az idei munkaprogramjában. Az ünnepségek módot adnak arra, hogy népszerűsítsék a Szovjetunió és a többi szocialista országok béketörekvéseit. Az. idén rendezendő politikai fórumokkal a munkabizottság a legkisebb településekre is el akar jutni, a társadalmi és a tömegszervezetekkel együttműködve. Csak így kelthetik föl még több ember figyelmét hazánk külpolitikája * iránt, értethetik meg a tárgyalások, , a leszerelés, az enyhülés szükségességét. Az önálló rendezvényeken kívül felhasználják a népfrontesteket, a különféle testületi üléseket, falugyűléseket, sőt az idei képviselői és tanácstagi jelölő gyűléseket is a békemozgalom céljainak, feladatainak m. ismertetésére. Nagy segítséget adnak a barátsági rendezvények színvonalassá tételéhez a Szovjetunió és a szocialista országok budapesti kulturális központjai, aztán a kubai, a vietnami, az afganisztáni, a ndcaraguai nagy- követség. Több városban és településen nyitnak kiállítást, vetítenek filmet. Kiemelkedik a programból a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával közösen tervezett barátsági rendezvény hazánk felszabadulásának 4U. évfordulója tiszteletére. A Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központtal együtt megemlékeznek a drávai csata 40. évfordulójáról. Az idén százhuszonöt bé- kegyűlést, ugyanennyi szolidaritási gyűlést tartanak Somagyban. Szeretnék bevonni a szervezésbe a nő- és ifjúsági klubókat, a szakköröket, a kertbarátköröket is. A X. országos békekonferencia állásfoglalásának szellemében nagy figyelmet fordítanak a tanintézetekre, hogy minél több fiatalt bevonhassanak bókemozga- lomba. Ezért szorgalmazzák békeklubok alakítását is. A moszkvai VIT előkészületei nagy lehetőséget teremtenek a fiatalok mozgósítására. A KISZ-esefcan kívül az úttörők is bekapcsolódnak e munkába. A kaposvári Vörös Hadsereg úti iskola tanulói például a szovjet eszperantó szövetség vlagyi- vosztoki békeklubjának felhívása nyomán részt vesznek az egész világ gyéreikéinek meghirdetett békeraj z-pályázaton. L. G. v Szerződéses fegyelmezetlenségek Statisztika nem készült, de a tapasztalatok alapján hosszabb távon a kölcsönös megállapodások betartása, illetve a szerződésszegések száma vajmi kevés változást mutat. Valahogy nem sikerül ezen a területen érvényt szerezni az írásban rögzített egyezségeknek. Csörög a telefon: a megállapodás ellenére nem veszik át a meggyet; jön a levél: nem fizetnek annyit, mint ígérték; indulatos az élőszó: már rég dolgozni kéne a gépnek, de híre sincs; csak ráfizetés, amit fogyaszt a jószág, már rég el kellett volna szállítani. Se hossza, se vége a szerződéses fegyelmezetlenségeknek. Magyarázni lehet — megérteni, elfogadni, nem! És egyre nehezebb elviselni ennek a hihetetlenül sok zavart, kárt okozó jelenségnek a létét. Nem egy véletlen eset késztette legutóbb Kovács Ferenc tahi tsz-elnö- köt arra, hogy a szövetkezetek küldöttközgyűlésén tegye ezt szóvá. Az ő fűmagügyük lényege: kétezerötszáz forintos árban megállapodtak, augusztusban a magot el is szállították, decemberben közölték velük, hogy az ár ezerötszáz forint, január 15-én pedig azt, hogy a fűmagot a szövetkezet a saját készletébe vegye. Azt, amiről hónapok óta úgy hitték, hogy eladták, és csak idő kérdése, hogy pénzt kapjanak érte. És hónapok múlva kiderült. „Hinni annyit jelent, mint semmit sem tudni.” Az elnök jogos indulattal mondta: „Az egyoldalúság, a kiszolgáltatottság napjaink gazdasági életében fokozott és nyomasztó terhet jelent.” Nem ő volt az egyedüli, aki ezt mondta, s ha semmi korábbi tapasztalat nem lenne, ez akkor is figyelmeztető. Az életünket, a gazdálkodásunkat át- meg átszövik a legkülönfélébb szerződéses megállapodások, melyek alapot, feltételt jelentenek a célul meghatározott feladatok biztonságos elvégzéséhez. Sok-sok kisebb és nagyobb garancia, hogy a betakarított termést akkor, és annyiért megveszi a forgalmazó, ahogy ebben korábban megállapodtak, hogy arra az időre érkezik meg a vegyszer, amikor azt a termelés érdekében hasznosítani kell, hogy olyan ütemben és minőségben végzi el a dolgozó munkáját, amilyet a technológia előír. A szerződés a gazdálkodási feladata elvégzésének a garanciája! Erre a biztosítékra minden korban szükség van, de kivált akkor, amikor nagyobbak a követelmények. És ha meginog, hitelét veszti. Szerződések nélkül nem lehet termelni, gazdálkodni, értékesíteni, forgalmazni. De úgy sem, ha ezek a szerződések csupán papíron létező formaságok. Vörös Márta Rekonstrukció Befejeződött a soproni kórház rekonstrukciójának első üteme. Ennek során korszerűsítették a tüdőgyógyászati pavilont, ráépült egy hatvan személyes nővérszálló, elkészült a kórház új mosodája és megkezdődött a közművek felújítása. Az idén fognak hozzá a második ütem munkáihoz; ezekkel a tervek szerint 1987-re végeznek. A rekonstrukció harmadik ütemének a határideje 1990. Ehhez tartozik a 80 ágyas sebészeti osztály építése. . Somogyot képviselik a Sugárban Áruátvétel, kiszolgálás, pénztárgéppel való munka, csomagolás, ajándékkosárkészítés, írásbeli áruismeretből, kereskedelmi gazdaságtanból. Ilyen feladatokat kellett végeznie a végzős szakmunkástanulók iskolai, majd megyei versenyén. Az első és harmadik helyezett a Kaposker, a második a marcali áfész tanulója lett. Mind a hárman a kaposvári kereskedelmi szakmunkásképző iskola növendéke. A területi verseny Budapesten, a Sugárban lesz február 12-én. A megyei első helyezett Vadlek Ildikó a kaposvári Kalinyin városrész ABC áruházában végzi gyakorlati munkáját. Magabiztosan mozog a pultok mögött. A szakmát ő választotta. — Sokat köszönhetek Molnár Istvánná gyakorlati oktatónak, az iskola tanárainak, az ABC vezetőinek és dolgozóinak. A Sugárt nem ismerem. Frányó Ferenc, az ABC vezetője szerint kereskedőnek született ez a kislány, gyors észjárású, képes egyszerre háromfelé is figyelni. Van koncentráló képessége. Rajta kívül még két kislány, Tóth Katalin Marcaliból és Bokor Éva Kaposvárról igyekszik majd bizonyítani és becsülettel képviselni Somogyot „A szakma kiváló tanulója” versenyben Budapesten. •
