Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-28 / 49. szám
1985. február 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 Üzemi ebédek Az üzemi konyhák főztje mindig téma a vállalatoknál, intézményeknél. Az adag nagyságát és a minőségét több bírálat éri, mint amennyi dicséret. Azt azonban kevesen kérdezték, hogy miként jönnek ki a konyhapénzből az üzemi konyhák vezetői? Erre is feleletet kerestek munkatársaink. Gasztrofol — kiegészítéssel A Videoton tabi gyáregysége a Dunavidéki Vendéglátó Vállalattal kötött megállapodást dolgozóinak munkaihelyi étkeztetésére. Cser Józsefné konyhavezető mondja: — Kezdetben — éppen tíz éve — 250 személy - részére főztünk. 1983-ban már több mint 1000 személy részére készült naponta ebéd. Mára visszaesett ez 750—800 adagra. Mi főzünk a BVG, a kapolyi tsz, a gabonafelvá- sárló, a tanács, a Kempingcikk Vállalat és a helyi Béke Tsz részére is. A konyha főleg mirelit és gasztrofol áru felhasználására készült. Ez viszont le„BÉRELT“ KONYHÁK A Mecsekvidékj Üzemi Vendéglátó Vállalat meghatározó szerepet tölt he a munkahelyi étkeztetésben. A tizenegy üzemi konyhán a felnőtteknek naponta megközelítőleg hétezer adag ebédet főznek. Legalább kéttucatnyira tehető azoknak az üzemeknek és intézményeknek a száma, ahol a MÜVV szakácsainak étkeiről naponta véleményt mondanak az ebédre érkezők. Atal Sándor kirendeltségvezető tájékoztatója szerint 1 forinttal emelték az árnövekedéssel egyidejűleg a felnőtt étkeztetés napi díját. Ez a forint nem fedezi az áremelkedésből fakadó többletköltségeket; a 20 százalékos állami támogatás és a szolidnak mondható 29 szászűkítette a választékot, azért a választék bővítésére felhasználnak egyéb árukat is. Szállítóik: a Fűszért siófoki fiókja, a székesfehérvári hűtőház, a siófoki vágóhíd, a balatonszárszói tejipar, a tabi Zöldért, és a Zalaegerszegi Baromfifeldolgozó Vállalat. — Sajnos, sbk a gondunk a szállítókkal — mondja az üzletvezető. — Legtöbbször nem érkezik meg időben az áru, vagy nem az, amit megrendeltünk ... Ilyenkor főhet a fejünk, hogy mit főzzünk, s a kapkodás kihat az étel minőségére is ... A jó minőséget az üzemi konyhától is megkövetelik. zalékos haszonkuilcs mellett A VBKM kaposvári gyárának konyháját a MÜVV üzemelteti. Mint Kreichardi Józsefné, a munkásellátási csoport vezetője elmondta, az 1300 dolgozó közül átlagosan háromszázan étkeznek az üzemi étteremben. A napi menü 20,80 forintba kerül, és ebből az összegből hét forint tíz fillér a vállalati hozzájárulás. Január 21-e után 1,30 forinttal emelték az ebéd árát, amelyből hatvan fillért a vállalat térít, a fennmaradó hetven fillérért pedig a dolgozó nyúl a zsebébe. A VBKM tavaly mint 517 ezer forint térítést adott az üzemi étkeztetéshez. Az idén megközelítőleg 47 000 forinttal kerül többe a cégnek a munkahelyi étA minőségre, a választékra az utóbbi években több panasz is volt a tabi Videotonban, az idén valamit javult a minőség, de a dolgozók további javulást és nagyobb választékot várnak. A tabi gyáregységben február 25-től a térítési költség 10,50 forintról 12 forintra emelkedett. A korábbi áremelés többletköltségét a vállalat magára vállalta, most viszont áthárította a dolgozókra. A hozzájárulás így is adagonként 8,20 forint. Tavaly 350—400 dolgozó vette igénybe az üzemi étkeztetést. Hozzájárulás címen több mint 700 ezer forintot fizettek ki a jóléti és kulturális alapból. keztetés. A napi háromféle második fogás választási lehetőség. ízletesebb azonban lehetne. A nehézgépgyári dolgozók fele, 240 személy él az üzemi étkeztetés kedvezményével. Annak idején az üzemmel együtt épült a konyha. A MÜVV naponta hatszáz dolgozóra főz itt. A SÜTÉV, az Izzó és a Kéményseprő Vállalat is innen kapja az ebédet. A nehézgépgyárban január 21-e óta az ebéd ára 21,50, a dolgozók 13 forintot fizetnek. A szakszervezeti bizalmiakkal és főbizalmiakkal egyetértésben a minőség tartása érdekében ötven fillérrel emelték a normát, a dolgozók hozzájárulása 1 forinttal lett magasabb. A konyhakertek haszna — Milyen az üzemi koszt? — faggatom Vajda Lászlót, a Dél-somogyi Állami Gazdaság KISZ-rtitkárát. — A korszerű táplálkozást nem szabad számanikénoi tőlünk — mentegetőzik —, hiszen az üzemi étkeztetést igényllők javarésze fizikai munkás: ők a zsíros, ,gazdag ebédekeit igénylik. Így aztán tápláló kosztat kapnak azok is, akik adminisztratív munkát végeznek. A Dél-somogyi Állami Gazdaság öt üzemi konyháján tavaly száznegyvenezer ebédet szolgáltak föl: naponta ötszáznyolcvanat. A szakszervezeti bizottság szerint mindenki elégedett, évente csupán egy-két panaszkodó ákad. Tavaly mindössze tizenöt forintot kellett fizetni a dolgozóknak egy ebédért. Ez csupán az anyag árát jelentette. Az 52 százalékos rezsit a .gazdaság magára vállalta, vagyis minden ebédhez 7,90 forinttal hozzájárult. — Rendelet van arra, hogy az általunk termelt, s az üzemi kpnyhán felhasznált nyersanyagokat fogyasztói áron kell elszámolni. Igaz, szűkített önköltséggel, s ez azért kedvezményt jelent. Mi az álláspontunk, hogy az üzemi étkeztetést igénybevevők fizessék meg a nyersanyag árát; azért is. mert dolgozóinknak csak 32 százaléka részesül az üzemi étkeztetésben. A többiek kinti munkahelyük miatt nem kaphatják ezt meg. Számításaink szerint az idén egy forinttal drágul az étkeztetés, s ezlt a dolgozók tudomásul is veszik. Hol kaphatnának tizenhat forintért olyan ebédet, mint amilyet mi kínálunk? Igaz, egy forinttal drágább lett az ebéd, de a költségek is nőttek, melyet ugyancsak a gazdaság vállalt magára. Drágább a gáz és a villany is. Hogy miért csak egy forintnyi az emelés? Azért, mert minden üzemi konyhának van saját konyhakertje, ahol megtermelhetjük a szükséges zöldséget. A területet az idén növeljük, hiszen ezzel nemcsak a friss portékát biztosíthatjuk, hanem módunk van arra is, hogy télire is elitegyünk répát, zellergumót, babot, borsót és savanyúságot. Ezzel is javíthatjuk a minőséget. Arról már nem i.< beszélve, hogy a háziasán tartósított készítményeik minősége vetekszik a konzervgyári nyersanyagokkal. — A forintos emelés oko- zott-e visszaesést? — Senki sem mondta le az előfizetést. Önköltségcsökkentés — leleménnyel A Sefag több mint ötezer dolgozója közül 2040 veszi igénybe az üzemi étkeztetés' valamilyen formáját. A gazdaság három üzemi konyháján csupán 412-en, zömében alkalmazottak, illetve a központi télepek dolgozói étkeznek. Az érdiéi munkahelyeken, szabadiban dolgozók szinte kivétel nélkül a melegedőkben elkészíthető ételkon- zerveket ebédelnek. Itt tavaly május óta konzerven- ként 8-ról 12 forintra emelkedett a vállalati hozzájárulás összege, amelyen most nem módosítottak. Jelenleg 1350-en használják ki ezt a kedvezményit. A nagyüzem kaposvári központjának konyháján 120-an ebédelnek, önköltségesen. A gazdaság a rezsit fizeti, míg a dolgozók a 16 forintos nyersanyagköltséget. — A legutóbbi áremelkedések lényegesen nem érintették bennünket — mondta Kovács Józsefné konyhafőnök. — A 16 forintos normából továbbra is ki tudunk jönni. Persze csak úgy, hogy például a levestésztát magunk dagasztjuk. Így az önköltsége harmada, mintha a boltit vennénk. Hetenként egyszer van hústalan nap, az ilyenkor megtakarított forintokból ellensúlyozzuk a drágább ételek magasabb önköltségét. Igaz, egyelőre azért sem veszünk észre nagy változást, mert részben még a korábban beszerzett készletekből főzünk. Így csak a következő hetekben dől el, szükség lesz-e az önköltségi normák, illetve az ebédjegyek árának változtatására. Hogy a megnövekedett költségékből milyen részt vállal át a vállalat és menynyi hárul a dolgozókra, illetve, hogy szükség lesz-e egyáltalán változtatásra, arról a Kaposgép kaposvári gyárában is csak később döntenék. Cserös Sándorné konyhaifőnök szavaiból azonban itt is az derül ki: az áremelkedés hatása egy kis leleménnyel ellensúlyozható. — Ugyanúgy kell gazdálkodni itt is, mint otthon a konyhapénazel. A zöldséget, gyümölcsöt nem a boltban vesszük, hanem hobbikerttulaj dánosoktól olcsóbban. Az ebédenlkénti önköltségünk 24 forint, amelyből az itt étkező 300 saját dolgozónk 13,50-et fizet. Az áremelkedések után is 16 forint a nyersanyagnormánk, s bár a kosztosaink igen kritikusak, az elmúlt hetekben senki sem tette szóvá, hogy romlott volna az ebéd. Naponta kétféle második fogás közül lehet választani. Szeretik a „házi“ kosztot A siófoki Kőolajvezeték- építő Vállalat, valamint a GOV dolgozói 1981 óta megszokták a „házi” kosztot, s fanyalognak, ha nem a saját konyhájukon készül az ebéd. Ez persze ritkán fordul elő (évente egy hétig tart a szökásos tatarozás, karbantartás), de olyankor gyakori a panasz az adagok mennyiségét, az ételek minőségét illetően. Csizinszky Lászlóné, a KW szociálpolitikai osztályának helyettes vezetője elmondta: 1981 februárjáig a siófoki áfész üzemeltette a vállalat konyháját, a akkor vették kézbe, amikor az aranyparti OKGT üdülő felépült. Ezt az intézményt 23 olajipari vállalat tartja fenn, de a siófoki KW üzemelteti. S mivel az üdülőhöz nem terveztek akkora konyhát, amely elláthatná a beutaltakat, a Kőolajvezeték-építő vállalat ipartelepén főznek számukra is. — A KiVV-nél mintegy hatszázan, a GOV-nál 300-an élnek a lehetőséggel, ezenkívül nyaranta mintegy 600 üdülő reggelijéről, ebédjéről és vacsorájáról is gondoskodik az üzemi konyhá — mondta Csizinszky Lászlóné. —■ Az OKGT üdülő-szálló egész esztendőben nyitva tant, következésképpen étkeztet is. Négy helyen fogyaszthatják az üzemi konyha főztjét: —■ az ipartelepen, tehát helyben, a KJVV valamint a GOV központi éttermében és az OKGT üdülőben. Ter- moszkocsival szállítják az ételt kifogástalan higiéniai körülmények között a különböző éttermekbe, ahol a konyha egy-egy dolgozója látja el az ebédeltetéssel kapcsolaton feladatokat. Az üzemi étkezdékben önkiszolgáló rendszer van, az üdülőben pedig felszolgálják az ételt. —• Mit fizet a dolgozó az ebédért? —• Február 2-ig 10 forintot fizetett, azóta 11-et. Az üzemi étkeztetésben a nyersanyag értéke január 21-ig 16 forinit volt, s az árváltozások hatáséra 17 forint 50 fillérre emelkedett. Ebből 1 forintot a dolgozó vállalt, egy forintot pedig a cég térít: az utóbbi 50 fillérrel a nyersanyag, másik 50 fillérrel pedig a rezsi költségeihez járul hozzá személyenként. Az említeti összeget a jóléti alapból fizeti a vállalat. 38 dolgozót foglalkoztatnak az étkeztetésben. Feltehetően a vállalat átszervezése során üzemi konyha ás az aranyparti üdülő hamarosan önelszámoló egység lesz, miután kiválik a szociálpolitikai osztály hatásköréből. Az önálló üdültetési és élelmezési egység előreláthatóan április 1-től valósul meg. Pörköltés nokedliszemlélet Megfelel-e az üzemi konyhák kínálata a modern táplálkozás követelményeinek? Dr. Angeli István megyei diabetikus főorvos és dr. Lang Miklós belgyógyász főorvos szerint a válasz — eltekintve a ritka kivételektől — egyértelmű nem. Kísértenek a sok évszázados beidegződések, még mindig egyeduralkodó — amint a két orvos fogalmazza — „a pörköltes-nokedlis- rántottszeletes szemlélet- mód”. Bár az adagok tápértékére általában nem lehet panasz — ez egy átlagos termetű, nehéz fizikai munkát végző dolgozónál 1300— 1400 kalória kell, hogy legyen — jellemző a lisztter- rrékek, elsősorban a főtt tésztafélék és a kenyér, valamint a_ zsir és más állati fehérjék " mértéktelen fogyasztása. Ez utóbbiak forrása csaknem kizárólag a sertéshús, melyet csak sütnek, sohasem főznek. Halat, baromfit alig tálalnak fel az üzemi étkezdékben. A felhasznált sómennyiség pedig egyenesen elrettentő: egyegy ebédet nemritkán nyolctíz gramm sóval ízesítenek, holott egy-két gramm elegendő lenne. Az állati eredetű fehérjék túlzott fogyasztására egy elgondolkodtató példát is említ dr. Angeli István: a Kaposvári Húskombinát dolgozói között hétszer több a cukorbeteg, mint más üzemekben. Diétás menüt az üzemi menzákon — részint a magas költségek miatt — nem készítenek. Általánosan jellemző a xostos eledelek, tehát a zöldségfélék és a gyümölcsök hiánya a menzákon, amint az is, hogy az illetékesek nem „adaptálják” a munka jellegéhez az élelmezés szerkezetét. Ennek oka nem csupán a hagyomány. A zsír például, melynek rendszeres fogyasztása pedig számos betegséget okozhat, olcsóságával nyerhetett szinte mindenütt csatát a jóval egészségesebb étolajjal szemben. De „ludas” a helytelen táplálkozásban a két szakember szerint az üzemi orvosok egy részének konzervativizmusa és a mai oktatási rendszerből következő fogyatékos epidemiológiai tudása is. Milyen lenne az eszményi üzemi ebéd? Dr. Angeli és dr. Lang szerint a következő: leves, nyolc-tíz deka hús főzve, párolva, teflonedényben vagy alufóliában elkészítve, burgonyával, más főzelékfélével vagy szója- termékekkel — végül gyümölcs. Költsége — 1100— 1200 kalória tápérték esetén — huszcmötHharrnánc forintra rúgna, vagyis a jelenleginél mélyebben kellene a pénztárcájába nyúlnia mind a dolgozónak, mind a vállalatnak.
