Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

1985. február 19., kedd Somogyi Néplap 5 Nevelés a családi életre Több mint 10 éve kezdő­dött iskoláinkban! a céltuda­tos, gazdag programú csalá­di életre nevelés. Mégis, ha szóba kerül a családi élet­re nevelés, akkor a szülők, a tanulók, de olykor a pe­dagógusok is aizt értik ezen, hogy el kell végezni a 'ta­nulók szexuális felvilágosí­tását, s a fő kérdés, ki vé­gezze el ezt a feladatot azon az 1—2 órán — tanár vagy orvos, vagy otthon a szülő próbálja meg inkább. Sokan a családi életre neve­lést azonosítják a szexuális neveléssel, s az egészét az egészségügyi szakemberek­re kívánják áthárítani. Ezek a feladatok fontos részei annak a munkának, amellyel gyermekeinket, fiataljain­kat felkészíthetjük jövendő felnőttétetükre, de a családi életre nevelés sokkal össze­tettebb feladat ennél. 1974-ben a művelődésügyi és az egészségügyi minisz­térium irányelveket adott ki a családi életre nevelésről, hogy ez vezérfonala legyen a sokféle keretben kibonta­kozó munkának. Az irány­elveket tartalmában meg­erősítette az MSZMP 1975- ben elfogadott programja ugyanúgy, miint az új csa­ládjogi (törvény, de ezt a szellemet sugározza az ifjú­sági törvény js, tehát máig érvényesek a benne foglalt célok, elvek. Ezek szerint a családi életre nevelés célja, hogy a szocialista humaniz­mus szellemében felkészítse a felnövekvő nemzedékét a harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szü­lői feladatokra, a gyermekek örömmel és tudatosan tör­ténő vállalására és felelős nevelésére. S mindezek ér­dekében — többek között — az egészséges és felelős­ségteljes szexuális maga­tartásra. Megfogalmazza, hogy a családi életre neve­lés nem különválasztható feladat, hanem a szocialis­ta személyiségformálás ré­szé, ezént a nevelési folya­mat egész rendszerében ér­vényesülnie kell, a gyer­mekkortól ikeizdve a felnőtté válásig. Az ember egész személyisége határozza meg, hogy milyen férfi és nő, milyen anya és apa válik belőle. Ebből a szempontból különös jelentősége van az ember világnézetének épp­úgy, mint erkölcsi tulajdon­ságainak, érzelmi kultúrá­jának, az akarat és a jel­lem vonásainak, a testi és lelki egészségnek. Ezekből kitűnik: miért több a családi életre való nevelés akár a szexuális fel­világosításnál, akár a szexuális nevelésnél. Persze ezek is fontosak a felnőtté nevelésben, de nem szorít­kozhatunk csak erre. A má­sik fontos elv: nem szabad leszűkíteni néhány hetes vagy hónapos kampányfel­adatra az - egészet, valahol az iskola 6. vagy 7. osztályá­ban, hanem egy hosszú fo­lyamatnak kell tartani, amely elkezdődik a zsenge gyermekkorban, tehát már a beszélni,' járni tudó kis- fiúknál-lányóknál, majd az óvodában, alsó és felső ta­gozatos korú gyermekeknél, és betetéződik az ifjaknál, a középiskolásoknál. Tehát egy sóik évre kiterjedő mun­kának kell tekintenünk, amelyben egyformán fontos tennivalói vannak a szülők­nek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak éppúgy, mint az orvosoknak, védőnőknek, vagyis nem egy ember dol­ga a tanulók családi életre való nevelése. A közös munka tartalmá­ra is eligazítást adnak az irányelvek. Ezek szerint a felkészítés feladata, hogy is­mereteket nyújtson a család és a társadalom viszonyáról, jelentőségéről, a család szo­cialista vonásairól, a házas­sággal kapcsolatos jogszabá- lyökról, kedvezményekről éppúgy, mint a családtagok szerepéről a családi felada­tokban. Formáljuk a felnö­vekvő gyermekek-fiatalok érzelmi életét, neveljük őket kulturált magatartásra, gaz­dag tartalmú kapcsolatok kiépítésére, a kölcsönös fe­lelősség és tisztelet érvé­nyesülésére a fiúk-lányok közti kapcsolatokban. Ala­kítsunk ki helyes erkölcsi szemléletet a nemek kapcso­latéról, a szexualitásról és a szerelemről, a szexuális életteli járó felelősségről, a családról, a gyermekek vál­lalásáról és neveléséről. Is­mertessük meg a nő és a férfi biológiai, fiziológiai és pszichológiai sajátosságait, továbbá a fejlődés megérté­séhez, az egészséges nemi élethez, a szaporodáshoz, a családtervezéshez és az utó­dok fenntartásához szüksé­ges tudnivalókat, nagyobb fiataloknál a fogamzásszabá­lyozás korszerű módszereit. Jelentős feladat, hogy ala­pozzuk meg a család min­dennapi életéhez, a gazdál­kodáshoz, a házi munkához, a családi szerepek — házas­társi, anyai, apai feladatok — megfelelő betöltéséhez szükséges ismereteket és készségeket éppen úgy, mint a családtervezéshez és a gyermekneveléshez szük­séges felelősséget, ismerete­iket és nézeteket. Célunk, hogy aktív egészségnevelés­sel előzzük meg és küszö­böljük ki azokat az ártal­maikat, melyek a leendő szülők és utódaik egészségét veszélyeztetik. Alakítsunk ki egészséges életelveket és. megfelelő szokásokat, hogy testileg is fejlett és felké­szült gyermekeink-fia tat­jaink legyenek a majdani férjek és feleségek, a maj­dani apák és anyák. Ha ezek után összefoglal­hatjuk, hogy mi a családi élet­re nevelés fő célja, fő fel­adata, akkor azt mondhat­juk: a kisfiúkból erős, egész­séges, normálisan gondolko­dó férfiakat nevelni, akik akarják és tudják vállalni a férji feladatokat és az édes­apai szerepet egyaránt. A kislányokból sízépen fejlett, egészséges felnőtt nőket ne­velni, akik szívesen vállal­ják és megfelelően teljesítik a feleség szerepéből és ami még ennél is fontosabb: az édesanyái szerepből követ­kező feladatokat. Tehát olyan felnőtteket, akik har­monikus és boldog életet akarnak és tudnak teremte­ni — házasságon belül, csa­ládi életet élve. Dr. Szeléndi Gábor TV-NÉZŐ Hány nyelven beszélünk ? Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor szombaton egy diákfainsangon egyszer csak elém lépett Sanda és az egész különös család. Rögtön lezuhant a vérnyomásom ... A többi más jelmez ébresz­tett rá, hogy játékos kedvű gyerekek között vagyok, akik kedvenc hősükké avatták a televízióban kedden leköszönt Surdát, a Forró szél című tíz­részes jugoszláv filmsorozat, környezetét viszontagságos helyzetekbe hozó, különleges figuráját. Gyerekeim a minap meg­kérdezték: — Apu, miérti nem •írsz egyszer az Esti meséről is, hiszen azt nézed talán a legrendszeresebben. Nyom­ban rájöttem, mire spekulál­nak. Melyik csatornát fogja nézni a család? Gondolták, hogy ha rábeszélnek a Itiévé- maci-kritiikára, akkor a mű­sorválasztásban az ő szava­zatuk győz. Túljártam a na­gyobbik eszén, megengedtem — csaik azért is! — neki, hogy szerdán este 21.05-kor megnézze vetem az Apának lenni nehezebb című NDK tévéfilmet, tanuljon belőle... Vasárnap délelőtt ellenben velük együtt szórakoztam a kubai Frank Gonsales és Gál- völgyi János műsorán.. Ugyan nem beszélem a kubai spa­nyolt, de ez nem zavart abban, hogy megért­sem Gonsiales táncos-komi­kus némaijátékaiit, aminek nagy mestere. Ám — ko­molyra fordítva mad tv-né- zőnket — sajnos arra újfent rá kellett jönnöm, hogy salját bőrömön érzem a hazai ide- genny elv-tanítás fogyatékos­ságait. Korántsem hárítom át teljesen a felelősséget az is­kolákra, talán ha nagyobb ákairterővel bírok, mint pél­dául Sugár András, aki nyolc-tíz idegen nyelven be­szél, többre mentem volna. Az Objektív című műsor a szocialista országokban folyó idegennyelv-tanítás helyze­tiével foglalkozott. Medvecz- ky László szerkesztő műsor­vezető sem hárította el a ha­zai oktatás gondjait azzal, hogy a többi szocialista or­szágban — kivétel a Szov­jetunió — sem beszédnek többen idegen nyelvet, mint Magyarországon. A riportok azt igazolták, hogy gazdasági, társadalmi, kulturális életünk fejlődése, a kapcsolatok szé­lesítése megköveteli idegen nyelvek tudását. Azok, akik .gördülékenyen fogalmaznak idegen nyelven is, nem mind­annyian nyelvzsenik, csupán rájöttek arra, hogy foglalko­zásuk feltétele az angol, a néinet, az orosz, a francia vagy bármelyik idegen nyelv tudása. Sok függ a .tankönyvektől és a .tanároktól is, hogy a gyerekek megkedvelik-e és megtanulják-e az idegen nyelvet. Dr. Fülöp Károly, az Országos Pedagógiai Inté­zet osztályvezetője valósághű képet festett a hazai idegen- nyelv-tiainításról. A javuló tankönyvek mellett szólt a tanárképzés nem kielégítő színvonaláról is. A magas lét­számú osztályok sem teszik lehetővé a hatékony nyelvta­nulásit. Magyarországon száz általános iskolás közül az oroszon kívül, csupán hárman tanulnak vailmilyen idegen nyelvet. Kevés, igen kevés. Fokozni szükséges a motivá­ciókat, ösztönözni kell a fia­talokat a nyelvtanulásra. (Zárójelben jegyzem meg, hiányoltam a műsorból aiz idegennyelv-tanulás eredmé­nyeinek összehasonlítását más tantárgyakéval^ Ugyanis azt sejtem, hogy vannak ro- konvonásoik: oktatásunkban mondjuk a matematika és az idegen nyelv tanításában.) A televízió „nagyot lépett”, amikor arra gondolt, hogy bevezeti a körzeti adásokat. Kedden mutatkozott be a Magyar Televízió harmadik körzeti stúdiója, a pesti. A fővárosiról, az ott élőiket ér­deklő témában hangzottak el riportok. A regionális adá­sok szerepéről és jelentőségé­ről hallottunk beszélgetést Viitiray Tamás műsorában is,. a Teliarámában. A szocialista demokrácia kibontakoztatá­sának újább lépcsőfoka ezek­nek az adásoknak a bevezeté­se. Hamarosan Pécs is jelent­kezik. Horányi Barna. LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te tál ÍDad na k nvimal ma A. %/ CF 17. Mozdult, hogy a kredenc- hez lépjen. Ott volt a pecsé­tes írás a felső fiókban, más hivatalos papírok között. — Nem kell a papír'od, mi már utánanéztünk a dol­goknak, Lang — mondta az írnok. — Veled nincs is hi­ba. Valami baljós érzés bor­zongatott meg, inkább olyan névtelen sejtelem, mint ami­kor az a rossz álom volt a Lizikém halála előtjt. — Mi lesz azokkal, akik­kel hiba van, Henni? Apósom kérdezte. Újra kopogni kezdett a dió Hau­ser Henrik fájáról. — Kit-kit bűne mértéke szerint kell megítélnünk. Lesznek, akiket összeköltöz­tetünk a rokonaikkal, hogy a portájuk az arra érdemeseb­bek rendelkezésére álljon. A másik csoportot a rendőr- hatóság őrizetbe veszi és internálja a faluból az or­szág más részére. Azokat, akik olyan nagyon dönget­ték a mellüket, hogy meny­nyire nácibarátok, elküldjük * Ismeretlen nemzetiségi pa- rasztköltö 1943-as versének utol­só strófája. utánuk ... Nincs titkunk sem magunk, sem mások előtt: lesznek ilyenek Erdő­sön is, szép számmal! — Ne feledd- szavamat, Henni, 43 márciusában so­kan betették maguk mögött .kívülről a Volksbung kapu­ját! Nyárinak errei . s volt tromfja: — Maga meg az én sza­vamat ne feledje, Anton bá­csi: a sztálingrádi pofontól tett sárga a gatyájuk. Azért léptek ki olyan sokan Szu- lokhan, Mikén, Szentlászlón meg itt, Erdősön a napkerék oltalmából. De nem közénk tülekedtek ... Aki egyszer megfetoetül, az belül olyan is maradt, hiába bújt ki a gyászszínű maskarából! Osztálytársam volt nekem ez a Nyári Péter. Jófejű, de makacs gyerek volt, milyen sok pálcát eltört rajta Till- mann tanító úr! Amiig a padlapdeireisen feküdt kín­ban, és a mester a szája szélét harapdálva csépelte, ő verejtékezve próbált vigyort pintyeríteni ránk lila ajká­val. Ha csúfolták, a Som­mer gyerek a lányoknak is lekevert egyet-egyet. Min­denki tartott tőle az isko­lában, csak Kooh Rudi nem, az kettővel fölöttünk járt, és egyszer úgy megverte, hogy dőlt az orrából a vér. — Nem tülekedtek közé­tek? — kérdezett vissza apó­som. — Kik közé?! — Azok közé, bátyám, akik ismerték azt a verset, hogy „Én, aki magyar ég alatt születtem, / Anyám érettem így imádkozott, / Én e földön, ha nem is hiszi­tek ezt el, / Híven, síromig magyar maradok!”* Csönd lett, az a fajta, amelytől borsódzni kezd az ember háta és bizsereg a ha­ja töve, mintha érzékelne, ahogy a szálak nőnek. — Na hiszen! A plébános úr volt az a karó, amire fel­kapaszkodtatok. A katolikus legényegylet lett volna a né­pi németség rosszakarója7! Hát nem a kuglibabákat döntögettétek a vasárnapi litánia után, hanem a sánta Vartk embereit? Akkor most miért vagytok más hiten, mint Erős plébános úr ... — Tudják azt maguk na­gyon jól, Lizi néném — vö- rösödött bele a mondókájá­ba Bieber Lorenz. — Nagyon jól tudják! Erős Matthias a kisgazdapárthoz prédikálta előlünk a népet. Vissza a nixbrotiakat is a nagypa­rasztok parancsszava alá! Most meg ő az, alki legjob­ban fogná vissza a napkere­kes karszalagökat, meg az SS-be zupáit legények szü­leit. Apósom úgy intette le, ahogy a pöfögő gőzmozdonyt. — A ti Kovács Imrétek, a parasztpárti nacsalnyik ugyanazt írta a Szabad Szó­ban, mint az ő Kis Újság­juk. Az egyik: a svábság egy batyuval jött ide, egy batyu­val is menjen... A másik: ki kell telepíteni a hazai svábságot! ... Mi itt a kü­lönbség, Lorenz? Vetek az elsőbbségért. Mondjuk, ■ mindenkit kiebrudaltok, aki német nevet visel. Akkor mi lesz veled? Magyarosítasz ' Birge Lőrtncre? — Elég baj az, ha Erős Matthias imást tesz, mint amit .az egyezség előírt! Ki volt, ha nem az ő pártretye- rutyájuk, aki a tehetősebb gazdáknak mérte volna a na­gyobb tábla földet, és nem a nixbrotiaknak?! Ha hagy­juk! De mi és a kommunis­ták a semminél is kevesebb rangú nincsteleneket emeltük föl, jól tudják, Anton bácsi! (Folytatjuk.) TÉL A KIKÖ­fi TO­BEN Fotó: Gyertyás László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom