Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-18 / 40. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 40. szám Ára: 1,80 Ft 1985. február 18., hétfő SZILÁRD BARÁTSÁG Hosszú sor kígyózott a közelmúltban a Manyézs előtt. A moszkvaiak kedvelt kiállítótermében Budapest, s a fővároson keresztül egy kicsit egész Magyarország mutatkozott be. Több mint százezren látták a romos Pestet, a -lebombázott Várat, a felrobbantott hidakat, s mellettük a mai Budapestet. Ez is bizonyítja, hogy óriási az ér- deklődés hazánk hétköznapjai, a magyarok élete, eredményei iránt a Szovjetunióban. 1948. február 18-án újkori történelmünk legfontosabb államközi szerződését, az első, valóban egyenjogú kapcsolatokon alapuló nemzetközi megállapodást írták alá Moszkvában a két ország képviselői. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés azóta egyaránt szolgálja mindkét nép érdekét, a kölcsönös fejlődést, s a világ haladásának ügyét. Alig valamivel az 1947-es párizsi békeszerződés megkötése után a Szovjetunió, feledve, hogy a háború során ellenfélként magyar katonákkal is harcolnia kellett, segítő kezet nyújtott hazánknak az elszigeteltségből való kilépéshez. Jelentős szovjet támogatás kísérte a kezdődő újjáépítést, majd a magyar iparfejlesztést. Az évek során egyre erősebbekké váltak a két országot összekötő zálak. Magyarországnak ma is a legjelentősebb kereskedelmi partnere a Szovjetunió. Tavaly mintegy 8,6 milliárd transzferábilis rubel értékben cserélt árut a két ország, |s az idei tervek szerint ezúttal először lépi át az árucsereforgalom értéke a 9 milliárd rubeles határt. A Szovjetunió változatlanul az első számú energia- és nyersanyagforrása a magyar iparnak, de behozatalunk korántsem korlátozódik a hagyományos cikkekre. Szovjet reaktorokkal üzemel a Paksi Aatomerőmű és szovjet berendezésekkel újítják föl a Dunai Vasmű gépeit is. Hazánk nagy értékű járműipari együttműködés keretében szállított 7500 darab Ikarus autóbuszt, s a Ladákért, Moszkvicsokért cserébe gyártott gépkocsi-alkatrészeket. Megszerették a szovjet vasutasok a magyar dízel- mozdonyokat. Jelentős lehetőségeink vannak a szovjet élelmiszerprogramban, is könnyűiparunk termékeit is hatalmas kereslet fogadja a Szovjetunióban. A magyar cipő, bőrdíszmű, kesztyű, kozmetikai szerek minden szovjet asz- szonynál nagy becsben állnak, s szinte az egész óriási országban magyar kávéfőző gépeket használnak. Új vonása a két ország gazdasági együttműködésének, hogy a magyar vállalatok közvetlenül kapcsolatba lépnek néhány szovjet köztársaság gazdasági egységeivel. Se szeri, se száma a testvérmegyék, ia testvérvárosok, a testvérüzemek kapcsolatainak, amelyek minden egyes látogatás alkalmával egyre erősödnek, s gyakorlatilag már az iskolapadban, az első, bátortalan levelezési kísérletekkel megkezdődnek, hogy azután felnőttkorban teljesedjenek ki. 1967-ben húsz évre meghosszabbították az 1948-ban kötött szerződést. És ez így volt természetes, s így lesz természetes 1987-ben is. A magyar és a szovjet nép immár 37 esztendeje együtt halad a szocializmus építése, a béke oltalmazása útján. Horváth Gábor PÁRTÉRTEKEZLETEKRŐL JELENTJÜK Vasárnapi kamionok A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának előkészítéseként szombaton folytatódtak megyénkben a városi és városi jogú pártbizottságok pártértekezletei. Ezúttal négy somogyi település, illetve körzet kommunistái vitatták meg a pártbizottságok ötévi politikai, társadalmi, gazdasági eredményeit összegző jelentését, állást foglaltak a kongresszusi irányelvek ügyében, és meghatározták feladataikat. Siófokon Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Marcaliban Tóth János, a megyei pártbizottság titkára, Boglárlellén Vizeli Istvánné, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Tabon pedig Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára vett részt és szólalt fel a tanácskozáson, minősítve a helyi pártszervek tevékenységét. A négy pártértekezletről lapunk 3. oldalán számolunk be. A kőbánya — télen dítják. A kiszállítások majd a negyedév vége felé, márciusban sűrűsödnek. A hétköznapok azonban már most is elég sok tennivalót adnak, naponta általában 90—130 magyar kamion iridul áruval megrakodva hosszabb-rövi- debb útra idegen országok felé. A szanesvaigonok kiürítése is siók gondot okoz most a szállítóknak. A mínusz húsz fok körüli éjszakai hőmérséklet miatt tegnap sem volt könnyű dolguk a vagonok ürítését végző berentei szénosztályozó dolgozóinak. Különösen a távolabbi vidékről — például Oroszlányból — érkezett szén fagyott bele a vagonokba. Vasárnap robbantani már nem kellett az összefagyott szenet, de az osztályozónól több mint százsán foglalkoztak a tehervagonok kirakásával. A környező országok zord időjárása ellenére vasárnap a Hungarocamion 12 gépjárműve indult útnak. Egy részük vetőborsót szállít Rije- kába, ahol a magyar árut behajózzák Észak-Afrika felé, mások fuvarért mentek, illetve a Magyar Hajó- és Darugyár balatonföldvári gyáregységéből vittek uszályrészeket Angliába. A nyugat-európai szigetország felé tartó kamionok berakodását úgy időzítették, hogy azok a késő esti órákban érjék el az országhatárt, mert Nyugat-Európa országaiban a hétvégeken általában .tilos .tehergépjárművel közlekedni. Az év végi csúcsforgalom után, az év első hónapjaiban nem sok munka adódik a hétvégeken a Hungarocamion telephelyein; szombaton és vasárnap általában a sürgős szállítmányokat inA közélet hírei Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára szombaton Nógrád megyébe látogatott. A vendéget Géczi János, az MSZMP [Nógrád megyei Bizottságának első titkára Pásztón, a városi pártbizottság székházában fogadta, és tájékoztatta az országrész politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről!, a márciusban sorra kerülő megyei pártértekez- let előkészületeiről. Füssy József, a pásztói pártbizottság első titkára a tavaly ismét városi rangra emelt Pásztó fejlődéséről, a városépítés terveiről szólt. Németh Károly részt vett és felszólalt Pásztó kommunistáinak városi pártértekezletén, amelynek befejeztével kötetlen, elvtársi beszélgetést folytatott a megválasztott új vezetőség tagjaival. * * * Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának taigja, az országgyűlés elnöke kétnapos látogatást tett Vas megyében, A vendéget pénteken Sárváron a városi pártbizottság székházában Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára és Baranyai László, a Sárvár városi pártbizottság első titkára fogadta, s tájékoztatta a megye és a város gazdasági és politikai helyzetéről, az ott élő emberek életkörülményeiről. Ezt követően a Politikai Bizottság tagja a Nádasdy- várban kiállítást tekintett meg. Munkatalálkozó Szegeden Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Janez Zemljarics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökhelyettese vasárnap Szegeden megtartott munkatalálkozójukon véleményt cseréltek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok helyzetéről, további fejlesztés lehetőségéről. Gyenesdiáson van a {sármelléki termelőszövetkezet kőbányája, amelyből évente 350 ezer tonna kőpor és kőzúzalék kerül ki. Az épületek külső vakolásánál és a talajjavításban nélkülözhetetlen termékek bányászata e kemény télben sem szünetelt. (MTI Fotó: Arany Gábor — KS) Mindig szenvedélyesen érdekelte szülőfalujának sorsa a nagyközségi párttitkárt. Gyűjtött és olvasott, s a község helytörténetének első számú értőjévé fejlődött. Közösen írtak a falu múltjáról cikkeket egy hetilapba ánagy tekintélyű esperessel, s valami részletkérdés miatt szembekerültek egymással. Vitatkoztak. — Értse meg, esperes úr! — érvelt a párttitkár. — Nem úgy van az, Pityu. Ide figyelj... — így a pap. Fölkaptam a fejem. Nem az érvek, a stílus miatt. Ahogy a pap nem születik bibliával a hóna alatt, a párttitkár sem a Kommunista Kiáltvánnyal. S a negyvenes évek elején az iskolásfiút az esperes tanította — az akkori rend szerint — hittanra. Azóta rögződött kölcsönösen a tiszteletteljes és a kicsit lekezelő megszólítás alkalmi érintkezéseikben. Eszembe jutott a marcali házaspár. Békés esti olvasgatás közben zúdult nyakukba vízzel, gőzzel a vakolat, elromlott a padláson elhelyezett jorróviztároló. Ugrott a férj, rohanás a padlásra és sikított az asszony: — Ne papucsban, te! A váratlan esemény sem tudta áttörni az évtizedes megszokás falait. S nem egyszer, hányszor? Hirtelen határozni kellene, gyorsan reagálni új helyzetekre, kihívásokra. Ha nem is az életünk függ tőle, de megbecsülésünk, jó közérzetünk mindenképp. Mégiscsak rossz rutin, az idegi-gondolati pályák megszokott, elme- szesedett reakciója a válasz. Fölénk nőttek, uralkodnak rajtunk szokásaink. Igaz, az ember begyakorolt, többnyire ugyanolyan cselekvések nélk"! meg nem lehet. Ha a nap minden percében az ismétlődő helyzetekben mérlegelni, döntenie \ketlene, nem maradhatna meg. A mindennapok apró szokásai életritmusba rendeződve körbefonják életünket. E szokások, hagyományok szerepe rendkívül kedvező, kedves ismerösségük, megbízható sorjázásuk termeli a kiegyensúlyozottságot, az önbizalmat. Hol hát a hiba, mikor lesz ez ismerős és meleg miliőből megcsontosodott konzervativizmus, nevetséges fafejű- ség? Ha az ember, az intézmény, a vállalat nem képes megérteni a kihívásukat, S a XX. század utolsó harmadában ia kihívás rengeteg. Az árváltozások miatt átalakul a háztartások fogyasztási szerkezete, a tömegtársadalofhban a köznapi érintkezés, a modor, a viselet, a szexuális kultúra. A művészetek fejlődésével a műalkotások befogadását meghatározó ízlés. Az emberi kapcsolatokban az árnyaltabb, a lelki folyamatok ismeretére támaszkodó, türelmes megítélés. A gazdasági életben, a vezetésben, a közlekedésben, a politikában, a ... De minek folytassuk? Más korokban a változások lassan, észrevétlenül, mintegy a társadalom mélyében csíráztak, és nehezen váltak uralkodóvá. Ma együtt élünk az újjal. Korábban a társadalom folytonosságának egyik fő biztosítéka, a szokás, összetartja, megőrzi az értékeket, az emberi közösségeket. Ma számos területen az oly kedves szokásainkhoz szinte naponta kell új és újabb kihívásokat hozzáigazítani. Megőrizve megújulni — mondhatnám, ezt kell tenni a juhászbojtártól a vezérigazgatóig, a tsz-takar- mányostól a miniszterig. A boltban a minap nyolcvan körüli, hajlott bácsi reklamált_ Visszahozta a doboz filteres teát: — Ez nem jó, cérnás teát kérek! — sipította. — Cérnás? — nézett csodálkozva az eladólány. — Rá van írva, hogy filteres. — De én cérnásat kérek — erősködött a bácsi. Fölbontották, megnézték. S az öregnek igaza volt. Valóban ott sorakoztak a teás papírzacskók a dobozban, de a pohárból való kiemelést könnyítő cérna nélkül. Ezt megtakarította a vállalat, egy munkafolyamattal — költséggel — kevesebb. Szokás és kihívás, melyik legyen erősebb?' Recept nincs, minden' eset egyedi. Csupor Tibor
