Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
2 Somogyi Néplap 1985. február 14., csütörtök Negyven éve szabad Budapest (Folytatás az 1. oldalról) ták a fasizmus elleni harcban. Tisztelettel adózik a bolgár, a jugoszláv, a román, az amerikai, az angol katonáknak, és minden más nemzet fiának, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország, s benne a főváros felszabadításáért. Meghajtják a megemlékezés? és a kegyelet zászlaját az egykori magyar ellenállók előtt, csakúgy, mint a budai önkéntes ezred egykori katonái előtt, akik kitüntették magukat a Buda felszabadításáért vívott harcokban, s akiknek köszönhetően a felszabadított egykori királyi vár kapuján a Szovjetunió zászlaja mellett ott lengett egy kicsiny piros-fehér-zöld színű magyar lobogó is. A szónak a továbbiakban összegezte a magyaroknak a felszabadításban való részvételét. Történelmi .tényként említette, hogy a magyar nép legjobbjai a harmincas évek második felétől bátran vállalták a küzdelmei a magyar és a nemzetközi fasizmus ellen. Mint hangsúlyozta: a legjelentősebb ellenállást a több mint százezer szervezett munkás politikai magatartása jelentette, akik a Kommunisták Magyarországi Pártja és a szociáldemokrata párt balszárnyának befolyására kezdetitől elutasították a fasizmust és a Szovjetunió elleni háborút. Ez a nem jelentéktelen erő sem volt azonban képes megakadályozni Horthy ellenforradalmi rendszerének nemzetvesztő politikáját. A magyar kommunisták idejében felemelték figyelmeztető szavukat: nemzeti egységre van szükség az erősödő fasizmussal szemben. A Márciusi Frontba tömörült értelmiség a tömegeket hívta harcba, a Magyar Történelmi Emlékbizottság a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtését követelte. A munkásifjúság 1941. október G-i, a Batthyány-emlékmecses- nél szervezett béketüntetést, a budapesti dolgozók 1942. március 15-i hazafias felvonulása a fasizmus és a ha- borúellenes erőket mozgósító demonstráció volt. 1944- iben a békepárt már szervezett fegyveres ellenállásra szólította fel a magyar népet. Fegyvert fogtak a nemet fasiszták, a nyilasok ellen az újpesti harcosok, Fehér Lajos akciócsoportja, a Fodor Zoltán, Kiss Ferenc, Nógrádi Sándor, Úszta Gyula, Szo- nyi Márton vezette partizánok, a Mókán komité tagjai. A magyar antifasisztáknak, népünk legjobbjainak erőfeszítései részévé váltak a hazánk felszabadításáért folyó küzdelmeknek. — Budapestért több mint ötven napig tartottak, utcá- ról-utcára a mindent elpusztító, kegyetlen harcok — idézte fel a negyven éve történteket Grosz Károly. — A német és a magyar fasiszták a fővárost stratégiai meggondolásból eleve pusztulásra ítélték. Abban reménykedtek, hogy ha időt nyernek, még lehet esélyük, szétzilálhatják a Hitler-ellenes nemzetközi koalíciói és megmenekülhetnek az igazságszolgáltatás elől. Ezért gyilkolták meg a fehér zászlóval étkező szovjet parlamentereket: Steinmetz és Oszta- penko kapitányt. A háborúk kétezer éves történetében először Budapesten öltek meg parlamentereket. Ezért pusztult el csak Budapesten több mint húszezer polgári lakos, s lett rommá a lakások csaknem egyharmada; az üzemek 85, a kórházak 90, az iskolák 93 százaléka. A víz-, gáz-, elektromos művek, a közlekedés 80 százaléka károsodott. Harmincháromezer gyermek csavargóit, tengődött éhesen, elhagyottan, nyomorultan. A pokol mélyéről indultunk el 1945. i'ei> ruár 13-án, a fény, a szabadság felé. A nép élni akart és munkához látott. Csepelen már január 18-án hatezer, februárban Kőbányán tizenhét- ezer munkás dolgozott. A Ganz mérnökei elkészítették annak a száztonnás emelődarunak tervét, amely a dunai hidak újjáépítésénél vált nélkülözhetetlenné. Március közepére Budapesten már szinte minden iparágban elkezdődött a .termelés, s elhangzott az első munkaver- seny-íelajánlás, amellyel a felszabadult város dolgozói az új, szabad május elsejét köszöntötték. A dolgozók áldozatkészsége hatalmas értéket teremtett. A Mávag dolgozói 48 ezer óra társadalmi munkát végeztek a tudományegyetem újjáépítésén. Az Egyesült Izzó és a Magyar Optikai Művek munkásai kijavították az elromlott, használhatatlanná vált műszereket az orvostudományi karon. Budán még szóltak a fegyverek, amikor Pesten már megrendezték az első színházi előadást. Márciusban megkezdődött — javí- tankönyvekkel — az iskolai tanítás. Az elért gazdasági eredmények, a reakciós erőknek fdkozatos, a politikai hatalomból, a gazdaságból történt kiszorítása döntő változásokat hoztak. Valóra vált nemzedékek álma, a proletárdiktatúra. A főváros fejlődéséről szólva Grósz Károly elmondta: Budapest ma .a szocialista haza — itthon és külföldön vonzó — jelképe. A város több mint kétmillió ember otthona, s még kétszázezer bejáró dolgozó munkahelye. Ipari termelése hétszeresere nőtt; új, korszerű tudást igénylő termelési ágak épültek ki, mint például az elektronika. Budapesten az elmúlt hat évben 115 ezer család költözött a korábbinál jobb, korszerűbb otthonba. — Hazánk történetében nincs olyan tevékeny korszak. mint az a negyven esztendő — mondotta a szónok. — Nem titkolhatjuk azonban, hogy fejlődésünk nem volt töretlen, nem volt mindig magasra ívelő. 1956 őszén szocialista rendszerünk legdrámaibb napjait éltük át. Veszélybe került nemzeti függetlenségünk, s mindaz, amit a hatalom, a gazdaság építésében elértünk. És akkor a nehéz órákban ismét a Szovjetunió és a szocialista országok—segítségét kértük, hogy elkerülhessük a még súlyosabb rl- dozatokait, a nemzeti katasztrófát. Népünk életerejét, a kommunisták áldozatos munkáját bizonyítja, hogy rövid idő alatt begyógyultak az ellenforradalom okozta sebek az emberi lelkekben is. s újabb lendülettel, de egy életre szóló tanulsággal folytattuk a szocializmus építését. Napjaink feladatairól szólva Grósz Károly utalt arra, hogy megvalósulásuk legfontosabb feltétele a béke, s ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség ereje és következetes békepolitikája. A magyarok elkötelezetten ápolják — a proletár internacionalizmus szellemében — szövetségüket a szocialista világrendszer országaival, mindenekelőtt a felszabadító Szovjetunióval. — Ezekben a hetekben — ugyanúgy, mint az országban mindenütt — a főváros kommunistái az MSZMP XIII. kongresszusára készülnek mondotta a Budapesti Párt- bizottság első titkára. — Taggyűléseken, pártértekezleteken összegzik az elmúlt öt .esztendő munkájának eredményeit és gyengeségeit. Az eddigi számvetések őszinték, kritikusak és önkritikusak voltak. Tükrözték napjaink valóságos problémáit. A következő években. legfontosabb teendőnk, hogy a társadalmi élet minden területén következetes munkával, feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben lévő erőforrásokat; népgazdasagunk ' teljesítőképességének növelésével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével megteremtsük az élet- színvonal emelésének, az életkörülmények javítsanak, a társadalmi igazságosság jobb érvényesítésének feltételeit; demokratikus intéz ményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében tovább erősítjük a nemzeti egységet — hangsúlyozta Grósz Károly, s végezetül további eredményes munkát, sok boldogságot kívánt a főváros lakosságának.' Az ünnepi beszéd után felcsendült az Internacionálé, majd a vendégek megtekintették művészeti életünk kiválóságainak jubileumi műsorát. Csernyenko válaszai a békemozgalmak felhívására A Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni arra, hogy nem -alkalmaz atomfegyvert egy észak-európai atomfegy vérmentes övezet tagállamai ellen, s kész ezt szavatolni akár sokoldalú, akár az övezet tagállamaival •külön-külön megkötött megállapodásban. A Szovjetunió támogatja az észak-európai -al.omfegy vérmentes övezet -kialakításának gondolatát, s véleménye szerint megvan a reális lehetősége egy ilyen övezet létrehozásának — állapította meg Konsztantyin Csernyenko. Az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke a „Megállapodást most!” észak-európaii háborúellenes mozgalom hozzá i ntézett felhívására válaszolt. A szovjet vezető válaszát szerdán tette közzé a TASZSZ szovjet hírügynökség, amely ugyancsak aznap hozta nyilvánosságra Csernyen- kónak a „Százak felhívása az élet nevében” argentin békemozgallomhoz intézett válaszát is. Csernyenko első üzenetében m egállap itatta: ez atomfegyverzet problémakörének némely vonatkozását nem ölelik fal a jövő hónapban kezdődő szovjet— amerikai tárgyalások, így azok önálló megoldást igényelnek. Ide tartozik az atomfegyvermentes s övezetek — köztük az észak- európai atomfegyvermentes övezet — kialakítása. A Szovjetunió kész biztosítékokat nyújtani az északeurópai atomfegyvermentes övezet létrehozásához, s megvizsgálni a saját északeurópai területeit .érintő néhány lényeges kérdést, kész továbbá a többi érdekelt féllel megvitatni a Balti-tenger atomfegyvermentesítésének kérdéseit. A Szovjetunió ehhez nem szabja meg fettételül, hogy a nyugati államok is pozitívan foglaljanak állást aiz atomfegyvermentes övezetek tárgyában. Kétségtelen azonban, hogy az övezetek jelentősége nőne, ha a NATO atombatal- mai is hasonló kötelezettséget vállalnának. Az SZKP KB főtitkára elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint az észak-európai atomfegyver- mentes övezet csak átfogó európai folyamatok részeként képzelhető el. Az európai biztonsággal összefüggő számos kérdés rendezése természetesen kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a földrész különböző térségeiben — Észak-Európában és a Balkánon — kialakuljanak atomfegyvermentes övezeteik. Létrejöttüket azonban nem szabad az előbbiek függvényévé tenni — mondotta. Az argentin békemozgalom levelére válaszoló üzenetében Csernyenko rámutatott: a Szovjetunió következetesen fellép a' kialakult katonai erőegyensúly megbontására irányuló mindén kísérlettel szemben. Egyidejűleg határozottan síkraszáll a nukleáris és a hagyományos fegyverek csökkentéséért az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján, és küzd az atomfegyverek megsemmisítéséért, az általános és teljes leszerelésért. A száz neves argentin politikai, tudományos és művészeti személyiséget tömörítő csoport ugyanilyen levelet küldött az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy- Britannia és a Kínai Nép- köztársaság állam és kormányfőinek. Aggasztó jelek Tévedni emberi dolog — mondták a rómaiak, de nem egyszer megesik, hogy az ember kifejezetten szeretné: bár tévedne. Mivel egy hónap múlva Genfben megkezdődik a sorsdöntőnek tűnő komplex szovjet—amerikai tanácskozás, nem meglepő, hogy a megfigyelők világszerte élénk figyelemmel kísérik az előjeleket. Sajnos, a tengerentúli megnyilatkozások lassan, de biztosan kiA „Mennykőcsapás”-akció Értelmetlen pusztulás Hatalmas bókegyűlés színhelye volt tegnap Drezda központja, ahol kétszázezer ember gyűlt össze, hogy megemlékezzek a negyven esztendeje végrehajtott angol—amerikai tömegbombázásról. Negyven éve, 1945. február 13-án és 14-én az <:ngoIs7ász szőnyegbombázás romba döntötte ezt a virágzó, kulturális emlékekben oly gazdag várost. Néhány perccel este tíz óra után vakító fény árasztotta el Drezda városát: a magasból megannyi lassan lebegő, zölden világító „karácsonyfagyertya” ereszkedett alá. Égy-:két pillanattal később William Topper angol pilóta megadta a jelt a város elpusztítására: a stadion felett kioldotta a brit légierőnek irányt mutató, célzóbombát. Negyven esztendeje, 1945. február 13-án szabadult el a pokol. 243 Lamcaster-bom- bázó dobta le terhét Drezda központjára. Az első húszperces támadást három órával később követte a második. Az újabb 529 Lancas- ter-gép pilótáinak már nem volt szükségük útbaigazításra: az égő városközpont jelezte az irányt. Másnap délben további 311 amerikai repülőerőd és kétszáz Mustang vadászgép jelent meg a város felett: megismételték az előző napi szőnyegbombázást, a vadászok pedig engedélyt kaptak fedélzeti fegyvereik használatára is. A belvárosban a földdel egyenlővé vált tizenöt négyzetkilométernyi terület. Harmincötezren lették halálukat a kétnapos légitámadásban. A „Mennykőcsapás” fedőnevű akció végrehajtására állítólag Churchill miniszterelnök adta ki a parancsot — olyan időszakban, amikor a második világháború már a végéhez közeledett, a náci rezsim napjai meg voltak számlálva: a Vörös Hadsereg alakulatai hetven kilométerre álltak Berlintől. Miért volt hát szükség Drezda megsemmisítésére? A válasz a bombázóknak február 13-án kiadott napi- parancsban keresendő: „A támadás célja, hogy olyan ponton csapjunk le az ellenfélre, amely a legérzékenyebb — a már felbomlóban levő arcvonal mögött —, és ilymódon megmutassuk az oroszoknak, ha majd elérik a várost, hogy mire képes a bombázó parancsnokság.” így a drezdai támadás — éppúgy, mint a. hirosimai — nem annyira a világháború egyik utolsó, hanem ugyancsak inkább a későbbi hidegháború egyik első „fegyvertényének'’ tekinthető. Az is erre utal, hogy — bár működtek a városban hadiüzemek —, ezek jelentősége eltörpült a német birodalom hadiipari rnam- mutválfalataié mellett. Iván Sztyepanovics Ko- nyev marsall — aki abban az időben a Drezdát legjobban megközelítő 1. Ukrán Front főparancsnoka volt — visszaemlékezésében a következőket írta: „Drezda bombázását nem egyeztették a szovjet szervekkel, és semmit sem tudott róla a szovjet hadsereg vezérkara. A bombázás semmiféle kapcsolatban nem volt a szovjet csapatok akcióival. A város barbár lerombolása később sem jelentett semmilyen támogatást csapatainknak, hiszen Drezda nem volt erődítmény, nem voltak ott különösebben fontos ipari vagy katonai objektumok, vagy jelentősebb katonai egységek.” A felszabadulás után új város épült a romokból. 1946 elején kezdődött a munkai, amelyben szinte teljes számban részt vett Drezda lakossága. 1979-bén sikerült elérni a lakásépítésben az utolsó békeév, 1939 • szintjét, és ma már meghaladja a százezret az 1945 óta épült új lakások száma. A lakásépítés mellett hozzáfogtak a világhírű műemlékek újjáépítéséhez is, és 1964-ben befejeződött a Zwinger képtár restaurálása. Újjáépültek a templomok, a;z Albertinum (új mesterek képtára), a Grünes Gewölbe (a kincstár), felépült az új itanácsháza és nemrég végül a Semper Operaház is, amelynek ünnepélyes megnyitását a tragikus emlékű negyvenedik évfordulóra időzítették. Az új openaházban — amelyet Gottfried és Manfred Semper terveihez híven eredeti formájában állítottak helyre — Weber „Bűvös vadász”-a és Richard Strauss „Rózsa- lovag”-ja szerepel a nyitóműsoron. bontakozó képe nehezen minősíthető biztatónak. Az új genfi nyitányt lehetővé tevő Gromiko—Shultz megállapodás lényege éppen az a kompromisszum, hogy a svájci városban terítékre kerülő három fő téma (a hadászati fegyverek, a közép-hatótávolságú rakéták és az űrfegyverkezés problematikája) egymással szoros összefüggésben tárgyalandó. Ez most a dolgok alfája és ómegája, ennek az elvi megegyezésnek a kölcsönös betartásától függ a tárgyalások jövője. A Potomac partján éppen ebből az alapvető aspektusból nézve sokasodnak a baljós jelek. Reagan elnök egy tudósok és vállalkozók tiszteletére adott ebéden, újból hangsúlyozta a kozmikus fegyverkezés jelentőségét. Beszéde mind hangulatilag, mind tartalmilag a keddi New York Times-interjú folytatásának tekinthető. Amerika legtekintélyesebb napilapjában jelentette ki az elnök a legaggasztóbb lehetőséget, amikor úgy fogalmazott, hogy „a kozmikus programot még komoly leszerelési megállapodások esetén is folytatnák”. Ha Reagan a jövőben is ehhez tartja magát, az bizony komoly veszélyt jelenthet a genfi tárgyalások kimenetelére, hiszen éppen azt a kompromisszumos alapot kérdőjelezi meg, amelyre a megbeszélések épülhetnek. „Ronald Reagan elnök kongresszusi üzenetére — írta szerdán az APN szovjet hírügynökség — az Egyesült Államok eddigi politikájára jellemző katonai-stratégiái irányzat nyomja rá a bélyegét.” Tömörebben és plasztikusadban nehéz lenne megfogalmazni a legfontosabb aggályt, amely 1985. februárjában foglalkoztatja a márciusi front felé figyelő világot. H. E.
