Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

1985. január 14., hétfő

Somogyi Néplap

3

A NÉVADÓ EMLÉKÉHEZ MÉLTÓAN

Ötödször az élen

Üj termékek gyártására készülnek

Átrendezik az Izzót

Kienovics Imre a barcsi munkásőrök ünnepségén

'» s t A* * * ™ r * —

...

n

épm mymtíjflfwe EREöftiEnvECSfiT

elíbsrs líptüíik _ . _

öTßöSflDRLmi HfiLflOfiS ÜTJßfi.

„Leszel te még büszke hazádra / Lesz még itt boldog magyar” — írta az emigrációból versében Gábor Andor. A nevét felvevő barcsi munkásőregység szombaton tartott ünnepségén adott számot arról: tevékenységükkel miként segítették elő, hogy a munkásőrök büszkeséggel tekinthessenek vissza a tavalyi, és a testület fennállása óta eltelt évekre.

Fegyelmezettem, felsorakozva fogadták az érkező vendégeket. Kienovics Imrének, a megyei pártbizottság első titkárainak Komlós János parancsnok jélenteitltle: a barcsi munkásőrö'k készen álltnak évzáró ünnepi egy- séggyűlésüfcne.

Elhangzott a Himnusz, köszöntötték a vendégeket: Süveges Sándort, a városi pártbizoittság elliső titkárát, dr. Németh Jenő tanácselnököt, Búza Ferencet, az országos parancsnokság osztályvezetőjét, Deák Ferenc megyei parancsnokot, vato- miint a munkásőrökeit és hozzáitartozóiikat. Ezután a plariancsinok számolt be a mlúltt évről.

— A Gábor Andor egység személyi állománya és pa- painicsnokisiáiga 1984. évi fed- adlaltait vógrieihajtoltita. Eredményesem teljesítette a párt XII. kongresszusa, a megyei és az irányító pártbizottság hiatértfcaltait. .Munkásőneink heüytálllBtafc a gazdasági ópí- itőmunkában1, a közéletben, a szolgálati és a kiképzési feladatok végrehajtáséiban.

A barcsi munkásőrök ezzel ötödször érdemelték ki az élenjáró címet, a megyei pajrlaMcsm^kság vándonsierűe- gét. Amikor Deák Ferenc

átnyújtotta a serleget, akkor haraant föl a hajrá-kiáltás. Sok évi fegyelmezett munka van az eredmény mögött. A negyedik szakasz most kapta még negyedszer a kiváló címet, a zászlót. Francz Rezső parancsnok büszke lehet termelőszövetkezeti dolgozóikból álló szakaszára, amely a Vörös Csillag Tsz glaizdalséigi feladataiban, is eredményesen helytállt.

De a többiek is büszkék lehetnék, akik kiváltó parancsnoki, munkásőri jelvényt, emlékérmet, . jutalmát, szolgálati érdemérmet vetitek át, és Bőhm József, a tsz elnöke, aki díszoklevelet kapott.

FeüSzójlatás'ában nemcsak a barcsi, hanem a megye valamennyi munkásőrét köszöntötte Kienovics Imire, amikor többek között ezeket molndta:

— Jó érzés tölthet él benr minket, de mindenekelőtt önöket, mert eredményes évét hagytak maguk mögött. Fegyelmezett munkájukkal érdemelték ki az élenjáró egység címet. Egységük — a gondok ellenére — tovább fejlődött, összetaintóhb közösséggé vált. A munkásőrség nemcsak Barcson, hla- meim az egész megyében becsülettel teljesíti feladatát. Hitük és bizalmuk a párt palitiklája iránt tovább növekedett.

A megyed pártbizottság első titkára szólt a kangiresz- szusi irányelvek vitáiról szerzett tapasztalatairól, beszólt 1985. évi feladatainkról, s ezek között a mun- kásőnökét így határozta meg:

— A munlkásőr tevékenységévé! épít, gyaraplt és értékeket véd. Ezt a gondolatot kövessék munkájukban. Erősítsék közösségeiket, s ha nehezebbek is a körülmények, menjienek lelkesedni. A közéletben vállalt munkájukkal! továbbra is mutassanak példát, öregbítsék egységük hírnévéit, érjenek el további eredményekét. Kivárnom, hogy hittel éis lelkesedéssel tekintsenek a feladattok megvalósítása elé. Valamennyien méltóan készüljünk pártunk XIII. kongresszusára, felszabadulásunk 40. évfordulójára.

Köszöntötték a munkásőr- feléségéket, Búza Ferenc átnyújtotta Janecsek László- nének és Móré Józsefnének az országos parancsnok köszönőlevelét, aikiknék férjei 20 éve szolgálnak a testületiben. Ifjúgánddsiták üdvözölték az egységet, majd esküt tettek az előképzés munkásőrök. Takács Lajos átadta a fegyvert Golobics Gyula ifjú miunkásőmek. Az ünnepség az Initemacionáilé- vál ért véget.

Sz. L.

A Somogyi Néplap az utóbbi időben többször foglalkozott a Tungsram kapós- várt gyárának gondjaival. Féltőn figyelte a város egyik nagyüzemét, s ha lehet még nagyobb aggodalommá! vártáik az Izzó sorsának jobbra fordulását azok, ákik ott dolgozva kitartottak a gyár mellett.

Az izzások most rombolnak, hogy építhessenek. Ha a célit nem ismernénk, úgy is mondhatnánk: szörnyű

'kép fogadja azt, aki belép egyik-másik üzemcsarnokba. Félszaggatott betont, megtépázott vezetékeket lát az ember; a munkások durva léglkalapáesdkkal ütnek sebeket az épületeken.

Szombaton is ilyen látvány, ilyen zaj ijesztett ráink amikor balélptünik. Huszár Gyula, a téemká főművezetője elmondta:

— Üj üzemet telepítünk, keVert fényű lámpák készülnék majd itt. Magas oszlopokon térvilágításra hasz- niálllniák ilyeneket Később pedig higanygőzlámpákat is fogunk gyártani. Azért rombolnunk most, hogy néhány hét múlVa megkezdhessük az új gépek fölszerelését.

— És miért éppen szombatom, szabadnapon kell dolgozniuk?

A kérdésre Bán József, a szolgáltatóüzem vezetője vá^ Uaszcxlt:

— Két oka van. a hétvégi munkálnak. Az első, hogy rendkívüli! közel van a határidő, és anyagellátási gondok míialtt az utóbbi napokban valamivel kevesebbet

Rendkívüli szombat

Tizenhat kocsi szállította az élelmiszert

Minden szombaton ügyeletet tart a Fűszért, hogy a kiskereskedelmi hálózat

rendre befutó pótrendeléseit teljesítse- Egy átlagos hétvégén körülbelül három- százezer forint értékű árut visz ki a gyorsszállítás, de a múlt hét szombatja rendkívülinek számított. A kaposvári raktárházat 1,5 millió forint értékű áru

tudtunk dbigöznd, mint amennyit terveztünk. A másik, hogy egy sor átalakítást csőik ákkor lehet elvégezni, amikor a termelő üzemrészeik niem dolgoznak. így mindenképpen szükség van a szabadnapok fölhasználó- sárnai.

— Gondolom, sokan nem örülnek túlzottan az ilyen rsndíkávüli műszakoknak.

— Rosszul gondolja. Egyre csak reménykedtünk, hogy lesz Valamilyen jófélé termékünk. Nemrég eldőlt, hogy lesz. így hát mindenki szívesen áldoz föl néhány hétvégét, mert tudja, hogy hamarosan megszűnik a bi- zoinyitalanlság, sokait doigoe- hatünk majd, s jó árut fogunk tarmélná. Mi a szolgál- tia tó üzemből eddig ötféle

gáizza! és egyébbel tudtuk ettlláitnd a gyárait, s csupán, az etekitnoncső gyártásához szükségesekkel. Ezután 16 félle szolgáltatást adunk, s ez azt jeleníti, hölgy a gyár sokkal! többre lesz képes; sokfajta terméket készíthet rm^jd.

Husizálr Gyulla hozzátette:

— Húsz ember van ma iitt Egyik siem mondta, hogy nőm akar bejönni. Pedig ez a telepítés kisebb pémlzt hoz, mintha géemkáznának.

Egyébként is ebben a gyárban átéltünk már több hasonló váltást. Mindenki tudja, hogy eigy-egy telepítés egyben azt is jelenti: utána friss munkánk, jobb dolgunk llelsz.

L. P.

Háziférfiak

boltja

A háziasszonyok boltja előtt hosszú sor áll. Harminc-negyven didergő férfi. kezükben bevásárlókosár. arcukon a „mártírom- ság” jelei. A boltot már sokféle névvel illette a város lakossága: házisárkányok

boltjának, lusta asszonyok menedékének; nekem inkább az a benyomásom: valójában háziférfiak boltja ez vasárnap délelőtt.

Pap Jánosné boltvezető és három munkatársa állja a rohamot. A száz négyzetméter alapterületű boltba nem fér be egyszerre húsz embernél több. és természetesen mindenki sietne.

— Az ellátás jó — mondja a boltvezető. — Elsősorban az alapvető élelmiszerek beszerzését tartjuk szem előtt, minden vasárnap frissen érkezik a tejtermék, a cukrászsütemény. A négyórás nyitvatartás alatt 30— 40 ezer forint a forgalmunk, ez több, mint a hétköznapi bevétel.

Szabó Gyula kosarában üvegek halmozódnak. Hirtelen elhatározott névnapot tartanak este, kell a vendégváró ital.

Tárnics László rendszeresen vásárol a boltban- Katonaember. egyedül neveli a fiát.

— Olyan a beosztásom, hogy este hat-hét óra előtt nemigen keveredek haza. s olyankor már nincs sok kedvem a boltokat járni. Most vásárolom meg a vasárnapi ebédhez valót, ma például csirkeragulevest főzök. s utána saját recept szerint

különlegesen fűszerezett sült csirkét készítek.

A bolt előtt türelmesen várakozó sorban két asz- szony. Egyikük nem látszik túl vidámnak.

— Minden okom megvan rá — mondja. — Éppen most kaptam ki otthon a férjemtől, hogy már megint nincs otthon kávé! Egész héten lótok-futok miért olyan nagy baj, ha elfelejtettem venni? Még szerencse, hogy van vasárnap is nyitva tartó üzlet.

Az üzletvezető semmin sem csodálkozik. A vasárnap délelőtti vásárlók sosem unalmasak, mindig történik valami. Vannak „cé- dulás” férfiak, akik árgus szemmel lesik a listát, miközben a gondolák között, igyekeznek kiismerni magukat az áruféleségekben. Vannak „morgósok”. akik azért bosszankodnak, mert „mindig ezt csinálja az asz- szony. nekiáll főzni, aztán a fele cucc nincs meg hozzá!” Vaunak, akik csak ilyenkor képesek visszaváltani az üres üvegeket, s olyanok is. akik két megtömött kosárral állnak a pénztár elé.

hagyta el. 16 szállítóautó mozgott szüntelenül.

Künsztler József, az ügyeleti szolgálatot teljesítő áruforgalmi ’ vezető elmondta:

— Ilyenkor általában négy-öt ember dolgozik, s a szombat megszokott cikke a patron, a citrom, a kávé, a margarin és hasonlók. Most azonban harmincán vagyunk, és egy áruféleséget sem tudnék kiemelni, mert minden megy. Az ok az, hogy a rossz időjárás miatt a túrajáratok a megszokottnál nehezebben jutnak el a célhoz, úgyhogy ezen a szombaton emberi erővel kell ellensúlyoznunk a hideg visszafogó erejét, be kell hoznunk minden lemaradást.

Valóban hétköznapi pezsgés volt a raktárháznál, szinte percenként jöttek az újabb és újabb, kisebb-na- gyobb teherautók. Nemcsak a Fűszért feliratú kocsik, hanem segítségként a Ka- posker autói is.

Orbán Attila, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat gépkocsivezetője, aki maga rakta be az árut kis furgonjába, a kaposvári üzleteket látta el többféle áruval.

— Most kávét narancsot és fűszereket viszek. Ez lesz a hetedik boltom. December óta rendszeresen dolgozom, az ünnepek, s most a tél miatt ez az időszak nekünk

több munkát ad az átlagosnál.

— Nem vágyna inkább szórakozni ?

— Ki ne vágyna? De ezt vállaltam, és megszoktam már. Van olyan oldala is a munkámnak. Ha létöltöm a havi óraszámomat, akkor van úgy. hogy egy egész hét egyfolytában szabad.

Nagy Jánosnét édességhegyek között találtuk. Ö így beszélt a hétvégéről:

— Havonta egyszer rám kerül a sor. Nem mondom, másképp is el lehet képzelni egy szombatot, de tizenöt éve itt vagyok, és már régóta nem különlegesség a hétvégi munka. Tegnap főztem. a férjem és a fiam ma sem marad ebéd nélkül. Délután, amikor hazaérek, lesz még egy-két tennivalóm ... Viszont ilyenkor dupla pénzt kap az ember, s ha ezt is számítom, akkor nincs különösebb okom a panaszra.

Megszokták . •. Nem panaszkodnak ... így beszélt mindenki a Raktárházban. Valóban nem óriási különlegesség, hogy ők akkor is végzik a dolgukat, amikor az emberek többsége még otthon nyújtózkodik a paplan alatt. Nem különlegesség. De néhány gondolatnyi figyelmet mindenképp megérdemel.

Luthár Péter