Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

2 Somogyi Néplap 1985. január 4., péntek Nem sok sikerrel járt Nakaszone Washingtonban A külügyminiszterek folytatják Terrorista­ellenes kommandó MAGYAR VEZETŐK RÉSZVÉTLÁTOGATÁSA ■0 A mosoly most nem sokat jelent Különösebb eredmény nél­kül ért véget szerdán — kö­zép-európai idő szerint az esti órákban — Reagan ame­rikai elnök és Nakaszone japán miniszterelnök alig két és fél órás megbeszélé­se. Az egyetlen konkrét eredmény az a megállapo­dás, hogy a két ország kül­ügyminiszteri szinten folytat ■majd tárgyalást a gazdasá­gi kapcsolatok továbbfejlesz­téséről, mindenekelőtt arról a washingtoni követelésről, hogy a japán piacokat nyis­sák meg jobban az amerikai áruk, különösen egyes elekt­ronikai és hírközlési cikkek előtt. Reagan — annak ellenére, hogy még közvetlen munka­társai is erélyes fellépést sürgettek tőle — óvakodott határozottan megfogalmazni az amerikai követeléseket. Ennek fejében megkapta Nakaszone feltétlen támoga­tását az Egyesült Államok nemzetközi politikai és ka­tonapolitikai terveihez, be­leértve az űrfegyverkezéssel összefüggő kutatási program folytatását. A japán minisz­Tűz a tűzszünetre A salvadori hadsereg is­mét megsértette a tűzszüne­tet — adták hírül a nagy nyugati irodák. Fontosnak tartották azonban rögtön mellészerkeszteni a pozitív hírt is: \a salvadori érsek szinte egy időben jelentette be, hogy januárban folyta­tódnak a tárgyalások a kor­mány és az ellene fegyver­rel harcolók képviselői kö­zött. A \két hír így együtt való­ban jobban jellemzi a sal- vadóri helyzetet, mint bár­melyikük egymagában. A tűzszünetet a hazafias geril­laszervezetek egyoldalúan hirdették meg, míg a Du- arte-kormány csak bizonyta­lan ígéreteket rebegett a fegyvernyugvás tiszteletben tartásáról. Nos, a tűzszünet megsértése olyasmit sugall­hat, hogy a .kormányhadse­reg nem áhítozik békességes rendezésre, s szándékosan provokálja a felkelőket. A tárgyalások folytatásának hí­re viszont reményt kelt, hi­szen arra utal, hogy nem záródott el az út a polgár- háború ésszerű — tehát fegyvermentes — befejezése felé. A hírek tehát egyértelmű­en azt mutatják, hogy Salva­dorban ellentmondásos a po­litikai képlet. Egyfelől a kor­mány — úgy látszik valóban — tárgyalni akar, másfelől hadseregében, amely koránt-: sem minden részében hűsé­ges kiszolgálója saját kor­mányának, láthatóan sokan aggódnak, hogy a végén még túl nagy engedményeket tesz­nek Duartéék a gerilláknak. Valószínűleg ebben messze nem egységes a hadsereg tisztikara, hiszen ezt sejdíti a tény, hogy a felkelők aján­lotta tűzszünetet december végétől mostanáig csak itt- ott rúgta fel — viszonylag enyhébb méretekben — a katonaság. A hazafiak ge­rillahadserege is ennek meg­felelően reagált: válaszolt a provokációkra, ahol azok tör­téntek, de nem indított na­gyobb akciókat, ezzel is iga­zolva, hogy igen komolyan veszik a kormánnyal folyta­tandó tárgyalásokat, sőt re­ménykednek azok eredmé­nyességében. Ez pedig határozottan po­zitív fejlemény Salvador­ban, amelyet remélhetőleg nem semmisíthet meg az a tűz, amelyet a kor­mányhaderők némely egysé­ge nyilvánvalóan nem is annyira a gerillákra, mint inkább magára a tűzszünet­re, mint egy megkezdett megbékélési folyamat, szim­bólumára nyitott. A K. terelnök azt is megígérte, hogy kormánya „aktívan vesz részt a közös erőfeszí­tésekben” a kereskedelmi kapcsolatok valamelyes ki­egyensúlyozására. Mint isme­retes, az Egyesült Államok Japánnal folytatott kereske­delmében 1984-ben mintegy 35 milliárd dolláros volt a hiány. A japán miniszterel­nök azonban óvatosan bí­rálta az amerikai kormány gazdaságpolitikáját, minde­nekelőtt a hatalmas költség­vetési deficitet és a magas kamatlábakat. A megbeszéléseken részt vett Shultz amerikai és Abe japán külügyminiszter, vala­mint — amerikai részről — Regan pénzügyminiszter és McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó is. Reagan a tanácskozás utá­ni rövid sajtónyilatkozatában elégedetten szólt a két ország szoros politikai együttműkö­déséről. Röviden utalva a szovjet és az amerikai kül­ügyminiszter jövő heti genfi Az utóbbi időben sokak­nak úgy tűnhetett, valame­lyest csökkent a terrorizmus Olaszországban, Egyre keve­sebb merényletről érkeztek hírek, a Vörös Brigádok tag­jai rács mögé kerültek. Jól­lehet Craxi miniszterelnök utalt arra, hogy bizonyos je­lek a terrorizmus újjáéledé­sére mutatnak, a legutóbbi gyilkos merénylet megrázta nemcsak Olaszországot, ha­nem az egész világot. Bolo­gnában harmadszor követtek el az újfasiszták tömeggyil­kosságot vonatrobbantással. Tíz évvel ezelőtt, 1974. augusztus 4-én menetrend- szerű útján haladt Róma és München közt az Italicus expressz. Nem messze Bo­lognától, a San Benedetto Val di Sambro alagútnál robbanás történt a vonaton. A merényletnek 12 ártatlan súlyos sérült került kórház­ba. A robbantásért az egyik személy esett áldozatul 48 újfasiszta szervezet, a Fe­kete Rend vállalta magára a felelősséget. 1980. augusztus 2-án bíró­ság elé állították az Italicus expressz elleni robbantás el­követőit. E napon, néhány órával ezután a bolognai fő- pályaudvaron borzalmas me­rénylet történt. Szombat lé­vén. a pályaudvar váróter­me, büféje telve volt az ér­kező és induló utasokkal. Tíz óra, huszonöt perckor hatalmas detonáció rázta meg a pályaudvart és a kör­nyező épületeket, Az első tanácskozására, azt mondot­ta, hogy az Egyesült Államok „.őszintén akarja a megálla­podást” a leszerelési kérdé­sekről, de tisztában van az­zal, hogy az ahhoz vezető út hosszú és (nehéz lesz. Az el­nök egyébként még Kalifor­niában tanácskozott legfőbb munkatársaival a genfi megbeszélésen követendő amerikai tárgyalási taktiká­iról és a hét végén még egy eszmecserét folytat erről Shultz külügyminiszterrel. Az elnök szerdán este vissza­indult Washingtonba. Az első amerikai kom­mentárok szerint a mostani megbeszélés elsősorban Na­kaszone számára volt hasz-/ nos: a japán kormányfő sa­ját — meglehetősen meg­gyengült — hazai pozíciója megerősítésére használhatja fel, hogy az amerikai elnök­kel konzultált nemzetközi po­litikai kérdésekről, s hogy sikerült megvédenie Japán érdekeit a kereskedelmi kér­désekről folytatott vita során. percekben csak a sebesültek jajgatását lehetett hallani, a porfelhőtől semmit sem le­hetett látni. A romok alól 78 ember holttestét emelték ki. 140 sebesültet szállítottak kórházba. Az első feltétele­zés, miszerint gázrobbanás okozta a katasztrófát, ha­mar megdőlt, A váróterem­ben telált nyomok, a rob­banás helyén maradt gödör, a falakon lerakodott égés­nyomok egyértelművé tették, hogy merényletről van szó. Szemtanúk szerint két fia­talember egy bőröndöt ha­gyott a váróterem bejáratá­nál és sietve távozott. Való­színűleg ebben a kofferben rejtették el a .tettesek a robbanóanyagot. A második A második merénylet szín­helye Kétezer főnyi különleges kommandó-alakulatot hoz­tak létre az Egyesült Álla­mokban arra, hogy a jövő­ben „terroristaellenes” ak- cóákra használják fel. A különleges alakulóinak sa­ját szállító repülőgépei és helikopterei vannak, sőt két tengeralattjárót is átalakí­tanak számára. A korábban Poláris típusú rakétákat hordozó tengeralattjárókon száz-száz főnyi kommandót szállíthatnak azokra a hely­színekre, ahol bevetésükre kerülhet sor. Minderről az NBC amerikai televíziós há­lózat számolt be. A riport szerint a külön­leges egységeket a lehető legújabb fegyverekkel, köz­tük lézer-irányítású kézi­fegyverekkel szerelik fel. A tengeralattjárókon szállított kommandók a víz alatt in­dulnak el partaszállásra. A különleges alakulat egyes egységei már készenlétben álltak a múlt évi teheráni gépeltérítés idején, de be­vetésükre csak akkor került volna sor, ha a géprablók valamilyen más — az Egye­sült Államok iránt „barát­ságos” — országba folytat­ták volna útjukat. A genfi szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó előtt az amerikai sajtó tel­jesen egyértelműen úgy ér­tékeli az Egyesült Államok tárgyalási tenveit, hogy azok­nak kulcsfontosságú eleme lesz a Reagan által meghir­detett „űrvédelmi” program megtartása. A kormányzat képviselői különböző bizal­mas és kiszivárogtatott nyi­latkozataikban egyrészt azzal érvednek, hogy ez a program még csak a kutatás szaka­szában van, így nem vonható be az érdemi leszerelési tár­gyalásokba, s az esetleges ti­lalom végrehajtása így nem is lenne ellenőrizhető, más­részt azt igyekeznek erősít- getni, hogy a Szovjetunió a világháború ó'ta az egyik leg­súlyosabb és legtöbb áldoza­tot követelő merénylet tör­tént ekkor Bolognában. Saj­nos, a múlt évben, decem­ber 23-án. a szeretet ünne­pe. karácsony előtt folytató­dott ez a borzalmas soro­zat. Az újabb szélsőjobboldali bűncselekmény a Bolognát Torinóval összekötő, 18 ki­lométer hosszú alagútban történt. A robbanást okozó bombát a belföldi gyorsvo­nat egyik másodosztályú ko­csijában helyezték el. A robbanás' következtében a teljes szerelvény kisiklott a sínekről, két kocsi majdnem teljesen megsemmisült a keletkezett tűzben. A hely­színre érkező mentőalákula- tok elé apokaliptikus lát­vány tárult, mindenfelé ron­Chan Sy-na)k, a Kambod­zsai Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Kambodzsai Népköz- társaság Minisztertanácsa el­nökének elhunyta alkalmá­ból csütörtökön magyar párt- és állami vezetők ke­resték fel a Kambodzsai Népköztársaság budapesti nagykövetségét. Az MSZMP kutatási programot illetően előbbre tart az Egyesült Ál­lamoknál. Az ABC televíziós hálózat általában jólértesült fehér házi tudósítója meglepő ér­vet is idézett: egy kor­mánytisztviselő szerint az „űrvédeiamre” azért van szükség, mert a Rea- gan-kormány első négy évében megindított hatal­mas fegyverkezési programja tulajdonképpen nem érte el a célját és a sokat emlege­tett „sebezhetőségi ablak” még inkább kitárult. A tiszt­viselő azonban nem a lesze­relési intézkedésekben, ha­nem a Reagan-féle űrfegy­verkezési programban látja a megoldást. csők, holttestek. Az áldoza­tok azonosítása napokig tar­tott. A több mint 180 sérült közül 80 életveszélyes álla­potban került kórházba. Az áldozatok közé tartozik az a fiatal rendőrtiszt is, aki a látványtól idegsokkot kapott és főbe lőtte magát. Ezért a merényletért is az újfasisz­ta szervezetek, a Fekete Rend és az Üj Rend. vállal­ták magukra a felelősséget. Nem nehéz észrevenni a három merénylet közti kí­sérteties hasonlóságot. És ez nem véletlen. Mindhárom merényletet az újfasiszta szervezetek vállalták, és az ő módszereikre jellemző, hogy bűncselekményeiket mindig nagy tömegben hajt­ják végre. A pánikra a fé­Központi Bizottsága és a kormány nevében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára és Nagy János külügyminiszté- riumi államtitkár fejezte ki részvétét Sok Sophorn ide­iglenes ügyvivőnek. Mint emlékezetes az 1972- es SALT szerződés gyakor­latilag kölcsönös alapon „se­bezhetőségi ablakot” hagyott mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok fölött az­által hogy minimálisra kor­látozta mindkét fél rakéta­védelmi lehetőségeit. A konzervatív erők igye­keznek már előre megaka- ■ dályozni mindenfajta meg­állapodást, illetve kompro­misszumot. A The Wall Street Journal például több olyan állásfoglalást is lekö­zölt, amely a kompromisz- szumok elutasítására, illet­ve a különböző fegyverke­zési programok folytatására szólít fel. lelem eszkalációjára építe­nek, egy „új rend” nevében, mint arra egyik szervezetük neve is utal. És az embe­rek. egy-egy ilyen merény­let után, félnek is Itáliában. A bolognai szörnyű bűncse­lekmény utáji sokkal keve­sebb ember indult útnak vo­naton Olaszországban. Milá­nóból több szerelvényt el sem indítottak, miután egyetlen utasuk sem volt. A megfélemlített emberek ke­rülik a forgalmas helyeket, pályaudvarokat repülőtere­ket, áruházakat, vendéglő­ket. A „rend” híveinek bru­tális akciói következtében az élet fontos területein a zűrzavar a bizonytalanság uralkodik el. Robbantás az alagútban Elszállítják a karácsony előtti merénylet egyik sebesültjét Az amerikai sajtó Genfiről D. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom