Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1985. január ,12., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS — Ne nézz a szemembe! Danai azért is a szemébe nézett az ismeretlennek. Nyugodtan, rezzenéstelen, noha félelemmel vegyes indulat tolult agyáig. De hirtelen húsz évvel ezelőtti emlék világosodott meg benne. Kisvárosiban állt egy üzletben. B. barátjára várt, aki elvegyült a tolongásban. A kijárat másik oldalán hasonló korú fiú ácsorgott. Váratlanul kezdtek farkassze- met nézni. Látta az arcán, ő se hátrál Nem tudja, mennyi ideig tartott a jelenet, de a- szemben álló, húsz év körüli fiú szeméből is megindultak a könnyek az erőfeszítéstől, akárcsak az övéből. De a tekintetek továbbra, is egymásba akaszkodtak. Aztán, mintha csak valaki vezényelte volna, a ki- és bejövök között egymáshoz léptek, és bemutatkoztak. Mosolyogva nézték egymásra, miközben még mindig folyt a könnyük. B. végre jött, és nem értette a dolgot... A vert arcú szavai durván visszarántották a jelenbe. — Nem hallottad? Ne nézz a szemembe!... Akkor én hova nézzek? — Nézzen körül — mondta nyugalmat erőltetve Danai, és továbbra is a másik szemébe nézett. A füstös, félhomályos kis eszpresszóban néhányan hangoskodtak. Éppen ide kellett megbeszélnem a italálkozást! — gondolta dühösen, de a tekintetét nem vette le a vert arcú szeméről — Már mondtam, hölgyet várok, van hely másutt is! Maga meg kérdés nélkül ide ült az én asztalomhoz. — Hölgyet? Talán not, hapsikám? — A másik, akinek az arcát mintha összeverték volna, előre könyökölt, és kihívóan nézett Danáira. Igen, erősehb nálam, gondolta. Igyekezett halkan, ám határozottan heszelni. _ Egy lányt, a menyasz- szonyomat... Nőt, ha így jobban tetszik. De mi aligha találkoztunk, így hát nem tegeződhetünk!... — mondta, és újra megállapította, hogy olyan a férfi arca,, mintha horpadásokat ütöttek volna rá. _Na, elég a dumából! Ha n em értesz a szóból, eltakarítalak innét. — Khm... — már a legszívesebben felállt volna, s ment volna ki az utcára. Igen, menekült volna. Azonban különös dac kezdett ágaskodni benne, és így szólt az ősz halántékú, vert arcúhoz. — Maga söprű vagy takarító? — És nem is húzódott hátra, közelről fürkészte a másik szemét. Olyasmit érzett, mint az első két-há- rom 'ejtőernyősugrás előtt. Alig ment le a torkán a levegő. Félelem és gyönyörűség egyszerre hullámzott át rajta. Amikor aztán már ki dobta magát a gépből, hirtelen mintha elfújták volna belőle a félelmet. Csak a szép elszántság .maradt. — Te gúnyolódsz vettem ... — Meg magammal is — folytatta nyugodtan Danai. — Ha maga takarítóember, akkor én vagyok a szemét.. Nem? A vert arcú mintha meghökkent volna. Lassan dolgozta föl Danai szavait, de közben elöntötte arca horpadásait az indulat, és foltokban vonult föl a csontosabb kiemelkedésekre. _ Ügy kiváglak linnen ... D anai gyorsain közbeszólt: — Mint a rongyot... — Amikor a másik kezdett fölemelkedni, hogy üssön vagy megragadja, nem lehetett tudni, melyiket akarja. Danai nyugodtan hozzátette — Elhiszem, hogy kivág... Komoly esélye van rá, hiszen sokkal erősebb nálam. A férfi már félig föl- emelkedett, s úgy is maradt néhány másodpercig. Danai látta szemében a zavartsá- gat. — Mii? ... Mit dumálsz? ... Te engem hülyének nézel! — Nem volt szándékomban. — Fogd be a pofádat, és tűnj el innét! — Ez laz én asztalom. Én már itt ültem, amikor maga jött, és szó nélkül leült. — Oda ülök, ahová akarok ... Világos? Most már csakazértis kereste a vert arcú tekintetét. — Ne nézz a sziemembe, tee! ... Hányszor mondjam? — Háromszor — szólt Danai újra. A férfi fölegyenesedett, majd hirtelen lehajolt: — Hm, mi a fene?! — A másik talán ekkor nézte meg jdbban Danait, s közben mintha átalakultak volna a vonásai. — Azistenedet... — esett ki csonka nyögés után a férfiből a szó. — Mit akarsz te tulajdonképpen ? — Várni,, hogy jöjjön a lány .. . Márta. Így hívják. Tudja — hajolt közelebb kissé — összeházasodnánk, de nincs lakás. Most albérletet néz, aztán idejön. Izgulok, hogy sikerült-e ... — Aztán ki vagy ,te? — Miért kérdi? Látja, kis KISS DÉNES* Akkor én hova nézzek? — Nem ismersz te még.. Ha én egyszer ... — Nem mutatkozott be. — Azanyád... — közelebb hajolt. — Tudja — Danai is közelebb tolta az arcát —, én nagyon szeretem az anyámat. A rendes anyákat! A tisztességes és gürcölő anyákat ... Arcuk egészen közel im- bollygott. Ez ivott, gondolta Danai, mert alkohoílszag csapta meg az (orrát. — Mii?... Mit...? — A másik húzódott vissza De aztán észbekapott, újra előrehajolt. Danai a szemét kereste. Mint az ökölvívásnál, gondolta. A szemét kell néznem! — öcsikém! — sziszegte a másik, és próbálta elkapni a tekintetét. — Én kitekerem a nyakadat? Megértetted ? ... — Meg. Én is tudok magyarul. — Hogy?! — A férfi elkapta Danai kezét, és csavarni kezdte. — Tee ... — Ssz!... Istenemre, marhaerős — szólalt meg elis- merőn. Nagyon vigyázott, hogy nyugodt maradjon a hangja. — Azt hiszem, maga vasakat iís el tudna görbíteni. —'■ Engem te nem versz át! Mert látom, nagyra vagy magaddal. — Sző sincs róla ... — azon igyekezett, hogy ellenálljon a csavarásnak. — Aztán meg egy ilyen törpe és nyápic hogyan lehetne nagyra magával — mondta, és amint gyöngült a másik szorítása, lassan kihúzta a karját a férfi nagy markából. Tapogatta, nyomogatta. — Marhául megszorította — jegyezte meg elismerően. A másik teljesen megzavarodott. Le is ült, s talán önmaga számára is váratlan volt ez. Erőltetetten nevetett. — Szóval félsz, mi? Danai a szemébe nézett, nem bántóan, kihívóan, inkább szelíden, és ferdére sikerült mosollyal mondta. — Olyasmi... ember vagyok, akitől még a presszóban is elvennék a helyet ... — Nem mondtam, hogy ne nézz a szemembe?! — vágott közbe a másik. — Többször nem akarom mondani, hogy az isten verjen meg! — Ver iís, azt hiszem — Danai érzékelte, miként egyensúlyoz sötét mélységek fölött a másik. — Maga ült az én asztalomhoz. — Kuss, mert kihajítalak! — Megint fölállt, de Danai csöndesen, a helyén ülve mondta: — Az nem lesz nehéz, se nagy dicsőség. A vert arcú meggörnyedt, így is pontosan látta, menynyivei magasabb, erősebb nála. Ha elkapja, nem sok esélye llehet. Nem lehet tudni, mi történt volna, ha nem jön a felszolgálónő. — Parancsolnák?... Mit ■hozhatok? — Danai eszmélt előbb. — Mit iszik? — nézett föl a még mindig meggömyedt tartásban álló vert arcúra. Az visszanézett rá, s leült. — Khm ... Vodkát... — Nekem is — Danai most nem nézett a másikra. A felszolgálónő elment. A vert arcú újra a hajába .túrt. — Szóval Mártának hívják? — Igen ... — Márta... — Mintha mélyebbről, messzebbről jött volna a hang. — Márta — ismételte a másik. — Rongyok mind a nők! — Hirtelen vágódott ki a szájából a mondat. A felszolgálónő hozta az italt. Danai megemelte a poharat — Egészségére! — Hm... — talán mintha mormogott vólna valamit. Egyhajtásira kiitta a vodkát. — Szóval ez is Márta!... Az a rohadt is az volt! Minden kellett volna neki.... Én meg ... — És minden nem lehet, csak emberhalál árán — mondta csöndesen Danai. Honnan tudja? — Most nézett rá először igazi arcával. — Majdnem ember halál lett... így is ... — Elhallgatott A kezét nézte. — Ezek már nem iís ujjak. Ez nem emberi kéz, hanem ka lapács ... Érti? ' — Talán. — Érti a fenét! Kocsi, nyaraló, csencselés ... Meg a liba barátnők... Én meg azt gondoltam, pont én .legyek gátlásos?... Ne nősüljön meg, annyit mondok. Azért kéne kivágnom, hogy végig- taknyolja a járdát! Éppen amikor jön az a Márta ... Majd meglátná, hogy' a duma, a flanc többet ér ezek szemében, mint a .. . — Danáira nézett. — Iszik még egyet? Nékem pokolian jólesne. — Nem bírom ám... — Dehogyisnem! — Fölállt,, és mondott valamit a felszolgálónőnek. Az hamarosan hozta az újabb italokat. — Na jó... — Akkor Isten éltessen, ha már úgyis letegeztél — mondta Danai. — Isten ... — mottyantotta a szót a vert arcú, és mintha mosolygott volna. Megint azonnal kiitta a vodkát, de a poharat lassan leeresztette az asztalkára. — Ilyen fickóval még nem találkoztam — mormogta a pohárnak, majd fölemelte a tekintetét. — Én sem... — Danai nem litta ki a vodkát. Az első kortyba beleborzongott. Kis csönd ülepedett közéjük, csak az eszpresszó zavaros hangfoszlányai verődtek köréjük. A ver.t arcú halkan beszélt, — Nem tudok hova nézni, ha a szemembe néznek ... — Senki se tud. — Danai is csöndesen ejtette ki a szavakat. Hirtelen meglátta Mártát, amint a kinti fényből .belépett, és megtorpanva körülnézett. — Itt van Márta! — Itt /van? — A vert arcú is az ajtó felé nézett. — Ő az? — Igen. — Kár... Jól elbeszélgettünk volna. — De hiszen ... — Ááá... — a vert arcú legyintett. Márta észrevette őket, és bizonytalan lépésekkel ért az asztalhoz. Danai fölállt. — Ö... Márta. — A vert arcú ás fölállt, kezét nyújtotta, és talán a nevét is mormolta. — Akkor én nem is zavarok — mondta bizonytalanul. — Beszélgessenek csak! Maga meg... — fordult Danai felé, de nem folytatta. — Viszlát! A számlát rendezem ... — Dehogyis! — Danai utána lépett. — Hagyja! így tisztességes — .mondta a vert arcú. — Akkor ... Szervusz! — nyújtotta a kezét Danai. — Khm ... Szervusz! — Férfiasán, de nem erősen szorította meg Danai kezét. — Minden jót. — Ki volt az? — kérdezte a lány. — Ki? ... Régi barátom — mondta Danai, és ekkor érezte, hogy csupa víz az inge. 40 év somogyi képzőművészete Bors István: Mártíremlékmű (Terv) Szabados János: Meghitt pillanat Subái Pál SURSUM CORDA Lyukas a menny, sorsunk csorba, röhög a kin, korpásodva szisszen hajunk ile a porba. Csusszan fejünk le a gazba — tüskés inda ott befonja. Alszik a bölcs bolondgomba, ébredünk mi fuldokolva: mi az, ami Antoni Wasilewski SZEXPARTY •Kiss Dénesnek ez az elbeszélése a Központi Sajtószolgálat 1984. évi pályázatán I. díjat nyert novella kategóriában. A feleségem a húsdarálóért küldött a szomszédba. A szomszédékkal élénk csere- kapcsolatokat tartunk fenn. Időnként kölcsönadjuk nekik az idegen szavak szótárát, ők meg nekünk a húsdarálót. Ismeretlen férfi nyitott ajtót, és már a küszöbön azt mondta: — Már régen várjuk. — Engem? — vágtam meglepett arcot. — Hiszen senki nem tudhatta, hogy jövök ... — Pszt! — helyezte ujját az ajkára. — Kulebiakowék szexpartyt rendeztek. — Partyt? Miféle partyt? Én pártonkívüli vagyok, cs csak a húsdarálóért jöttem .. — Vetkőzzön le! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Meztelenre! — mordult rám, amikor levetettem a zakómat, de semmi hajlandóságot nem mutattam arra, hogy folytassam a miűveletet. — Először is: nem vagyok nudista — feleltem riadtan —, másodszor pedig ma rosszul fűtenek. Még megfázhatnék. És mivel csak a húsdarálóért jöttem ... — Nem fog megfázni, fölöslegesen aggódik! A szobában, ha szabad így mondanom, már izzó a légkör... Kit jelentsek be? — Ha már be kell mutatnia, akkor jobb lesz, ha inkognitóban maradok. Tudja, nős vagyok. A férfi letépte rólam az utolsó ruhadarabot, és betaszított az ajtón. — Inkognitó úr! — jelentett be. — Csak a húsdarálóért jöttem — suttogtam bátortalanul, tenyeremmel rejtve el meztelenségemet. A lakásban a szomszédé- kon kívül egy sereg ember ült Ádám- és Eva-kosztüm- ben. Azon a férfin kívül, aki bevezetett csupán egyetlen férfi volt felöltözve. Ez mélyen meghajolt előttem. — Nem is tudtam, hogy szeretik az efféle extravagáns dolgokat — szólítottam meg a szomszédot. — Ühüm — felelte tartózkodóan —v tulajdonképpen csak néhány ismerősünk jött össze a születésnapom alkalmából. Később aztán ezek az urak azt javasolták, hogy nyugati mintára rendezzünk egy kis szexpartyt. — Mit csinál? — kiáltottam, amikor észrevettem, hogy a férfi, aki beengedett, egy óriási bőröndbe gyömöszöli az ingóságaimat. — Csönd! — mondta az, aki az imént olyan mélyen meghajolt előttem, aztán elvágta a telefonzsinórt. — Már mennünk kell, noha nagyon jól érezzük magunkat önöknél... További kellemes szórakozást kívánunk! Most bezárjuk önöket, és azt tanácsoljuk, hogy legalább egy óráig ne próbálják hívni a rendőrséget. Hát ez minden... Apropó! A pástétom nagyszerű volt. Ugye, szarvasgomba volt? — Igen — világosította föl a pucéran pironkodó háziasszony. — A személyi okmányaik az előszobában vannak — mellünk nyomja, miért élünk ily szorongva, ennyi ember Ihova hull ma? A mlndenség süket, néma, berekedt a jósok torka. Kiáltozok háJborogva: ne fúljon iá .lét mocsokba. Föl a szívvel, sursum corda. tette hozzá a szexparty másik szervezője. — A fehérneműnket sem adják vissza? — merészkedett megkérdezni az egyik vendég, aki szemérmesen egy papírszalvéta mögé rejtőzött. — Nem. Bár, ha jól emlékszem, a férfifehérnemű nem nagyon illik a gyűjteményünkbe. Legalábbis nem abban az állapotban, amelyikben éppen van. De talán majd sikerül visszaadnunk eredeti frissességét. A Samo- per mosóport használjuk. Jegyezzék meg: Samoper, Sa- moper, Samoper! Az udvarias férfi kihúzott a zsebéből egy revolvert, és ránk szegezve, társával együtt kihátrált a lakásból. Ez a legerősebb emlékem a szexpartyról. Otthon a feleségem szörnyű jelenetet rendezett. Hogy nem hoztam el a húsdarálót. Zahemszky László fordítása
