Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

1985. január 11., péntek Somogyi Néplap 5 Uj színfoltok Boglárlellén KAPOLI-EMLÉKHÁZ ÉS KOVÁCSMÚZEUM Országos ihírű rendezvé­nyek, kiállítások fémjelzik BoglárLelle nevét kulturális életünkben. Kedvező földraj­zi adottságaihoz, az idegen- forgalom nyújtotta lehetősé­geihez a település vezető­ségének jó helyzetfelismeré­se, ötletgazdagsága páro­sult. Képző- és iparművésze­ti kiállításaik — a kápolna­tárlatok, a Tóparti Galéria, a pincetárlat —, valamint nyá­ri nagy rendezvényeik az egész ország területéről vonz­zák az érdeklődőket. Hamarosan új színfolttal gazdagodik a Balaton-pairti község: nyárra tervezik a Kapoli-emlékház átadását. Kapói i Antal faragópásztor, a népművészet mestere a pa­rasztság használati és dísz­tárgyait — rokkákat, szék­támlákat, kép- és tükörkere- téket — virágokkal', a pász­toréit és a betyárvilág je­leneteivel díszítette. Alkotá­sai sokszor kerültek a nyil­vánosság elé, de állandó ki­állítása eddig nem volt. A műemlékjellegű épületet, amelyben a múzeumot be­rendezik, a helyi tanács már megvásárolta, hamarosan megkezdődik a helyreállítása. A ház eredeti állapotába tör­ténő visszaállítása csaknem egymillió forintot vesz igénybe. A Kapoli-emlékház kiállítási anyagát a Népi Iparművészeti Tanács adja. Az idén augusztusban nyit­ják meg az érdeklődők előtt, kétévenként otthont adva az országos fafaragóversenynek és -kiállításnak. A település tervei között szerepel egy kovácsmúzeum megnyitása is. A régi ko­vácsszerszámok — fújtatok, kalapácsok, patkolóeszközök — egy eredeti kovácsmű­helyben lesznek elhelyezve. A jó állapotban levő épület korhű helyreállítása nemso­kára megkezdődik. Hatodik tájfestészeti biennálé — Hatvani Galéria Január 14-ig látható Hat­vanban a Magyar tájak cí­mű VI. országos tájfestésze­ti biennálé. Sok tehetség kapott távlatot e (kiállítás lehetőségével, amelyet Hat­van város tanácsa több tsz-e, gyára, a Hatvani Ga­léria és elsősorban Moldvay Győző fáradhatatlan szerve­ző munkája hozott létre. Kezdetben, 1974-ben a Magyar Nemzeti Galéria azonnal szövetségese lett a hatvani elképzeléseknek. Most ez a kapcsolat meg­szűnt. ám nem szegte szár­nyát a hatvani ideának, amely magányosan még erő­sebb leüt. Nemcsak azért, mert a 79 festő 79 műve korrekt elképzeléseken ala­pul, hanem mert eddig is­meretlen. rejtőző tájak is festői kategóriákká alakul­tak. s ez a tendencia foko­zódik. így a hazai táj min­den várakozó szöglete előbb- utóbb festői értelmezésben válik természeti kincsből kulturális vagyonná. Az is izgalmas, s ez mutatja a Hatvani Galéria tájfesté- szeti biennáléinalk műhely- jellegét. hogy az értékek árnyalódása az eszközök gyarapodó repertoárja és a növekvő kísérletezőkedv biztosítja a megújulást. Ál­talánosan. hiszen ez a mér­ce. S egyre több változat figyelhető meg az eddig el­hanyagolt tájképi elemek megragadásában; nemcsak a Duna-kanyar és a Balaton pompája tekint felénk ha­nem Zsámbok, vásárhelyi itanya. bakonyi ház, a bö­szörményi főtér, s madarak is. statikus és mozgó táj. A vizek idézése sem korláto­zódik a Dunára a Tiszára, a Balatonra: a Kőrös vidéke is megjelenik e táguló fes­tői leltárban. A táj értelme­zés is gyarapodik, hiszen Feketeaszó. Hollókő, régi za lai falu, Sopron, a budapes­ti Szentháromság tér gesz­tenyesor. madári.iesztő. Pós- telek egyaránt felénk tekint. S nemcsak tájak. hanem ipari vidékek, például Ka­zincbarcika is. amely vesz­teglő gőzösnek hat a lapá­lyon. Megjelenik az ember is a tájban, kazlak között, alföldi naplementében — nemcsak a táj topográfiai jeleként, hanem a munkás hétköznapok főszereplője­ként. Egyenletes elosztásban ér­keztek a képek az ország minden részéből, szinte va­lamennyi tájegységet meg­örökítve. A díjak is egyen­letesen oszlottak meg. Aranydiplomát kapott a vá­sárhelyi Németh József. ezüstben részesült az egri Nagy Ernő, a dunántúli M. Novák András, bronzdiplo­mát kapott a Dömsödön fesitő V. Bazsonyi Arany. a miskolci Máger Ágnes, a Debrecenből Budapestre Máesai István: Madárijesztő költözött Topor András, to­vábbá Dezső József és Neu- berger István. A Hatvani Galéria kitüntető érmét a szolnoki Meggyes László és az esztergomi Kollár György kapta; nívódíjban részesült Reich ■ Károly. Nem marad más hátra, mint az. hogy az értékőrző, ér- tékfejliesztő táj festészeti biennálék Hatvanban to­vább nemesítsék az elérhe­tő és elérendő általános mi­nőséget és szerezzenek új közönséget a magyar képző- művészetnek. Vecsési Sándor: Falusi este . Losonczi Miklós Felfedezéseim (Olvasónapló-féle) A napokban Déry Ti­bor ítélet nincs c. re- gényét olvasva ugrott be ez a szó: felfedezés. El- iátszadozván a szóval, fel- fedezés, felfedezéseim. el­gondolkoztam. Mert hát valójában mi is a helyzet? Egyszer-egyszer adódik a siető-rohanó embernél is, hogy gyalog ballag haza az ismerős (az ismerősnek vélt) úton és az addig csak su­hanó tájként ismert utca képe. mint a ,tv-ben a las­sított visszajátszásnál a képsorok, ha egy pillanatra ki is merevednek — más lesz. Más, ismerten is is­meretlen. Mi más ez. ha nem felfedezés. Ballagsz to­vább ... Mi más volt az a harminc év 1947—1977-ig, az első infarktusig, mint roha­nás? A leégett hosszúháztól a kórházi ágyig merő suha- nás. az egykori pusztai fiú rohanása az ismeretlenbe. Forgószéllel, forgószélben mi t láthat az ember ... ? Az egyik nagy csokor a felfedezések sorában: az írók. Hirtelenjében — ha csak az utolsó három-négy hónapot veszem — Moravia, Bertha Bulcsú és most Dé­ry. Az első könyvet tőle most olvastam teljesen vé­gig: a Kedves boöpent... Megkedveltem, de úgy is mondhatnám, kedvet kap­tam, hogy tovább ismerked­jek vele. Ezért olviasom az „ítélet nincs”-et. Még régebbről Nagy La­jos. Érdekes módon az ő könyvét olvasva — a Láza­dó embert — kaptam ked­vet az írásra. Teljesen el­lentétes érzelmeket vált ki az emberben pl. Németh László, akit legnagyobb fel­fedezettjeim között tartók számon. Ha azt mondom, hogy nem szerettem ezt az embert, akkor .még nem mondtam jóformán semmit. Inkább gyűlöltem a pa­rasztjaival. paraszthőseivel együtt. Már nem tudom, mi volt az első. amit tőle ol­vastam, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy még elolvasnám más köny­vét is. és rádöbbentem, hogy nem ismerem sem őt, sem a hőseit és ezért a gyűlö­let. Füreden kezeltek és én elzarándokoltam Saj kodra, megnéztem a kisházat és a nagyot, beszéltem az unoká­jával (az Éltén tanult ak­kor, másodéves volt a mo- kány szőke fiú). Németh Lászlóról most csak annyit, hogy őt olvasva az ember­nek, ha volt is valaha inge­re irogatásra elmgpy a ked­ve. mert mellette kicsinek, jelentéktelennek érzi ma­gát. Dérynéi két dolog raga­dott meg. vagy talán há­rom: az egyik a hazugság­momentum, nevezetesen, ahogyan Déry kijelenti, hogy a társadalom nem tud hazugság nélkül meglenni, fennmaradni: az egyén sem. Hát nem furcsa? A másik zsörtölődő hu­mora. A Kedves booper Zsófi nénijével ahogyan tár­salog, vagy az Ítélet nincs- ben a szomszédasszonyaival a Tamás-hegyen, és a 15 éves Árzsivel. A harmadik az, hogy kommunista. Ez annak el­lenére lepett meg, hogy tud­tam róla: kommunisták sze­repelnek több regényében, de nem olvastam egy írását sem akkoriban végig, csak a vitákra emlékszem (erre is, sajna, csak felületesen!) Ha azanios hullámhosszon van az írt és olvasója, az utóbbit az együtt alkotás örömének szikráival aján­dékozza meg. Ami közös bennünk az öreggel: — ál­lat- és növényszeretet a Havas hétvége van. Üj- fent a sí-; a szánkókirándu- lásokat ajánlhatunk olva­sóinknak szerte a megyében. Kaposváron és Marcaliban is megnyílt néhány újabb korcsolyapálya az iskolák udvarán, a Balatonon pedig úgy meghízott a jég, hogy bátran sportolhatnak a tél szerelmesei. Kaposváron, a Kilián Gyöngy Ifjúsági és Űttörő- művetődési Központban ma 17 árakor nyílik meg Hávor- né Takách Agnes fotókiállí­tása, a pécsi és a győri ba­lett táncosai, koreográfiái adtak ihletet az alkotónak. A moszkvai télről készült Győri Vilmos képe, amelyet ezúttal a hétvégi tájolónk­ban közlünk. A barcsi fotós önarckép című kiállítása a marcali múzeumban látható. A Balatonmária-tfürdő és Vidéke Áfiész, valamint a balatonszentgyörgyi tanács fenntartásában működő Kis- balaton Táncegyüttes szom­baton 18 órakor önálló mű­sorral mutatkozik be a bala­tonszentgyörgyi művelődési házban. Homokszentgyörgyön a művelődési házban szomba­ton 14 órától cserebere-börze lesz a játszóházban. Kapos­váron az Édosz művelődési házban kiállítás nyílt a ma­gyar szakszervezetek negy­ven évérőL Az Országos Filharmónia rendezésében hétfőn Kapos­váron kamarazenei hangver­senyt rendeznek a zeneisko­lában. Mozart D-dúr szoná­táját, Bach Esz-dúr szonátá­ját, Weber Grand duó con- centante és a Wesendonk da­lok, Dahnónyi Pásztoraié, valamint Vivaldi g-moll con­certo című művét szólaltat­ják meg a kaposvári zene­iskola tanárai: Csupor Lász­ló, Balatinecz Mária, Kar­dos Kálmán, Halla Judit, Pal­lós László és S. Perjés Mar­git. íalpnyalók utálata, a kép­mutatás gyűlölete. Harminc év után újra el­olvastam a Puszták népét. Lehetetlen uitána mást ol­vasni. pihenni kell. Hálaérzés azt hiszem, amit érzek és éreztem ol­vasása közben írója, Illyés Gyula iránt. Emellett büsz­ke is vagyok rá. Miért? Mert tehetségét az a puszta és pusztaiak mosták ki a tengernyi homokból, mint aranyásók az aranyat a sok­sok szenvedés áraként — vigaszul magiunknak -•—, amelyek közül az én őseim is jötték. Ilyenek voltunk, és mint terhet cipeljük to­vább még nemzedékeken keresztül. Szoiigalellkűék, urak előtt hajlongok? Igen és ennek a fordítottja — proletárgőggel átitatottak. Ez is. az is védekezés! Ne sajnáljon senki, mert a saj­nálat számunkra elviselhe­tetlen. A szánalom megöl bennünket, csak egy esetben nem. ha sajátjaink szánal­mát és segítségét érezzük, mert az ő szánalmuk segít­ség; nemcsak egy darab knumplilspogácsa foinmájá- bam, hanem a meséikkel, amelyek félröpítenek. őszinte ez a könyv és visszafogottságában is ele­mi erejű: „nincs semmi baj, csak az éhes gyerekek rug­dossák a lezárt kenyeres- ládát. Őrjítő két sor! A gyermekeket várják a nagyatádi Gábor Andor Mű­velődési Központban a né­zőtérre szombaton: itt a Kriikszka'ksz cirkusz mutat­ja be műsorát. A nagyatádi, bodvicai fiókkönyvtár téli túrát szervez szombaton a fiataloknak. Barcson a Csillag étterem­ben szombaton 19 órakor pőtszilvesztert rendeznek — alkik elmulasztották az újév köszöntését, azoknak kelle­mes szórakozást ígérnek tombolával és az elmaradha­tatlan szerencsemalaccal. Kiállítások: lassan bezár­nak az egy hónapja nyitva tartó t áriatok. Barcson a Dráva múzeumban Tenk László festőművész szerepel, Kaposváron a Kaposvár Ga­lériában a norvég grafikai műhely mutatkozik be, a Somogyi Képtárban a me­gyében élő képzőművészek felszabadulási tárlata látha­tó, a megyei múzeumban Szentgyörgyi József műveit tekinthetik meg az érdek­lődők. „Fáznak a vírusok” Nincs influenza­járvány Kopogós, fagyos téli na­pok. Fázósan húzzuk össze magunkat a kabátban, to- porgunk a buszmegállóban. Vörös az orrunk és könnyes a szemünk a hidegtől. Ottho­nunkban, munkahelyünkön a kályha az egyik legjobb ba­rát. Néha tüsszentünk egyet- kettőt, esetleg köhécselünk is egy kicsit, de talán megúsz- szuk influenza nélkül. Re­mélhetjük-e, hogy nem dönt ágyba bennünket a falánk vírus? — kérdeztem dr. Her- czeg Tibort, a köjál igazga­tóját. — E tél kellemes meglepe­tése, hogy tömegesen és gó­cokban sem fordul elő in­fluenzás vagy egyéb járvá­nyos méreteket öltő megbe­tegedés. Köszönhető ez a rendkívüli hideg időnek és annak is, hogy sem a kör­nyező országokban sem Euró­pa más területein nem oko­zott járványt az influenzaví­rus. — Meghűléses megbetege­désekkel ugyan gyakrabban találkozunk e hetekben — főleg felső légúti panaszokra gondolok —, de ezeket álta­lában a szokatlan hideg idő­járás okozza. Ezért — meg­előzésképpen — azt tudom javasolni, hogy a már bevált, jó szokásokat követve: öltöz­zünk rétegesen; havas, át­nedvesedett cipőnket minél előbb vessük le és vegyünk fel kényelmes, meleg lábbe­lit, fogyasszunk több vita­min- és kalóriadús ételt Esetenként egy kellemes me­leg lábfürdő sem árt. Fűtött helyiségben ne le­gyünk túlöltözve, mert ki- melegedett testünk a hirtelen h őmérsókl elvált ozást nehezen viseli ed, könnyebben meg­fázhatunk. Fontos még', hogy orron át lélegezzünk, és ha náthásak vagyunk vagy kö­högünk, főleg a kisgyerme­kek és beteg, idős emberek társaságában legyünk nagyon óvatosak. Tartsuk be az alap­vető egészségügyi előírásokat. Kerner Tibor V. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom