Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
1985. január 10., csütörtök Somogyi Néplap 5 Pálya — foghíjakkal Ha ia gyereket nevelni magas presztízsű tevékenység, akkor az szervezett és hivatalos formájában [is az. Az utábi években egyre sürgetőbb itáirsádialllrni igény volt a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésével kapcsolatos gondok megoldása. A nevelés és az oktatás egységének megteremtését. színvonalának javítását hivatott szolgálni az 1984 szeptemberében végrejhaj- tott bérfejlesztés. A legutóbbi adatokat figyelembe ivévé Somogy megyében pedagóguspályán 65 áldás foétöltet- ien, a 166 ké|pesítés nélküliek száma és 98 nyugdíjast foglalkoztatnak. Ha szigorúak vagyunk, a hiány 274. Ennek okiairól és a megoldás lehetőségeiről mondta el véleményét Király István, a megyei tanács művelődési osztályának személyügyi főelőadója. — Ha valamennyi — pedagógiai képesítéssel nem rendelkező — pedagógust számításba veszünk (például a közgazdasági vagy műszaki diplomával dolgozókat), akkor a megyében jelenleg 5736 nevelőbőL 466 képesítés nélküli. A hagyományosan képesítés nélkülinek tekintett pedagógusok — gimnáziumi érettségivel, szakoktatói végzettséggel rendelkezők — száma 1979—80-ban 105 volt, jelenleg 166, tehát emelkedett. Tevékenységüket 93 százalékuk az alsófokú oktaitási intézményeikben végzálk. A hiányon és a túlterhelt nevelők gondjain próbáltunk segíteni azzal, hogy nyugdíjas pedagógusokat alkalma- tunlk. Mai már a Művelődési Minisztérium hivatalosan is támogatja ezt a megoldást. A megváltozott gazdasági szerkezet a pályán dolgozóknak is lehetőséget teremt a nagyobb mozgásra. Az iskola egyre kevésbé tudja ettől függetleníteni magát. A mellék- és másodállások vállalása miatt tehát számolnunk ikell az oktatás színvonalának csökkenésével. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az országban dolgozó 150— 200 000 pedagógus háromnegyed része nő. egyharma- duik 30 éven aluli, tehát a szülőképes korban levők száma is növekszik. Körülbelül ezzel laz aránnyal számolunk a megyében is. Bár a szociálpszichológiai fölmérések azt igazolják, hogy a nők alr kalmasabbiaik pedagóguspályára, mégis egyre jobban érezzük a férfi munkaerő hiányát. Félimélr|élsék igazolják, hogy a megyéből felsőoktatási intézménybe került diákok visszajövetele a képzettség növekedésével fordítottan arányos. Az óvónők 90. az általános iskolai tanárok 80, aa egyetemet végzettek 50— 70 százaléka tér vissza a megyébe és a szakfcépzétitségé- nek megfelelő intézménybe. A középiskolai tanárok zöme nem kíván fiatalon gyökeret ereszteni egy kisebb településen. Ennek főlegszo- ciélis és egzisztenciális okai vannak. Megnehezíti a helyzetet Somogy aprófalvas településszerkezete. A tanácsok ezért egyre többet fordítanak pedagóguslakások építésébe, kairbam®artására. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években csökkent az elvándorlás a kisebb településeikről. Az említett gondok magúikban hordják a megoldás lehetőségeit. A szociális ellátás javítása, a továbbtanulás lehetőségeinek bővítése és támogatása a levelező oktatásban (átképzés, magasabb szintű képzés stb.). az ösztöndíjrendszer kiszélesítése, a közigazgatási szervek összehangolt munkája és a tantestületi demokrácia tiszteletben tartása segítheti a megoldást. A munkaerőgazdállkodás- ban a középfokú képzésre kell összpontosítani a figyelmünket. A gyermeklétszám növekedésével számolnunk kell. Továbhtanulásuk biztosítására máris számos intézkedés született. A tanácsok várhatóan jobban szívükön viselik ezután településük szakképzett pedagógusokkal való ellátását, szem előitt tartva a munka minőségének javítását is. Vannak biztató jelzések helyi ösztöndíjrendszer kidolgozásáról. Húszról negyvenre növeltük a megyei ösztöndíjasok számát, és bővítettük a különböző juttatások körét. (Például a nyelvszakosoknak biztosítjuk a külföldi utazást.) Nagyatád, Balaton- szentgyörgy és Barcs előremutató kezdeményezései figyelemre méltóak. Végezetül nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vezetői utánpótlás és továbbképzés is a fő cél elérését segítse. V. A. Szociológusok társasága alakult Megalakult a Magyar Szociológiai Társaság győri szakosztálya tegnap a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. A pécsi és a debreceni után a győri a társaság harmadik vidéki csoportja. Célja, hogy összefogja a Győr-Sopron, Vas, Komárom és Veszprém megyében tevékenykedő kutatók munkáját. Á múzeum tervei A ma holnap múlttá válik ködésnek, ha eredményeket akarunk produkálni. Pécsen a Doktor Sándor Művelődési Központban pedig megtanultam a szervezés titkait. Egy ideig a délszláv klubot is vezettem. Akkor tudatosodott bennem, hogy nagyon szeretem és becsülöm a nemzetiségi kultúrát, bár már középiskolás koromban kutattam a Dráva mentén a halászati szokásokat. — Hogy a népnyelvből vett fordulattal folytassuk: Barcson kezébe adták az ollót ... Mihez kezdett a lehetőséggel? — A somogyi múzeumhálózatnak fiatal és lelkes néprajzos csoportja van. Ez már az éjszakai órákba nyúló beszélgetéseken világossá vált. Kicseréljük tapasztalatainkat. Ügy gondolom, hogy a tegnap szokásvilágának kutatásával együtt a maiakat is rögzítenünk kell a holnap számára, hiszen akkor a ma lesz a múlt. Elhatároztuk, hogy létrehozzuk a szakirodalmi figyelőszolgálatot. Néprajzi Figyelő címmel kiadványsorozatot bocsátanánk ki, a környező országok kutatásairól tudósítva s természetesen saját eredményeinket is közzétéve. — Milyen kutatásokat folytat jelenleg a barcsi múzeum? — Szilágyi János a szuloki dohánytermesztésről és az étkezési szokásokról gyűjt anyagot, Pandur István a helyi dalkör történetét dolgozta fel, s a kört a munkáskultúra kialakulásának és történetének kutatása felé bővíti. A lakócsai tájházhoz körülbelül hatszáz tárgyat sikerült gyűjtenünk, ennek rendbetétele, megrendezése a mi gondunk. Terv a szuloki Néprajz—dengyel szakon végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a barcsi Dráva múzeum fiatal igazgatója, a huszonhét éves Orzsi Zoltán. Jól beszél horvátul és németül is. — Honnan ez utóbbi két nyelv ismerete? — Siklóson születtem, Lánycsókon nevelkedtem, Pécsen jártam iskolába. A nagyapám Bjelovár melletti honvát volt, a nagyanyám tolnai lány: félig magyar, félig sváb. Miután gyerekkoromban nemzetiségi vidéken éltem, a nyelvismeretre ösztönzött minden. Sok olyan öreget ismertem, aki tökéletesen beszélte a magyart, németet, horvátot és az ott használatos cigányt. Megismertem, megszerettem őket, apám korai halála után részit vettem a falusi munkákban: kaszáltam, ásó ztam, 'kapáltam ... Az életmód, a mimika a néprajztudomány felé terelgetett. — Akkor az, hogy Barcsra települt, tulajdonképpen egy régi vonzalom következménye. — így igaz; ezért örültem, amikor tavaly tavasszal értesültem a lehetőségről. Az első munkám Bjelováron a somogyi bemutatkozás néprajzi kiállításrészének megrendezése volt. „Előéletemhez” tartozik, hogy Kalocsán kezdtem; úgy volt, hogy magtárból múzeumot hoznak létre ott. Miután ez nem megy egyik napról a másikra, bedolgoztam magam a közművelődés más területeibe. A népi együttest segítettem, a munkásművelődésben vállaltam feladatokat. Világossá vált előttem, hogy egy kisvárosban .milyen nagy jelentősége van az együttműSzínésznők — Szegénykém! — sóhajtott Heléna, miközben a kávéjában úszkáló tejszínhab-rögöcs- kéket bámulta. Szekeres Emília porszürke tincsei alól nézte Heléna hosszú, karcsú lábait. — Sajnálj csak! — mondta, és arcán eler- nyedt a ibánat. Kisvártatva az ablakra terelte a tekintetét, öreg volt már kint a téli nap; csípős, szúrós, mint Szekeres Emília. — Pocsékul érzem magam, elhiheted. A konyha jelöl finom, alig hallható zörejek szűrődtek be a szobába. Heléna fölkapta a fejét. A férfi lehet, gondolta, aki az imént beeresztett. Jó iarcú, ruganyos járású fiatalember volt, ezt azonnal megállapította. S most egy furcsa, kétértelmű grimasz kíséretében mégis megkérdezte: — Milyen a fiú? — Kátai, a rendezőnk küldte, mikor a baleset után hazahoztak. Azt mondta, ^amiben kell, segít. Na, persze, nem ingyen. Ráadásul újabban félnapokat elkotorászik a konyhában anélkül, hogy látnám. De hát mit tehetek? Ez lett a sorsom — mondta Szekeres Emília. S mire befejezte, vonásairól eltűnt az elégedetlenség. — És ti hogy vagytok? Mesélj! — folytatta egy lélegzetvételnyi szünet után. — Semmi különös. Holnap kezdjük a külső felvételeket. — Látod, milyen szerencse a bajban — mondta Szekeres Emília, mialatt arra lett figyelmes, hogy Heléna újra és újra a konyhaajtó felé fordul —; szóval, hogy éppen akkor történt a baleset, mikor az utolsó beállítással is elkészültünk. Legalábbis részemre nincs több jelenés a filmben. Heléna bólintott. Tudta, túl hosszan és céltalanul rágódnak már Szekeres Emília balesetén. Várt, nem szándékozott még menni. De témát sem talált, amivel megtoldhatta volna a társalgást. — Nem akarsz valamit? — kérdezte nagysokára. A konyha felé nézett. — Esetleg egy teát ha hoznál — felelte Szekeres Emília. — Ez elég ok, nem? A hangja teli volt bíztatással és megértéssel; csak valahol a szavak mögött vibrált némi gúny. Heléna egyszeriben felfrissült. — Űristen, mennyire fáj megint! — Szekeres Emília a lábára mutatott. — Sietek — szólt vissza Heléna a konyhaajtóból, odaadó, érdeklődéssel. ' — Aztán beszélünk még. Kelemen Lajos «■ német tájház is; az épület kiválasztásánál tartunk. Bjelováron sikerült megismerkednem az észak-horvátországi múzeumi hálózat vezetőivel. Arra gondoltunk, be keli mutatni a szomszédos területeket egymásnak. Erős a lakossági kapcsolat is a két part települései között. Növi Gradac (Űjgrác) lakosságát hajdan a Janikavics gróf által Somogybái odatelepített magyarok alkották. Verőceiekkel is lehet közös szálat találni, ök pedig a mi Oldalunkon fekvő horvát községekben kutatnának. Fehér foltok tűnnének el a néprajzból ezekkel a kölcsönös kutatásokkal. — Tervekben tehát nem szűkölködnek. Milyen a barcsi közeg? — Megtaláltuk egymást a többi közművelődési intézménnyel, hiszen nekünk is vannak közművelődési feladataink. Olyan komplex programokban gondolkodunk égy-egy hét végére, mely egyaránt kedvez a főik kedvelőinek, a kézművesség hódolóinak, a videó szerelmeseinek. A múzeum felső szintjén közművelődési termet alakítunk ki; ezzel nemcsak kiállításainkat tudjuk változatossá tenni, hanem a sajátos városi igényekhez is igazodunk. Itt tarthatnak múzeumi órákat a pedagógusok úgy, hogy a gyerekek kézbe is vehetik a tárgyakat. A múzeumbaráti és honismereti kör közös a művelődési központtal. Lenne egy teljes tudományos tagozatunk a „barcsi tudományos akadémia”,, ahol a saját kutatásaikról számolhatnak be a tagok. Tervezzük a Dráva menti füzetek kiadását. Most egyelőre a Barcsi Műsorban publikálunk. A Kreimser-kasitély ígérete szintén terveket kovácsolt bennünk, egy aranyászmú- zeum létrehozását; ez európai méretekben is egyedülálló lenne, s aranymosó-tanfo- .lyamokkal tennénk élővé. A régi postaépület birtokbavétele új lehetőségek elé állítana bennünket. De ezekről majd a maguk idejében. Leskó László HANGOSKÖNYVEK KÖNYVTÁRAKNAK Hangos könyvekkel gyarapodott az ország 28 közművelődési könyvtárának állománya december utolsó napjaiban. A Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetségének közreműköd és ével — a Művelődési Minisztérium anyagi támogatásával — készült magnókazettákon a magyar és a világirodalom nagy alkotásait rögzítették a betűk világától elzárt embereknek. Bódi István, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkára elmondta, a hamgpskönyv- tár-rendszer hazai megszervezését — külföldi példák nyomán — az 1960-as évek elején kezdte meg a szövetség; a hagyományos pontírásos olvasás mellett ezzel újabb lehetőség teremtődött a vak és gyengén látó emberek számára az irodalmi értékek megismeréséire. A szövetség Május 1. úti székházéban látinejöltlt stúdióban felvett irodalmi alkotásokkal, politikai témájú művekkel és a Magyar Rádió által másolt hangjátékökkal, színdarabokkal! együtt jelenleg mintegy 4300 hangos könyv közül válogathatnak az érdeklődők. S az állomány évente 140—150 művel gyarapodik. Arról; hogy mi ‘kerüljön hangszalagra, könyvkájeüödő bizottság dönt. Az intézmény munkatársai, valamint a vakok általános iskolájában oktató pedagógusok negyedévente egyeztetik a kívlánsógliistát, erre felkerülnék az iskolái kötelező olvasmányok is. A kérések között gyakran szerepednek útleírások, regényék, élbeszjélésefc is. sok vak szülő pedig meséket ajánl felvételire, hogy gyetr- mékének ily módon mesélhessen. A stúdióiban rögzített művek áltálában három, az iskolai tananyagok pedig hat példányban készülnék. A látásfogyatékos emberek segítéséire a megyei és a városi közművelődési könyvtárakba a Könyvtártudományi és Módszertani Központ, javaslatára kerülték hangos könyviek. Az ötlét a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének munkáját is megkönnyíti, hiszen az iglénylőkniek a kölcsönzéskor nem keli minden esetben a budapesti hangoslkönyvltér- hoz fordulniuk. A könyvtáraikhoz eljuttatott első 18 hangos kötet között szerepel Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma, Iszaak Babel Lovashadsereg és Czeizel Endre Az öröklődés titkai című könyve, valamint két dramatizált mű: Arany János Toldija és Petőfi Sándor János vitéze. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ listája alapján rövidesen 36 mű hangos változatéval bővülhetnek a gyűjtemények, elsősorban azokból a kötetekből, amelyek a legkereset tébb olvasmányok közé tartoznak. Több terjedelmesebb munkát is rögzítenek: Mihail Solohov Csendes Don című háromkötetes regénye 78, Thomas Mann tetralógiája, a József és testvérei pedig több mint 90 kazettára fér el1. A hangoskönyvtári szolgáltatást — amint azt a megyei könyvtárigazgatók leg- utóhhi, decemberi értekezletén is ajánlották — a jövőben az idős koruk miatt már nehezen olvasó emberek is igénybe vehetnék. Ehhez azonban még több magnó- kazettára volna szükség.
