Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
1985. január 8., kedd Somogyi Néplap 5 Jéghokizók a Balatonon Fotó: Gyertyái László _______TV-NÉZŐ G YÓGYFILHEK Ismerős családban g.yógy- filmeknek nevezik azokat a celluloidszalagra íényképe- zett műalkotásokat, amelyeknek nézése közben nyugodtan lehet horgolni vagy horkolni. Nem kell attól tartani, hogy orvul bevonják a nézőt a cselekménybe, részesévé téve valamilyen drámának. A gyógyfilmek csak akkor ráznak meg, ha véletlenül az Ujjúnkat dugjuk konnektorba a készülék csatlakozója helyett, egyébként e műalkotásoktól derűs apátiában üldögélhetjük végig estéinket, és álmainkban sem tőlük kerget bennünket körbe a brk!a az arénában. Jómagam gyógyfilm kategóriába Sorolom a semmi tmondóah kellemes művecskéken kívül a nyugalmazott őrnagyokkal, locskafecske öreg hölgyekkel agyonbeszéltetett polgári krimit, illetve a pofonesős ma- karóni-westérnék is. Az elmúlt hetekben sok orvosságot megetettek velünk. Szinte hallom lelki füleimmel, ahogy egyesek ki is csattannak. Természetesen a visszanyert egészségtől. Igaz, köptető is akadt köztük. Meg altató is. Példákat mondok, példabeszéd igénye nélkül. Csokoládé bevonatú gyógyszer volt számomra a Hal Ashby által felírt. A címkéjén ez állt: Isten hozta Mr ... Aki az efféle csokis mázú orvosságot sokáig szopogatja. egyszer csak megérzi, hogy belül keserű! No nem, dehogyis arra célzok, hogy Chance kertész ostobasága a politika rangjára emelkedik; ez ugye, ott van. Itlt elő nem fordulhat, hogy valamely jeles államférfié ehance-i közhelyekkel trak- táljon bennünket. Nálunk a beszédek tele vannak újdonságokkal. Ezek attól maradnak vadonatújak, hogy mindig mástól halljuk őket. Szóval nem erre gondolok a keserű emlegetésekor, hanem Chance kórjára, amelyet népiesen tévégárgyulásnak nevezhetnénk. Sokan szenvedünk benne időlegesen vagy állandóan. Tünete, hogy nincs betegségtudatunk. Csak aztán nehogy mi is ki akarjuk kapcsolni a valóságot, mint Chance kertész a szipó- zó néger fiúkat! Gyógyfilm volt az Inkognitóban című angol tévés mű is. Az, amelyben a skót megtudja, hogy a könyvét elspo- rolták a városi könyvtáriból. De az is lehet, hogy ír az illető, már nem emlékszem. Mégis inkább ír, mert ír. Regényekét. Az utolsót tiltják be, mint utolsót, pornográfot. Tanácsosné asszony nemcsak tanácsot ad, hanem kalácsot is: ír író a kezéből eszik. Pedig a hölgy tiltotta be, tillárom a könyvet. író bosszút szomjaz, de teával kínálják, így lesz szerelmes. Hevét nem hűti, hogy tanú- csosné a mínusz fokokkal együtt kizárja a balkonra egy szál lenge írben. Ásó. kapa, nagyharang üsse kupán! Ehelyett azonban Svájcba nászutazik; hiába, akinek kemény a valutája ... Igaz, a forró mostanában nem a nyak leves, hanem a szél, amely bolond lyukból fúj tízszer is felénk. A Forró szél is lehet orvosság. A lázasnak az! Há csak nem fáztunk máris rá a Ljubisa Samardzic nevű langaléta kalandjaira. Mert a szamárdísz hamar a fejünkre kerülhet, ha sokat fogyasztunk a medicinából. Pedig olyan átlátszó e gyógylöre ... Csak előre, mert hátra van még egy Csapda, akarom mondani: egy recept. Ezt a francia ellenszérumot prof. Alain Corneau adta be azoknak, akik Yves Montand-ra záros határidőn belül milliókat kívántak hagyni. Nem érdemes, mart a pasi míg őt kitartják, fiatal szeretőt tart ki. és amúgyis hajlamos arra, hogy túlkomplikálja a dolgokat : gyilkosságnak álca* egy öngyilkosságot, hogy Kanadába utazhasson préselt ócskavasnak. Aki ezt beszedi, anna már nem kell dilibo- gyó. Nővér, kérem, miért van bajusza, és ,az ajtón miért nincs kilincs? Lcskó László Gondolatok egy évfordulóról Mindannyiunk érdeke Ki miben tudós? Két somogyi diák Gregory Peck Az évforduló szerényen meghúzódik a többi között, nincs is naphoz kötve. Csak annyit tüntet fel a lista, hogy nyolcvan éve, 1905 januárjában jelent meg először Marx—Engels válogatott műveinek első kötete, magyar .kiadásban. Kiadója Szabó Ervin aki fiatal joghallgatóként Bécsben tanulmányozta a szakirodalmon kívül Tolsztojt, majd Marxot és Enge Ist. Hazatérve egyik irányító vezetője lesz a Népszava szerkesztőségéből kiváló Társadalomtudományi Társaságnak, és a minden haladó irányzat szócsöveként szereplő folyóiratnak, a Huszadik Századnak. Ekkor kezd hozzá Marx és Engels válogatott művei magyar kiadásának összeállításához és szerkesztéséhez. Figyelemre méltó, hogy a könyvhöz írt előszóban Szabó Ervin a marxizmusnak mely vonását tartja különösen fontosnak: .. mi sincs annyira ellentétben éppen a marxizmussal, a marxizmus módszerével és lényegével, mint bizonyos elméletekben, ugyancsak éppen a marxizmus bármely elméleti tételében való vak hit. dogmatikus megrögződés. Semmi sem állandó minden változik, fejlődik: ez a hégeli gondolat, amely a marxizmus alapja, termékeny forrása lett, nem vesztheti hatályát éppen á marxizmussal szemben. Dogmatikus marxizmus éppen olyan nonszensz. mint konzervatív evolúción izmus. Én merem mondani hogy ha marxista vagyok, azért tartom magam annak, mert tudományos gondolkodásom alapirányait a marxizmus szabja meg.” A Marx—Engels-válogatás — a tervezett három kötetből csak kettő jelent meg — egész nemzedékek forradalmár harcosainak legfontosabb tápláléka volt. Szabó Ervin életművének fontos, az egész magyar munkás- mozgalomra ható része. A szerény évforduló jelezte esemény óta eltelt nyolc évtized második felében, a felszabadulás óta számos kiadás jelent meg Marx és Engels műveiből. Kötetei ott sorakoznak minden könyvtár polcain, az ideológiai képzés alapműveiként — Lenin munkáival együtt — a kötelező irodalom élén állnak. Mégsem fölösleges megismételni azt. amit nyolcvan évvel ezelőtt Marx és Engels első magyar olvasóinak lelkére kötött a tudós szerkesztő: a marxizmus nem dogma, nem vak hitet kíván, hanem gondolkodó emberfőket, világnézetünk alkotó formálását. A magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei célul tűzik ki: „Ideológiai, szellemi életünk segítse elő a szocialista fejlődés és a világban végbemenő változások során felmerülő új kérdések marxista megválaszolását, az előrehaladást szolgáló új gondolatok befogadását.” Tehát bár a társadalom luda.tát alapvetően a párt fő politikai céljaival való azonosulás, a társadalmi cselekvést pedig az aktív, alkotó munka jellemzi, mégis az ideológiai munka további feladataira figyelmeztet a kongresszusi irányelvek. Arra, hogy megélénkültek az eszméinktől idegen jelenségek is. Törekvések történelmi utunk polgári szemléletű vagy nacionalista átértékelésére. téves eszmék hirdetése kerunk alapvető kérdéseiről. E jelenségekkel szemben nem kielégítő a vitaszellem, a téves nézetek gyakran nem kapnak színvonalas, érvelő marxista kritikát, visszautasítást. Az ideológiai munka fejlesztése gazdasági és társadalompolitikai feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele. Ezért sürgeti a kongresszusi dokumentum. hogy sokrétűen és mélyebben kell elemezni társadalmi viszonyainkat, előre kell lépni a szocialista fejlődés hazai éí nemzetközi tapasztalatainak a marxizmus-leni nipmus alapján álló elméleti általánosításában. Nem elvont célokért hiszen mindannyiunk érdeke az értelmes es tartalmas emberi élet megvalósítása, a tisztességes munka megbecsülése, a társadalmi igazságosság érvényesítése. Mindez a marxizmus—leninizmus alapelveinek érvényesülését jelenti. Imre Erzsébet a pesti elődöntőben A televízió nézői előtt „vizsgáznak“ Tegnap dőlt el Budapesten, hogy a Ki miben tudós? középiskolai vetélkedő szóbeli elődöntőjéből kik kerültek tovább a Magyar Televízió nyilvánossága előtt megrendezendő nyolcas döntőjébe. A versenykiírás szerint — magyar irodalomból és fizikából — iskolánként két tanuló nevezhetett be a megyei döntőbe. Az országos versenybizottság kérdéseire adott válaszok alapján tantárgyanként országosan 115 tanuló jutott tovább; az első forduló után 60 diák — köztük három Somogy megyei — vett részt a második nagy erőpróbán. Ezt követték az írásbeli dolgozatok, majd tizenhatan vetélkedtek az első nyolc helyért tegnap a szóbeli elődöntőn. Itt megyénket ketten képviselték: magyar irodalomból Kalafatics Zsuzsa a siófoki Perczel Mór gimnázium tanulója, fizikából pedig Fülöp Tamás, a kaposvári Munkácsy Mihály gimnázium diákja. A sztár a Káprázatban Alfréd Hitchcock mondta róla: „Az az ember, akiről a legkevesebbet pletykálnak Hollywoodban”. A megállapítás helytálló: Gregory Peck minden tekintetben tartózkodó ember. Sohasem kereste a nyilvánosságot, nem kavart botrányokat. „Nem érdekel, mit nyomtatnak ki rólam — mondta —, feltéve, ha helyesen írják a nevemet,..” Gregory Peck 1916-ban született. Egyetem, amatőr színjátszás, színi tanulmányok után 1942-ben mutatkozott be jelentősebb szerepben a Brodwayn. Az orvos di lemmájánák bemutatója után meghívást kapott Hollywoodba: ott 1944-ben debütált. Azonnal négy nagy társaság osztozott meg rajta, és nem is bánták meg. Az egy méter nyolcvankilenc centis, sportos alkatú fiatalember azonnal megnyerte a közönség szívét. Jó külsejű volt, rókonszenves és kitűnő színész. „Azon vagyok — nyilatkozta —, hogy ne ismételjem meg a sikert gyors egymásutánban hasonló szerepkörben. Azt hiszem, hogy ez egy idő után a művészi teljesítőképesség kimerüléséhez vezet. Művészi életem minden kudarca — bármilyen furcsán hangzik is — egy lépéssel mindig följebb vitt a sikerhez vezető létrán; múltunk tapasztalatai kaput nyitnak a jövőbe.. Kitűnő rendezőkkel, világhírű partnerekkel dolgozott együtt: Alfred Hitchcockkal, William Wylerrel, Elia Kazannal, Ingrid Berg- mannal, Audrey Hepburn- nel és sokan másokkal. Emlékezetes alakításai közé tartozik a töbhi között a Moby Dick A hab kapitáhya, a tévében nemrég látott Római vakáció újságírója, az Őfelsége kapitánya, az Egymillió fontos bankjegy, a Kilimandzsáró hava, a Ne bántsátok a feketerigót főszerepe. Egy ideig Angliában is dolgozott, majd odahaza gyártó céget alapított. Ebben több progresszív filmet készíttetett, köztük az Életünk legszebb napját. A hetvenedik évéhez közeledő, de még mindig daliás és változatlanul jó színésszel legközelebb január 13-án találkozunk a televízió 1-es programjában 20 óra 05-ikor kezdődő Káprázat című filmben, amely 1965-ben készült. A történet hőse veszélyben forog. Emlékezet- kiesésben szenved, nem tudja, ki ellen kell védekeznie. Énjét csak lassanként sikerül összeraknia. A filmet Edward Dmytryk rendezte, Gregory Peak partnere Diana Bach és Walter Matthau.
