Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-31 / 25. szám
1985. január 31., csütörtök Somogyi Néplap „AZ ÓVÓNŐK MÁSOK...” „Az óvoda azért tudott a legjobb maradni az oktatási rendszerben, mert a legkevésbé volt kitéve azoknak az erősen bürokratizált látszatkövetel mény eknek, melyek iskoláinkat valódi oktató iskolákká teszik - sokkal nagyobb mértékben nevelőintézmény maradhatott." Vekerdi Tamás Gyönge faágacskák, apró gyermekkarok lendülnek a levegőbe. Nyújtózkodnak, lábujjhegyre állnak, majd guggolva körbeikörbejárják a termet. Némelyik még elvéti a ritmust; de igyekezettől kipirult arcocskája jelzi akaratát: 5 is együtt kíván dolgozni a többiekkel. Fiatal, szinte még gyermek az óvónéni is: Staub Edit somogyszobi lány, a csurgói óvónőképző szak- középiskola harmadéves növendéke. Körülöttük a. kisszékeken társai, óvónőjelöltek figyelik munkáját, jegyzetelnek, értékelnek. Az I. számú gyakorló óvoda vezetője, Kocsis Miklósné a felújítási munkák késésére panaszkodik. A világítóberendezés cseréjét elvégezték már, de a szennyvízelvezető rendszer elhasználódott, kapacitása nem megfelelő. Egy kisebb dugulás és mindent elönthet a szennyvíz. Aztán jön a Köjál és ... Az előtér linóleumpadlója a ,,hepe-hupás vén Szilágyat" idézi. A helyiségek elrendezése is sök kívánnivalót hagy maga után. A gyakorlóterep nem az ideálisra. a valóságosra készíti fel a növendékeket. A jeles ősökre emlékeztető iskola- épület falai között Stelko- vics Gyuláné szakmai igazgatóhelyettes kalauzol. A 4. C osztályban magyarórára készülnek a lányok. Iskolapadban ülő kék köpenyes diákok, érett, felnőttes gondolat- és érzésvilággal. A négy tanulmányi év alatt szerzett elméleti, gyakorlati ismereteik hasznosíthatóságáról, az elhelyezkedési lehetőségeikről, a pályán maradást motiváló tényezőkről faggatom őket. Szöllősi Katalin Kaposvárról való, mindannyiuik nevében nyilatkozik. — Legtöbben, 30-an, óvodában kívánunk dolgozni. Ezért választottuk ezt a pályát. Csak nyolcán szeretnének továbbtanulni óvónőképző főiskolán és tanítóképzőben. Úgy érezzük, hogy szakmailag még kiforratlanok vagyunk, de mindent megteszünk azért, hogy olyan óvónőkké váljunk, amilyenek szerelnénk lenni; közvetlenek, gyerekszeretők, a tudás alapjainak átadói. — Módszertanilag megalapozottak az ismereteink, de az új áramlatokat is folyamatosan figyelemmel kell majd kísérnünk, folytatja Molnár Mária somogy- jádi kislány. — Milyen elképzeléseitek vannak az óvodával, leendő munkahelyetekkel kapcsolatban? — Mindenképpen olyan helyen szeretnénk dolgozni, ahol vágyainkat kiélhetjük — folytatják most már egymás gondolatait továbbfűzve. — Barátságos légkör, egyetértés, a szükséges eszközök léte, az adminisztráció másodlagossága és az oiktatásiközpontúság elkerülése — ezek a leglényegesebb pedagógiai igényeink — tolmácsolja Solymosi Andrea Kaposvárról. Alig esik szó a szociális juttatások fontosságáról. Az ok: nagyobbrészt a családi házhoz térnek vissza; így lakásuk, megélhetésük szülői támogatással biztosítva van. Gergelyt Mária és Béres Hajnalka Mezőcsoko- nyán kapnak szolgálati lakást. Szeretnének minél előbb önálló életet élni. A kollégiumot dicsérik, mert erre készítette fel őket. — Háromféle fakultációt vezettünk be; pedagógiait, nevelőotthonit és napköziotthoni nevelőit. Nagyobb lehetőség adódik -így az elhelyezkedésre. Ezeken a nevelési területeken egyúttal pedagógiailag és pszichológiailag is képzett emberek tevékenykedhetnek — veszi át a szót az igazgató- helyettes. Forró Hajnalka például nevelőotthonban fog elhelyezkedni, de itt is az óvodáskorú gyerekekkel sze- ' - ne foglalkozni. Van, aki az otthoni iskola támogat és visszavár a napközi otthonba, mint Tarsoly Csillát öreglakról. — Miben segít a pedagógiai, pszichológiai képzés? — Jobban megismerjük a gyerekeket, a szülőket, a családot. Az óvónők mások, mint a többiek ... jobban megértik az embereket — summázza mondandóját Pa- nyi Éva Mesztegnyőről. A tanácson Felföldi Ká- rolyné, a művelődési osztály vezetője fogad. Elmondja, hogy egy-egy településen két-két szakképzett óvónőre van szükség. Csak Szentén. Inkén és Iharosberény- ben van hiány. Az állásokat mind betöltötték, hat óvónő már napköziotthonban dolgozik. Szívesen fogadják őket mindenütt, bár kezdetben érzékelhető náluk a gyakorlat hiánya. Az adminisztráció sok. — A bérek ? — Csurgón 4319 forint az átlag. A szakképesített kezdőké 2600—2800. A bér felső határa ebben a kategóriában 4000 forint, de ezt nem adhatjuk meg, mert feszültséget okozna a régebben dolgozó kollégákkal szemben. Kevés a szolgálati lakás, ezért vagy saját településükön helyezkednek el a lányok, vagy kijárnak a körletbe. Kevés az óvodai célra épített intézmény. A meglévők átalakításra, felújításra szorulnak. Berzencén és Inkén már megkezdték a munkát. A 4. számú óvodában négy fehérköpenyes ifjú óvónő őrzi a kisgyerekek délutáni álmát. Apró szo- bácskájuk amolyan mindenes : munkahely, raktár, fogadószoba. Rend van. Tekintetükön szorongás, mint hajdan az iskolapadokban feleltetés előtt. Lassan oldódnak, beszédesebbé válnaik, amikor tapasztalataikról, gondjaikról érdeklődöm. — A gyakorló óvoda más volt. Ott a gyerekek ingerültebbek, többféle hatás éri őket. Mások a követelmények is — mondja Máté Éva, az ifjú vezetőhelyettes. Az adminisztrációval sok gondunk van. Kezdetben nehéz a foglalkozási napló vezetése. A képzés során ennek elsajátítására nem jutott elég idő — folytatja Borsos Katalin. — Na és a térítési díjak, kereseti kimutatások? Ezek elkészítése is a mi feladatunk — panaszkodik Éva. — Nem tudjuk pontosan, hogyan kell kitölteni a lapokat, hogyan magyarázzuk el akkor a szülőknek? És az a rengeteg számolás! A GAMESZ munkánk értékelésekor írásban marasztalt el bennünket, ha ezt a feladatot nem megfelelően látjuk el. Beke Erika továbbtanul Szekszárdon. Füzes Éva csendben hallgatja társait. 1982 és 83-ban végeztek. Kezdő bérük 2000 forint volt. Most 2400, Máté Éváé 2600. Itt élnek Csurgón, együtt a családdal. Nem panaszkodnak a pedagógiai munkára, csak az óvodák gyümölcsözőbb együttműködését hiányolják. Gyermekcipők topogása hallatszik, ébredeznek a kicsik délutáni álmukból. A kisasztalon bábok. A lányok készítették őket: róka, egérke, cica. Készülődnek a munkára, mossák a rajztáblácskákat, tervezik a holnapot. Óvónők. Várnai Ágnes Szállodák télen Az ország legtöbb szállodájában tavasztól őszig alig lehet szállást kapni, télen azonban — főként januárban és februárban — bőségesen akad üres szóba, s a szállodák számos kedvezménnyel igyekeznek csalogatni a vendégeket. A Danubiustól kapott tájékoztatás szerint a gyógy- idegenforgalom télen sem szünetel. A margitszigeti Thermal jelenlegi telítettsége 66,3, a hévízi Thermalé 81,6, az új hévízi Aquaé pedig 45 százalékos. A Gellért szálló forgalmán — noha ez nem kifejezetten gyógyszál- loda — szintén meglátszik, hogy gyógyfürdője is van, s a vendégek egyben szakszerű orvosi kezelést is kaphatnak. A szállodavállalatoktól kapott tájékoztatás szerint a jelenlegi alacsony forgalom ellenére biztatóak az idei év kilátásai: a foglalások jobbak, mint tavaly. Amit tudni kell a fizikoterápiáról Ismerősök, barátok között mind gyakrabban kerül szóba a fizikoterápia. Megelégedéssel mondják el egymásnak, hogy a kezelés hatására megszűntek, de legalább is csökkentek a fájdalmaik, javult a közérzetük. (Mi is ez az eljárás, mit várhatunk tőle? A fizikoterápia a gyógykezelésnek olyan ága, amely a fizikai energiákat használja fel a gyógyításra. Aszerint, hogy milyen energiákat alkalmazunk, beszélünk elektro- mechano (gyógytorna, gyógymasszázs), hid- ro- (vízgyógyászat) és balneoterápiáról (gyógyvízkúra). De megemlíthetjük a belégző — iinhalációs — klíma-, barlang és fényterápiát is. A mozgásszervi megbetegedésék — ezen belül is a reumás jellegűek — száma növekszik. Hazánk 'lakosságának mintegy 10 százaléka szenved reumás fájdalmakban. Oly magas ez az arány, hogy a reumás betegséget népbetegségként emlegetjük. Indokolt tehát, hogy az ebben szenvedőket a lehető legmagasabb szintű gyógykezelésben részesítsük. A legtöbb, amit az orvos tehet, a fájdalom forrásának kikapcsolása, a fájdalom megszüntetése, és a legkevesebb, amit tennie kell, a fájdalom csillapítása. Hogyan ? Általában komplex terápia alkalmazásával. Vagyis a gyógyszeres kezelést elektro-, mechano-, balneo és hydroterápiával kiegészítve. Közülük a leggyakrabban alkalmazott fizikoterápiás kezelés az elektroterápia. Hatásának mérésére ma már megbízható módszerekkel rendelkezünk. A fizikoterápia alkalmazási területe messze túllépte a reumatológiai határokat, és csaknem az összes klinikai szakra kiterjed. Mind gyakrabban használja ortopéd, sebész, nőgyógyász, ideggyógyász és más szakorvos is. Egyebek között azért is, mert a fizikoterápiával sokszor tehermentesíteni lehet a túlzott gyógyszerfogyasztástól elgyötört szervezetet. Milyen hatása van a reumás szervezetre az elefctro- teráp iának ? M indenefcelőtt javítja a vérkeringéslt, fokozza a vérellátást. Fájdalomcsillapításra galvánke- zeléseket, vegyes dinamikus áramokat és különböző ion- tophoreziseket alkalmazunk. Az izmok lazítására mikrohullámú kezeléseket, erősítésére szelektív áramokat használunk. Az izmok tartós görcseinek oldására az ultrahangkezelés, a nagyfrekvenciás elektroterápia és az 'ingeráramok jöhetnek számításba. Nem szabad elfelejteni, hogy a kúraszerű, folyamatos alkalmazástól várhatunk csak eredményeket. Ehhez általában öt—tíz kezelésre van szükség. Évente egy — nagyon ritkán két — alkalommal lehet megismételni a kezelést. Minit minden gyógyeljárás- nak, a fizikoterápiának is vannak ellenjavalilatai. így akadályozó tényező a pacemaker (szívritmusszabályozó), illetve más fémek jelenléte a szervezetben (csípőprotézis, csonttszeg stb.). Természetesen a fizikoterápiát csak akkor alkalmazzuk, ha arra feltétlenül szükség van. Jó tudni, hogy a kezelést — orvosi felügyelettel — az asszisztensnők végzik, akiknek a felkészültsége megérdemli a betegek teljes bizalmát. Dr. Lukácsy Gyula Ásatások Székelyföldön Hamu, sáros edénycserepek, rozsdás vasdarabok — ezek voltak az első leletek, amelyek a székelyföldi Cse- kefaliván kutató régészeket az ásatások megkezdésére sarkallták, hogy végül nagymértékben gyarapítsák a középkori székely falvak életével kapcsolatos ismereteket. A történet — mint Ben- kő Elek régész beszámolójából kiderül — azzal kezdődött, hogy Csekefaiva határában, Székel yk eresz túr közelében istállókat akartai? építeni a hetvenes évek végén, s a talaj munkák során vermek, tűzhelyek maradványaira bukkantak elő. Nem volt sok remény arra, hogy középkori leletek, házmaradványok kerülnek elő, hiszen Hargitában eddig alig találtak ilyen emlékeket, a hagyományos középkori házaknak eddigi 'ismeretek szerint nyomuk veszett. A boronaházak zöme maradéktalanul eltűnt, semmi sem elmékez- tette az utókort a haj dán volt falvakra. Az ásatások az előkerült szegényes deletek alapján 1981-ben mégis megindultak, főként lelkes keresztúri diákok dolgoztak, s ma már mintegy 1000 négyzetméter területet tártak fél. Az itt talált leletek a XII—XVII. század közötti időszakiból származnak. Az egykori Csekefaiva használati tárgyainak tömege került elő. Sok száz összetört, de kiegészíthető edényt, gyűrűket, bronz- vereteket, fém késnyeleket, pénzérméket. Emlékezés Csohány Kálmánra Egymás után hagynak el bennünket a felszabadulás utáni magyar képzőművészet iskolateremtő mesterei. Csohány Kálmán kétszeres Munkácsy-díjas érdemes művész is, aki csak most lenne hatvanéves, ha megérte volna. A hatalmas termetű, délceg parasztifiú 1925. január 31-én született Pásztón. Rövid élete során mindvégig magában hordta szülőföldjét, sohasem tagadta meg Nógrád inspiráló hatását. Nem feledte a szegénység küszködéssel teli szigorú világát, de a változatos táj líraian tiszta szépségét sem. A felszabadulás után a Képzőművészeti Főiskolára bekerült. Hincz Gyula, Koffán Károly és Konecsni György mester keze alatt tanult. Tehetsége hamar kitűnt. A sikerek sorozata 1960 óta szegődött hozzá. Fő kifejezési formája a rézkarc volt, melynek egyik felülmúlhatatlan mestere volt. Szűkszavú, lényegre tömörített, balladás hangú lapjain ősi népdalok ritmusát és gondolatfűzését hangolta modern világunkra ritka műgonddal és egyöntetűséggel. Szemérmes, meditativ lírával szólaltatta meg gyermek- és ifjúkori múltba süllyedt paraszti világának ősi hiedelmeit, a hagyományos motívumkincset modern szürrealista áttételekkel párosítva. Grafikái a vaskos realitás és a tündérmese ötvözetei — néhány gyakran visszatérő, de mindig más jelentésű szimbólummal, mint a napkorong, a lombos vagy kiszáradt fák, és a szálló madarak. A népművészet világába a népdalokon keresztül kapcsolódott leginkább, mint a Madarak címet viselő, a hatvanas évekből származó rézkarcán. A madárszimbolika továbbfejlesztései a Varjak és a galamb, az Éjszaka emlékei, az Elhagyott szárnyak sorozatai. Lapjain megjelentek a népi vallásosság szimbólumai is, a Háromkirályok, a Jó pásztor magyar változata, a pásztorfiú figurája, vagy a népmesék alakjai, mint az Ég és föld című karcon a fejjel lefelé lépkedő leány. Élete utolsó szakaszában — hódmezővásárhelyi megszakításokkal — a fővároshoz kötődött. Távol élt a vágyott természettől. Tragédiája volt, hogy az egyszerű, igaz élet elérhetetlen messzeségbe szökött tőle. A természetben és művészetben egyaránt a csendességet kereső művész a siker csúcsán, a Képző- és Iparművész Szövetség alelnökeként a haláláig becsületes hittel vállalt szolgálatban is egyre vergődött. Többértelmű búcsúzója A madarak elrepülnek című, tragikusan lírai hangvételű alkotása. A művészt jelképező, égig érő fáról lehulltak már a levelek. Utolsóként sorra követik a falusi ház-, az otthon-, a templom-, a hit-jelképei, és Madár elröpülnek az álmokat, a vágyakat, a reménységet jelentő madarak is. A világ lezárult, a sors beteljesedett. A sajátos mondanivalójával és formavilágával korunk képzőművészetében egyedülálló művész halálában visszatért szülőfalujába. 1980. április 23-án helyezték örök nyugalomra a pásztói Szent Lélek temetőben. BrestyánszJky Hona m $
