Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-30 / 24. szám
4 Somogyi Néplap 1985. január 30., szerda Korszerűbb szolgáltatást A fogyasztói szolgáltató szervezetek korszerűsítésének tapasztalatait vitatta meg legutóbbi ülésén a Fogyasztók Országos Tanácsa. A tanácskozáson részt vett szakemberek rámutattak: a bevezetett intézkedések nyomán alapvetően kedvező folyamatok bontakoztak ki, de a lakossági igények jobb kielégítése további erőfeszítéseket követel. A FŐT vizsgálódásai felhívják a figyelmet, hogy a szolgáltató szervezetek általában nem eléggé érdekeltek a lakossági megbízatások részarányának növelésében. Sőt, a viszonylag csekély jövedelmezőség arra sarkallja őket, hogy bevételeiket közületi feladatok vállalásával gyarapítsák. A tanácsokról szólva az ülésen kifejtették, hogy nem éltek kellően gazdaságszervezői jogkörükkel. Magyarán: nem ösztönözték sem a szocialista szektor szervezeteit, sem pedig a kisiparosokat a kedvezőtlen folyamait megfordítására. Arra tehát, hogy az eddiginél több figyelmet fordítsanak a magánmegrendelések kielégítésére. Ennek kapcsán rámutattak, hogy az adókedvezmények rendszerét is ebben az irányban szükséges megváltoztatni, mert máskülönben nem várható a kívánatos szemléletmódosulás. A FŐT ülésén behatóan foglalkoztak a kistelepülések szolgáltatási helyzetével, s megállapították: e területen még igen sok a hiányosság, s az előrelépéshez központi támogatásra is szükség lenne. A fogyasztói érdekvédelemről is sök vélemény hangzott el. Rámutattak: alapvető javulás csak akkor következhet be. ha szélesebb körben megteremtődnek a piaci verseny feltételei. Célszerűnek tartották annak megfontolását: nem kellene-e a kereskedelmi felügyelőségek vizsgálódási körét kiterjeszteni a szolgáltatásokra is. Gombvarró — exportra Csepelen, a Konfekcióipari Gépgyárban nagy mennyiségben .gyártanak gombvarró gépeket. Legújabb típusú gyátmányuk pneumatika segítségével adagolja a gombot és egyaránt alkalmas két- és négylyukú gombok felvarrására. A gyártmányok kilencvenöt százaléka exportra kerül, a gépek legnagyobb vevője a Szovjetunió és az NDK Városszépítő ifjúsági tábor lesz a nyáron Kaposváron Közgyűlés, kitüntetések ¥ Áz „Agasvár" nem ágaskodik az égig (?) Vállalkozás a bizonytalanságban Megalakulásának ötödik évfordulójára emlékezett hétfőn este a Kaposvári Városszépítő Egyesület. Az öt év munkáját dr. Tarján Lászlóné elnök és dr. Györky Zoltán titkár ismertette a közgyűlés részvevőivel. íNoha nem sikerült a kezdeti célt elérni, hogy ezreket vonjanak be. mintegy kétszáz tag s több vállalat — így a Balaton Fű- szért, a Délviép, a Kapóskor, a Tejipari Vállalat — és jónéhány szocialista brigád végzett igen lelkiismeretes munkát a város érdekében. Az egyesület munkájának eredménye, hogy a Marx Károly utca 2. számú ház falán felavatták Fekete István, a magyar táj és természet írójának emléktábláját. Megszépültek a megyeszékhely terei, parkjai, a város szökőkúttal, felújított lámpákkal gazdagodott. Kezdeményezésükre tavaly 8. A harcos az oltár felé indult, ahol az örökmécses még mindig vörösen pislákolt. Néhány lépés után megállt. Társa, aki nem sokára követte, golyószórót cipelt. Valamit mondott, amikor belépett. Ebben a pillanatban valami nagyot zuhant annál az oszlopnál, ahol Ella és Péter rejtőzött. — Sztojí Hände hoch! — hangzott németül, rossz akcentussal. Viktor magasra tartott kézzel előlépett. Ella is követte a példáját. Egyedül jött. Aztán kétségbeesetten intett a katonának: jöjjön az oszlophoz. Űjabb gyufa lángolt föl. Amint kihunyt, követte a másik. Annak a gyufának a fénye, amely Ella vőlegénye mellett lohbamt fel, halott arcon vibrált bizomytaismét volt virágvásár, ahol kedvezményes áron juthattak virághoz a vásárlók. Részt vettek az egyesület képviselői a városszépítők Kazincbarcikán tartott III, országos találkozóján. Itt hangzott el a javaslat: szervezzenek városszépítő-város- védő KISZ építőtábort. Ez először Kaposváron valósul meg idén júliusban, a városi tanács, a városi és a megyei KISZ-bizottság támogatásával. Segítséget nyújt ehhez a népfront, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal is. Az előkészületek már folynak. Az Ingatlankezelő, a Városgazdálkodási Vállalat olyan feladatokkal várja a város szépítésére jelentkező fiatalokat, hogy valóban értékeset, maradandót alkothassanak. A tábor körültekintő megszervezésére hívták fel a felszólalók is a figyelmet. •lanuL Ella zokogva borult a férfira, és mindkettőjüket elnyelte a sötétség. Az orosz újabb gyufa után. kutatott, de hiába. A másik, alki Viktort tartotta sakkban, intett, hogy kifelé. Társa felemelte a lányt, és Viktor mellé vezette. — Shnell! Shneli! Gyarsan! — tette hozzá rassz magyarsággal. Arrafelé kísérték őket, amerről érkeztek. Ismerős volt az útnak minden része. Csak sókkal több halottat és roncsot kellett kikerülni. Az a T—34-es páncélos, amely akkor még uralta a terepet, most kilőve füstölgőit, mint valami sötét memenitó, halott személyzetétől övezve. Az első útkereszteződésnél dzsippbe ültették őket, és kifelé indultak a faluból. A hardi moraj mindinkább távolodott ... Fél! óra múlva egy magányos ház előtt álltak meg. Tizenketten kértek szót — köztük Ráday Mihály, a Budapesti Városszépítő Egyesület alelnöke, a városi és a megyei főépítész stb. —, akiktől Kaposvár további fejlődéséről, gazdagodásáról kaptak előzetes képet. Javasolták, hogy az itt élő fiatalokat vonják be jobban a városszépíitési feladatokba, a rend és a tisztaság megteremtéséhez pedig nyújtsanak társadalmi segítséget. Emléklapot kaptak azok az egyesületi tagok, vállalatok és szocialista brigádok, amelyek az elmúlt években kiemelkedő tevékenységükkel járultak hozzá Kaposvár fejlődéséhez, szépüléséhez. Megválasztották az elnökséget, a vezetőséget és az intézőbizottságot, elfogadták az 1985. évi tervet. A Kaposvári Városszépítő Egyesület elnöke ismét dr. Tarján Lászlóné, titkára dr. Györky Zoltán lett. — Ügy érezzük, hogy mi csak a lehetőség első felét kaptuk meg: elkezdhettünk valamit, aminek a létjogosultságában hiszünk, de ennek bebizonyítását már sokan igyekeznek gátolni. A lehetőség második felét, a zavartalan munkát tehát nem kaptuk meg. Kiszel Lászlóné és élettársa, Cservenka József szavai kissé borúsak. Mint korábban is tudtuk: vigalomra nem sok az okuk. Elkészült ugyan Bálványoson a hatalmas magán szálloda j uk (legalábbis nagyrészt elkészült) üdültetési terveiket azonban keresztülhúzta néhány előre nem gondolt akadály. Ajmikor néhány évvel ezelőtt üdülőfaluvá nyilvánították Bálványost, még nem sokian ltudták, hogy ez a .rang milyen változást hoz, s egyáltalán hoz-e változást a falu életében. A községbe vezető szerpentint kiszélesítették, néhány belső utcán szintén a javulás jelei mutatkoztak, más azonban nem történt. Legalábbis, amíg föl nem kerekedett a hír: Bálványoson szálloda épül. Nyugati vendégekről, dovas- pirogramokról, szervezett csoportokról szólt a fáma. A rendkívül merésznek tetsző elképzelés több síkon félrecsúszott, s egyre 'távolabb került az eredeti te tők Kezdődött azzal, hogy a kétszintes, tetőtérbeópítéses ház 1983. április 15-e helyett ctsalk 1983. auguszitus 17-ére készült ed. Így abban az évben a már betervezett bevétel 'eleve kiesett. — Nyugati vendégeinket kénytelenek voltunk lemondani, s csak jóval kisebb forgalmat tudtunk lebonyolítani, minit amennyit szerettünk volna. Helyi esküvők, összejövetelek szervezését is vállaltuk, s ha nehezen is, de láttunk kiutat — mondják Kiszelnéék. — A „csendes” hétköznapokba egyszercsak becsapott a mennykő: megjelent az újságban egy hirdetés, hogy az Ágasvár étterem árverésre kerül. No, ez tovább növelte a bonyodalmakat. A hírre egyszerre négy esküvőit lemondtak, és sorra jelentkeztek azok az emberek íis, alkikitől kölcsönöket kaptunk a vállalkozásunkhoz. (Itt egy pillanatra meg kell állnunk! A Szállodaépítését jó néhány ember nagy összeggel támogatta. A bíróságon földelhető adatok szerint voltak, akik több százezer, s olyan is akad/t, akik több mint egymillió forintot adott kölcsön Kiszel- nééknek! A lavinát azonban nem ők indították el, hanem a siófoki áfész.) Cservenka József korábban Szántódon üzemeltette a siófoki áfész 28. sz. 'szerződéses üzletét, ahol üzemeltetési jogviszonyának megszüntetése mliaitt csaknem 2 millió forínit tartozása keletkezett. Cservenka kötelezte magát, hogy ezt az összeget 1983. december 15-ig megfizeti. Az átadási határidő elhúzódása miatt azonban a tervezett szállodai bevétel is elmaradt, így a pénzt nem tudta kifizetni. Az -áfész pedig nem törődhetett emberi gondokkal, nehézségekkel, neki a pénz kellett. Így a bírósághoz fordult. — Az árverést 1984. február 21-ne tűzték ki, de elmaradt. Mi fellebbeztünk, a szakértői vélemény szerint ugyanis alig több mint ötmillió forint a ház értéke, szerintünk pedig körülbelül 13 millió. Iratok indultak ide, oda, szakértők szálltak ki, mondtak véleményt, de nem volt könnyű dolguk. A szállodához hasonló épület ugyanis a környéken sehol nincs. A kétszintes, te főtérbeépítésr e is alkalmas épületben majdnem 1000 négyzetméter a hasznos adapferület. Nyolc fürdőszobás szállodai szoba kész, s további 16 még kialakítható. A hatalmas telek kempingezésre alkalmas, villannyal, szociális helyiségeikkel el van látva, így az olcsóbban (vagy: romantik-u- sabiban) üdülni vágyók is megtalálhatják számításukat. Több szakértői vélemény készült, ezek alapján állapította meg a bíróság a minimális 5 040 000 forintos kikiáltási árat. — Mi az Európa-kempin- gen keresztül, -valamint személyes kapcsolatok segítségével akartuk megtölteni a szállodát — mondják KSszel- néék. — Megegyezésünk volt arról, hogy több évre előre, valutában kifizetnek bennünket, s így rövid időn belül rendezni tudtuk volna tartozásainkat. Sajnos, nem kaptunk engedélyt az ilyen üdültetésre. Ennek ellenére tavaly már sikerült némi forgalomra szert tennünk, az említett nehézségek miatt azonban kevesebbre, mint amennyire számítottunk. A per során az áfésznek felajánlottuk, hogy három éven beliül kifizetjük a tartozásunkat, de ők nem fogadták el ezt. Akkor kértük, -hogy vegyék meg az épületeit; erre sem voltak hajlandók. Az ügy jelenleg sincs lezárva, folyik a huzavona, s nekünk ilyen körülmények között is tovább kell szerveznünk és rendeznünk az üdültetést, hiszen csak akkor van esélyünk a pénz előteremtésére. Főként nyugatnémetek. látogatták tavaly a szállodát, aztán akadtak -hollandok és franciák -is. Ilyenkor, télen is igyekszünk -megragadni minden lehetőséget. Egy merész vállalkozás a szakadék szélére ért. Hogy lezuhan-e vagy meg itu-d kapaszkodni, egyelőre képtelenség megjósolni. Érthető a vállalkozók igénye, hogy szeretnék bebizonyítani ötletük életképességét. Ugyanakkor nem ítélhető ei az áfész igyekezete sem, hogy fut a pénze uitán. Gyarmati László Földes szobába vezették őket. Két orosz tiszt hajolt az asztal fölé. Alig vettek tudomást róluk. Amikor a kísérő jelentette, egyikük egy lócára mutatott. Az ajtó sűrűn nyílt. Híreket hoztak, üzeneteket, parancsokat vittek a vonalba. Világosodott, mire kissé alábbhagyott a sürgés-forgás. Ekkor teát hoztak, és az egyik tiszt intett Viktornak, jöjjön közelebb. — Hogy ikerül ide, hiszen ebbe az ütközetbe nem vetettek be repülőket a németek? — kérdezte nyűgöd,tan. — Szöktem. — Igen, szökött. Én is tanúsíthatom! — ugrott fel a lócáról Eil la. — Majd válaszolok, Ella — mondta halkan Viktor. — Maga magyar? — kérdezte hirtelen, ugyancsak magyarul a másik tiszt. Viktor hallgatott. Azon tűnődött, milyen egyszerű kérdés, és az ő helyzetében mégis milyen nehéz válaszolni. Igaz is: mi ő? Magyar? Német? Hová tartozik? — Magyar ön? — hangzott' kii-cslt erélyesebben. — Magyar vagyok — mondta határozottan, és egy kicsit megkönnyebbült. A kérdező hirtelen oroszra váltott, és a másik homlokán kisimult néhány ránc. Cigarettával is kínálta. Valamit mondott. Mire a magyarul is tudó odalépett hozzá, bemutatkozott. — Dorozsmai őrnagy vagyok. Az ezredes úr azt mondja, hogy önt a magasabb egység törzsénél hallgatják ki. A fogasról bekecset akasztott te: — Vegye fel, hűvösebbre fordult! Viktor tisztelgett, és az ajtó felé indult. Az ezredes utánaszólt, újabb cigarettával kínálta. Viktor szabadkozott. Az orosz mondott valamit, Dorozsmai fordította: — Fogadja csak el, jó lesz az útra, amely hosszúnak ígérkezik. Kihúzott egy szálat, megköszönte, és -indulni készült. T-éklintete Ellára esett. — Mindent köszönök — mondta a lánynak. Az valamit mondani akart, de elcsuklott a hangja, és sietve leült. Viktor az ajtóból még egyszer visszanézett rá. Ella ráemelte a szemét. Viktornak úgy rémlett, hogy az átélt szenvedések ellenére ezernyi fény vibrál benne, erőteljesen és élettől duz- zadóan, mint a -tavasszal virágba boruló szelíd táj. (Végre) SZEGEDI NÁNDOR Valaki kopog