Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

1985. január 28., hétfő Somogyi Néplap 5 Népzenei együttesek, kórusok Buzsák a legjobbak között Néptáncest - zenével A SM Kaposvár Táncegyüttes önálló műsoráról Szombaton került sor a Munkácsy Mihály Gimná­ziumban a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Somogy megyei Teszöv, valamint a Mészöv rendezésében a szö­vetkezeti pávakörök és nép­zenei együttesek III. orszá­gos találkozójának kaposvári területi bemutatójára. Dr. Nemes Kálmán, a Fogyasz­tási Szövetkezetek Somogy megyei Szövetségének elnö­ke köszöntötte a szereplő­ket, a vendégeket és a há­romtagú zsűrit, melynek el­nöke Olsvai Imre zenetudós volt. Amint elmondta: e ha­gyományos seregszemle a minősítés megszerzésén túl olyan fórumot jelent, mely­nek közösségformáló, lélek­szépítő hatását egyre jobban felismerik. Hangsúlyozta, hogy legnagyobb művészeink is a népművészetből — mint tiszta forrásból — merítet­tek. A találkozón hat megye 26 csoportja szerepelt, me­gyénket négy képviselte: a buzsáki népi együttes asz- szonykórusa, a somogysám- soni népdalkor, a szőcsény- pusztai asszonykórus és a balatonberényi „Kopzos-Pöd- rös” hagyományőrző együt­tes. Az egésznapos program tükrözte a hagyományápolás magas színvonalát s azt, hogy múltunk népzenei anyagát avatott kezek őrzik és adják tovább. Olyan da­lok is felszínre kerültek, melyek eddig mostohagyer­mekei voltak a népdalkuta­6. Már ilátta Ella alakjának kör­vonalait, amikor hátrapillan- rtott. A Hélegaete ás elállt: a fénfii, akit néhány perccel még ártalmatlanná akart .tenni, ott lihegett a sarká­ban. Fokozlta a tempót, és szinte magával sodorta a lányt, amikor utolérte. Már a kertek aljában jár­tak, de még mindig nem nőtt a távolság az üldöző és közöttük. Inkább csökkent. Ügy érezte, a háta egy nagy céltábla, amit ilyen kö­zeiről még rossz látási vi­szonyok között is gyerekjá­ték Eltalálni. — Sztoj! — hangzott hir­telen előttük a kertek alól. Nem .tudni, kit akartak meg­állítani az oroszok. Megáll­tak, és figyelték a neszeket. Három másodperc telhetett el, s akkor elszabadult a po­kol. A kertek alját pergőtűz tásnak. Hiteles tolmácsolá­sukkal az együttesek mara­dandó élményt nyújtottak a szépszámú közönségnek. A telt ház „apró” szépséghi­bája, hogy jórészt — külső érdeklődők híján — egy­másnak tapsoltak a csopor­tok. Ennek okát — úgy érezzük — nem az érdeklő­dés hiányában, hanem a propaganda színvonalában érdemes keresnünk. A hagyományzőrző együt­tesek műsorában azonban itt-ott még felvillantak a népdal-kultúra ízei, egyes hangzások a műdalvilágra emlékeztettek. A zsűri nem­csak a dalválasztást, a hang­zást, a hangerő- és tempó­váltást, a hangszeres zene technikai színvonalát érté­kelte, de figyelme kiterjedt az amatőr előadók mozgás- kultúrájára, viseletére és színpadi elhelyezkedésére is. Értékelése során tíz csoport nyerte el az arany minősítő fokozatot, tizenkettő az ezüs­töt, négy pedig a bronzot. Az aranyak között szépen csillog a buzsáki népi együt­tes asszonykórusának minő­sítése; a zsűri szavai szerint azonban hasonló művészi él­ményt nyújtott a zánkai, csatári, bagi, szadai, cseszt- regi, vecsési, hosszúhetényi, szebényi, illetve az egyhá- zaskozári amatőr együttesek bemutatója is. A pávakörök és népzenei együttesek kaposvári talál­kozóját az egységes stílus­hagyomány tisztelete, a gon­dos dalválasztás és a magas átlagszínvonal jellemezte. árasztotta el, és abból az irányból, ahol az imént a németeket sejtették, géppisz­tolysorozatok éktelen kórusá­nak kíséretében rohamra ve­zényelték az egységeket. Itt- ott mintha már el is érték volna az oroszok első árka­it, mert egyre .több kézigrá­nát irobbant; ezeket éktelen kiáltozás, fájdalmas ordítás kísérte. A zűrzavarból időnként ki- hailatszQtt egy-egy néme|t és orosz káromkodás, kétségbe­esett biztatás. Viktor úgy érezte, 'hogy a nagy kaszás előszobájában álldogáll. Ellával semmit sem közölt benyomásaiból, csak a földre rántotta, mert a kö­zelben robbant egy akna. Amint fölpilantott, a rob­banások fényében megvillant egy közelben álló templom tornya. Arrafelé húzta a lányt, mint valami mentsvár­ba, ahol imajd menedékre ta­lálhatnak. [Kétszáz métert tehettek meg, amikor kisodródtak az Több egyetemi hely Felvételi tájékoztató Keddtől kapható a „Fel­vételi tájékoztató az 1985/86. tanévre” című kiadvány min­den olyan település posta- hivatalában, ahol közép- vagy felsőoktatási intézmény van. Taritaimazza a jelentkezési lap kitöltéséhez szükséges információkat, tájékoztat az induló szakok, szakpárok ke- ratszémairóL Külön kötetben találhatják meg az érdeklő­dők a tavalyi felvételi vizs­gák ítélteiéit és megoldásukat. A kötetet február 10-től ugyancsak a postahivatalok­ban lehet megvenni. A har­madik, az általános tudniva­lókat tartalmazó könyv rész­letesen bemutatja az egye­temeket és a főiskolákat, közli: milyen szakon lehet továbbtanuilnii, miből kell fel­vételizni, milyen képzés szükséges a diploma meg­szerzéséhez. Ezt a kötetet február 20-tól a könyvesbol­tok árusítják. A jelentkezés határideje nem változott: március 1-ig kell a kitöltött lapokat lead­ni a középiskoláikba, onnan pedig 15-ig jutnak el a fő­iskolákra, egyetemekre. Az esti-levelező oktatásra vala­mennyi intézményben már­cius 15-ig lehelt jélenflkezni. A jelentkezési lap — amely a korábbiaknál lényegesen egyszerűbb — a postán kap­ható felvételi egységcsomag­ban található. A korábbi évékben megjelent felvételi nyomtatványok — a .számító­gépes adatfeldolgozásra való átállás miatt — nem használ­hatók. Ha a jelentkező a közép­iskolát 1983-ban vagy ko­rábban, illetve esti vagy le­velező tagozatom, végezte — mind nappali, mind esiti-le- velező tagozatra jelentkezés esétén közvetlenül a felsőok­tatási intézménybe küldje kérelmét. A jelentkező ugyanazon tanévben csak egy hazai felsőoktatási in­tézménybe (karra) adhatja be kérelmét, de egyidejűleg pályázhat valamely művé­szeti főiskolára, a Testneve­lési Főiskola tanári szakára, a néphadsereg .katonái főis­kolájára, külföldi .egyetemre, valamint a nyíregyházi fő­iskola rapülőgépvezetői és a Budapesti Műszáki Egyetem hajózási üzemmérnöki szaká­ra is. A felvehetők létszáma az előbbi évekhez viszonyítva 500-zal emelkedett: az idén 16 500 nappali tagozatos hall­gatót vesznek fel. utcára. Szinte belebotlottak egy hatalmas páncélosba, amely a közeli útkeresztező­désből bukkant elő. Az hir­telen megállt, ágyúcsövét fe­léjük fordította. Mielőtt bármit is tehettek volna, eldördült a lövés. Nagy fényességét árasztott. De csodák, csodája, éltek még. Mögöttük hatalmas rob­banás jelezte: nem ők vol­tak a célpont: német önjá­ró löveg röpült a levegőbe. A katonák ordítva és lángol­va rohantak a szélrózsa min­den irányába. Ezt a hátbor­zongató üvöltést újabb döre­jek nyomták el. Elle leroskadt. Aztán újra rohanni kezdtek. Már lehetetlen volt meg­állapítani, ki kire tüzel. Min­den összekeveredett. Ház ház után omlott össze. Csak a templomtorony állt még érin- tettflenül; mintha kivonta vol­na magát a lent folyó rom­bolásiból. Ahogy az előbuk­kanó hold megvilágította, min,t valami ibékejel maga­sodott a nyugalmas, égi ten­gerbe. Már csak egy rövid föld­darab választotta el őket tő­le. Igaz, ez a borzalmak útja volt: szétlőtt járművek, jajgató emberek között. Lábuk vértócsában csú­szott. Valaki ordítva rohant a gyümölcsfák között, összs- rancsolt karját a kezében tartva. Már majdnem eláx­Ki ltudná pontosan meg­mondani; az a csoport, amely most a BM Kaposvár Tánc- együttest alkotja, hányadik generáció az együttes 'törté­netében. Az elmúlllt három évtized alatt több százan rop­ták ebben az együttesben, sokaknak van miiről mesélni­ük — tánccal szerzett örö­meikről, sikereikről — gye­rekeiknek. Az élmúlt két évben ge­nerációváltásra volt szükség a BM Kaposvár Táncegyüt­tesben; a művészeti vezető továbbira lis Vida József ma­radit. Gyerekeikkel kezdte az együttesépítést, a táncosok átlagos életkora mára is csak tizennégy, tizenöt év lehet: a fiúk fejére még nem sikerült megfelelő kiskalapdt 'találni, hát nem csoda, hogy a fü­lük tartja, ám a csizma kezd jól állni nékik. Óriási segít­ség az együttes formálásá­ban, a fiatalok táncossá ne­velésében a Kerékkötő együt­tes ,magas színvonalú, nép­zenei kultúrája, ösztönző em­beri 'magatartása. Ezt ta- pasrtalbatüuik péntek esti be­mutatójukon a Kill ián György Ifjúsági és Üittörő- művalődési Központban az együttes „öregjei” részéről is; egylikük sem kezdett él „szó­lózni” csak azért, hogy meg­mutassa, ő már túl van azon a fokon, melyre a többség mára elért. Nagy a féladata a tánco­sok nevelésében Németh Ár­pád tánckarvezetőnek is. Fiai lehetnének sokan: azt ték a templomot. Ekkor né­met páncélos kapaszkodott föl az isten-házát övező, fe­nyőkkel . borított dombra. Egy orosz páncélököl azon­ban megállította. Mintha ez elbátortalanította volna a né­meteket; ritkult a tűz. Néhány orosz katona fel­kapott egy kerekes géppus­kát, és távolabb vitte a templomtól. Nyomban tüzel­ni kezdtek, ki tudja mire; talán a semmire, mert itt pontos célzásról, határozott célpontról már szó sem lehe­tett. Csak az éleitöszton dolgo­zott bennük, meg a reflexek. Egy újabb nekirugaszkodás­sal elérték a templomot. Viktor felpillantott a to­ronyra, és alig hitt a szemé­nek: a toronyból egy villa­nás alatt keittő lett. Felső része elhagyta az alsót, az­tán kezdett darabokban hullani. A robbanás csak most bon­takozott ki elemi erővel. Ö Ellát magával rántva a to­rony alá ugrott, a harang- köitefek közé. Azon kapta magát, hogy olyan erősen simul a fal­hoz, mintha egybe akarna olvadni vele. A harang nagy dübörgéssel vágódott a föld­re; a rázúduló kövektől kon- gás támadt. (Folytatjuk) hiszem így is áll eléjük he­tente három alkalommal a próbákon, hogy tanuljanak tőle. Ne feledkezzünk meg a lányokról sem, köztük több ugyan a tapasztaltabb, minit a fiúknál, de még ők ils tizenévesek. Vida József az együttes- építésit, úgy tűnik, változa­tos koreográfiákra, érde­kes táncokra alapozta — Olyan kötőanyagnak szánva a beállításokat, amelyek örö­met szerezve segítik út a fiatalokat a tanulás nehéz évein. Igaz, a négy délszláv tánc kissé megszelídült for­mában került színpadra, ám bájos befejezése olyan, érté­keket csillantott meg, me­lyet a legjobb formájában mutatott eddig csak az együttes, összetett föladatat nagy igyekezettel, részletei­ben jól megoldotton muta­tott be a fiatal gárda a rá­A múlt év őszén velem együtt sokan nézték megha- tódottsággal az újjáépített Operaház nyitókoncertjének közvetítését. Most itt mu­tatták be a Csongor és Tün­de című új magyar operát, Bozay Attila zeneművét. A szerző zenekari és vokális szerzeményeit jól ismeri a hazai közönség, gyakran szerepelt nemzetközi feszti­válokon is. Az opera műfa­jában is kísérletezett már. A Vörösmarty Mihály műve alapján komponált zenemű­vet Mikó András rendezésé­ben ismerhette meg a kö­zönség. Vörösmarty remekének ze­nére fogalmazása nem lehe­tett könnyű. A drámában széphistória, romantikus tör­ténet és népmese elemei öt­vöződnek. Épp a sokféle ha­gyomány egyéni vegyítése adja a darab varázsát, a tündérvilág és a súlyos em­beri, filozófia alapkérdések egységét. A zeneszerző úgy oldotta meg a feladatot, hogy a különböző rétegeket más-más hangzással, zenei stílussal érzékelteti. A ro­mantikus álmodozó címsze­replők — alakítójuk Molnár András és Csavlek Etelka — szólama emelkedett, elvont, nagy műgonddal ékesített dallamokból épül fel. Kifi­nomult kettősüket a paraszti pár, Balga és Ilma ellen­pontozza népi ihletésű, vas­kosabb, vidám énekszámai­val. Az előbbit Gáti István, az utóbbit Kalmár Magda jeleníti meg sok jókedvvel, temperamentummal. Külö­nösen éles a párosok közti ellentét, amikor együtt van­wolr inlon n csínon A mócA_ ilUU JOiVU U üíillivu• 4 A muov balközii táncokban, fgéretes teljesítményként tárltjuk szá­mon. Cseh Gyöngyi és Nagy Sándor túnkevei verbunkja az est csúcspontja ivóit. Azok a koreográfiák, amelyeket pénteken este lát­tunk, többségében nem az if­júsági ház pódiumára ké­szültek, nagyobb terét képe­sek bötölíteni a tándkompozí- űiók, formák — itt, sajnos nemegyszer zsúfolt képet mutattak. A kellemes est sikeréhez nagyban hozzájárult a Pus­kás Zoltán vezette Kerék­kötő együttes, annak szólis­tája, a szép hangú Farkas Gyöngyi, a dudával mesteri­en bánó Csikvár Gábor és az ügyes Husi Gyula, aki ci- terajátékával szórakoztatta a közönséget. dik felvonásban, amikor Tünde alva találja elvará­zsolt kedvesét, s hiába köl- tögeti, reménytelen vágya­kozásának komikus felhan­got ad, hogy közben az elő­térben Ilma pajzánul évődik a férjének hitt ördögfival. A két alapvető hangulati pólus mellett, mint ahogy a drámának, a zenének is számtalan árnyalata van. A démoni, gonosz Mirigy hang­jával is fura túlvilági ha­tást kelt, Ledér merész, ki­hívó szopránjával kelleti magát. Az örödögfiak mó- kázása akrobatikus mutat­ványnak is beillik. A három vándor — a pénz, a tudo­mány és a hatalom meg­szállottái — hasonló tónus­ban, egyénítés nélkül éne­kelnek, mint ahogy törek­vésük is egyaránt sivár, ku­darcra ítéltetett. A mély fi­lozófiai mondanivalót hor­dozó Éj monológja megma­radt prózában, Lukács Mar­git átható erejű tolmácsolá­sában. Bozay Attila nem sokat változtatott a történet mene­tén, mindössze annyit tett, hogy az ötfelvonásos drámát három egységre tagolta. Ez még jobban kiemeli a cse­lekmény hármas szerkezetét, mely egyetlen nap alatt ját­szódik: az éjben kezdődik, délben ér csúcspontra, s végül újra az éjszakába fut. A mese szereplői Forray Gábor hangulatos díszletei között mozognak. A lián­szerű felfüggesztett lombok mozgásukkal s a fények já­tékával hol Tündérhon, hol a mesebeli erdő, hol a pokol illúzióját keltik. Tersztyánszky Krisztina T. R. SZEGEDI NÁNDOR Valaki kopog Horányi Barna Operaházi bemutató Csongor ésTünde

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom