Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

1985. január 26., szombat 5 £^ágyi Néplap Neve fogalom a szakmában RÁDIÓSZEMLE Fertő Pogánnyai, Nagy Ferenc bemutatkozása Budapesten Tegnap délután a Nép­rajzi Múzeum Munkáesy- termében a megyénkben élő Nagy Ferencnek, a Népmű­velés Mesterének faragá­saiból nyílt kiállítás. Elő­ször Hoffmann Tamás, a múzeum főigazgatója kö­szöntötte a vendégeket, majd Somogyi József Kos- suth-díjas szobrászművész méltatta a tabi mester mun­kásságát. — Nagy Ferenc az ősi esztétikai hagyományokból indulva képes volt tovább­lépni. S ez még nem a vég­állomás — hangsúlyozta a művész. — A nagy szobrok faragásával furcsa párbe­széd kezdődött a régi és az új stílus között, s meg kell találni a hangot, ahol együtt tudnak szólni, ahol a két­fajta törvény találkozik. „Üj rügyek fakadásánál ál- lünk, félúton, tavasz előtt” — fejezte be beszédét So­mogyi József. Megyénk szülöttének munkásságáról könyv szüle­tett, mely várhatóan meg a kiállítás időtartama alatt megjelenik. A biográf üst, Lengyel Györgyi néprajztu­dóst. a Népi Iparművészeti Tanács munkatársát kérdez­tük, mennyire ismert a fő­városban a somogyi alkotó. — A nagyközönség talán kevesebbet tud róla, bár né­hány évvel ezelőtt mór volt egy bemutatkozása a Nem­zeti Galériában. A szak­mában, a népi iparművé­szetben azonban fogalom a neve. — Miért sajátos e stílus? — Nagy Ferencnek sike­rült kilépni a szokványos hagyományból. méghozzá autodidakta módon. A pász­torfaragások eredetileg — így kezdetben nála is — kü­lönféle használati- tárgyakat díszítettek, ő azonban kí­sérletezett és új lehetősé­gekre talált. Egyik újítása az volt, hogy a domború faragást nemcsak fán. ha­nem például csonton is ki­próbálta. a csontot fával kombinálta. Később a má­sodlagos díszítő szereptől el­szakadva önálló szobrokat kezdett alkotni. Ezek is közvetlen környezetét tük­rözik: témájuk a paraszti élet, a dolgozó ember, mo­delljük pedig legtöbbször saját maga, vagy valame­lyik családtagja. Ezek az önálló alkotások hozták meg számára a sikert. ­A teremben nyüzsögnek a látogatók, a néprajzi szak­ma képviselői és laikusok egyaránt. A vitrinekhez, ahol a gazdagon díszített sótartók, a finom csipfcesze- rűen cizellált csontfaragá­sok láthatók, alig lehet hoz­záférni a tömegtől. Ügy lát­szik, a közönséghez egyelő­re mégis közelebb állnak az ősi, természeti ihletésű munkák. A somogyi vendégektől megtudtuk, hogy a tabi ga­léria most sem áll üresen, az elhozott munkák helyét máris frissen faragottak váltották fel. Ilyen lelkese­dés, ilyen munkakedv mel­lett várható, hogy a Somo­gyi József által említett „tavasz”, az igazi új hang megtalálása nem várat ma­gára sokáig. Tersztyánlszky Krisztina Felsőoktatási KISZ­tanácskozás Az egyetemi és a főiskolai KISZ-vezetők hagyományos téli konferenciája tegnap kezdte meg munkáját a Veszprémi Vegyipari Egye­temen. A január 25-től 28-ig tartó tanácskozás első napi programján részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Elő­adást, illetve konzultációt tartott időszerű kül- és bel­politikai kérdésekről. Aczél György foglalkozott a gaz­daság, az ideológiai élet és az oktatási rendszer kérdé­seivel, kiemelte a felsőokta­tás fejlesztésének, a fiatalok felkészítésének fontosságát. A konferencián — amely­nek központi témája az MSZMP KB tavaly őszi if­júságpolitikai állásfoglalá­sából adódó egyetemi, főis­kolai feladatok számbavétele — a felsőoktatási intézmé­nyek mintegy 150 KISZ-ve- zetője vesz részt. Tizenkét új alkotás Jól ismert rendezők alko­tásai és elsőf&knesek pro­dukciói, történelmi és mai témájú filmek, ősbemutatók és már játszott művek egy­aránt szerepelnek a február­ban sorra kerülő XVII. ma­gyar játékfilmszemle prog­ramjából. Réz András, a Mű­velődési Minisztérium film- főigaaga (óságának osztályve­zetője tegnap a Fészek mű­ves zklubban tartott sajtótá­jékoztatón elmondta: más­félszáz külföldi vendéget várnak a magyar filmék ha­gyományos seregszemléjére. Forgatócsoport érkezik több európai televíziós társaságtól és Kanadából is. A film­szemle vetítésein 17 alkotást mutatnak be. Február 8-án a Vörös Csillag filmszínházban Kovács András Vörös grófnő című kétrészes filmjének díszelőadásával kezdődik meg a jáltékfilmszemle, s február 12-ig tart. Koltaival Divatot teremtett Boldizsár Miklós, Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király: szinte soro­zatban kerülnek ki íróink tolla alól az országépítő ural­kodó jelentőségét bemutató és a többi Árpád-házi ki­rály tevékenységét elemző darabok. Az utóbbi hetek­ben Ratkó József, Nagy And­rás, Tóth-Máté Miklós ruk­kolt ki ilyenekkel, néhány hónappal korábban Módos Péter. Az ő drámáját — „... és itt a földön is” cím­mel — a gyulai várszínház! bemutató után az elmúlt szombaton a rádióhallgatók is megismerhették. Van benne üldözés, csata, gyilkosság, megvakíttatás, ti­vornya és minden, ami a kö­zönség naivabb részének el- kápráztatásához szükséges. S vannak persze történelmi hő­sök is tucatszám, s úgy meg ­örökítve, hogy elcsodálkoz­hatunk: ilyen egyszerűek az emberek? Azok bizony! Ist­ván — rideg és tudatos, de nagyszívű atyja a népének, Vászoly — megátalkodott borissza. Árnyalatokat vará­zsolni személyiségükbe még a felejthetetlen öze Lajos sem lehetett képes. A törté­nészek kétlem, hogy rádöb­bennek majd Módos Péter nyomán: az összeütközés személyes és nem politikai természetű. Aba Sámuelről kiderült, hogy tahó és félhü­lye, Onseolo Péterről, hogy üresfejű piperkőc. Egyszóval mindenki megkapta a ma­gáét, anélkül persze, hogy a szerző a folyamatok mélyebb elemzésére, a história törvé­nyeinek áttételes megfogal­mazására törekedett volna. Lám, milyen egyszerűek a dolgok... A szegedi Somogyi Könyv­tár kiadásában, a Csongrád megyei könyvtári füzetek sorozatában megjelent Pol- ner Zoltán ördöngösök című kötete. Az ismert költő, aki évtizedek óta szenvedélyes kutatója a Dél-Alföld nép­rajzának, a régi hiedelemvi­No, persze csak a történe­lem, s nem a házasság — sugallja a Rádiószínház hét­főn este bemutatott Nyár a Fertő-tónál című darabjával Harald Sommer. Már-már strindbergi-albee-i-Thomas Bennhard-i pontosságú látle- fetót ad a nálunk eddig alig ismert osztrák író egy házas­ság csődjéről, a férj és a fe­leség kapcsolatának kiürese­déséről. Semmit sem képes már egymásnak mondani a két ember ebben a kapcso­latban, azért hát a szerepjá­tékot választják: képzeletben beleilleszkednek egykori sze­retőik bőrébe és így udvarol­nak egymásnak, később az asszony bakfist játszik, hogy meghódíttassa magát „egy befutott professzorral”, gyil­kosságot és meggyilkoltatást mímelnek. Az egyetlen ka­pocs már csak egy kellemes Fertő-tavi nyár emléke. Kidolgozottak és hitelesek a helyzetek Sommer drámá­jában, ötletes Szeredás And­rás fordítása. A kamaradrá­ma jellegéhez illően mérték­tartó Vajda István rendezé­se. S mindenekelőtt — re­mek a két f igura. Pogány Judit ezernyi hangszímnel és tudatossággal formált hol zord és életunt matrónát, hol hízelgő kismacskát, hol el­lenállhatatlan szupemőstényt vagy elviselhetetlen fúriát. Koltai Róbert is összetett jellemet elevenített meg: re­zignált úriember, hanyag elegantíiával hódító álficsúr, az örvényből kivergődni nem képes, beszűkült tudatú, el­hagyatott ember. A Nyár a Fentő-tónál a Rádiószínház utóbbi hónapjainak egyik legemlékezetesebb bemutató­ja volt. lágnak, ezúttal a hajdani „tudós” emberekről — népi elnevezéssel ördöngösökről — gyűjtött össze története­ket. Százhuszonöt idős em­ber mondta magnetofonsza- lagra a gyűjtőnek a szülei­től, nagyszüleitől hallott tör­téneteket. L. A. Dél-alföldi ördöngösök MAJOR TAMÁS HETVENÖT ÉVES Major Tamás hetvenöt éves. Háromnegyed évszáza­dából ötvenöt esztendőt töl­tött a színi pályán, nem szá­mítván az akadémistaságot. Hatalmas idő. és micsoda idők! Az alkalomhoz illő rövid köszöntőben lehetet­len méltatni mindazt, amit Major Tamás — a színész, a rendező, a színigazgató, a közéleti férfi — tevékeny­sége jelent. Mostánban talán gyakran gondol vissza a háború előt­ti korszakira, amikor pálya­kezdőként az ország első színházának deszkáin muto­gatta oroszlánkörmeit. s közben — mint fiatal kom­munista — a Független Színpad előadásainak és a híres Vasas-matinéknak volt egyik főszereplője, szer­vezője. Ilyen indulás után ter­mészetes volt, hogy a há­ború után pályája merede­ken ívelt fölfelé. Már lilé­ben kinevezték a Nei s.eti Színház igazgatójává, s egé­szen 1961-ig volt nagyhatal­mú direktor. Nehéz, és bo­nyolult esztendőkben ült a bársonyszékben, s osztott — Bulgakov Menekülés című drámájában a Katona József Színház 1984-es bemutatóján bizony — sebeket is. Van ő olyan bölcs, hogy tudja ezt, s még e szép ünnep alkal­mából sem intené le az őt köszöntőt kedvenc Madách Imréjének szavával: „Csak hódolat illet meg, nem bí­rálat”. Volt honatya, kommunis­ta képviselő, és csaknem egy évtizeden át tagja a párt vezető testületének, de a közéleti férfi sohasem szo­rította háttérbe a színházi embert: a rendezőt, a szí­nészt, a pedagógust. Játszott, rendezett, taní­tott. Játszik, rendez, tanít ma is. A Katona József Színházban az ő színpadra állításában adják a Tudós nőket, játssza Az imposztor- ban Boguslawskit (alakjá­ban egy kissé önmagát), s hamarosan ismét premierje lesz: Menenius Agrippát formálja meg Shakespeare Corioianusában. S közben napokat ül a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a felvételi bizottságban ... Major Tamás tehát igen­csak jelen van a mai ma­gyar színházi művészetben, ám a születésnap alkalmá­ból lehetetlen nem emlé­kezni a múltra, az imponá­ló pálya egy-egy kiemelke­dő állomására. Az emlékezés persze szub­jektív.' Más bizonyára nem ugyanezeket az alakításait Németh László II. József című drámájában 1945 júniusában a Viharos alkonyat bemuta- a Nemzeti Színház 1964-es bemutatóján tóján Kimirjazev professzor szerepében sorolná. Számomra az első nagy Majorhoz fűződő em­lék a Tartuffe. Sohasem felejtem el azt a félfordu­latot. azt a hangot, ahogy jó harminc évvel ezelőtt a Moliére-remek harmadik felvonásának második jele­netében belépett a „régi” Katona József Szjnház Szín­padára, s visszaszólt szolgá­jának a színfalak mögé: „Most már elrakhatod az ostort, s a szőrcsuhámat.. Vagy amint az Othello Já- gójaként magasba lendítet­te a fáklyát, és harsogta: „Mit tehetek, a döntő óra jön, égig növök, vagy nya­kamat töröm ..Milyen belépő, és milyen távozás! A színházi csoda nagy pil­lanatai voltak, amelyekhez hasonlókat idézhetnék Az ember tragédiájából, a Bánk bánból is. És aztán egyszer- csak megjelenik előttem A tizedes meg a többiek faar­cú. csíkos mellényű komor­nyikja. Majornak nincs szerepkö­re. Szerepformálásai vannak és rendezései. Űjszerű, vi­tára is ingerlő Shákespeare- értelmezései — a Rómeó és Júlia, a II. Richard — és az öregkor nagy szerelme­ként újból és újból Moliére. Miskolcon néhány éve a Tartuffe, Pesten legfrisseb­ben a Tudós nők. És most is Moliére-re készül, úja'bb rendezésekre, könyv írásá­ra. Születésnapján nem kí­vánhatunk neki jobbat: le­gyen hozzá ereje, egészsége! Morvay István Töretlen életpálya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom