Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-21 / 16. szám
1985. január 21., hétfő Somogyi Néplap Árak és jövedelmek Aligha van az országban olyan bérből és fizetésből élő ember, aki örömmel fogadta a központi áremelések hírét. Talán még az árszakértők sem kivételek ez- alól, akik — a kormányzat útmutatásalnák eleget téve —- részletesen kidolgozták s a vezető fórumok elé tárták az árrendezések tervét. Más kérdés, hogy ők — a közgazdászok — sokaknál jobban tudják, hogy nem az óhajok függvénye az árszint. Még a több száz milliós lakosú országok sem függetleníthetik magukat a nemzetközi árviszonyoktól; hát még azok, amelyeknek a nemzeti jövedelem minden második forintját külföldön kell realizálniuk. Az élet már megtanított bennünket arra, hogy az ürügyekben sem lehet struccpolitikát folytatni. Az az ország. amely megkísérli, hogy az árakat tartósan eltérítse a valódi értékektől, hovatovább lehetetlen helyzetbe kerül. Ha az árak nem a tényleges ráfordításokat tükrözik, egyre körülményesebbé válik és mind jobban elszakad a valóság talajától a népgazdasági, illetve a vállalati tervezés, a kalkuláció; s társadalmi méretű pazarlás üti föl a fejét. Hogy a legkézenfekvőbb példát említsük: gondoljunk csak arra, hogy bántak nálunk néhány éve még a kenyérrel ! Tanulságos külföldi példák igazolják, hogy a gazdasági élet törvényszerűségei előbb-utóbb kikényszerítik a valóságos árviszonyokat. Ezért jobb, ha az évenkénti kisebb — bár még mindig nem jelentéktelen — áremelésekkel haladni a valóságos értékviszonyok, az értékarányos árrendszer kialakítása felé. Ennek vagyunk tanúi most is. Felületesen szemlélve, az Idei központi áremelés is olyan, mint amelyet az elmúlt esztendőkben átéltünk: az év elejére rögzítették. Am áki egy kicsit jobban elmélyed az ország gazdasági helyzetét elemző dokumentumokban, mindenekelőtt a párt Központi Bizottsága december 4-i üléséről szóló közleményben, az meggyőződhet róla, hogy az 1985-ös év esélyei, lehetőségei több vonatkozásban eltérnek a megszokottól. Hogy a legfontosabbal kezdjük: ,a legnehezebb időszakon már túl vagyunk. Bár az ország külgazdasági egyensúlya még törékeny, színvonalasabb gazdálkodást és jobb munkát feltételezve azért már arra is futja erőnkből, hogy a gazdasági növekedés üteme — ha aránylag szerény mértékben is — élénküljön. Ez a lehetőség szorosan összefügg a másik új vonással: ugyancsak a jobb munkát és színvonalasabb gazdálkodást feltételezve — ezt mindig hangsúlyozni kell, még ha ismétlésnek látszik is — az idén már elérhető, hogy ne csökkenjen tovább a beruházások mértéke — ami a jelen áremelés ideién különösen fontos . — a dolgozók reálbére. Erről is egyértelműen szól a KB már említett közleménye. amikor leszögezi: a fogyasztói árszínvonal legföljebb 7 százalékkal növekedhet, ebből 3 százalékkal az alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások ára. „A teljesítmény tervezett javulása esetén — a bér- és kereset- szabályozás, a bérpolitikai intézkedések és a bérprefe- renciák együttes hatására — a keresetek átlagosan 7—7,5 százalékkal emelkedhetnek.” Mint tudjuk, a legtöbb üzemben már megkezdőditek a bérfejlesztési kalkulációk, a Taurus például 8 százalékra gondol, a MÁV szintén. Itt kell megjegyezni, hogy lesznek olyan — a versenyszférába tartozó — cégek is. amelyek nem tudnak majd 7—7,5 százalékot fizetni, de ezért elsősorban az elhibázott gazdálkodásukat okolhatják. Csák saját maguknak tehetnék szemrehányást, ha értékes embereik elpártolnak tőlük vagy — ahogy a közgazda :ágí szakzsargon mondja — a munkaerővesztesek lesznek. (Ez is intő jel lesz e vállalatok számára: változtatni kell.) Űj vonás az is. hogy az idei központi áremelések meglehetősen kiterjedt jövedelempolitikai intézkedésekkel párosulnak. (Ezért nem igazságos csak az áremelésékre figyelni, hiszen az ár- és jövedelempolitika szorosan összetartozó fogalom.) Az idei jövedelempolitikai intézkedések — az 5—10 évvel ezelőtti gyakorlattól eltérően — nem standardizálnak. Tehát nem azt mondják, hogy mindenki kap tegyük föl 200 forint „fájdalomdíjat” a fizetése mellé, hanem rétegenként differenciálnak. Aki elolvassa a nyugdíjak, a családi pótlékok. a gyes, az anyasági segélyek összegének növekedéséről, kiterjesztéséről szóló közleményeket, az meggyőződhet róla: enyhíteni akarnak a nehezebb helyzetben levők sorsán. Igaz, hogy nem tudnak annyit könnyíteni, mint szeretnének, de azért érezhető, érzékelhető segítség ez. Sok kérdés jut ilyenkor az emberek eszébe, az is például. hogy meddig kell számítani még ilyen mértékű, vagyis 7 százalék körüli áremelésre? A múlt év végén kérdeztük meg erről Szik- szay Béla államtitkárt, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét; ő elmondotta, hogy még ebben az évtizedben. naayobbrészt a következő 2—3 évben be kell fejezni az értékarányos árrendszer kialakítását. De már most arra törekszik a kormányzat, hogy az évi árszintemelkedés 3—4 százalék felé közeledjék. Ehhez már jobban hozzá lehetne kötni az anyagi ösztönzést, a 6—8 százalékos jövedelemnövekedést, az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Egy újabb kérdés: van-e biztosíték arra. hogy nem haladjuk meg a tervezett 7 százalékot, hiszen az inflációs nyomás igen erős. E/ valóban így van De — mint minden újságolvasó megtudhatta — még a múlt év végén elfogadta az országgyűlés a tisztességtelen gazdálkodásról szóló törvényt. Erősödött, színvonalasabb lett az árellenőrzés, korszerűbbé vált a piacfelügyelet. S mint a zöldség- és gyümölcsárak vámszedői elleni határozottabb fellépések bizonyítják: kordában tartható a spekuláció. A legfőbb garancia persze a ,iobb munlka. a színvonalasabb gazdálkodás. Mert csak az hoz létre úi és elosztható értéket. . Magyar László Hétvégén is készül a zárszámadás Kis csapat a csendes irodában Dérruháit öltöttek a fák, a szomlbait negigéli országútra az aKg-fargaliam miatt ká- nyacsaipatdk serege költözött. Kaposmérő csendes. Emibent altig látni az utcán, csialk a kélmények pipáznak, jelezve, hogy a hósapkás (tetők alatt, az otthon melegében telnek az cmoerek békés1, hétvégi órái. A szövetkezet irodájának mindig szélesre tárt kapuja zárva, most nem áll a tor- náioos épület előtt egyetlen áiuAó sem. Csak a gyalogos- kapu csiikordu! alig hallhatóan, női csizmák lépted alatt ropog a hó. A két anyagikönyvelő: Máté Mihályné, Istvánfi József- né az inaitok rengetegébe temetkezik. A szomszéd szobáiban Vajai Lászlóné pénzügyi és számviteli osztály- vezatő-helyattes szabadkozik. — Elnézést, hogy minden így szét van, de minek pakoltunk volna össze az este, mikor ma úgyis folytatjuk? Jönni fog a főnökasszony is., Háttá Jánosné, csak ő Kaposváriról jár ki, és nyilván még élrendezi az otthoni dolgait. — Nem lehet elkerülni ebben az időszakban a hétvégi munkát? Higgadtan, mosolyogva, ta- gadóllaig rázza a fejét. — Vannak dolgok, amiket évköziben, nem lehet rmegcsi- mátni. Ilyenkor utolsó negyedévet is zárunk, évet is záriunk. Nálunk ez a szezonmunka. Közben bejön az egyik anyagkönyvelő. — Te, Káté, akkor én ma a ketitő-haitvaniegyet csinálom, meg a szárítóüzemet. — A műtrágyát hagyd, miért pitit még lelsz válltozás. — Azt a kockás lapot akkori, légy szíves, add oda ... Keresés kezdődik az iratok rengetegében. Az érdeklődő laikus figyelmével lesem a mozdulatokat, hallgatom a számomra idegenül hangzó párbeszédet, de kibukik a kérdés: — Hogy lehet eligazodni ennyi számla, jegyzék pa- pírhegy között? Vajaimé ismét megmosolyog; — A számoknak logikájuk van, csak erre kell figyelni, és nem lehet tévedni. Társnője közben érdeklődik. — Meddig leszünk ma? — Lehetőleg minél1 tovább. Nincs fintor, nincs mélltat- lanlkodás. Akkor sem, amikor Sándor István főkönyvelő azt mondja: — Vasárnap délután is műszák llesz.' — Nem Lehet elkerülni ezt a nagy hajrát? — kockáztatom mag a kérdésit, kicsit agyüttérezve ezekkel az ász- szanyokkial, családanyáikkal, aíkilknek január eleje óta úgyszólván mindennap hétköznap. — Ä nálunk jobb technikai feltételekkel rendelkező szövetkezetekben is szükség vain a hajrára — válaszolja Sándor István —, nálunk pedig csak napjaink legkomsze- nűitDiemiehb eszközei, aiz Aseo- ta könyvelőgépek vannak. A számítógépek később maiid biztosain enyhítenek. Feltét- leniül (lépnünk kell! — A „boigyain”-.ra van elgondolásuk ? — Az elgondolás, a beszélgetés szintjén. Részben a téeszsizövetsiéggel, részben a kisíkörzat szövetkezeteivel közösein. — A főkönyvelő ma, janinál _ tizenkilencedikén milyennek látja az évet? — Eredményes volt 1984 — egy pillanatnyi szünetet tant Sándor István —; de egy főkönyvelő mindig elégedetten,. Miikor megmérjük az évet, előkerülnek azok a hibák, amelyeken feltétlenül javítani keli — Például mire gondot? — Év közben az ember kicsit engedékenyebb. IlyenGYAKORLAT ELŐTT A Magyar Néphadsereg kijelölt csapatai és törzsei az éves kiképzési tervüknek megfeiiedően — a tartalékos óliioimány be vonása vad — a közeli naipokban harcászati gyalkorllaltolt hajtanak végre. A hivatásos katonák, a sotálHomálny, a tartalékosok fnegtoezdlték a fölkészülést a 'rendkívüli időjárás közepette a téli harcászati gyakorlatra: fiatalok és idősebbek, a munkapad rmalfllől elszólított miunkáa, orvos és tanár eigyütlt teljesíti .hazafias kö- teflasségét ezekben a napokban. A tartalékosok a Devoniu- lásuk óba iis fontos munkát végeztek. Ennek elismerésiével kezdődött az a pásrt- tagigyűlüés, amelyen együtt ültek a laktanyában a hivatásosak és a tartalékosok. Az alapszeirvezetben ismertették a fokozódó feladatokat, a gyakorlat célját. A Magyar Néphadsereg kijelölt csapatai és törzsei a harcászati gyakorlat sikerével kívánják köszöntem a XIII. pártkongresszust és hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját. A gyakorlat sikeres végrehajtásáért sokait tehetnek a kommunisták rendfokozatuktól, beosztásuktól függetlenül. A taggyűlésen külön is fölhívták a kommunisták figyelmét arra, hogy példamutatásukkal, helytállásukkal segítsék elő a harcászati gyakorlat nehézségeinek leküzdését. Vannak a tarttaüiákosiok között olyanok, akik jó pór évvel ezelőtt mentek át hasonló erőpróbán. Nekik nehezebb alkalmazkodni ük a megváltozott, azóta még korszerűbb technikához. Ám a> soiróCüomány, a hivatásos katonák tapasztalata, gyakorlottsága őket is átsegítheti a nehézségieken. Néhány napos kiképzés előzi meg a harcálszati gyakorlatot, hogy valamennyi résztvevő beava- tiöfitan ismerje feladatát. Nagy szerepe van a har- cálszaiti gyakorlat idején az emberi tényezőknek. Az áiapszervezéti taggyűlésen hangot adtak a tartalékosok a bevonulásuk óta szerzett taipasiztaUaitaikniak. Nem volt zökkenőmentes a beilleszkedési, álm a gondokat gyors intézkedésekkel onvo- sóllni tudták. A legfőbb az emberi érték. A harcászati gyakorlatra készülve ez hangzott el legtöbbször a kommunisták körében. Nemcsak a taggyűlésen, hanem a napi feladatok teüejisátése közben is. Szemmel kísérik egymás munkáját is. A komimunis- táiknák kötelességük, hogy a parancsnokok és a beosztottak között olyan kapcsolatot tememitEiemiek, ameily elősegíti a harcászati gyakorlat sikeres végrehajtását. Egymásra utalva társak ezekben a napokban a hivatásos katonák, a sorállomány és a tartalékosok. Olyan társak, akik a nehéz feladatok teljesítése közben egy emberként tartják szem előtt a gyakorlat célját és egymás segítését, megértését. kar szúrósabb szemmel nézzük a szamokat és rájövünk: jobban kell figyelni példáiul a költségekre. Ez azzal együtt tanulság, hogy náLunk igen jó, szigorú szemű és odaadó közösség van. — Gondolom, sokan kérdik, amit most éni Látja-e már ilyenkor az eredményt a főkönyvelő? — A munka menetében a szűlkatieitlt önköltség kiszámítása az utolsó szakasz. Amikor az megtörténik, akkor lehet csak biztonsággal ‘ beszélni az eredményről. így a mai napon nyugodt lelkiisroeretitel csak azt mondhatom : hatmilliós nyereséget terveztünk, és e körül kéül alakulnia az eredménynek. Kialtltoigjmak a könyvelőgépek, Az inaitok rengetegében magabiztosan mozognák az asszonyok. Egyébként az irodában csend van. Mondják, ilyenkor hétvégén még jobban megy a munka, nein csörög a iteüefon, nem kopognak az ajtón. A kályháin a teáskanna vize halkan sus- torog. Kinn dérruhában alszanak a fenyők. Vörös Márta MEGY VEM ESETEM BEJE Visztulától Oderáig A szovjet hadsereg és az európai második frontot megnyitó angol-amerikai csapatok nyári és őszi győzelmei jelentősen megváltoztatták a helyzetet a Hitler-el- lenes koalíció javára. Közelebb hozták a német fasizmus végleges széthúzását s kedvező feltételeket teremtettek Lengyelország teljes felszabadításához. A Lengyelország teljes felszabadítását eredményező hadműveletet a történelem a Visztula—Odera hadművelet néven ismeri; 1945. január 12-től február 3-ig tartott A hadműveletben részt vett az 1. Belorusz Front (parancsnoka G. K. Zsukov), és az 1. Ukrán Front (parancsnoka I. Sz. Konyev), északon együttműködve a 2. Belorusz Front balszárny csapataival (parancsnoka K. K. Rokossaovszkij), délen pedig a 4. Ukrán Front jobbszámy csapataival (parancsnoka I. J. Petrov). Az 1. Belorusz Front állományában tevékenykedett az 1. Lengyel Hadsereg. A hadművelet előkészületeit a tervek szerint január 20-ha kellett befejezni. Az új év első napjaiban azonban parancsot kaptunk, hogy rövidítsük meg az előkészületi időt. A hadműveletet 12-e és 14-e között kezdjük, bár az időjárás előrejelzés nem volt kedvező. Amikor a frontparancsnokot megkérdeztük a határidő váratlan megváltoztatásának okairól, így válaszolt: „Churchill segítséget kórt...” A németeknek az Ardennek- ben indított támadása nehéz helyzetbe hozta az angol és amerikai csapatokat, ezért kérte, hogy hozzák előbbre a támadás kezdetét, s ezzel könnyítsenek a szövetséges csapatok helyzetén. Január 12-én az 1. Ukrán Front itöbbezer lövege fergeteges tüzet zúdított a -fasiszták védelmi állásaira. Az ellenséges arcvonal minden kilométerére 250, helyenként 300 löveg és aknavető ontotta tüzet. Az ellenség óriási veszteséget szenvedett. Az első két árában a szovjet egységek 7 kilométert nyomultak" előre. Az ellenségre nagyerejű harckoosicsa- pást mértünk. Az áttörésbe két hardkocsihadsereg és három önálló harckocsihadtest hatolt be. A hitleristák megkísérelték a front csapataival előremoz- gását ellenlökéssel feltartóztatni. Ez a tervük azonban niém sikerült. A fasiszták pálmcélűs hadtestét a tallál- koizóharcbain szétzúztuk, maradványait pedig Kalce térségében szétszórtuk... Az eülleimséig visszavonulása futássá változott. A bekerítéstől! csupán azok a kis csoportjai menekültek magi, amelyek hátrahagyták harci technikájukat és hadtápju- kait. A szovjet csapatok hat nap afllatlt 150 kiHamétert nyoraulitak élőre, átkeltek a Vanta folyón, és január 17- én elfoglalták Czestachowátt. Január végére a front csapatai kijutottak az Oderához, és a folyó túlsó partján hídfőit foglaltaik ei. A szovjet csapatok kétoíl- daflJról mélyen áitkairoilták a hitleristák varsói csoportosítását, így dezoirgiainizállta vé- déimüket, és ez a fasiszta hadvezetést arra kényszarí- tefcte, hogy megkezdje csapatainak kivonását Varsóból. Kedvező fettételek jöttek létre, az 1. Lengyel Hadsereg csapatainak támadásé- hoz; január 17-én a lengyel katonák behatoltak fővárosukba. Ezzell egyidőben érték ell a vámost a szovjet csapatok is. A nap végére a lengyel főváros teljesen fellsza- baduflf. A Visztula védelme ösz- sízeomtotlt. A támadás több mint 500 tóilloimiélter hosszú arc vonalszakaszom bontakio- zott ki. A fasiszta A hadse- negesiopoirit súlyos vereséget szenvedett. A Visztula és Odera közötti fasiszta védélmet 23 nap aHaitt zúztuk szét. A szovjet hadsereg támadásának legfőbb eredménye Lengyelország teljes felszabadítása volt A háború tüze eterte a hitleri hkiodlaloim területét, éís annak fővárosától, Berlintől 60 kilométernyire Hoboigott. Pável Batov Hadsereg tábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse
