Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-18 / 14. szám
4 Somogyi Néplap 1985. január 18., péntek Ingázó anyák Gazdasági fejlődésünk területi és történeti egyenetlenségei vezettek oda, hogy nem mindenkinek ott van a munkahelye, ahol lakik. A megkésett ipari fejlődés egyik helyen munkaerőhiányt, másikon -bőséget teremtett. A mezőgazdaság kezdetben elhirtelenkedett átszervezése, s a vele járó termelési visszaesés elriasztotta az alacsony értékű munkaegységek gyűjtésétől a falun élők egy részét. A város vonzotta a falusiakat. Budapest a vidékieket. Társadalmunkban kialakult az ingázók széles rétege. Az anyák ingázásának összetettebb okai vannak, mint az apákénak. Olykor, az a tény, hogy nem tudnak munkát adni az asszonyoknak a lakóhelyen. Máskor az, hogy a nődolgozó még korábban megszokta ezt az életformát, s nagyobb keresetről, jobb munkakörülményekről nem tud, nem akar lemondani azért, mert anyává lett. Az is lehet, hogy munka éppen volna neki otthon is, akár jó körülmények között is, de az iparosodással nem tartott lépést a gyermekintézmények fejlődése. A férfiak elsőbbségét hallgatólagosan tudomásul vevő társadalmunkban kell-e mondani, hogy az ingázók között is nehezebb dolguk van az asszonyoknak, akiknek házimunkával amúgy is jobban igénybe vett idejéből újabb órákat von el az utazgatás. Nagy terhet vállal magára ezzel az asszony, különösen, ha már anya. s megértő házastárs szükséges ahhoz, hogy valamit levegyen felesége válláról. Szerencsé- , re az iparban dolgozó, a falusi hagyományokkal terhes értékrendtől már elszakadt férfiak között akad ilyen, különben nem beszélhetnénk ingázó anyákról. A segítségadás lehetősége nemcsak családon belül van meg. Sokat tehet az ingázó asszonyokért, anyákért, az a vállalat is, amely alkalmazza őket. Méghozzá csupa olyan dolgot, amelyet azok a nők is megköszönnek, akik nem ingáznak, helyi lakosként termelnek értéket vállalatiaknak, a népgazdaságnak. Megkönnyíthetik a második műszakot, ha a gyári boltban, büfében konyhakész ételeket kínálnak, ha megszervezik a bevásárlást, hogy ne kerüljön külön útjába a vidékről bejáróknak a vacsorára való megszerzése. (A helyi ellátás néhol olyan gyenge, hogy a nagyvárosi munkahelyet vállaló ember mindenképpen részesülni szeretne abból a többletből, amelyet a városban élő dolgozó ottléte jogán automatikusan megkap.) Természetesen az ingázó anyáknak (is) az lenne a legjobb, ha nem szorulnának az állandó utazásra. Bármilyen kedvező is volna azonban ez a megoldás, aligha kerül rá egyhamar sor. Köztudott, hogy gazdasági rendszerünk szerkezete átalakulás előtt áU. Az is, hogy a szabályozórendszer változásai a vállalatok differenciálódása felé hatnak. Kinyilvánított politikai cél a teljes foglalkoztatottság, a munkához való jog érvényesítése. De azt sem titkoljuk, hogy ez a jog nem jelenti a munkahelyhez való jogot is, azaz nem mindig választhatja meg az egyén, hol dolgozik. Ott kell dolgoznia, ahol a népgazdaságnak leginkább szüksége van a munkájára, ahol a prosperáló vállalat meg is tudja fizetni a hőn óhajtott munkaerőt. Ezek a tények azt jelentik, hogy a jövőben is lesznek dolgozók — közöttük nők és anyák is —, akiknek ingázniuk kell, hogy a korábbi vagy annál magasabb színvonalon élhessenek. Gőz József Szennyvíz az ásott kutakban Űj társadalombiztosítási és adózási jogszabályok Tájékoztató kisvállalkozóknak Sok helyütt fölöslegesek (már iá régi kutak, mert a falvakban is ott a vízvezeték. A civilizáció áldás az embernek, ám magával hozza az emberi környezet romlását is. Különös ellentmondás ez. Eredői térben és időben messze vannak, túl az itt leírandók körén. Régen a kútiból vizet merítő, szomját oltó ember óvta, az élet forrását; a piszkot, a szennyet távol tartotta tőle, miiképpen az erdőbe, a mezőre sem vitte ki (fölösleges kaoatjiáit... Most pedig a vízvezetékből vizet nyerő ember szennyvizet enged a régi kútba, és nem gondol — vagy nem akar gondolni — arra, hogy így tulajdonképpen a^t a vizet is szeny- nyezi, amely a vízcsapból folyik. Kúit és víz — egymástól elváló két fogalom. A természettől való eltávolodásunk jele. Somogyiban — a megyei tanács átfogó fölmérése szerint — 141 település 20 682 ásott kútja közül 13 576-ból húznak ma is ívizet. 6857 kutat nem használnak, 249-be szennyvizet vezettek, 200-at pedig szeméttároló gödörként „hasznosítanak”. Molnár István a tanács vízügyi csoportvezetője mondta: i— Nem lehet eléggé riasztó képet festeni erről az állapotról. Csak egyetlen emósztőgödömek használt kúit több tízkidométeres körzetben megfertőzheti az első vízadó réteget, s vele a környék minden kútját. A foszforszennyeződéssel kisebb a baj, azt megköti a talaj, de a nitrátot a föld nem tudja semlegesíteni, s ez rendkívül veszélyes szennyeződés. Csecsemők, kisgyerekek halálát okozhatja ... Sajnos, az emberek erre nem gondolnak. Valószínűleg a tudatlanság az oka a felelőtlenségnek. Azt hiszik: messzi a szomszéd kútja, nem árt annak, ha a sajátomba vezetem a szennyvizet. Vagy egy másik példa: elviszik a szemetet az erdőbe, mert az messze van ... Csak hát a föld alatti vízfolyások nem .ismerik az ilyen távolságokat. Két-három faluval távolabbról is eljut a szennyeződés oda, ahol tisztán tartják a kutat. Tudatlanság ... Meglehet ez az egyik ak. Bár botorság volna csupán erre ráfogni a dolgokat. Mindenesetre nem ártanak a széles körű fel- világosító munka. Akaratán kívül saját gyerekét, unoká■ ■ Önveszélyes gondatlanság ját mérgezi, aki a kútba szennyet vezet. Táplálja azonban a nemtörődömséget az ismerethiányon kívül más is. Látunk közvetlen környezetünkben „szervezett” üzemi szintű környezetrombolást, szennyezést eleget, hogy önfölmentő gondolatra jussunk: én azzal a kevés szemeteléssel, „szennyvíz-elír ekkentéssél” nem sok kárt okozok, s különben is miért vigyázzak, egyedül nem válthatom meg a .világot, hiszen oly sokan nem törődnek a környezetükkel ... Szabó Gyula, a megyei tanács építési és vízügyi osztályvezetője mondta erről: — Világszerte gond az egészséges ivóvíz biztosítása, és tudjuk, hogy Magyarországon sok a kömyezetszeny- nyező üzem, állami Vállalat, szövetkezet. De nem hiszem, hogy ez bárkit is fölmentene, amikor az egyén cselekedetéiről beszélünk. S szót kell ejteni arról is: az ipari, mezőgazdasági üzemek környezeti ártalmairól ma már szinte napra kész, pontos adataink vannak. Ezek ellen tehált'ha nem Is gyorsan, de szervezetten cselekedhetünk. Viszont lehetetlen pontos információkat szerezni a szétszórt, de együttvéve mégis jelentős szennyező- forrásokról, az ásott kutak- ba vezeftett lefolyócsatornák- ról. S ha ma megszűnik kettő, s valahol ..születik” egy újabb, már hiábavaló a küzdelem ... — Milyen esélyeink vannak a környezetszennyezők elleni küzdelemben? — A felmért, ismert helyeken ha az idén június 1-ig nem szüntetik meg a szeny- nyezést, akkor kemény bírságokat szab ki a tanács. De azt is 'tudjuk, Jhogy a bírság nem mindig hatásos. Legjobb volna talán minden emberhez odamenni, s megmagyarázni neki, hogy mit tesz, és megkérni: az islten szerelmére, hát ne mérgezze önmagát, gyerekét, unokáját. Talán megdöbbennének, és észbe kapnának. De hát ezt nem tudjuk megtenni, főképpen azért nem, mert sok kútszennyezőt nem ismerünk. — S milyen lehetőségeink vannak a jobbításira? Erre a kérdésire Molnár István válaszolt: — Ha most egy csapásra megszűnne minden szennyezés, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikorra tisztulnának ki vizeink. Természetesen van remény a vízminőség javítására, ha kevés is. Ha megszűnnek az emésztőgödörként használatos kutak és kicserélődik a vízadó réteg vize, akkor javul a vízminőség. A pótlás megérkezik a csapadékkal, a folyóvizekből, s ha a kutakat használják, húzzák belőlük a vizet és öntöznek vele — arra jó, csak ivóvíznek nem —, ákkor egy idő múlva mérhető a javulás. Lehetőség van ,a kutak betemetésére is, bár ez a legrosszabb megoldás, mert még a vízvezetékkel ellátott helyeken is jó lenne, ha takarékosságból öntözésre, takarításhoz és hasonlókra a kútvizet használnák az emberek. Hiszen a küft akkor ad jó vizet, ha húzzák... Ez régi bölcsesség. S itt térjünk vissza a tudatlansághoz ! Nem hiszem, hogy ötven vagy száz évvel ezelőtt dédeinlk, iikeink sokkal többét tudták volna a világról, mlint amennyit mi tudunk. De ismerjük el: sok mindenben mégis böticsebbek, körültekintőbbek voltak. Tudták: ha ma nem vigyázol a vízre, a levegőre, a növényekre, az állatokra — azaz a természetre, amelyben élsz —, annak holnap imagiad látod |kárát. 1 Nem szégyellem leírni ezeket a közhelyszerű bölcsességeket, mert úgy tetszik: bármily kopottak is, elő kell venni őket. Kár. Mert — ismétlem — eredendően minden ember környezetbarát. Ezt is illusztrálja egyik szólásunk: Az ember nem piszkát a saját vackára. Értjük ezt átvitt értelemben is. Csak azt nem értjük — cselekedeteink tanúskodnak ér- tétlenségünkről —, hogy a „saját vacok” nem ér véget a kerítésnél, a kapunál, a lakásajtónál. Hogy miért nem értjük? Ezt a tudatzavart is érdemes volna kibogarászni. De maradjunk a saját portánkon, és próbáljunk elérni részeredményeket. Az első lépés: meg kell büntetni a kútszennyezőket. Ez is „részorvosság”. Csák hát van valami fanyar utóize, elbágyasztó mellékhatása. Sok gyógyszert kell ma így bevennünk. Reméljük, egyszer majd valóban javunkra válnak. Luthár Péter A Somogy megyében működő több mint 1200 belföldi társaság vagy ahogy a köznyelvben elterjedt gazdaságii munkaközösség vagy kisvállalkozás képviselői értő füllel hallgatták végig tegnap Kaposváron azt a tájékoztatót, amelyben az 1984. évi adóbevallások rendjéről, illetve az ez évtől megváltozott társadalombiztosítási jogszabályokról kaptak részletes tájékoztatót. Értő füllel — mondom —■, mert a bevallási kötelezettség pontos és hivatalos elkészítéséhez meglehetősen sok jogszabály és ugyanennyi jogszabálymódosítás ismeretére iis szükségük desz az érintetteknek. Az új társasági adórendeletről Mátyás Gézáné, a PM Ellenőrzési főigazgatóságának Somogy megyei igazgatósága revizora tartott tájékoztatót és egyben — az adóbevallás bonyolultsága miatt — hasznos gyakorlati útmutatásokkal is segítette a kisvállalatok képviselőit. Az új és a módosított jogszabályok mellett az egyik legfontosabb változás ez évtől, hogy a .társasági adók mértéke a korábbi 3 százalékról 6 százalékra nőtt, valamint emelkedett a társaságok által munkavégzésre használt gépjárművek forgalmi adója is. A már említett bevalláMagyar—román idegenforgalmi tárgyalásokat tartottak Budapesten január 11 és 17 között. A delegációkat Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár, valamint Costache Zmeu idegenforgalmi miniszter- helyettes vezette. A felek megállapodtak, hogy fejlesztik a két ország közötti turizmus minden formáját, így az egyéni és a szervezett utazásokat is. Az utazási irodák új programokat dolgoznak ki, amelyek között romániai hegyi sítúrák, valamint tengersokkal kapcsolatos változásoknál első hallásra némileg bonyolultabb a társadalombiztosítással kapcsolatos módosítások köre. Ezekről Somogyi Sándorné, a Társadalombiztosítási igazgatóság osztályvezetője 'tájékoztatta a miegjélenteket. A múlt évi jelentős járulékemelés után az idén nem (változik a főállású gmk-.tagok társadalombiztosítási kötelezettsége, változott azonban a kiegészítőként foglakoztatött tagok j áruléka. A korábbi egységes 250 forint helyett a havonta kifizetésre kerülő jövedelem 10 százalékát kell járulékként befizetniük. Ez évtől megszűnik a nyugdíjasok és a nappali tagozatos, felsőoktatási intézményekben tanuló kiegészítő gmk-tagok kedvezménye. Ezután ők is a fent említettekhez hasonló mértékű járulékot fizetnek. A belföldi társaságoknál az alkalmazottak járuléka 40 százalék. A járulékok pontos és tényszerű fizetését fokozottabban ellenőrzik majd, ezzel szeretnék megelőzni a visszaéléseket. Az új jogszabályokról és egyéb a kisvállalkozással kapcsolatos kérdésekről egyébként hetente két alkalommal szaktanács- adás keretében tájékozódhatnak |az érintettek a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Somogy megyei igazgatóságán. parti üdülések is szerepelnek. Javítják a turisták tájékoztatását. Aláírták aiz 1986—1990. évékre vonatkozó idegenforgalmi együttműködési megállapodást, amely a kölcsönös idegenforgalom évi mintegy 10 százalékos növekedését irányozza elő. Costache Zmeut fogadta Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke. A román delegáció csütörtökön elutazott hazánkból, Idegenforgalmi egyezmény hazánk és Románia között
