Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

Somogyi Néplap 1985. január 28., hétfő HsportEI Játék helyett görcsös erőlködés bér sem akadt, aki újra össze tudta volna fogni. Az érthetetlen idegeskedés ered­ménye, hogy 26:26-nál sike­rült a vendégeknek kiegyen­líteniük, majd a vezetést is átvették. A második félidőben to­vább folytatódott a kusza, rossz átadásokkal tarkított, zavarodott állójáték. A kö­zönség ennek ellenére gyak­ran próbáltg bíztatással fel­rázni a fiúkat, de sikertele­nül. Egyedül Monok volt az, aki időnként „megrázta” magát, s neki köszönhető, hogy néhányszor felcsillant a győzelem reménye is. 55:58-as állásnál néhány pil­lanatig állt az óra, mert a közönség hangosan tüntetett a bírók ellen, akik Goszto- nyi egy kosarát nem adták meg három pontosnak (vall­juk be: lehet, hogy nem is volt az!). 65:69-nél tért át a SÁÉV a szoros emberfogás­ra. Ekkor már mindent egy lapra téve kozkáztatott, de a dolog nem hozta meg a várt eredményt, s végül a vendégek tartani tudták elő­nyüket. A tudósító zavarban van. Értékelni egy olyan együt­tesnek a teljesítményét, amelyik ennél sokkal többre képes, nem kellemes fel­adat. A SÁÉV azonban ezen a szombat délutánon nem tudta elviselni az esélyesség terhét. Számukra túl nagy volt a tét, s idegileg csupán Monok tudott — időnként — felnőni a feladathoz. A ven­dégegyüttes taktikája szét­tördelte a folyamatos játé­kot, lelassította az akciókat, s Fésűs révén befejezései, ellentámadásai is rendre si­keresek voltak. Mindennél többet mond, hogy a kezdő- játékosok közül Gosztonyi első kosarát csak a második félidőben, 34:38-nál szerezte, Lestár pedig (az egyetlent!) '63:69-nél! A csapatnak a bajnokság hátralévő fordu­lóiban ennél sokkal jobb teljesítményre lesz szüksége ahhoz, hogy kiköszörülhesse ezt a csorbát. Gyarmati László Csúfos vereség Emlékezetesnek ígérkezett ez a szombati délután! A somogyi kosárlabda-barátok a győzelem mámorának re­ményében látogattak ki a kaposvári sportcsarnokba. Ezúttal különösen nagy je­lentőségű lett volna a két pont megszerzése, hiszen ak­kor már három ponttal le­maradt volna a Ganz- MÁVAG, a SÁÉV SC pedig fél lábbal már a legjobb 14 csapat között érezhette vol­na magát. Ámde újra igazo­lódott az az elcsépelt mon­dás: a labda gömbölyű, s mindig az esélyesebbek nyernek. Ganz-MÁVAG— SÁÉV SC 73:69 (34:30) Kaposvár, 700 néző. V.: Puhr, Balázs. SÁÉV: Kostencki (9), Gosz­tonyi (12), Lestár (2), Mo­nok (20), Juhos (6). Csere: Magyar (16), Tóth (4). Edző: Simon Károly. A találkozó úgy indult, ahogyan azt a közönség el­várta. Monok találataival hamar 7:2 lett az állás a hazaiak javára, majd fel­jött a vendégegyüttes, de a SÁÉV újra erősített és 17:9- re is vezetett. A közönség tapsolt, a játékosok — ha nem is igazán jól de — lel­kesen és eredményesen küz­döttek. A Ganz-MÁVAG fo­kozatosan dolgozta le hátrá­nyát, de egyenlítenie egye­lőre nem sikerült. A játék képe azonban megváltozott: a hazaiaknál zavar keletke­zet, rengeteg volt a kiha­gyott helyzet. Szétesett a csapatjáték, s egyetlen em­Fontos erőpróba előtt Péntek óta Hamburgban tartózkodik a magyar latoda- rógó-vólogartott. A benidoimi kísérletező kirándulás után, most fontos erőpróba vár a Mezey-iegénységre. Kedd es­te az NSZK válogatottjával mérkőznek egy jótékony cé­lú találkozón. Esterházyt és Nyilasit mára várják Ham­burgba. — Mit jelenít egy ilyen ja­nuári mérkőzés? Miért vál- lalllkozott a találkozóra? — a kérdést Mezey Ggyörgy ka­pitánynak itettük fel. — A meghívásnak már csak azért is örültem, mert jelezte, hogy ismét jegyez­nek bennünket a nemzetkö­zi (labdarúgó viliágban. Isme­retes, hogy jótékony célra fordítják a mérkőzés bevé­telét, azt is olvashatta min­denki, hogy az NSZK labda­rúgó szövetségének elnöke, Hermann Neuberger csakis bennünket kért fel ellenfél­nek. Csak ha mi nemet mon­dunk, akkor hívott volna meg mást. Mivel a nemes cél szempontjából nyilván­valóan nem mellékes a bevé­tel, nyugodtan elmondhat­juk: egy olyan erős futball- országban, mniit az NSZK, megnövekedeflt a magyar fut­ball ázsiója. Amikor az elnök megmutatta a levelet, és megkérdezte a véleménye­met, azt válaszoltam: már a megtiszteltetés miatt ds el kell fogadnunk a meghívást. — De egy ilyen udvarias­kodásnak súlyos kudarc 'is lehet az ára... — Utalok a tavalyi, spa­nyolok elleni mérkőzésre, amely előtt sokan szintén fél­tették a csapatot. Sőt, jóval többen, mint ma ellenzik az NSZK elleni (találkozót. Vé­leményem szerint egy ilyen megméretésre okvetlenül szüksége van a csapatnak. Hiszen az az igazi jó válo- glattott együttes, sőt, egyál­talán futballcsapat, amely a legváltozóbb körülmények között és legkülönbözőbb idő­pontokban ds helyt tud áll­ni. Tehát szakmailag is szük­ség van a megméretésre. Az­tán meg egyenesen jól jött a meghívás, mert a spanyo­lok az idén nem voltak haj­landók januárban kiállni el­lenünk. Totóeredmények Az első öt mérkőzés tö­rölve, xxx221x2 x 1 x. — Kitűnő csapat. És erre a mérkőzésre a túra kezdete óta készülődnek. Tehát ez a válogatott találkozó közös munkánk alatt végig moti­válta a játékosokat. És ez nagyon fontos. Ha csak azt tűztük volna ki a felkészü­lés céljául, hogy az április­ban kezdődő vb-selejtezők során helyt kell álltai, az olyan messzi időp>omtnak tűnhetett volna, hogy talán nem mindenki vette volna komolyan az edzéseket. DÉLÉP SC—K. Rákóczi 18:7 DÉLÉP: Aranyosi, Berta 5—5, Pótári, Kovács 4—4, Fest O. Rákóczi: Tóth B. 3, Sza­bados, Varga, Sáhó, Gyén 1—1. A kitűnő játékerőt képvi­selő szegediek ellen nem volt győzelmi esélye a so­mogyiaknak. A nagy kü­lönbségű vereség ellenére jól játszó Tóth Bálinton kívül Varga, Szabados és Gyén több olyan mérkőzést veszí­tett, amelyeken a döntő játszmákban 19-ig vezettek, s csak az utolsó két ponton múlt, hogy a rutinosabb, A hamburgi mérkőzés lesz a tizedik a két ország válo­gatottjainak találkozói sará­ban. Eddig a magyar csapta kétszer győzött, az NSZK pe­dig ötször. Egy mérkőzés — éppen Mezey csapatának leg­első találkozója — döntetle­nül végződött, egy pedig — 1978. novemberében Frank­furtban — a nagy köd mi­att 0:0-ás állásnál, de jelen­tős NSZK-fölény után félbe­szakadt. képzettebb szegedieké lesz a győzelem. összességében rendkívül élvezetes, nagy csatában maradt alul a fia­talokból álló Kaposvári Rá­kóczi. Ezzel a fordulóval befeje­ződött az NB I-es csapat- bajnokság első fordulója. A mezőny ketté válik, s az 1—6. helyezett a bajnoki címért, a 7—12. helyezettek pedig a kiesés elkerüléséért szállnak harcba új sorsolás alapján. A kaposváriak négy ponttal a mezőny alsó felé­ben tanyáznak, s esélyük van a bentmaradás kiharco­lására. Biztos Kaposplast-győzelem Magabiztosan nyert a hét végén hazai környezetben a Kaposplast NB Il-es női asztalitenisz-csapata. Kaposplast—Keszthely 14:2 Gy.: Diószegi, Gazdag 4— 4, Garbóczi, Alkonyi 3—3. A bajnokságban az utolsó helyen tanyázó vendégek nem okoztak gondot a ka­posvári lányoknak. Az újonc korcsoportú Alkonyi Szilvia élete első NB Il-es bajnoki mérkőzésén ragyogóan helyt­állt, és három mérkőzését megnyerte. ASZTALITENISZ Papírforma-vereség Újra felfelé — felhők fölé Szelek szárnyán szárnyalok Papp Gábor a kormánynál, Kovács Sándor oktató pedig a növendékeknek magyarázza a tudnivalókat — még az őszi repülési idényben. Amióta ember él a földön, él benne a vágy a mada­rak röptét másoló szárnya­lásra. Egykor Ikarusz szár­nyakat ragasztott karjaira, hogy elérje a napot — s életével fizetett merész ál­modozásáért. A repülőgép feltalálása óta már nem eny- nytiire lehetetlen, s nem is ennyire veszélyes száguldani a szelek szárnyán. — Feledhetetlen, és el­mondhatatlan élmény, amint az ember siklik a felhők fö­lött, vagy a mélyben feltűnő házak sarában az én laká­somat is felfedezem. Tudom, viagy inkább érzem, hogy az asszony bent tesz-vesz a konyhában, a gyerekek pe­dig az udvaron játszanak — csengenek a fülemben ma is egy repülős ismerősöm szavai. Ilyenkor, télidőben a gépek szétszedve a hangárban pi­hennek. A repülősök a kar­bantartási munkákat vég­zik, hogy tavasszal újra összerakják őket és felemel­kedhessenek vdlük a magas­ba. Az MHSZ Naszlopy Gás­pár repülőklub tizenegy éve dolgozik a kaposújlaki repü­lőtéren. Tíz év szünet után, 1974-ben alakült újjá a klub, amelynek fejlődésében 1983- ban hatalmas törés követke­zett be. A taglétszámuk csökkent, az eredmények el­maradták, s már a klub fel- számólására gondoltak. Végül is a klub egy év próbaidőt kapott a bizonyításra. Üj vezetéssel az új és a régi tagság murikába kezdett. 1984 elején 37 klubtag és 10 pártoló tag jelentette az összlétszámot. Jelenleg 30 klubtag és 118 pártoló tag van. — Az új vezetőség a spor­tolói létszám gyarapításánál elsősorban az ipari tanulók­ra, szakmunkásokra, fiatal munkásokra számít, akik várhatóan nem mennek el továbbtanulni más megyékbe — mondja beszélgetőpartne­rünk, Kovács Sándor, a re- pülőktab titkára. Jónéhány régi repülőét is sikerült visz- szacsábítanunk, akik tapasz­talatukkal, hozzáértésükkel sokat segítenek. A MÉM Re­pülőgépes Szolgálat néhány szocialista brigádjával is igen jó kapcsolatunk alakult ki, ők a gépek karbantartá­sában, felkészítésében na­gyon sokat tudnak segíteni. A klubunk „B” kategóriás repülőklub. Nyolc vitorlázó repülőnk van, amelyek kö­zül versenyzésre csupán egy alkalmas, a többivel a gya­korlásit oldjuk meg. A másfél évvel ezelőtti hullámvölgyből — úgy tűnik — sikerül kilábalnánk. A klub önellátó, saját maga te­remti elő a munkához szük­séges pénzt. Anyagilag rend­be jöttek, talpra álltak. Ta­valy nagyon sok hasznos munkát végeztek, amelyekből kellő bevételük származott. Elsősorban a repüléssel kap­csolatos feladatokkal foglal­koztak, mint a légi fotózás, röplapszórás, terményszem- lék, vadszámlálás, de vállal­tak különféle 'tereprendezé­si munkálatokat, sőt egy ter­melőszövetkezet termény­szárítójának a festését is. — Sajnos, a hangárunk nagyon kicsi, a gépeket csak szétszedve tudjuk bezsúfolni. Ezért idén elkezdjük az új hangár építését. Abban majd tágasabb terünk lesz, a gé­peket ás jobb körülmények között helyezhetjük dl. Az építést két fázisban végez­zük, természetesen igen sok társadalmi felajánlással. Amit csak lehet, magunk végzünk el. A klub célja elsősorban a tagok hazafias, honvédelmi nevelése, a katonai, repülős pályára való irányítás, a re­pülés elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítása, s emellett a spontrepülés. Ta­valy tizenöten tették le a „B”-vdzsgát, tehát immár ön­állóan ás végezhetnek repü­léseket. Az elmélti tanfolya­mot 32-en kezdték meg, az elméleti vizsgáig már csak 24-en jutottak el. Az ország 19 repülőklubja közül (tavaly a somogyiak a 3. legtöbb fel­szállást (3830) és repülőidőt (1110 óra) teljesítettek a 79 üzémnapon. — S por trep ülésre csupán egy Janrtár típusú műanyag építésű repülőnk van, ezzel Barka József két versenyre jutott el. A Budapest-baj- nokságon sokáig a 3. hdlyen állt, de betegsége miatt vé­gül is csak a 19. lett. Barka mdlleltt sokan vannak még, akik versenyezhetnének, csak nincs megfelelő gépünk. Hor­váth András, Soós László, Balogh Margit, Keresztúri Péter... Nem kesergünk azonban, hanem megpróbá­lunk tovább dolgozni azért, hogy még előbbre jussunk. Mert bár kimozdultunk a mélypontról, még igen sok a tennivalónk. Gy. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom