Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

4 Somogyi Néplap 1984. december. 12., szerda Miért zsírosak a háztáji sertések? Zsírosak a háztájiban hiz­lalt sertések. Régóta mondo­gatják ezt a húsipari szak­emberek, ám mostanáig alig tették valamit a 'megváltoz­tatásáért. Januártól megtö­rik a jég, s anyagilag is ösztöneik a kistermelőket a húsminőség javítására. Egy forint minőségi felárat fizet kilogrammonként az ipar a kistermelőiknek a fehér hús­sertések értékesítéséért. A „tarka” sertések ára sem lesz a korábbinál alacso­nyabb, de a tiszta „fehér” állatokért, amelyek a jobb húsminőséget hordozzák, töb­béit kapnak a hizlalók. Az ösztönzés kényszere A hír mindenképpen ör­vendetes a kistermelőknek, ám az ösztönzés nemcsak nékik kedvez. Kényszer is lett a kistermelők buzgal­mának elismerése, szorgal­muk támogatása, hiszen meghatározó szerepük van a hazai sertéstartásban. Tavaly 5,1 millió sertést értékesí­tettek, a nagyüzemek pedig csak 4,7 milliót. A kisterme­lők nélkül tehát több mint felére csappanna a sertés- tartás az országban. Ez semmiképpen nem lenne kedvező az országnak, hi­szen a hústermelés export­érdekeltségű ágazat, s a kül­piaci egyensúly javításának egyik fontos eleme. Az exportban való érde­keltség azonban feltételezi, hogy a hazai termelők is ér­dekeltek legyenek a húsmi­nőség javításában. S ezt érezniük kell a kisterme­lőknek is, hiszen a külpia­con senki nem kérdezi, hogy a sertést a háztájiban vagy a nagyüzemben hizílaűták. Ott az egyöntetűen jó minő­séget követelik meg, s a ma­gyar exportőröknek ehhez kell alkalmazkodniuk. Ezt pedig csak akkor tehetik meg, ha már a termelők is gondolnak a piacra, s a ser­tésekét úgy tartják, takar- mányozzák, hogy azok fel­dolgozás után feleljenek meg a vásárló követelményeinek. De nem keli elhagyni az ország határát sem ahhoz, hogy a túlságosan zsíros sertésre panaszkodjon a vá­sárló. A hús itthon is meg­drágult az elmúlt esztendők­ben, tehát a hazai fogyasz­tók is joggal kívánják meg, hogy pénzükért jó minőségű árut kapjanak. Másképpen fogalmazva, karaj helyett ne zsíros hűsít mérjen a hentes. Nem volt érdekük Elsőként valóban a sertés­tartók tehetnék azért, hogy elégedettek legyenek a ha­zai vásárlók, s kelendőek le­gyenek a magyar húskészít­mények a világpiacon. A feldolgozásnál ugyan lefa­ragható a hizlalás hátrányai­nak egy része, de ezt csak a gyártás gazdaságosságá­nak rovására tehetik meg a vállalatok. A tapasztalaitok szerint az első osztályú ser­téseken mintegy 10—12 kilo­grammal rtöbb színhús van. mlint a negyedosztályúakon. s ezt a különbséget kétszer is érzékelik a vállalatok a pénztárukban. Először a sertések átvételénél, mert a kistermelők állatait nem vá­gás után miinősítik, s ha úgy tetszik, „fotóznak” a minősé­get illetően. Később a fel­dolgozásnál újra hátrányos helyzetbe kerülhetnek, mert a zsíros részek értéke ala­csonyabb. A kistermelők persze mit sem törődték idáig a húsi­par bánatával, ők saját hely­zetükön igyekeztek javítani. A felvásárlási árakat ismer­ték, s azt is tudták, hogy akkor lesz nagyobb hasznuk, ha olcsóbban hizlalnak. Ezért olcsóbb takarmányozási mód­szereket választottak, ami­nek pedig az a következmé­nye, hogy lassabban híznak az állatok, s jobban zsíro­sodnak. így is annyi pénzt kaptak kilogrammonként ál­lataikért, mintha intenziven, s drágábban hizlalták volna azokat. A holtpontról tehát csak úgy lehet elmozdulni, ha a kistermelők anyagilag is ér­dekeltek a minőség javításá­ban. A kilogrammonkénti egy forintos minőségi felár az első lépcsője ennek. So­kan azonban kételkednek sikerében. Véleményük sze­rint nem ellensúlyozza a ter­melési költségek növekedé­sét, hiszen kevesebb zsír ak­kor várható a sertéseken, ha intenzívebb lesz a hizlalás. A szakemberek egy része tárgyilagosan elismeri, hogy az egy forintos felár való­ban nem ellensúlyozza a költségek növekedését, de nem is erre hivatott. A mi­nőségi felárat ugyanis a fe­hér hússertések értékesíté­séért fizetik. S ha a vágó­hidakra a jövőben válóban csak fehér sertések kerülnek, egységesebb lesz az állo­mány, s a minőség javulá­sának ez is egyik feltétele. Jobb tenyészállatokat A minőségi felár fizetésé­vel nlincs is vége az intéz­kedéseknek. A húsipari vál­lalatok folytatják az úgyne­vezett koeakihelyezési ak­ciót, tehát tenyészállatok ér­tékesítésével is segítik a jobb húsminőségű sertések elterjesztését. Ez azonban csak akkor lehet eredmé­nyes, ha az apaállatok tar­tását is kézbe veszik, hiszen mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják, a kocakibalyezés önmagában nem lehet ered­ményes. A kistermelők ud­varában bizonytalan tenyész- értékű apaállatok vannak, amelyek további hasznosítása csak ronthatja az állomány minőségét. Egy felmérés sze­rint az apaállatoknak mint­egy 40 százaléka nem felel meg a követelményeknek. Tennivaló tehát bőven van még, s ezeket ismerik is a szákemberek. Az ösztönzés fokozása sem csak rajítuk múlik, hiszen először annak anyagi fedezetét keli megte­remteni. Ezt pedig most nem könnyű megtenni, hiszen a világpiaci árák nem ismerik a hazái törekvéseket. V. Farkas József Paprikafüzérből készült ,ruhát” öltöttek a Kalocsa környéki házak. Az értékes fűszernö­vényt szárítás után a város paprikamalmában dolgozzák föl. Segély a nagycsaládosoknak VÉLEMÉNYT MONDANAK A BIZALMIAK Krista Józsefnétól, a Vi­deoton Tahi Gyáregysége pártvezetőségének tagjától arról érdeklődtünk: az egyik legnagyobb tabi pártalap- szervezetben miként véle­kedtek a beszámoló taggyű­lésen a tömegszervezetek munkájáról. — A szakszervezetben az irányító munkahelyi bizott­ság szinte minden évben megtárgyalta a gazdasági tervet, a bérfejlesztés irány­elveit, a kollekitív szerződés módosítását, a normakarban- tartásokat, az ötnapos mun­kahétre való áttérés prog­ramját, a vállalati munkavé­delmi szabályzat módosítá­sát. A vezetők szakszierve- zéti véleményezése során — művezetői szintig — vala­mennyi vezető munkájáról, emberi magatartásáról meg­alapozott véleményt mondott az illetékes szakszervezeti testület. — A bizalmiak, főbizal­miak a korábbinál bátrab­ban mondtak véleményt — kapcsolódik a beszélgetésbe Olach Jánosné, a gyáregység szakszervezeti munkahelyi bizottságának titkára. — A munkahelyi demokrácia le­Áhol egyszer az ördög szántott A spreewaldi turistaparadicsom Történt egyszer réges-ré- gen, hogy az ördög két ök­röt fogott egy hatalmas eke elé, mondván: fölszántom a Spree folyó medrét. Am a szerencsétlen páriák haszta­lanul igyekeztek egyenes ba­rázdát szántani irdatlan ter­hűikkel. Kínlódásuk láttán iaz ördög úgy felbőszült, hogy hozzájuk vágta a sap­káját. Attól azonban csak még inkább megzavarodtak a jószágok, s ide-oda rán­gatták az ekét. így aztán a folyó medre nemcsak hogy girbe-gurba maradt, hanem háromszáz ágra, kis énre szakadt, amely még ma is keresztül-kasul szeli a vidé­ket ... Eddig a monda arról, mi­ként jött létre Európa egyik legbájosabb, legkülönlege­sebb tájegysége: a Spree- wald, a Spree-erdő. A való­ságban a Spreewald egy 20 ezer évvel ezelőtti természeti folyamat eredménye. A vi­déket borító jégpáncél akko­riban indult olvadásnak. A déli részén tágas folyam­völgy keletkezett, amelyet tovább mélyített a délről odaömlő folyó. Itt jött létre az a 75 kilométer hosszú és 15 kilométer széles alföld, amelyben a Spree folyó sok­sok ágra szakadt. E természeti szépségekben igen gazdag vidéken nagy szegénységben élt a főleg földműveléssel és halászattal foglalkozó nép. A családok apraja-nagyja reggeltől es­tig dolgozott a tenyérnyi, túlnyomórészt mocsaras föl­deken. A halászat is csak szerény eredményekkel járt. Az árvíz vagy az aszály nem egyszer azt a keveset is elvitte, ami megtermett. A krónika szerint 1855 és 1931 között nem kevesebb, mint 27 árvíz sújtotta a vidéket. Az árvízveszély elhárítá­sára készült tervek kivitele­zése a szocialista német ál­lam feladata lett. A vízfo­lyás szabályozására és az árvízveszély megszüntetésé­re 1958 és 1973 között három völgyzáró, mintegy harminc zsilip és több mint száz gát épült. Az NDK kormánya 400 millió márkát (több mint 2 milliárd forintot) fordított a nagyszabású műnk álatokra. Az utóbbi évtizedékben más téren is nagyot válto­zott itt a világ. Ha a mon­dabeli ördög újra megjelen­ne ezen a tájon, bizonyára A látogatók gondolákon barangolják be a környéket elsápadna az irigységtől. Kombájnokat, arató, ültető gépeket, traktorokat láthatna az egykor felszánithatatlan földeken. A meliorációval elérték, hogy a mocsaras mezőségből állattenyésztésre kiválóan alkalmas, buja le­gelő lett. A Spreewald ne­vét viselő radensdarfi álla­mi gazdaság a növendék­marha tenyésztésére szako­sodott. Az itt nevelt borjúk 43 kilót nyomnak, amikor a gazdaságba kerülnek, s négy- százötven kilósak, mire 28 hónapos korukban vemhes üszőként megvásárolják őket a tejtermelő üzemek. Spreewald krónikájában fontos helyet foglal el az immár százesztendős múlt­ra visszatekintő turizmus. Azóta lehet itt csónakot és csónakost bérelni. A spree­waldi gondolások — ahogy a német költő, Theodor Fonta­ne az itteni idegenvezetőket szeretettel nevezte — ily módon igyekeztek némi jöve­delemkiegészítéshez jutni. Gazdagon díszített csónak­jaikat azonban csak a hétvé­géken vették elő, hétközna­pokon 'igénytelen Kivitelű ladikokon szállították a zöld­séget és az állatokat. A spreewaldi révészek ma is másodállásban tologatják rúdjaikkal a kirándulókkal telt pompás csónakjaikat, bejárva a környék kizárólag számukra átteteinítehető, bo­nyolult vízhálózatát. A Berlintől autóval jó óra alatt elérhető, a fővárostól délre fekvő Spreewaldban szeptember végéig tart az idegenforgalmi főiidény. Évente egymilliónál is több turistát vonz e páratlan va- rázsú vidék, a sok-sok kü­lönleges természeti szépség. hetőséget adott a helyi és közügyékbe való beleszólás­ra, segítette a politikai mun­ka kibontakozását. — A szakszervezet munka­helyi bizottsága — veszi vissza a szót a párfalapszer- vezet tömegfelelőse —, rend­szeresen figyelemmel kísérte a dolgozók és a nyugdíjasok életkörülményeit. A nehe­zebb anyagi körülmények között élőket rendkívüli se­gélyekkel támogatták. A nagycsaládos és az egyedül­álló dolgozóknak beiskolá­zási segélyt fizettek. Ebben az évben az első kommunis­ta szombaton megtermelt 46 ezer forintot az alacsony nyugdíjnak támogatására fordították. A lakáshoz jut­tatásban a lehetőségek jelen­leg korlátozottabbak, mert az előző évekhez képest csökkent az átadott új laká­sok száma Tabon. — Az a fő célunk — totó­ja meg a szakszervezet tit­kára —, hogy az 52 munkás­lakásból kiköltöző dolgozók lakására a vevőikijelölésd jo­got megtarthassuk! — Hogyan értékeli a töb­bi tömegszervezet munkáját? — Az ott dolgozó pártta­gok többsége igyekezett be­csülettel teljesíteni megbíza­tását. A Vöröskereszt szer­vezetének taglétszáma csak­nem kétszáz. Véradóink szá­ma 150, ők 50—60 liter vért adtak évente. A Vöröskereszt szervezetének tagjai közül többen minden évben rend­szeres segítséget nyújtanak tüdőszűréskor. Jelenlegi fel­adatuk az elsősegélynyújtó tanfolyam és a rákszűrés megszervezése. A Videoton honvédelmi klubjában négy szakosztály működik negy­ven aktív és 120 pártoló tag­gal. Evek óta nagy gondot fordítottak az ifjúság haza­fias-honvédelmi nevelésére. A lövészkiub húsz aktív tagjából tízen 15 éven alu­liak. A rádiósklub szántén húsz taggal és nyolc pártoló taggal dolgozik. Ebben az évben — eddigi világverse­nyeik alapján — megkapták a rádióamatőr világszövet­ség elismerő oklevelét. A rá­diós iránymérő versenyben megyei negyedik helyezést értek el. Céljuk a verseny- állomás kialakítása. A Hír­adástechnikai Tudományos Egyesület csoportjában hu­szonhármán tevékenyked­nek. A csoport szakmai elő­adásokkal, tanfolyamok szer­vezésével igyekezett a to­vábbképzési igényeket kielé­gíteni. A tagok szakmai ki­rándulásokon bővítették is­mereteiket. Krutek József Módosult a mezőgazdasági nagyüzemek üzemviteli támogatása A szabályozórendszer 1985. évi változásai a mezőgazda- sági nagyüzeméli üzemviteli támogatási rendjét is érin­tik. A változások általában azzal függnek össze, hogy a bevételt kiegészítő támoga­tások helyett az árak szerepe erősödik. Változatlan formában és hasonló alapvető feltételek­kel marad fenn a nagyüze­mi szarvasmarha-tartás ösz­tönző támogatási rendszere. Módosulást jelent viszont, hogy mivel a szarvasmarha- ágazat .termékeinek költsége az elmúlt időszakban meg­növekedett, jövőre a tej- és vágómarhaterimelést az eddi­ginél erőteljesebben ösztön­zik. A mezőgazdasági nagy­üzemeket a tulajdonukban lévő nem húshasznú tehenek által termelt tej értékesítése után eddig is megillette az álkiegészítés, ennek mértéke januárban literenként negy­ven fillérrel nő, literenként 2 forint lesz. Továbbra is. meg­illeti a szarvasmarha-állo­mánnyal rendelkező nagyüze­meket a sajélt előállítású vá­gómarha értékesítése ultán járó árkiegészítés ; ennek mértéke az eddigi kilogram­monként 6-rói 7 forintra nő. Űj vonása a szabályozás­nak, hogy a jövő évtől kez­dődően megszűnik a juhállo­mány-cserére adott, árbevé- tel-jellegű támogatás. Ezt el­sősorban az indokolta, hogy az állománycserét ösztönző támogatás ellenére — a kí­vánatos mértékhez képest — elmaradt a meddő állattok indokolt leváltása, ami nö­velte az ágazati veszteséget. A megszűnő támogatás he­lyett a végtermék-előállítás ösztönzése kerül előtérbe; ennek megfelelően a mező­gazdasági nagyüzemeket a saját termelésből származó és vágással értékesített ál­latok után kilogrammonként 3,40 forint vágójuh-árkiegé- szítés illeti meg. A növényvédő és gyomir­tó szerele beszerzésének ed­digi támogatása megszűnik. (Ez az intézkedés összhang­ban van azzal a törekvéssel, amely a támogatások foko­zatos leépítését célozza.) A mezőgazdlasáigi nagyüzemek műtrágyafoeszerzésének tá­mogatási mértéke is csökken, a jövő évtől kezdődően a belföldi eredetű nitrogén­műtrágya támogatása pél­dául 27 százalék lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom