Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
10 Somogyi Néplap 1984. december 1., szombat OTTHON ÉS CSALÁD ESTÉLYI PULÓVER Olyan nagy divat a kötött pulóver, hogy már estélyi modellek is elképzelhetők kötés és csipke kombinációjából. A rajzon látható pulóver elkészíthető sötétszürke, vagy szilvakék Ámor vagy Apolló fonalból, és a boltokban kapható fekete illetve sötétkék csipkéből. Nyers színű fonalat akkor válasszunk, ha van régi, finom csipkénk, amit még a dédnagymama horgolt, s nem sajnáljuk felszabdalni a váll és a seszli (deréktői csípőig érő széles fodor) céljára. Laza lustakötéssel dolgozzunk, s la csipke-kötés találkozásoknál megfelelő színű selyemszalaggal horgoljuk össze a darabokat. Csak az vágjon bele ebbe a munkába, akinek hobbija a kötés, nem sajnálja az időt, mert ezt a pulóvert csak nagyon ritka alkalmakkor — színházba, hangversenyre — illik hordani! Szöveg és rajz: Pálffy Judit Télapó közeleg Télapó? Mikulás? Mindegy, hogy minek nevezzük, akár így, akár úgy, egyformán örömöt hoz a gyerekeknek. (Egyébként emlékszem, annak idején a gyerekeim ,kitalálták”: A télapót úgy hívják, hogy Mikulás.) Vigyázzunk az örömre! Valamikor szokás volt a „rossz” gyereket azzal fenyegetni: „Ha nem fogadsz szót, akkor csak virgácsot kapsz a Mikulástól.” Azután a gyerek valóban megkapta a virgácsot, ám mellette ott volt az édesség, a játék — egyszóval az ajándék. Így a gyerek igazán nem tudta, ő most „rossz” volt-e vagy „jó”? Ha egy gyerek nem úgy viselkedik, amint azt szülei szeretnék, akkor valóban előfordulhat, hogy megbüntetik. Lehetőleg ne a télapó büntessen — ez talán az első szabály a télkezdő ünnepekre. És a második? Nyugodtan eljátszhat- juk a játékot a kitisztított cipővel, a titokzatos éjszakai látogatóval. A gyerek vagy még olyan kicsi, hogy mesevilágába helyezi az egészet, vagy tisztában van a valósággal, de belemegy a játékba. Annyira belemegy, hogy ő maga is megpróbál ezt-azt becsempészni a szülők, a kisebb vagy akár nagyobb testvérek cipőjébe. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Csodálkozzon, örüljön annak, hogy nála is járt a Mikulás nevű télapó, de egy kis mosollyal, titokzatos megjegyzéssel értésére adhatja az ajándékozó gyermeknek, hogy sejt valamit, és valójában neki is köszöni, hogy a télapó ilyen figyelmes volt hozzá. És még valamit: jön a karácsony, amikor nyílik a pénztárca, igyekszünk szeretteinknek, de elsősorban a gyerekeknek szép ajándékot vásárolni. Igaz, ez a karácsonyra is, de még inkább a Mikulásra: nem okvetlen fontos, hogy az ajándék drága, zsebet megviselő legyen. Különösképpen azért nem, mert ha Mikulásra kiköltekezünk, mi lesz karácsonykor, minek örül majd a gyerek karácsonykor, ha már Mikulásra megkapja az áhított biciklit, a magnót, a lemezjátszót, az új órát és így tovább?! Legyen az ajándékban szeretet, figyelem — ez mindennél fontosabb. Fűtés és egészség A lakások és a munkahelyek fűtésekor mindig olyan „mikroklíma” megteremtésére törekszünk, ami az embernek jó közérzetet, úgynevezett „komfortérzést” biztosít. Ehhez szükség van megfelelő hőmérsékletre, több- kevésbé egyenletes hőelosztásra, kellő nedvességtartalomra, az égéstermékek maradéktalan elvezetésére és a levegő rendszeres cserélődésére, a szellőztetésre. Hogy egy helyiséget milyen hőmérsékletre célszerű felfűteni, az elsősorban rendeltetésétől függ. A szokványosán öltözött, nyugodtan ülő ember például általában 20—22°C között érzi jól magát, ez jelenti számára a „komfortzónát”. A lakószobák, irodák, hivatali helyiségek hőmérsékletét tehát ennek megfelelően kell beállítani. Ahol a dolgozók megerőltető fizikai munkát végeznek, ilyen hőmérsékletnél már kimelegszenek, megizzadnak. Az izommozgás ugyanis — intenzitástól függő mértékben — fokozza az anyagcserét, növeli a szervezet hőtermelését. Műhelyekben, szerelőcsarnokokban és hasonló munkahelyeken ezért 12—18°C közötti hőmérséklet látszik ideálisnak. A fürdőszobákban és a zuhanyozókban körülbelül 24°C-nak kell lenni ahhoz, hogy az ott tartózkodók ne fázzanak. A hideg környezet szerepe a különböző hűléses betegségek kialakulásában általánosan ismert. A túlfűtés káros egészségi hatásaival azonban már sokkal kevesebben vannak tisztában. Annyit mindannyian észreveszünk, hogy nagy melegben könnyen elbágyadunk, elálmosodunk, csökken a figyelmünk. Ez hátrányosan befolyásolja az ember tevékenységét, sőt bizonyos munkakörökben veszélyes is lehet. Így érthető az is, miért fontos az egyenletes hőelosztás. A lakószoba fűtése például akkor jó igazán, ha egyes pontjai között a hőkülönbség nem több, mint 2— 4°C, a hőmérséklet napi ingadozása pedig nem haladja meg a 3—6°C-ot. Az említett követelményeknek a központi, az etázs- és a távfűtés felel meg legjobban. A gázkonvektorok is jól szabályozhatók, helyes üzemeltetéssel ezek is eléggé egyenletes hőelosztást biztosítanak. Cserépkályhával már jóval nehezebb úgy fűteni, hogy a hőmérséklet — a meteorológiai tényezőktől függetlenül — folyamatosan megfeleljen a „komfortklíma” követelményeinek. A térbeli hőelosztás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha körül mindig melegebb van, mint a szoba távolabbi sarkában. Kedvező viszont, hogy a cserép hosz- szú időn át képes tárolni a hőt. Jól kezelt cserépkályhával ezért a hőmérséklet nagyobb napi ingadozásai elkerülhetők. A vaskályha igen gyorsan felmelegszik, de gyakorlatilag csak addig ad meleget, amíg a fűtőanyag ég. A jó közérzetet biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott, ahol a fűtőtest felületi hőmérséklete 80°C fölé emelkedik, a légtérben állandóan jelenlevő por pörkölődik, ezért a levegő kiszárad. Ilyenkor gyakori a száj- és torokszárazság, a köhögési inger és a szomjúságérzés. Ez elsősorban a gőzzel üzemelő központi, illetve távfűtés esetén jelentkezik. Elektromos párásító készülékkel vagy egyszerű«! kevés víz folyamatos párologtatásával lehet rajta segíteni. Központi, etázs- és távfűtésnél káros égéstermékekkel gyakorlatilag nem kell számolná. A kályhák használatakor viszont nagyon lényeges, hogy megfelelő huzatuk legyen, ami biztosítja az égéstermékek maradéktalan elvezetését. Ennek érdekében a kéményt évente, a kályhát pedlig — tüzelőanyagtól függően — megadott időközönként tisztítani kell. A zárt, fűtött helyiségekben előbb-utóbb kedvezőtlenül megváltozik a levegő összetétele. A levegő kellő felfrissüléséről az ablakok időnkénti szélesre tárásával gondoskodjunk. Dr. K. E. Gyermekeink egészsége — jövőnk gazdagsága Gyermekkori táplálkozás Annak ellenére, hogy az ölmúit kétezer év alatt — az iparilag fejlett országokban — az átlagos életkor 50 évet nőtt, a legalkotóbb korban levő 50 év körüli középkorúak hirtelen halálozása egyre jobban emelkedik. Ebben a szomorú statisztikában csaknem hazánk Viszi a vezető szerepet. Az okot alsósodban korunk három legátkosabb szenvedélyére, a falánkságra, az alkoholfo- gyasiztásra és a dohányzásra lehet Visszavezetni, amelyekben szintén a vezető nemzetek közé tartozunk. E három tényező összefüggését bizonyítja, hogy a falánk ember a szeszes italt is kedveli, az alkohol maga is hizlal, az elhízott pedig azzal a céllal, hogy lefogyjon, legtöbbször dohányzik is. A felnőtt ember egészségét helyes életmódra és táplálkozásra szoktatással a gyermekkorban kell megalapoznunk. Szándékosan használom a szoktatás kifejezést a nevelés helyett, mivel az egészségnevelés legtöbbször csak falra hányt -borsó marad. Korholjuk a félnövekvő generációt helytelen táplálkozási szokásaik, szeszesital- fogyasztásúk és dohányzásuk m'iátt, pedig ezeket a rossz szokásokat szüleiktől, a felnőttektől, fontosnak tartott emberektől (pedagógus, orvos). és a tömegtájékoztató eszközöktől látják, hallják, olvassák. Emiatt meggyőződésük, hogy mindezek a felnőtté válás alapvető és legfontosabb feltételei. A táplálkozási szokásoknál maradva: az ember étkezése, ételválasztéka, ételszeretete a gyermekkorban alakul ki, s ennék első színtere a család. A gyermekkori táplálkozás emlékképei kitörölhe- tetlenek a memóriából, az embernek élete végéig az édesanyja főztje marad a legkedvesebb és a legfinomabb. Korunk túltáplálkozá- sának, elhízásának és ebből eredő betegségeinek a mai ember inzulinrezisztenciája, egyre nagyobb inzulinigénye és hiperlinzulinizmusa az oka, ami mlia/tt jóllakottsági érzése kitolódik. Ez pedig — az édesanya terhességi túl- táplálkozása és csecsemője mesterséges túltáplálása melllett — elsősorban mozgásszegény életmódunk, mennyiségi és minőségi (cukorban, zsiradékban és hústermékekben bő) túltáplálko- zásunk miatt jön létre. Mindhárom tápl-állékféleség ugyanis inzuMnigénye miatt fokozza a szervezet inzuilin- elváLasztását és ezzel együtt járó falánkságát. A húsféleségekben sajnos két olyan — egyébként életfontos — aminosav, a leucin és izoleucin van a szükségesnél nagyobb mennyiségben, amelyek az inzulinelválasztást fokozva szintén hiperinzulinizmust okoznak. Ezért értékesebb, egyéb érvédő tulajdonsága mellett a szójafehérje, amely ezekből már felesleget nem tartalmaz, és kisebb az inzulinigénye. Hízást akadályozó hatása miatt éli ma reneszánszát egy mááik, korábban szintén lenézett élelmiszerünk, a csicsóka, a cukorburgonya is. Mindkettő gyermekkorban való megszerettetése tehát mind a falánk túltáplálko- zás, mind az ebből fakadó — és legtöbb gondot okozó — anyagcsere-, szív- és érrendszeri betegségek megelőzését szolgálja. Három olyan élelmiszert ismerünk, amely a legtöbb létfontos vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmazza. Ezek: a húsféleségek közül a máj, a gabona- termékek közül a barna, korpás kenyér, a száraz hüvelyesek közül pedig a szója. Fogyasztásukat már a gyermekkarban meg kell kezdeni, oktatásuk pedig az egészségnevelés feladata. Arról sohasem szabad megfeledkezni, hogy a személyes példamutatás a legfőbb szoktató és nevelő erő. Dr. Angeli István VÁSÁROL A GYEREK Nagy segítséget jelent a szülőnek, ha elküldheti a gyermeket a közértbe. De amíg a kicsi megtanul önállóan vásárolni, sok türelmes oktatásra van szüksége. Először játékos módszerrel, a vásárlás fogalmával kell őt megismertetni. Erre játékkal lehet a gyermeket rávezetni. Az édesanya (például főzés közben) kéri a gyermeket, hozzon a közértből az üzletnek kinevezett játéksarokból kenyeret, lisztet, felvágottat. Még jobb a játék, ha egy kis kosárkát is ad neki. Készíthetünk fehér kartonból kivágott játékpénzeket, amelyekkel megismertethetjük a gyermekkel a pénz vásárló értékét. A gyermek szívesen ismerkedik a papírra írt számokkal, és lassan mérlegelni tudja, hogy mennyi pénzért mit lehet venni. A vásárlási játék jó alkalom arra is, hogy takarékosságra neveljük a gyermeket. Adunk egy bizonyos összeget, de figyelmeztetjük, hogy ennek két napra elégnek kell lenni. INe költse el egyszerre. így olyan fogalmakkal ismerkedik meg, amelyeket hasznosíthat, ha már zsebpénzzel rendelkezik majd. Ha a játékból valóság lesz, és közértben vásárol, szüksége van édesanyja útmutatására. Ha a kicsi édesanyja felügyelete mellett megtanul önállóan vásárolni, elküldheti egyedül is az üzletbe. Ehhez azonban az is szükséges, hogy megtanítsuk öt arra, hogyan kell biztonságosan közlekedni, útkereszteződéseknél átmenni stb. A gyermek nevelése szempontjából nagyon fontos, hogy ne bízzunk rá fizikai erejét és szellemi képességét meghaladó feladatokat, mert a túlterhelés belső feszültséget okoz. Ez elveszi a kedvét a vásárlástól, amit a gyermek csak játéknak tekint, ha nem kell nehéz kosarat hazacipelni, vagy bonyolult vásárlási feladatnak eleget tenni. Ha a vásárlásnál valamit élfelejt, ne szidjuk össze türelmetlenül. Ha őszinték vagyunk magunkkal szemEmeletes nyakkendőfogas A nyakkendőket célszerű függesztve tartani, akkor nem gyúródnék, nem ráncosodnak. A szekrény ruhaakasztó rúdjára lehetne ráhajtani a nyakravalókat, de ott elfoglalják a helyet az öltönyök, a kabátok. Egy—másfél milliméter átmérőjű rozsdamentes huzalból, vagy vastagabb, merev műanyagszigetelésű vezetékből praktikus nyakkendőfogast hajlíthatunk. A két végén hagyjunk 2-3 centiimé- ternyi ' egyenes részt, amelyeket a szekrényajtóba, vagy az oldalába hajtott szemes- csavarokba dughatunk. Így együtt — az ajtóhoz, illetve a tartó — a nyakkendőkkel az oldalhoz csukható, nem foglal el külön helyet. 6-8 cm f ben, belátjuk, hogy mi is számtalanszor elfelejtünk valamit megvásárolni. Inkább küldjük el a gyermeket mégegyszer azért az áruért, amit elfelejtett, Így „saját kárán” megtanulja, hogy jobban odafigyeljen, mit kell vásárolni. Nem jó nevelési módszer ha a vásárlásnál visszamaradt összeget, jutalomként a gyermeknek adjuk. Ha a pénzbeli jutalmazással akarjuk őt a vásárlásra szoktatni, vásárló-kedvét növelni, nagyon helytelenül cselekszünk. Ezzel ugyanis a gyermek anyagias életszemléletét segítjük kifejlődni. Végül már csak azért jelentkezik, hogy ő szeretne vásárolni, mert pénzt akar szerezni a megmaradt forintokból. Előfordulhat az is, ha nem marad pénz a vásárlásból, akkor tartja a markát a jutalomért. Ha a gyermek magatartásába beépül a játékosan megkezdett, majd természetes családtagi kötelességként kezelt vásárlási teendő, akkor ő sem vár érte külön dicséretet, vagy anyagi jutalmat. Természetesnek veszi, hogy a családi közösségben ő is Vállal valamit a háztartás vitelével kapcsolatos munkából. Tanítsuk meg a gyermeket a vásárlás higiéniájára is. Ne tegye egy hálóba a nyers húst, a burgonyát, a kenyeret. Kerüljenek egy helyre azok az élelmiszerek, amelyek feldolgozás vagy mosás nélkül kerülnek fogyasztásra (kenyér, sütemény, felvágott, sajtfélék stb.). A másik hálóba tegye a zöldségfélét, gyümölcsöt, tejet, burgonyát, gombát stb. És arra is tanítsuk meg a gyermeket, hogy a visszakapott pénzt számolja meg, és gondosan tegye el. Fási Katalin
