Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
1984. december 9., vasárnap Somogyi Néplap 5 Az egyszerűség dicsérete A Dialóg készülő filmjei FEHÉR LIGET — CSUPASZON Az Elysiumimezők üdvöz$lletlen§el Ha a mai folyóiratokat olvasom, eléggé régi történetek jutnak eszembe az irodalom életéből. Az egyik már a XVII. században Mdlliére Az embergyűllölő című darabjában szerepelt, midőn a főhős, Alceste, egy egyszerű francia .népdalt állít szembe a bonyolult udvari költé- szettel. Ehhez kapcsolódik a II. világháború után készült Szerelmek városa című film — egyébként Marcel Carné legjobb filmje — egyik jelenete. A hős rendkívül hosz- szan udvarol szíve hölgyének, áki megunja a hosszú széptevést, és bezárkózik hősünk barátjával, s amikor elhúzza a függönyt, ennyit mond: a szerelem egyszerű. Az egyik emlék irodalmi, a másik filmművészeti, de mindkettő azt fejezi ki, hogy mennyire káros a problémák és az egyszerűen elintézhető ügyek, valamint a kifejezések lagyonbonyo- lítása. Az agyonlbonyolítás mindig egy-egy olyan társadalomra vagy irodalomra, művészetre vagy kultúrkörre emlékeztet, amely már túl- szabályozza önmagát; a rendelőtök, a kifejezések, a megfogalmazások érvényüket vesztik, mert elöregedtek, s nagyon óvatosan kell minden megfogalmazni, mert minden félreértésre ad alkalmat, s a félreértésekből igen bonyolult szituációk keletkezhetnek. Ha ma például valaki beadná egy szerkesztőségbe a következő sorokat: „őszbe csavarodott a termeszét feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele” — valószínűleg azonnali visszakapná, pedig ezék Arany János-j sorok, mégpedig a Toldi estéjének nyitó sorai. De egyszerűek. Nem úgy, ahogy Szabolcska Mihály volt egyszerű, hanem úgy, mint minden igazi művészet, minden igazi költészet, és minden olyan társadalom vagy dlyan társadalmi réteg, mely nyíltszívű, őszinte és közvetlen. De elfelejtettük a közvetlenséget. S ez lenne az oka annak, ha ma már visszaadnák az előbb idézett szöveget. S azt hiszem, hogy emögött az irodalmi jelenség mögött társadalmi jelenséget kell látnunk, amely egyfelől érthető. Mélyen összefügg ugyanis azzal, hogy társadalmunk hosszú ideje konszolidált, és minden konszolidációban egyre bonyolultabbá, finomabbakká, cizelláltabbá válnak az élet szabályai. Továbbá társadalmunk egyre több lehetőséget nyújt, és a több lehetőség mindig új kérdéseket, komplikáltabb viszonyokat termei ki magából. Mindez igaz, ennek a ténynek tudatosítása azonban egyáltalán nem fölösleges. Sőt csak akkor, ha tudatosítjuk, hogy a társadalmi folyamatok a konszolidáció szakaszában szükségképpen bonyolultabbak, közvetet- többek, mint a nagy változások idején, akkor lehet igazán fölvenni a küzdelmet az egyszerűség, az őszinteség és a közvetlenség érdekében. Persze nevetséges vo'lna, ha valaki magúikat a konszolidált viszonyokat támadná, mert a k onszolidáltság szükségszerű fejlődési eredmény, melyet egyetlen társadalom sem ad föl. Azonban a nyugalomból az agyonszabályo- zottság, bürokrácia nem szükségképpen következik. Milyen jelenségeket sorolhatnék még föl a fentiek alátámasztására? Senkit sem akarok ikanonizálni, de mégiscsak furcsa, hogy igen sok írás születik napjainkban, amely számos marxista szerzőt idéz, ólyanokat, akik — helyesen vagy helytelenül — Marx, Engels^ és Lenin írásaiból indultak ki. Értelmetlen volna előírni, hogy ki kit idézhet és kit nem, küllönlbenlis az Idézgetések korszaka már elmúlt. Az viszont mégiscsak furcsa, hogy sokszor közismert, marxi igazságokat más szerzők, Lukács, Althusser vagy Gram- sci, tehát modernébb átkötök átírásai alapján ismeri meg a mai fiatalság. Az egészről eszembe jut az, hogy egy német tudós nem Goethétől idézte Goethe híres mondatát, miszerint : „Szeretlek, s ha szeretlek, mi közöd hozzá”, hanem André Gide fordulatát, aki pedig pusztán Goethét idézte ... Mi is hasonlóképpen vagyunk. Az idézetek idézeteinek az idézetét kezdjük megteremteni, s nem fordulunk vissza a meglehetősen nyilvánvaló forrásokhoz. Persze többről van szó, mint irodalmi vagy tudományos kérdésiről. Ha áslak az irodalmi módszerek forognának kockán, szükségtelen vdlna leírni ezeket a sorokat. Nemcsak „lánckereskedelem” ilétezilk, hanem „láncgondolkodás” is. Nemcsak a termelőtől a fogyasztóig vezető út hosszabadik meg, hanem a valóságos konfliktusoktól a megfogalmazottakig is egyre hosszabb lesz, s így aligha .tudjuk megoldani az igazi nehézségeket. Pedig megvan a visszaút az egyszerűséghez. Azoknak van igazuk, akik nem azt követellik meg, hogy pusztán néhány tiszteletkor leírása után, néhány személyes aggály feltárásával és bizonyos önmagunkba vetett kételkedéssel mondjuk ki, mi fáj, hanem azt kérik: közvetlenül és igaz módon áruljuk el, ha sajognak a sebek. Hermann István Több filmen dolgoznak ezekben a hetekben a Mafilm Dialóg Stúdiójában. Palásthy György „Kálmán Imre” című. magyar—szovjet kooprodukciós filmjének forgatása már befejeződött, jelenleg az utómunkálatok folynak. A Herczenik Miklós kamerájával rögzített produkció a magyar zeneszerző életútjáról szól, a felvételek hazai, szovjetunióbeli és ausztriai helyszínekben készültek. Huszti Péterrel, Piros Ildikóval és Eszenyi Enikővel a főszerepben. Az operettjelenetekben Sass Sylvia, Melis György, Tokody Ilona, B. Nagy János, Ilosfalvy Róbert és Hűvösvölgyi Ildikó vállalt szerepet. • Gyarmathy Lívia „Egy kicsit én..., egy kicsit te...” című. ugyancsak végső simításánál tartó filmjéről elmondta: a produkció mai témájú, napjainkban játszódó történetet dolgoz fel Pap Ferenc kamerájával. Egy középkorú házaspár és 15 év^s leányuk életén keresztül az emberi kapcsolatok, a tartós együttélés, a megtérés és tolerancia, s nem utolsósorban három nemzedék együttlakásának problémáit világítja meg az alkotás. Az apát Lukáts Andor, a fel- fokozottan aktív mamát Esztergályos Cecília alakítja. Öze Lajos a férj tolókocsiba kényszerült nagybátyját játssza; ez volt utolsó elkészült filmje. A történet további szerepeiben Tóth Ildikó, Dörner György, Sir Kati, Hernádi Judit, Tanay Bella. Schubert Éva, Holló- sy Frigyes látható majd e várhatóan a jövő év elején mozikba kerülő filmben. „Gyermekrablás a Kakas utcában” című első játékfilmjéről Mihályfi Sándor televíziós rendező elmondta: produkciója Nógrády Gábor „Hecseki és a gyermekrablók” című regényéből készül — a forgatás nemrégiben ért véget —, az operatőr Baranyai László. A meglepő fordulatokban bővelkedő film egy kisfiúról szók aki meg akarja akadályozni, hogy szülei házassága végképp f elbomol jón, és édesanyja ismét férjhez menjen. A történetbe belép — Kol- tai Róbert alakításában — a kétbalkezes Hecseki nyomozó. aki végül mindent kedvezően megold. A humort és a feszültséget vegyítő, drámai jeleneteket sem nélkülöző produkciót többek között budapesti helyszíneken. s egy határállomáson, Olaszországban forgatták. A film a tervek szerint tavasszal kerül a mozikba. Tennessee Williams A vágy villamosa című drámájának bemutatóját pénteken este tartotta a Csiky Gergely Színház. A darabot Acs János rendezte. A ház, ez a fából és oxidálódott vasból álló emeletes menedékhely az arcunkba kiáltja a nyomort. A vas dizellációi sem képesek megszépítem! a látványt; az agyonhasznált, sivár berendezés azt sugallja, szaga van a lakásnak, ez az ütöttko- pattság a vágyak huillámtö- rőgáton szétponladásának szürke metaforája. Ács János leszűkítve a színpadteret Szegő György pontos díszletével az életforma le- vegőtleniségét ils jelzi, és arra kényszeríti a nézőt, hogy maga is ebben fuldokoljon a színpadiakkal. New O r leans- ben a vágy villamosának keresztelt közlekedési eszköz elosörömpöl a nyomornegyed határáig, onnan egy megálló az Elysiumi mezők, aztán a Temető következik. Stanley Kowalsfciék bérleménye az Elysiumi mezők utcában áll. De itt nem üdvözöl senki, miint ama mito- lógliai színhelyen az árnyak. Tennessee Williams sem tagadhatja meg Csehovot. Darabjaiban az álmok mindig magasabban szállnak, mintsem azokat a valóság beteljesíthetné. Blanche éppúgy vágyakozik vissza a már elérhetetlen messzeségben lebegő életformába, mint a Három, nővér Moszkvába. És A vágy villamosában benne munkál Ibsen, Pirandello, O’Neill hatása is. Mint ahogy a már látott Arden- darabban, az Élnek mint a disznókban ott a wiilliamsi ihletés, el lis hangzik A vágy villamosában : ...... disznók e lé szórtam a gyöngyeimet!” Így épülnek egymásra az írói életművek, s az épülethez tégla most már Williams befejezett munkássága is. Költészet fakadhat a nyomorból, az illúziósorvadásból is. Alfred Kerrt idézem: „A naturalizmus megengedett poézise a pathológiában van.” Tennessee Williams ezt teljesíti be drámájában. Blanche Du Bois eltôkozolta a mennyország lehetőségét, és most az Elysiumiba csúsz- szan le az üdvözülés halvány esélyével. Ezt -a halvány esélyt Mitchnek hívják; tagja a rendszeres pókerpartiknak, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy csapattag ott, ahol Stanley Kowalski a kapitány. A wiilliamsi meghatározással kozmopolita szegénynegyed lakói az élet amális szintjén, a majdnem primitív lehetőségek között mondhatni boldogok, s megvalósítják önmagukat: a talán nem is gyűlölettel leolvastam kedvenc íróm, Bertha Bulcsu Fehér rozsda cimű elbeszélését; felháborodva csapom össze a kötetet. Nem Bottyán József fanár pofonja háborított fel. ellenkezőleg: az teljesen jogos volt. Gondolom csak másirányúnak tetszhet, végeredményben a kérdéskörhöz tartozó. Mondhatnánk: egy gyakorló apa füstölgései. Gondoljuk csak el, hova jutottunk a „szabados” életre neveléssel iskoláinkban. Miért van az, hogy száz százalékos tabu egy tanuló iskolán túli viselkedését irányítani? Minden gimnazista akkor megy moziba, olyan filmre, amilyenre akar, senki sem tiltja (ugyan ki kéri az igazolványát, hány éves stb.). Azt mondjuk: na és? miért tiltanánk? De bemegy a cukrászdába, mi dolgozott munkaidő után kártyacsatákat vívnak, tekebajnokságot rendeznek, söröznek, szeretkeznek, még verekedéseik is — lásd Eunice és Steve, Stanley és Stella csetepatéja — hozzátartoznak ehhez, sainte meghatározott. idejük, szerepük van. Ebben az elfogadott — kiküzdött; hisz’ még ezt is ki kellett verekedniük —• létformában Blanche-nak csak a jelenléte is olyan hatású, mint amikor a szembe pof kerül, kii kell törölni onnan... Stella, a húg kilépett Belle Réve már csak illúziók gyenge pántjával összefogott világából és Stanley Oldalán éli az amerikai Dél proletárlétét, elfogadva azt. Blanche, noha a birtok kicsúszott a kezei közül, úgy próbál létezni, mintha még az övé volna, de aki illúziókra épít, és egyre méllyebbre csúszik, mert nem ismeri fel saját társadalmi valóságának törvényeit. Blanche Du Bois (magyarul Fehér Ligetet jelent ia neve) tragikus házassága után férfitól férfiig csapódik, fiatal fiúkban keresi saját elveszett ártatlanságát, hogy végül a nyomornegyedben kössön ki, ahol még Mitch-et is elveszti, mert Stanley nem tűrheti, hogy másfajta élet is létezzen a fedele alatt, őt ugyanis önbecsülésében alázza ez. Ügy távolítja el Blanche-ot, hogy evvel a másságot semmisíti meg. Will'iamsnél is nehéz eldönteni, akárcsak a mostani előadáson, hogy a nő elméje valóban megbomlott-e. Elia Kazan kegyetlen filmjében egyértelműbb a helyzet. A Csiiky Gergely Színház bemutatója egy későbbi előadás ígérete volt. Időhiány, betegségek, szereposztásbeli kényszerűségek akadályozták, hogy kiforrott színházi alkotással lépjenek elénk. több a korcsmába is: ihat kedvére, ha pénze van. Ha a tanár látja, mit tehet? Nem kispolgári 'nyavaly- gás, vagy hamis nosztalgia átvenni régebbről és meghonosítani iskoláinkban azt, ami jó. Mire gondolok? A régebbi gimnáziumok, polgári iskolák, tanító- és tanárképzők olyan embereket neveltek, akik alkalmasak voltak, érdekeiknek megfelelőek az akkori uralkodó osztályok számára; akik szakmai felkészültségük mellett, intelligens. viselkedni tudó emberekké nevelődtek, mert másképp nem boldogultak, nem kellettek a természetes kiválasztódás és egyéb miatt sem az akkori uralkodó osztályoknak. A munkásosztály miért emeli olyan félve a mércéiét? Majdnem minden figurának vannak kibontatlan színei, a szöveg, sem rögződött még hibátlanul. Meggyőződésem, hogy Blanche-ot ugyan a későbbiek folyamán Pogány Judit még pontosabban játssza majd, mégsem az övé ez a szerep. Most még színészi beidegződéseitől sem tud szabadulni, ezeket mintegy kötőanyagként használja ott, ahol bizonytalan a szerepformálásban. A Stellával közös jelenetekben már ott vibrál a majdani előadások feszültsége, a Mitch-csel közösek pedig most is tökéletesek. Azt hiszem, a társulatban pillanatnyilag nincs ideális Blanche. Stellába Csákányi Eszter belefogalmazza az azonosulni tudás képességét, a primitív boldogság pákosztossága is sugárzik belőle, de a nővér drámájában színészként is kibic marad. Lukáts Andor inkább az áídozat-Stanley eljátszásában produkál figyelemre méltót, mint a vad, kegyetlenségig kompenzáló Staniley-ében. Most még nem érzékelni, miért gyűlöli sógornőjét engesztelhetetlenül. Az előadás legjobbja Helyey László Mitdhként. Egy hellója többet mond el erről a lassú mozgású, busa fejű, anyakomplexusos agglegényről, mint sokoldalnyi írói monológ. Helyeynek sikerül feledtetni velünk Pécsi Sándor hajdani emlékezetes alakítását. Nagyon jó — igaz, csak egy alapszínt kellett kevernie — Lázár Kati nagypofájú, erősen érzéki Eunice-kénlt. Gyuricza István, Karácsony Tamás, Tóth Béla, Kamondy Imre is hasznára van az előadásnak. Kristóf Kati vak mexikói virágárusként ezúttal halvány, mintha nem lenne tisztában vele, milyen funkciója van szerepének. Leskó László A gimnáziumban érettségizettekből azelőtt bank- tisztviselők, városi és megyei intelligencia verbuválódott. ők ki is lökték maguk közül az oda nem valókat. Mi van napjainkban? Már az általános iskola felső tagozatában cigarettáznak, cigarettázhatnak a gyerekek, mert senki sem üti. nem ütheti ki szájukból a cigarettát. Ihatnak is nyugodtan, megihatják a maguk kis sörét, borát, pálinkáját, hiszen termetre már embemyiek, de - csak termetre, sajnos ... Nem törődünk megfelelően gyermekeinkkel. A pedagógus azért nem. mert meg van kötve a keze, csak azt teheti, ami elő van írva. tehát jobbára nem nevelők, hanem csak végrehajtók. Az ember azt szeretné tudni: miféle átok ül rajtunk. hogy ezen nem akarunk — a nemzet érdekében — segíteni? Kerner Tibor FÜSTÖLGÉSEK Egy elbeszélés margójára A vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet új kollégiumában IS fejlődő ország 250 hallgatója talált otthonra tanulmányi ideje alatt. A 65 négy-, illetve kétágyas szoba mindegyike zuhanyzófülkés és televízióval ellátott.
