Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
1984. december 6., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kerek* asztal VITÁRA SZÜKSÉG VAN Nincs olyan fórum, ahol ne kerülne szóba a szocialista demokrácia. Egyfelől elismeréssel szólnak fejlődéséről, másfelől kifogásolják lassú kibontakozását. Különösen így van ez az intézményekben, ahol sokkal nehezebb megtalálni az érdekek egyeztetésének legmegfelelőbb formáit. E témáról vitatkoztak kerekasztal-beszélgetésünk kaposvári résztvevői: Kovács Bálint, a városi pártbizottság munkatársa, Varga András, a KISZ városi bizottságának titkára, Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese, Varga Sándor, a Táncsics gimnázium igazgatója, Fiola Pál, a megyei könyvtár igazgató- helyettese. Szerkesztőségünket Lajos Géza képviselte. Kovács Bálint Varga András Vidák Gizella Varga Sándor Fiola Pál — Az elvek és a demokratizmus gyakorlata között olykor ige rí nagy az eltérés. Sokan azzal indokolják a vitától való visszahúzódást, hogy nem tárják eléjük őszintén az intézmény helyzetét és gondjáit. VIDAK GIZELLA: — Valóban igaz, de nagyon sommásnak érzem ezt a megállapítást. Inkább úgy fogalmaznék. hogy esetenként és intézményenként igaz lehet. A tanács arra törekszik, hogy egyre demokratikusab- bá váló módszerekkel segítse az általa irányított intézményekben a demokrácia kibontakozását. Ez elképzelhetetlen az igazgató és a társadalmi szervek együttműködése nélkül. A demokrácia első számú letéteményesének érzem a pártszervezetet. Ha az ütőképes, akkor a demokrácia megvalósulásában nem lehet hiba. S ha még a szakszervezet jogai is érvényesülnek, akkor mindez vgjóban jó intézményi légkört eredményezhet. Korábban, pártbi- zottsági titkárként is bántott, ha a taggyűléseken és máshol kevesen szóltak hozzá. Ha ilyenkor érdeklődi 1c az ember, elmondják, hogy nagyobb közösség előtt nem szívesen mondanak véleményt, illetve nincs elegendő információjuk. Az őszinte, nyílt légkörhöz nagyon fontos az időszerű és megfelelő tájékoztatás. Én is hallottam olyan véleményt, hogy némelyek visszahúzódnak. Valljuk be, hogy kisebb mértékben közömbösség is előfordul A szépen megfogalmazott elvek és a gyakorlat között ott van az eltérés, ahol a munkáiban is gondok tapasztalhatók. Ahol megfelelő igazgató áll oz intézmény élén, s nem sajnálja az időt a diemolkirati- kus irányítás kialakítására, a társadalmi szervek véleményének kikérésére, ott nincs nagy szakadék az elvek és a gyakorlat között. FIOLA PÁL: — Azt tartom, hogy az elvek és a gyakorlat között gyakran vannak eltérések, néha még ellentét is kialakul. Ha az intézmények demokratizmusáról beszélünk, nem választhatjuk el az egész társadalom, a közélet demokratizmusától. Gondoljunk arra, hogy az intézmény vezetője egy személyben felelős mindenért, akkor is döntenie kell, ha nem tudja a demokratizmus keretei között megvalósítani elképzelését. Több jogszabály intézkedik a jutalomosztás, a fizetésemelés demokratikus formájáról. A gyakorlatban azonban különféle vélemények ütköznek, s ha a döntés nem olyan, hogy az illetőnek lesz igaza, akkor megsértődik, nem demokratikusan reagál. Ma még csak tanulgatjuk azt, hogy mi a demokrácia. VARGA SÁNDOR: — Az a véleményem, hogy a gimnázium egyik legfontosabb dokumentuma, a rendtartás tartalmazza az iskolai demokratizmus lényegét, feladatait. Ahol tehát az iskola vezetősége a rendtartás szellemében vezet, nem teheti másként, csak demokratikusan. Még akkor is így van ez, ha esetenként olyan vélemény is hallható, hogy túl sok a demokrácia. Sokan úgy képzelik, csak akkor érvényesülhet, ha csak az ő véleményüket fogadják el. Amikor az igazgató meg az iskola vezetősége tanulja a demokratizmust, ezzel párhuzamosan a tantestületet is meg kell tanítani erre. KOVÁCS BÁLINT: — A kérdésben említett eltérés általában nem, adott helyen azonban bizonyára igaz. Az utóbbi időben bevezetett sokfajta reform többször elbizonytalanodást okozott a tanintézetek vezetőiben és a pedagógusokban is. Nagyon nehéz volt demokratikusan vezetni, amikor még a vezető is összeütközésbe került a korábbi gyakorlattal, elképzeléssel, tapasztalattal. A kérdésben szerepel, hogy sokan azért húzódnak vissza, mert nem tárják eléjük a helyzetet. Szerintem alapvetően nem ez a gondunk. Sehol sem látom a szándék, az elhatározás hiányát. Inkább azok a beosztottak, akik közvetlenebbül részt vesznek a fórumokon, ismereteiket még nem tudják hasznosítani a közösségben, nem tudják maguk mellé állítani a többieket. Ez idő, lehetőség dolga is. Aztán az esetleges ütközéseknél sem a tudatossággal van baj, hanem inkább az információk hiányával, bizonyos dolgok helytelen — nem rossz szándékú — értelmezésével. VARGA ANDRÁS: — A fiatalok sokszor lassúnak vélik a demokráciát, kiváltképp; ha nem lényegi kérdésekről van szó, ha olyanban kérjük a véleményüket, ami számukra nem fontos vagy tőlük távol esik. Ha viszont véleményt kértünk a fiatailolktóil, akkor elvárják, hogy a döntés vagy határozat tükrözze azt. Ha ez nem így van, akkor szóvá teszik. Szerintem ha helyesen alkalmazzák a demokráciát, akkor a fiatalok viszonya is kedvező hozzá. VARGA SÁNDOR: — Az iskolai demokratizmus gyakorlása időigényes. Amikor esetenként megsértjük a demokráciát, az sohasem a nemakarás miatt fordul elő. hanem az idő hiányából. Az iskolai demokratizmus fejlesztése nagyon fontos. Ez a garancia arra, hogy a vezetőség tévedései ne legyenek nagyok. Egyetértek azzal a céllal, amelyet az iskola elé állítottak, hogy a szocialista demokráciára, a közéletiségre már az iskolában föl kell készíteni a fiatalokat. Ott érünk el eredményeket, ahol minél több fórumot teremtünk a közéletiség gyakorlására Akkor a diákok hozzászoknak a nyilvános szerepléshez. — Sokféle megoldást kínál egy-egy feladat. Van-e arra lehetőség, hogy az intézményekben dolgozók demokratikus úton érvényesítsék saját elképzelésüket? VIDAK GIZELLA: — Mindenképpen van erre lehetőség, már a tervkészítés folyamán. A nevelő testület például a munkaközösségek útján javaslatokat tehet az iskoláiban. Ezen kívüli ott vannak a különféle fórumok, de egyénenként is lehet javasolni. A gondok feltárására, megoldására megvan a demokratikus út. Eddig nem került szóba az új oktatási törvény tervezete, ez is gazdagítja majd a lehetőségeket. Ha a törvénynek nemcsak a betűje, hanem a szelleme is érvényesül1, akkor léphetünk előre. KOVÁCS BÁLINT: — Ha a demokráciáról beszélünk, akkor nagyon sokszor a bér- fejlesztést, a jutalmazást értjük alatta. Szerintem az egész demokrácia alapja, hogy a munkát a magunkénak erezhessük. Így például az iskolában megvan-e a pedagógiai önállóság vagy csak „(kiszolgálóim” az iskolát, s nem erezhetem a pluszt, önmagamat. Ha az oktatás- ipolitikai törvény szellemében a pedagógus közösségekkel el tudjuk fogadtatni, hogy egyre jobban magukénak érezzék az iskolát, akkor csak az kell, hogy erre mindenki készüljön fel az intézményekben. VARGA SÁNDOR: — Akkor gondoljuk rosszul, ha úgy érezzük: az a jó, ha nincsenek viták, összeütközések. Ez szintén az Iskolai demokratizmus része, hisz az elképzelések vagy döntések vitában születnék. Az a jó, ha az emberek minden véleményüket el merik mondani. Ugyanezt mondanám a diákokról1. Élénk viták vannak a KlSZ-fórumokon, előfordulnak szélsőséges véleményeik is. A felnőttek egy része ezt hajlamos úgy értékelni, hogy „jaj, itt a világ vége”, holott csupán arról van szó, hogy a 16—18 éves gyerek bizonyos kérdésekben nem megalapozottan, nem elég körültekintően, talán élettapasztalat nélkül nyilatkozik. Szerintem a pedagógus tanítsa meg a diákokat arra, hogy mindig felelősség- giel nyilatkozzanak. FIOLA PÄL: — A dolgozók munkát érintő javaslatai többségükben érvényesíthetők. Sokféle formája van annak az intézményekben, hogy figyelembe vegyék. A megyei könyvtárban például minden év elején összehívjuk a dolgozókat, s az igazgató ismerteti a legfontosabb kérdéseket. Mindenkinek módja van arra, hogy elmondja a véleményét. Ugyanez elmondhaitó a munkatervek készítéséről is. Minden javaslatot persze nem lehet azonnal megvalósítani, sőt egyiket-másikat el is kell vetni. Jól tudjuk például, hogy egy könyvtárnak ma már a Videotechnikával is kellene foglalkoznia, ehhez azonban először meg kell teremtenünk az anyagiakat. Aztán vannak ellentétes javaslatok is. Ilyenkor az igazgatónak, az limtezmény vezetőségének kell dönteni, hogy milyen irányban haladjanak. VARGA ANDRÁS : — Régebben abba a hibába estünk, hogy mi taláiltük ki, mi érdekli a fiatalokat az intézményben, az iskolában. Most azon vagyunk, hogy arra kapjanak választ, ami érdekli őket. Akkor ugyanis véleményük van, beleszólnak abba, amit a magukénak éreznek. A mi hibánk, hogy a fiatal tanácstagokat nem készítettük fel arra, kit képviselnek, mi a feladatuk, kivel tartsák a kapcsolatot. — A mai bonyolultabb viszonyok között egyre nehezebb dönteni, akár beruházásról, akár személyi ügyről van szó. Nyilvánosságot kap-e minden vélemény és ellenvélemény? Enélkül ugyanis nem lehet meggyőzni az embereket arról, miért helyes a döntés vagy miért nem? VIDAK GIZELLA: — Minden vélemény és ellenvélemény nem kaphat hangot a döntésék indokolásában. Az azonban nagyon fontos, hogy a döntés előkészítésekor valóban kérjük ki a véleményeket. Az emberek a mostani helyzetben érzékenyebben reagálnak a beruházásokra, s legalább ilyen érzékenyek a káderpolitikái döntésekre. Nemcsak az első számú vezetői tisztség betöltése esetén nyilvánítanak szívesen véleményt. Sok összeütközés adódik abból, ha az illető úgy érzi, hogy a véleményét nem, vagy kevésbé vették figyelembe, különösen akkor, ha valamilyen szerv tagjaként mondta el. Nagy a felelősség a megfelelő személy kiválasztásában, és fontos, hogy súlyuk legyen az értékes, megalapozott véleményeknek. FIOLA PÄL: — Minden véleményt azért sem lehet figyelembe venni, mert nem is mindig nyilvánosan hangzik eL Ma a helyi tanácsok döntenek, hogy milyen kulturális beruházás legyen, kit nevezzenek ki egy intézmény élére, kit alkalmazzanak könyvtárosnak. Előfordulhat, hogy a szakemberek meghallgatása nélkül, szubjektív alapon döntenek egy- egy személyi kérdésiben,_ez aztán később visszaüt. Szerintem a véleményüket — mégha élvetik is — az illetékesek vegyék figyelembe a döntéskor. KOVÁCS BÁLINT: — Ügy érzem, hogy a nyilvánosságnak nincs elvi akadálya az intézményekben. Más kérdés, hogy egy-egy döntés meghozatalakor nem sorolják fel az érveket. Nem tartom jónak, ha ez elmarad. Éppen ebből fakad az igény: akit megkérdeztek, annak valahol szerepeljen a véleménye. Néha úgy kezdődik a beszélgetés: mi ezt most elmondjuk. Amikor azonban találkozunk újra egy fórumon, arról beszélgetünk, hogy mindebből mát sikerült megvalósítani. Ha kellően megalapozottak a döntesék, akkor nem kell félni a nyilvánosságtól, hiszen a vezetők a legjobb tudásuk és lehetőségeik alapján döntöttek.
