Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

1984. december 5., szerda Somogyi Néplap 5 A tankötelezettség-kutatás tapasztalatai Művelődési hátrányok RÉGI MINTA, ÜJ TARTALOM Jelentős szakaszához ér­kezett a tankötelezettség­kutatás Somogy megyében: 1981-ben a Kaposvári Taní­tóképző Főiskola kapta azt a feladatot, hogy az ismert összefüggések mellé újakat sorakoztasson föl a szakem­bergárda a tankötelezettség teljesítését gátló körülmé­nyekről, A három és fél év munkáját a szakemberek összegzett véleményét meg­ismerve megállapítható, hogy nem volt hiábavaló a tankötelezettség-kutatás megindítása megyénkben Ugyan már korábban, 1977- ben figyelmeztető megálla­pítások hangzottak el a megyei tanügyirányításról a minisztérium részéről, s rö­videsen sikerült változtatni a helytelen szemléleten, a tankötelezettség-kutatásra is nagy feladat hárult. A me­gyei művelődésügyi osztály 1977 után közép és hosszú­távú oktatási programot dol- gpzott ki, melyben kiemelt feladatként fogalmazták meg a tankötelezettség mennyiségi és minőségi tel­jesítésének fokozását. Az ezzel kapcsolatos megyei in­tézkedések a felügyelet-irá­nyítás somogyi kísérletének tekinthetők. A tankötelezettség-kutatók több oldalról igyekeztek ta­pasztalatokat gyűjteni a tan­kötelezettség teljesítését gátló körülményekről. Vizs­gálták a társadalmi és gaz­dasági hátteret .is. Az álta­lános gazdasági fejlődés So­mogybán is fokozta az is­koláztatással kapcsolatos igényt, az oktatás ^altételei­nek javításához hozzájá­rult. Ugyanakkor — me­gyénk iparszerkezete alap­ján — ismertté vált, hogy a megye szellemi bázisát szű­kítő tényező a megyén kí­vüli székhelyű üzemek mű­ködése. Több üzemben foglalkoz­tatnak betanított munkáso­kat, s munkakör betöltésé­nek nem feltétele az általá­nos iskola elvégzése. A gaz ­daságok azonban mind szí­vesebben foglalkoztatnak képzett dolgozókat, tehát a tankötelezettség teljesítésé­nek helyzete nem a szük­ségletek hiányából fakad — állapította meg a kutatók gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó munkacsopojtja. A demográfiád folyamatok 1960 után felgyorsultak. Ennek érezhető hatása volt a tan­kötelezettség teljesítésében is. Az általános iskolák gondjai sokasodtak az el­múlt két évtizedben. A vá­rosi iskolák és a körzetiek egy részének zsúfoltsága fokozódott, az aprófalvak kisiskoláinak helyzete egy­re reménytelenebbé vált. A tanügyirányítás számára ne­hezebbé vált az oktatás szervezése, a tanulmányi TV-NÉZÖ Szembekötősdi mancikendővel Elkendőzték előliünk a tit­kot, hogyan lehet kendőkből kacsalábon forgó luxuskuli- pintyót építeni. Pedig egyéb- iként mindent megtudtunk Mancikáról. Hogy kalocsai, s nem bagamiéri, bár az árut maga méri. Vásározó ken- dősbőil butikosnővé emelke­dett, lakása afféle magán­múzeum, melyet majd váro­sára testál; tanulmányi díjat alapított — ez Kendős Man­ci díj néven vonult be a ka­locsai oktatástörténetibe —, szeret világot járni, becsület­szóra három pulóvert ad egy helyett, mert a nem megfele­lő kettőt úgyis visszahozza a kedves vevő... Egy szó, minit száz: kitűnő kereskedő. Csak ültek és meséltek róla Vitrayék, én meg hegyeztem közben. Kivételesen nem za­bot, hanem a fülemet, hogy el ne szalasiszam, amikor majd Mancika ország—világ ellőtt beavat a nagy Jutókba, hogyan lett a kendőből az a néhány mdililiócslk-a, amiből ezjt a pazar bazárt felfalazta, berendezte. Mert ugye az a csúf kapitalista Qnedin, akit annyit szidtunk a finánctő­kéje miatt, mindig kendőzet­lenül bemutatta, hogy es mimt fialtatja a fontot. Pfuj, írták a kritikusok, ezt a rá­menős fuvarozó—kereskedőt állítja elénk a Magyar Tle- vízió mintaképül?! Gáládsag. Sőt, árulás. Átlátunk a szi­tán: Mancikával Mr. Onedin- nek állítottunk méltó ellenfe­let, bizonyítva, hogy azért a mi oldaliunkon is fonhatja valaki kolbászból a kerítést, ha kend megveszi a kendőjét. Csak közben a szemünket is be ne kössék. Csák ült és mesélt az a na­tal orvos is, aki első világhá­borús emlékeket, leveleket, dokumentumokat gyújt. Rendkívül rokonszenves szenvedély ez a hobbi. Am a szimpatikus fiatalember miközben csak ütt, azt me­sélte (volna) be nekünk, hogy rajta kívül széles e hazaiban nincs, aki törődne az egy­kori hadfiak emlékeivel, nem akad olyan filmes sem aki gondolna rájuk, utódokra örökítve tetteiket. Leszámít­va azt, hogy a nemzedékem­beliek nagyapái nem éppen a hont védték 1914—1918-ban Galíciában, Olasz földön, az orosz pusztákon, egyetértünk a mesélővei: illik emlékezni rájuk, az ágyútól teliéknek frontra parancsolt áldozatok­ra. De, hogy senki ne gon­dolna velük! Hiszen minden újság közölte a Gulyás-fivé­rek — a két kitűnő doku­mentumfilmes — felhívását, sóit azóta el is készült a film, melynek szereplői ellátogat­tak az Isonzóhoz, hogy talál­kozzanak az egykori, el­lenféllé tett áldozat-társak- ikal. Erről is beszámoltak a lapok. Szóval, majdnem át- ejitettek bennünket. Es ezt még csak értem a lelkes gyűjtőt illetően, — de nem fogadhatom el műsorvezetői helyretévő kommentár nél­kül. Az emlékezetes bukovi­nai székely—moldvai csángó baka óta tudom, hogy Vitray Tamás nincs otthon történel­mi kérdésekben, illetve ezek­kel kapcsolatos mai inf ommá- cdófckal sem rendteikeziik. Ez nem von le semmit riporte­ri szerkesztői — egyáltalán: tévés személyiségi — értékei­ből, ám arra figyelmeztetés, hogy ellenőrzés nélkül ő is zsákutcába tévedhet. Ami­lyen engedékeny műsorve­zetőként, olyan következetes riporterként : ha ismeretei egy-egy témakörben nem szi­lárdak, lépésről lépésre de­rít fényt a tényékre, mint most Eugénia hercegnő port­réjának készítésekor is, mely ebben az adásban elvitte a pálmáit. Sorsok feltárulkozásáit vár­tuk Alekszandr Gelman A pad című kétszemélyes szín­művétől is. Az író Prémium, Egy vb-ülés jegyzőkönyve cí­mű drámái jó emlékeket hagytak bennünk. A pad té- véváltozata kiábrándító. Szovjet Liliom és Julifca a vurstliban, összevissza haizu- doznák egymásnak, a végén már azt sem tudja a néző, van-e máiksaemnyi igazság abban, amit mesélnek ... Ma­gányuk nem jult át a kép­ernyőn, hogy az együttérzés csengőcskéit szólaltassa meg bennünk. L. L. kötelezettségek teljesítésé­nek figyelemmel kísérése. Már a hetvenes években hangoztatták a me­gyei pártbizottság fórumain hogy a művelődési hátrá­nyok, az életkörülmények, a településszerkezet és a me­gye közoktatási rendszeré­nek gyengéi nagymértékben hozzájárulnak az iskolai tel­jesítmények, a tanulók előre­haladásának alakulásához. A kutatók elemzése nyo­mán kiderült, hogy a köz­vetlen környezet többszörö­sen hátrányos helyzetet te­remt az iskoláztatásba^. Az elszigetelődő kis tele­püléseken élő gyerekek szü­lei kevés segítséget tudnak nyújtani a tanulásban, eze­ken a településeken az ok­tatás személyi és tárgyi fel­tételei sem képesek ellen­súlyozni ezt a hátrányt Szükséges az iskolaérett- ség vizsgálatának bővítése — tett javaslatot az egyik munkabizottság. Megállapí­tották ugyanis, hogy a vizs­gálat kérdései és feladatai nem fogják át a gyerekek azon pszichés funkcióit, amelyek a sikeres iskola- kezdéshez szükségesek. En­nek kidolgozása újabb ku­tatási feladat. Az óvodák­ban pem folyamatos a sze­mélyiséglapok kitöltése, tar­talmasabbá tételéhez az óvó­nők pszichológiai felké­szültségének javítása mel­lett új személyiséglapok megszerkesztése is szüksé­gessé vált — állapítja meg a munkabizottság. Nyilvánvaló, hogy fontos tárgya volt az elemzésnek a pedagógiai munka minősége is. Az általános iskola alsó­tagozatának követelményei túlságosan intellektuálisak. A tanulással szemben a munkára nevelés háttérbe szorul, a pedagógus és a család kizárólag a tanulási tevékenységet támogatja, el­lenőrzi. Az iskola még a ko­rai tanulmányi eredmény­telenségek korrekcióját is kis hatásfokkal tudja elvé­gezni. összmegállapítás, mely a feladatokra is utal: az álta­lános iskola a hátrányokat nem képes megszüntetni, vagy csak kisméretékben tudja csökkenteni. Tehát az óvodákra hárul a gyerekek személyiségének mind telje­sebb megismerése, a külső hátrányok fölszámolása. De ez már a következő évek feladatát jelzi: a kutatócso­port a következő években remélhetően a tankötelezett­ség teljesítését gáltó ténye­zők megszüntetésének lehe­tőségeire ad választ. Horányi Barna A burák alatt gyorsan szárad a haj. S amíg a fejek szépülnek, nemcsak a kéz jár: a szó is szapora. De miről beszélget a fodrásznő a vendégekkel? — Kellene már egy ba­rátságos, tágas helyiség az olvasókörnek Megyeren is. Az kötné az embereket! Meglepő téma ez itt, ugye ? Pedig Bábonymegyer e ré­szén szinte mindennapi. Ta­valy a hajdani mintájára, de új elképzelésekkel összejöt­tek itt az emberek a hívó szóra, és olvasókört alapítot­tak. Hezleiter Ferencné, az apró, csillogó szemű fod­rásznő meg egyik lelke a közösségnek. A burák, tége­lyek, spray-k között meg­férnek az ilyen-olyan ren­dezvényekre mozgósító, kéz­zel írt plakátkák is. — Minden előadáson ott voltam. Ezenkívül „belefért” az olvasóköri tevékenységbe egy szabó-varró tanfolyam. Én életemben nem varrtam ruhát, hát annyira eltanul­tam, hogy nem kell szabó­hoz járnom ... — Olvas-e az olvasóköri tag? — Hogyne olvasnék; köl­csönzők, mikor az időm en­gedi. Mindent olvasok, csak a klasszikus dkkall állok hadi­lábon ! 'Bolevácz József, a ta­hi központi könyvtár .vezetője az olvasókö­rök újbóli létreálmodója. De hogy az itteni álmok meny­nyire nem légvárak, arra bizonyság ez: — N emcsak Bábonymegyer megyeri feliében, hanem Tor­vajon, Zalán is megszülettek az olvasókörök. A jelige: Tenni a társközségekért! A könyvtár a bázis, mi bizto­sítjuk a folyóiratokat, lapo­kat, könyveket. A létszá­mok: Torvajon 76, Megyei­ben 38, Zalán 33 fő. Alap­szabály szerint működnek a körök, társadalmi vezető­séggel, tagsági díjjal, OTP- betétkönyvvel. Azt akarjuk, hogy ezek a kis közösségek ne szakadjanak el a falu közművelődésének egészétől, ne legyenek idegen testek a falu szellemi életében. A manuális tanfolyamokat épp e célból indítottuk. De elő­adások témáját is úgy vá­lasztjuk mei, hogy azokból közvetlen hasznuk származ­zék a résztvevőknek. — Mondana példákat is? — Hogyne! A házi patika milyenségéről, a háztáji ál­lattenyésztésről, a szőlőmun- kákról stb. szakemberek tar­tottak olyan sikeres előadá­sokat, hogy jó értelemben: alig tudtak elszabadulni az olvasókörből. Ezek a közös­ségek a népfront védőszár­nyai alatt működnek, s már nem is kísérleti jelleggel. Miután Békéi Jar.os vezeté­sével komoly amatőrfilmes klub dolgozik Tabon, segít­ségükkel a falvak megis­merhetik egymást. Tervez­zük, hogy sorra minden ol­vasókörben levetítjük az egyes községekben készült filmeket. — Más mozialkalom alig­ha lehet ezekben a falvak­ban ... — Léptünk egyet most itt is. Lesz mozi! öt előadásra szóló bérletet szerveztünk az olvasókörökkel. Maguk választhatták ki a filmeket, s ez jó dolog. Az együttmű­ködés új formája alakult ki a somogyi moziüzemi válla­lattal. Lullán például nyolc­van bérlet kelt el. Program kell, ez a lényeg: enélkül minden közösség széthullik. S nekünk ' komoly terveink vannak. A közelebbiekből én most nem idézek. De az alapsza­bályzat e részét nem érdek­telen megismerni más vidé­keken sem. „Az olvasókör célja: az olvasó népért moz­galomban való aktív részvé­tel; könyvek, hírlapok és folyóiratok olvasása, az ál­talános műveltség emelése; a közösségi élet kialakítása és a szabadidő hasznos el­töltése ...” A megyeri útról a te­mető irányába utca ,ágazik el. Földfalba vájt pincék ajtaja néz far­kasszemet a házakkal. Az utolsó épületet Havasiék lakják. Havasi Antalné tisz­teletdíjas könyvtáros a kör lelke. Férje, fia, is tagja a közösségnek. — Igény volt erre a körre. De ez az igény c.^ak rész­ben teljesül, amíg nincs megfelelő helyiség, ahol összegyűlhessünk, hogy kul­turáltan töltsük az időt. A falusi ember mindig is törő­dött a másikkal, nem úgy mint a városi, amelyik r.em is ismeri a szomszédját. Ez a kör még szorosabbra fűzi azokat, akik vágynak új is­meretekre, egymás barátsá­gára, hogy közösen műve­lődjenek. — Az a legnagyobb dolog, amit ez a kör ad, hogy az emberek megtanulnak ol­vasni: összefüggéseket talál­ni. Tehát teljesebbek lesz­nek. Képesekké válnak át­lényegülni, átérezni a könyv­beliek sorsát. így ad mű­veltséget a kör. — Itt is hetven bérlet kelt el az öt filmre. De még nem tudjuk, székeket hon­nan szerzünk. Kell a film­élmény, az már biztos. — Olyan lelkesek tudnak lenni az emberek, ha van valamilyen cél. Pintér Jenő- né, Hozleiterné, Wilhelm Jenő, de nem sorolom, mert mindenki, ha értelmes a feladat! — Az idén hímzőtanfo­lyam is indul. Azért olyan jó együtt, mert nincs akitől ne lehetne tanulni. A régi típusú gazdától is, hiszen mestere volt a földművelés­nek. A tapasztalat tanította a régieket, érdemes rájuk figyelni. Egymás szájából kapkodja a szót férj és feleség. S ez a lelkesedés mindent el­mond egy kísérletről, amely emelkedést hozhat az egész településnek. Leskó László Keresem a függetlenségemet Margittai Ági önmagáról, filmekről Bizonyára hihetetlenül hangzik, de most, hogy már a második szezonomat töl­töm a filmgyárban lényege­sen kevesebbet filmezek, mint amikor még nem is voltam fiimgyári színész! Mivel addig legalább két- három filmet forgattak ve­lem évente, s komoly — főszerepet vagy legalábbis jó epizódszerepet kaptam. Ez azonban egyáltalán nem tekinthető véletlennek — mondja Margittai Ági be­szélgetésünk bevezetője­ként. — Az ok tehát kézenfek­vő? — Azt vallom, hogy nem kell minden szerepet elvál­lalnom, csak ami valóban érdekel. — Mégis, mikor forgatott legutóbb? — Kisebb filmekben azért játszottam több alkalommal is, de nagyobb szerepet vagy szerepeket csak a Sze­rencsés Dánielben, 1982-ben, és előtte az Elveszett illúzi­ókban kaptam. A kisfilm- szerepek közül Gárdos Pé­ter Zoli bohóca talán az említésre méltó, .amelyben egy polgárasszonyt játszom. — Sándor Pál filmjeiben játszott leggyakrabban. — Ez valóban így van. Ta­lán mert olyan filmekben játszom legszívesebben. amelyben a téma és a ren­dező egyénisége, s nem utolsó sorban a színész kol­légák közreműködése az én ízlésvilágomnak, elképze­léseimnek is megfelel. Jó filmekben szeretek játszani! A mai témák közel állnak hozzám. — A filmszínészi státusz mit jelent önnek? — Én elsősorban színész­nek tartom magam, annak ellenére, hogy filmgyári stá­tuszban vagyok. Viszonyla­gos szabad mozgásom van, és így nincs akadálya, hotgy színpadon is játsszak, ha er­re alkalom és mód kínálko­zik. Az elmúlt esztendőben a Vonó Ignácban özvegy Mákné szerepét játszottam el. Most legutóbb pedig a kaposvári színházban egy énekes szerepet kaptam a Filmcsillag című operett­ben. Nagyon régen kaptam lehetőséget ehhez hasonla­tos. szívbéli komédiázásra. — Mi a véleménye a ma­gyar filmről, hiszen jó né­hány . kitűnő hazai filmpro­dukcióban játszhatott az el ■ múlt években? — Rendkívül érdekel a magyar filmek sorsa! Igen sokra tartom a magyar film­gyártást. Többet érdemelne, mint amennyire sokan ér­tékelik vagy becsülik. Ne­kem fájdalmas, hogy vi­szonylag kevés nézője van a hazai filmeknek, s többnyi­re színvonaluktól függetle­nül. Sajnos, úgy látom, a társadalmi problémákká! foglalkozó magyar filmek iránt jóval gyengébb az ér­deklődés, mint régebben. Igaz, többet kellene törőd­ni a szórakoztató filmgyár­tással is, sajnos nagyon ke­vés az olyan filmvígjáték, amelyet magas mércével le­hetne mérni. — Végezetül, hogyan érzi ma magát Margittai Ági? — Annak ellenére, hogy kevesebbet dolgozom ma, nem vagyok türelmetlen. A színész életében gyakori, hogy hullámvölgyek, hul­lámhegyek jönnek. Át kell vészelni. Időm van. talán több is, mint kellene, de azért dolgozom, olvasok, pi­henek, és ha tehetem, igyekszem eljutni minél több színházi előadásra, hi­szen nagy a restanciám. Számaim Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom