Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
1984. december 5., szerda Somogyi Néplap 3 A felszabadító hadműveletek  helyzet 1944 szeptember végén 1944 szeptember közepén az addigi harctevékenység eredményeként a szovjet— német arcvonal délnyugati szárnya a Keleti-Beszkidek és az Erdős-Kárpátok gerincén megszilárdult, a Priszlop-hágótól kezdődően pedig átszelte a Kárpátokat, és Szászrégen, Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár szakaszon, s onnan tovább a román—magyar határ mentén húzódott. A kiiaiaikiult helyzetet figyelembe véve a szovjet hadvezetés azt a feladatot állította itt harcoló csapatai — a 2., 3. és 4. Ukrán Front — elé, hogy léptessék ki a háborúból Horthy-Magyarországot, és innen, délkeleti irányból is jussanak ki a náci birodalom központi területeire, a bajorországi hadiipari körzetekbe. A további feladat az volt, hogy együttműködve a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereggel, szabadítsák fel Belgrádot, és teremtsék meg az előfeltételeket Jugoszlávia földjének megtisztítására. Azt is célul tűzték ki, hogy szabadítsák fel Kárpát-Ukrajnát a fasiszta megszállás alól; ezenkívül jelentős ellenséges erők lekötésével könnyítsék meg északon, a Varsó— Berlin hadászati főirányban összevont szovjet csapatok fölkészülését a Németország elleni döntő hadműveletekre. A szovjet hadvezetés csapatainak fő erőkifejtését az Arad—Budapest—Bécs tengely körül tervezte. Ennek során a Nagyvárad—Debrecen körzetében csoportosuló ellenséges erőkre mért csapással kellett utat nyitni Budapest felé. egyidejűleg pedig a szárnyakon szétzúzni a Kárpátokban és Belg- rád alatt az ellenség csoportosításait. E hadászati elgondolás megvalósítása érdekében a 2. Ukrán Frontnak a debreceni hadművelet során el kellett érnie a Tiszát, ezáltal elősegíteni Ungvár körzetének elfoglalását.; a 4. Ukrán Front bal szárnyával pedig északról biztosítani a Belgrád felszabadításáért harcoló 3. Ukrán Front csapatait. A 2. és 4. Ukrán Front együttműködésének a Magyarországon harcoló német Dél hadseregcsoport visszavonulási útvonalai elvágását. tiszántúli bekerítését. és főerőinek szétzúzását kellett eredményeznie. A szovjet—német arcvonal délnyugati szárnyán tehát a hitleri hadvezetésnek számolnia kellett azzal a lehelőséggel, hogy a szovjet csapatok elvágják a balkáni E és F hadseregcsoportok hátsó összeköttetési útvonalait, elfoglalják a Wehrmacht csehszlovákiai, magyarországi, ausztriai, dél-német- országi élelmiszer-, üzemanyag- és hadianyagforrásait, amelyek döntő fontosságúak voltak számára a háború folytatásához. E veszélyek elhárítása vagy legalább késleltetése érdekében a szárazföldi német haderöfőparan cs nokság (OKH) új hadászati védelmi terepszakasz létesítését tervezte a Kárpátok és a Kelet-Szerbiai hegység vonalában, amelyre támaszkodva szívósan tartani akarta Magyarország területét, hogy lezárja a szovjet hadsereg előtt az Ausztriába és Németország déli körzeteibe vezető közlekedési útvonalakat. Elhatározta, hogy a szlovákiai A hadseregcsoporttal szilárdan védi az Északi-Kárpátokban, a Kc- leti-Beszkldekben és a Má- ramarosi-havasokban kiépített állásokat, egyidejűleg a feltöltött és megerősített Dél hadseregcsoporttal visszaveti a hágókon túlra a Keleti- és Déli-Kárpátokon átkelt 2. Ukrán Front csapatait, az F hadseregcsoporttal pedig megakadályozza a 3. Ukrán Front benyomi)lá- sát Jugoszláviába; ezzel biztosítja az E liadseregcsoport visszavonulásának lehetőségét Görögországból és Albániából. Ebben a hadászati elgondolásban a náci birodalom hadászati előterének tekintette Magyarországot a német hadvezetés. Hitler 1944. július 31-én, vagyis még a romániai arcvonal összeomlása előtt a Magyarországhoz fűződő érdekekről így nyilatkozott: „A legfontosabb számunkra — és az is marad —, a magyarországi térség megtartása. Élelmezési szempontból az egyetlen lehetséges pótlása annak, amit máshol elveszítünk, nyersanyag szempontjából pedig értékes forrása a bau- xitnak, mangánnak stb. Közlekedésileg pedig ez a kulcsa délkeletnek. Ezért a magyar térség biztosításának létfontosságú jelentősége van, annyira döntő, hogy ezt egyáltalán nem lehet túlbecsülni.” Utasítására a német hadvezetés szeptember második felében előkészült az ország területének tartós védelmére. Olyan védelmi rendszer kiépítésével bízta meg Éri- assner vezérezredest, a Déil hadseregcsoport parancsnokát, amely Szlovákia területén továbbfejleszthető, és csatlakoztatható a Felső- Sziléziában létesített ún. A állásrendszerhez. Ennek megfelelően a Dél hadseregcsoport vezetése az alapvető védelmi rendszer kiépítésére a Bükk—Mátra—Börzsöny- Pilis—Vértes—Bakony— Balaton déli part vonalat, s onnan délre a Dráváig húzódó terepszakaszt jelölte ki, a folyóvölgyekben létesítendő reteszállásokkal, és a harckocsiveszélyes Irányokban telepített harckocsi- akadályokkal, E „Margit- vonal” nevet kapott védelmi rendszer legjobban kiépített része volt az Érd. Velencei- tó, Balaton közt) szakasz, amelyet a Budapest keleti oldalát 25—30 km mélységben övező „Attlla-vonal" egészített ki, A német hadvezetés utasítására a Dél hadseregcsoport parancsnoksága szeptember végén megkezdte a „Cigánybáró" fedőnevű támadó vállalkozás előkészítését azzal a céllal, hogy visz- szavesse a hágók mögé a Kárpátokon átkelt 2. Ukrán Frontot, és olyan kedvező terepszakaszt vegyen birtokba, amelyet a tél folyamán viszonylag kis erőkkel tartani lehet. Evégett a hadseregcsoport Debrecentől délre egy erős páncélos csoportosítást vont össze, amellyel október 12-én tervezte a támadás megindítását. (Pénteki számunkban folytatjuk.) Tóth Sándor alezredes 1944. szeptember közepétől magyar földön harcoltak a szovjet csapatok a fasiszta haderők ellen. A híressé vált „Katyusák" aknatüzet zúdítottak a német állásokra. Az első jó vízadó rétegig Egy kút nem kút A földfelszín kétharmad részét borítja, s az élő szervezetek is túlnyomórészt vízből állnak. Észre sem vesz- szük, hogy van — de a hiánya öllni tud. Igen: a víz. Sir Williem Blake, azt mondta róla: „Aki a vizet szereti, dobjátok a folyóba.” Emellett azonban megfér másik mondása is: „Legjobb bor a legrégibb, legjobb víz a legfrissebb.” A jó víz, a friss víz Somogy jó néhány településén egyelőre még elérhetetlen kincs. Ám ezek a falvak, szerencsére, fogyatkoznak. Fogyásukhoz hozzájárul a vízkutatók, kútfúrók csapata. Az idén Somogybán merre jártak, vizet hol találtak? — Bonnya, Visz, Teleki, Lulla és Mezőcsokonya kapott az idén új kutat — mondta Tóth Zoltán, a Vízkutató és Fúró Vállalat kaposvári üzemvezetője. — Csökkent a megrendelés; tavaly külföldi munkáink is voltak, de az idén a kül- és belpiac erősen beszűkült. Mindez összefügg a beruházási pénzek csökkenésével, összehasonlításul nézzük a nyolcvanhármas évet... Tavaly tizenhat kutat fúrtak megyénkben, szakszóval: „lemélyítették”. Az elkészült kutak nagy része a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátását oldotta meg, a megyei tanács beruházásaként. így kapott kutat többek között (tavaly) Somogysimonyi, Fiad, Szegerdő, Rinyabese- nyő, Bakháza, Drávagár- dony, Libickozma, Zselic- szentpál, Pusztaszemes. — Az idén vállalatunk közös érdekből árengedményt adott, hogy a megyei tanács szűkös pénzeszközeiből minél több kút készüljön, illetve kapacitásunkat minél jobban ki tudjuk használni. A többi somogyi munkánk a vízművek kapacitásbővítését szolgálta, mert egy kút nem kút. A kútfúrási igény jelentős visszaesését jelzi, hogy például a DRW az idén egyetlen megrendelést sem küldött. A mezőgazdasági üzemek, víz- műtársuiatok részére mélyítettünk kutakat Gálosfá#, Somogysámsonhajn, Náigo- cson, Rádpusztán. Kevés új kutat fúrtunk, de annál több volt a kútjavítás és -felújítás. Az ilyen munkák kapacitásunk felét foglalták le. — Kevés pénzből milyen kutat tudtak fúrni? — Az alapelv az, hogy a közegészségügyileg veszélyeztetett településeken viszonylag kis költséggel, az első jó minőségű, hasznosítható vízadó rétegig telepítsük a kutakat. Általában száz-százötven méterig megyünk le. Kivétel volt a mezőcsdkonyai kút, ott háromszázötven métereset fúrtunk. A mi feladatunk a kúttervezés és -kivitelezés. Általában ezeket a kutakat egy-két közkifolyóval, hidroforházzal látják el. E munkát és a vízellátási rendszer kiépítését a vízművek végzi. A kaposvári kútfúrók az országos vállalat egyik üzemegységeként dolgoznak. Tevékenységi területük a Dél-Dunántúl, ám gyakorlatilag oda mennek, ahol munkát kapnak. — Gazdasági helyzetüket milyennek látja? — A felújítási, javítási munkák jóval kisebb termelési értékeket hoznak. Évek óta csökken az üzem termelési értéke; tavaly 45 millió forint volt, az idén talán 40 millió lesz. örülünk ha nem leszünk veszteségesek. A jövőt illetően bizonytalanok vagyunk, kapacitásunk mintegy harminc százalékát látjuk eddig lekötve. Kőszegi Lajos Felkészült az édesipar Az édesipar az ünnepekre termékeinek döntő többségéből a kereskedelem igényeinek megfelelő mennyiséget gyártott, megközelítően 7000 tonnát, ami az éves termelés 6—7 százalékát teszi ki. A fogyasztók ízlése megváltozott, igényeiknek megfelelően az üzemeknek az elmúlt hónapokban jelentősen át kellett alakítaniok a termelés szerkezetét. A piackutatásoknál ugyanis kiderült: csökkent a cukorkák és a kekszfélék iránti kereslet, ugyanakkor ugrásszerűen megemelkedett a csokoládés készítmények iránt az érdeklődés. Csakhogy éppen az ebbe a kategóriába tartozó édességek gyártásához szükséges nyersanyag — elsősorban a ka- kakóbab — világpiaci ára tovább nőtt, s az e célra rendelkezésre álló devizakeretnek — ez évente mintegy 3,5 milliárd forint — is határai vannak. Az ipar három vállalata ezért körültekintőbb nyersanyag-gazdálkodás, a kevesebb csokoládét tartalmazó, ám mégis kiváló minőségű mártott, töltött készítmények részarányának emelése mellett döntött. Az ünnepek jellegének megfelelően a szaloncukor iránt a legnagyobb a kereslet. Eddig négy gyárban készült ez a csemege, az idén újabb üzem kapcsolódott az előállításba: az Ácsi Cukorgyár. A munkaerőgondokkal küszködő Budapesti Édesipari Vállalat ugyanis átadta az ácsi üzemnek az úgynevezett konzum-szaloncukor gyártó vonalát. Ácson éppen a munkaerő idényen kívüli foglalkoztatása okozott eddig fejtörést. így a cukor- gyártási holtszezonban szaloncukor készül Ácson. Rizlingszilváni Kötéséről a Szovjetunióba Hogy a Szovjetunió mely területein ver majd gyökeret az a 140 ezer rizlingszilváni szőlőoltvány, amit az idén Kötéséről küldött a hatalmas országba a bala- tonszárszói Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a feladók nem tudják, Az viszont tény, hogy a téesz az utóbbi években rendszeresen exportál szőlőoltványt — főleg rizlingszilvánit — a testvéri szocialista országba, s ez arra utal, hogy a gazdaság és a megrendelő is megtalálja a számítását ebben a kereskedelmi kapcsolatban, A Vörös Csillag Tsz-ben az idén a 220 hektár termő ültetvényről 2900 tonna szőlőt szüreteltek. Ami a termés mennyiségét illeti: több a tavalyinál s megközelíti az erre az évre tervezettet, a minőség azonban elmarad a várttól. Mint Potyi Gyula ágazatvezető tájékoztatott, a Viticoop szőlőtermesztési rendszer taggazdaságai közül az idén csak ők adták át a megállapodásban szereplő szőlőmennyiséget — 21100 tonnát — feldolgozásra a rendszer gesztorának, a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinátnak, — Gazdaságunkban meghatározó ez az ágazat, Miután a szüreti gondokról letettünk, most már a borkezelésen a sor: kezdődnek a pincében az első fejtések .., S folynak az oltványokkal kapcsolatos munkálatok, A szövetkezetben hagyománya van az oltványkészítésnek. 1981-ben fogtak hozzá a harmlnchektáros saját törzs- ültetvény létesítéséhez. Az indulás évében 8,2 hektáron alakították ki az ültetvényt, főként csemegeszőlő-fajtákból, mint amilyen például a pölöskei muskotály, a téli muskotály, a boglárka. A kötéséi árusítóhelyen már az idén forgalomba hozták a legkorábbi telepítésű oltványokat, Két évvel ezelőtt tovább nőtt a törzsültetvény 10,4 hektárral — kisebb részben csemegeszőlő, nagyobbrészt borszőlő-oltvány kerül ki erről a területről, tavaly pedig fehér borszőlő- fajtákat telepítettek. A fajták arányánál ügyeltek arra, hogy azokkal kielégíthessék a piaci keresletet, — A szüret után nyomban megkezdődött az oltványok kiszedése, osztályozása, értékesítése, illetve verme- lése Kötésén — mondta az ágazatvezet6. — Ezekben a napokban Is ezeket a munkákat vágezzük; 35—40 kötéséi és szólódi asszony vesz részt az oltványokkal kapcsolatos tennivalókban. Mintegy 400 ezer oltvány megy át az emberek kezén. Ebből marad végül 250—280 „ezer kész oltvány — ennek egy része külföldre kerül. Maga az oltás februárban kezdődik. H. F.
