Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
12 Somogyi Néplap i 1984. december 31., hétfő Szilveszter — Jókívánság ’85-re! — Jaj, jön a főnököm ... — öt adag salátát a külföldieknek! — Készítem!!! Kiss EmS rajzai ___________________ ö tszáz szánkó készül naponta az Iskolabútor- és Sportszergyár jánosházi gyárában. A négy különböző méretben készített sporteszközből az idény kezdetére hetvenezer darab került ki a gyárból. (MTI-fotó — Czika László felv.) Szilveszteri zaikeltés Miért lármázunk újévkor ? A „vígságszerző újesztendő” köszöntéséneik megannyi módja van. Az óévbúcsúztatás talán legáltalánosabb velejárója a zajkeltés, a fék- telén ünnepi lármázás, amelynek az idén is tanúi lehetünk, ha végigmegyünfc a szilveszteri utcán. Üjév napján az emberek igyekeznek világszerte minél nagyobb lármát csapni. Dániában például tűzijátékkal, patronok és petárdák robbantásával növelték a zajt, méghozzá oly mértékben,, hagy később rendeltetekkel keltett megtiltani a szórakozásnak ezt a fajtáját. Lármázunk a magunk módján mi is: a hangorkan növelésére dudák, sípok, kerepelek, játékduirnancsok szolgálnak. Vajon hogyan alakúit ki az óévtől való búcsúzásniak ez a mindenütt honos, ám a fülnek korántsem kellemes szokása? A papírtrombiták rikoltozása és a petárdadurrogtartás ré- ges-régi hiedelmeket idéz, amelyeknek közös célja a rossz, az ovit, a gonosz elűzése — és ezáltal az új esztendőre való , egészség, bőség, termékenység megteremtése, meigidézése — volt. „A régi babonás, szokások létrejöttét viszont olyan ál- történietá mondákkal magyarázzák, amelyek inkább eltakarják, mint föllfedik a szokás valódi értelmét, célját — írja Dömötör Tekla Magyar népszokások című könyvében. — A lármázással, álarcos alakoskodással összekötött szokásokat gyakran a török " harcokkal hozzák kapcsolatba.” Hazánkban is több helyütt él ilyen, szokásmagyarázó történet. Érdemes a legjellegzetesebbel megismerkednünk;, ezt a püskökladányi születésű Igmándy József (a hajdúnánási gimnázium egykori tanára, a debreceni •egyetem későbbi bölcsész- doktora) jegyezte föl. Hajdúszoboszlón szerzett megfigyeléseit Szilveszteri népszokás Hajdú megyében címmel adta közre az Eth- mographia egyik 1941-es számában. „SzabosZlán — írja — a gyerekek, suhan- oolk és legények pergőkkel^ kolompoklkalb csengőkkel, dudákkal, ostorokkal és mindenféle eszközökkel felszerelve összegyűltek a piacon, s itt, valamint az utcákon járkálva rettenetes zaj|t csaptak. Közben lövöldöztek. is. A hajdúvárosban élő idősebb emberek ma is úgy tartják, hogy ez az évzáró szokás a török háborúk idejére megy vissza. A török épp az esztendő utolsó napján közeledett a hadba vonult férfiak távolléte miatt csupán asszonyoktól! és gyermekektől lakott Szoboszló- hoz; az asszonyok — szükség szülte női leleményesség — ijedtükben félireverték a harangot, tepsikkel), edényeikkel csörömpöltek, hogy a zajkeltéssel megrémítsék és félrevezessék a törököt. A szájhagyomány szerint tehát a szokás a törökvilág eseményeivel függ össze. „1660. december 31-én — írja Igmándy — török mar- talócak támadták meg a városit. A szoboszlói hajdúk nemcsak visszaverték a támadást, hanem még űzőbe is vették a rablókat. Közben beesteledett és sűrű köd ereszkedett le. Az otthonmaradtak féltek, hogy a vitézek a sötétben nem találnak haza, ezért csaptak nagy lármát, kivilágosították a tornyot s az ablakokat.” Más változat szerint a török támadás elől a város határában levő nádösban elbújtatott asszonyok és gyerekek sikoltozása és kongató- sa azt a hitet keltette a támadókban, hogy a Szobasz- lót védők nagyon sokan vannak, s a megrémült törököket a várost védelmező néhány vitéz visszaverte, sőt elkergétte Kaba felé. Hogy aztán ezek visszataláljanak, ezért a toronyba lámpáit tettek.” Igmándy József négy évtizeddel ezelőtt még azt adhatta hírül, hogy „a szokás a káníálással együtt ma is megvan.” Az idő múlásával azonban — miképp egész szilveszteri szokásrendszerünk — a zajkeltés rítusa is megváltozóit,t értelmezésben elhalványodott eredettel, talán, csak puszta hagyományként élt tovább. Az a fontos, hogy —' hagyatkozzunk mégis az ősi hiedelemre — szerencsét, bőséget, egészséget és termékenységét hozzon az új esztendőire. Juhani Nagy János Negyvenhét bűncselekmény Az autóhoz benzin is kellett Nem mindennapi bűncse- lekmón ysoroza t tárgyalására készülnek a nagyatádi bíróságon. A 40 éves tárán,yi Babati József és a 26 éves élettórsa, Várday Rezsőné nagyobb kárt okozó csalás, lopás és magánlaksértés miatt kerül a vádlottak padjára. A vádirat 47 bűneset leleményt sorol föl1, de feltételezhető, hogy ezzel nincs vége a sornak, hiszen még mindig érkeznek rendőrségi jegyzőkönyvek az ügyészségre. Babati József és Várday Rezsőné 1983 nyarán lépett élettársi közösségre; első ismert bűncselekményüket az idén, májusban követték el. Az újságban' olvasták, hogy egy nagyatádi férfi el akarja adni az autóját, s bár pénzük nem volt, elhatározták, hogy megveszik a kocsit. Várdayné nagymamájától elcsenitek egy 60 ezer forintos takarékbetétkönyvet, s kivettek belőle 57 921 forintot. Így indultak el az autót hirdlető férfihoz. Felajánlottak neki 50 ezret, és nyolcezret úgy, hogy néhány nap alatt kifizetik. — Az autót gyorsain lei is keltett próbálná. Babatiék először Berzencére menteik Várdayné kétéves kislányáért, majd hármasban útra kiélitek. Alsóbélaltóliepen a Siotour moteljában szálltak meg, s onnan persze fizetés nélkül távoztak... A következő hónapokban több szállodából léptek meg ugyanígy ... Az autózáshoz persze benzin is keülett, a benzinre pedig pénz. Ha az utóbbi hiányzott, többnyire kölcsön kértek. Például a zalakomá- ri lelkésztől!, aki bízott any- nytiina az emberekben, hogy a gépkocsi váratlan meghibásodására hivatkozó utasnak gondolkodás nélkül adott 500 forintot. A zatókarosi benzinkutas is segítőkésznek bizonyult: a kisgyerekkel autózóknak hitelbe adott tíz liter benzint. A rábaihídvégi,, a kopházi és a nyárádi plébános is kölcsönzött nékik. (Azóta is várják a törlesztést.) Sopronban Babatiék egy Ibusz-iakást béreltek. A tulajdonos aligha sejthette, kikkel van dolga. Mindenesetre elpanaszolta nekik bánatát: nem kap sehol gázkazánt. Babati József gondolkodás nélkül ajánlkozott ennek a beszerzésére, és át is vett tőle húszezer forint előleget. Babati és az élettársa a nagyatádi kórházban dolgozott ápolóként; jól ismerték az orvosokat, mentősöket. Ezt kihasználva körzeti orvosokat, mentőállomások ügyeleteseit csapták be különböző mesékkel, de kopogtattak tanácsi vezetőknél is. A tapolcai tanács vb-titkárát például azzal keresték föl, hogy az autójukból ellopták a pénztárcájukat, sürgősen tovább kell utazniuk Soproniba, adjon nekik ezer forintot. A titkár szerencséjére csak egy ötszázasa volt... Verpelétién ugyancsak a vb- tátkár jóhiszeműségének köszönhettek ezer forintot, Körmenden pedig az ügyvédi munkaközösséget sikerült becsapniuk háromszáz forint erejéig... Babati József és élettársa ügyében a napokban hirdet ítéletet a nagyatádi bíróság. N. J. r Általános vigadalom A szilveszter hasonlít is, de különbözik is országonként, városonként. Ezt bizonyítják az MTI tudósítóinak párizsi, berlini és moszkvai írásai. Általános vigalom A szilveszter Franciaországban az általános vigadalom jegyében zajlik le, s ennek már évszázados gyökered vannak. Mint a régi írások túljegyezték, már a középkorban is vidám mulatozás közepette búcsúztak az óesztendőtől. A fiatalok csoportjai zeneszóval jártók a várost, vidám rigmusokat éitaiflteik, s időnként nagyokat kurjongattak. .....hogy „ elűzzék az óesztendői". í»Ii~ után e feladatukat sikerrel teljesítették, megkezdődött a hajnalig tartó tánc. Ez a vígadozás vidékenként különböző formákat öltött. Szokás volt az is, hogy a gyerekek kirakták saruikat a kemence padkájára, várva Szilveszter-apó ajándékait. Franciaország néhány megyéjében egészen a XX. század közepéig tartotta magát ez a szokás, má már azonban a gyerekeknek meg kell elégedniük a karácsonyi ajándékokkal. A trubadúrok földjén, Provence-ben néhány helyen még ma is él az a szokás, hogy a szerelmes fiatalember szilveszter éjszakáján szerenádot ad szíve hölgye háza előtt. A sokemeletes épületekkel teli nagyvárosokban azonban ez már nem gyakorolható. Fölcsendül a IX. szimfónia Szilveszter hírnöke, hogy ma Berliniben elég gyakran rettenti meg a járókelőket pajkos iskolások petárdáinak durrogása. E pukkanó tűz- szerszámok iránt igen nagy a kereslet az üzletekben, hiszen az évszázados hagyományoknak megfelelően elképzelhetetlen az újesztendő köszöntése zajos tűzijáték nélkül. Becslések szerint egymillió márkát költenek az NDK lakosad minden évben pirotechnikára. Az emberek túlnyomó többsége családi körben ünnepli az újévet. Éjfélkor pezsgővel kívánnak egymásnak sok boldogságot és egészséget, majd kezdetét veszd a színes tűzijáték. Az utcákról, terekről és a házak erkélyéről káprázatos tűzkí- gyók surrannak az égre. Az új esztendőtől — mint mindenki a világon — a berliniek is elsősorban a nyugodt élet folytatását, a békét várják. Szép hagyomány az NDK-ban, hogy a nagyobb városokban szilveszter estéjén koncerteket rendeznek : fölcsendül Beethoven IX. szimfóniája ... Fagyapó és Hópelyhecske A Szovjetunióban népszerű a fenyőfaüninep, amely az újév köszöntéséhez kapcsolódik. A télapót itt Fagyapónak nevezik, segítője pedig nem a krampusz, hanem Hó- pelyhecske, az orosz népmesék bájos alakja. Moszkvában a Veszna (Tavasz) elnevezésű kereskedelmi vállalat foglalkoztatja a télapókat. A boltQkban, megrendelt ajándékot motoros .triciklin viszi házhoz a fagyapó. Gyermekjátékokban soha sincs hiány, ilyentájt pedig igazán nehéz válogatni a sok ötletes, szép kivitelezésű és olcsó já.ték közül, de megnövekszik a gyermekruhák választéka is. Megnyílnak az ünnepi bazárok. A moszkvai Nagyszínház Rimszkij-Korzakov Hópeiy- heoske című operáját tűzi műsorára. A moszkvaiak számára 674 ezer fenyőfát szállítottak a fővárosba. Ezeket „újévi” fának nevelték az erdő- gazdaságok. Az oroszországi föderáció lakosai számára hatmillió fa került piacra. Egyre népszerűbbek a műfenyők is: az idén négymillió várt belőlük vevőre.
