Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
8 Somogyi Néplap 1984. december 24., hétfő IRODALOM. MŰVÉSZÉT. KÖZMŰVELŐDÉS Hatvan éve született Váci Mihály % Kant, Babits — és az örök béke December 25-én lenne hatvanéves Váci Mihály. Már hatvan éves lenne ? Még csaik most lenne hatvanéves? Látszólag egymásnak ellentmondó kérdések tolulnak fel azokban, akik már olvasóként élték végig a hatvanas éveket, s benne a költő tüneményesen gyors beérkezését, majd 1970 tavaszán tragikus hirtetenségű, korai halálét. Érett férfikarában távozott közülünk, s most már mindörökre így marad meg emlékezetünkben : tevékeny, feladátofcat halmozó, a munkát, az elvégezni va lót soha félre nem söprő közéleti emberként. Váci nevét felidézve azonban nemcsak egy rokonszenves, elkötelezett magatartás, nemcsak a hatvanas évek légköre jut eszünkbe, hanem versek, verssorok tucatja is. Ilyenek, hogy: „Otthontalan csavargó vagyok én? / Hiszen / minden vidéken otthon érzi magát / szívem”; „Kések között halok meg én, / a műtőasztallon”; „Mondd, kedvesem, milyen a tenger?”; „Ügy éltem, mint a százhúszat verő szív”; „Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen”; „Már összeroskadsz, — végre mondd: / mit is akarsz hát, te bolond?”; „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pár szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsességképpen / közmondást szoktak bólogatni”. Ezek a versek — Váci Mihály költészetének legjobbjai: nem hullottak át az idő könyörtelen ül dolgozó rostáján'. Hagyományt követő és hagyományt teremtő költészet Váci Mihályé; lírája leginkább azt az örökséget fólyitaitta, amelynek a huszadik században Illyés Gyula a legnagyobb mestere. A származás, az élmények rokonsága is összekötötte őket, s Illyés volt az, aki a pályán elindította a nála jelentkező költőit, akit meg-megúju- 16 tüdőbetegsége is gátolt a korád pályakezdésben (első kötete csak 1955-ben jelent meg). Váci Mihály lírája is tár- gyias-ieíró jellegű. Gyakori nála az epikus részletezés. A mai gyerekek abszolút nem érzik a karácsony nagy- szerűségét. Csak az ajándékok mennyisége érdekli őket. Egyiküknek sem. jut az eszébe, mennyit áldoz az apjuk arra, hogy örömet szerezzen nekik. Pedig mi, apák kevéssel beérjük: elég, ha a gyerekeink megengedik, hogy másnap reggel játszhassunk a játékaikkal. A múlt évben viillanyautó- készlletat vettem tízesztendős csemetémnek. Valódi versenypálya, miniatűr Ferrari és Lotus típusú versenykocsik. Voltak rajita kanyarok', hidak, viaduktok, árkok. Szebb ajándékot elképzelni sem l'ehet. Másnap reggel mondom a gyereknek: — Gyere, versenyezzünk. Fogd a kocsijaidat. — Nem akarok — válaszolta. — Hogyhogy nem akarsz? Tudod, mibe került ez a játék?! — Nincs kedvem — ellenkezett kérlelhetetlenül. — Nem akar játszani a kocsikkal — panaszoltam a feleségemnek. — Az ő ünnepe, azzal játszik, amivel akar — mondta az asszony. — Te mindig egy követ fújsz vele! — háborogtam. Uralkodó hangneme az elé- gikus és a patetiikus. Sorsa, betegsége, lelki alkata is vonzotta az elégikussághoz, a osafcazértis kivívott sikerek pedig a pátoszhoz. Sorsában nemcsak önmagát, hanem osztályának egészét szemlélte. Az egész dől-'« gozó nép fölemelkedését, napfényre jutását tartotta fontosnak, s az erről szóló híradást * erősítette, a saját példájával is. Váci Mihály költészetének első állandó antológi a darab - ja a Kelet felől című vers (1961). Történelmi és költői ars poetica ez a mű: a magyar nép évezredes kiisemmi- zettségének és a győztes forradalomnak a képe a népből származó költő elkötelezettségének tudatával társul. A vers pontosan kifejezi keletkezése korát is: a sók gond utón konszolidálódó miagyar társadalom' képe a társadalmi háttér. Váci Mihály azonban mindig együtt tudott haladni a kor változásaival. A korábbi vers történelemszemlélete egyívűbb : a társadalom folyamatos előrehaladását tételezi fel. A Valami nincs sehol történelem- szemléiete tükrözi a társadalom változó állapotát, s már benne van az a tudás, hogy a történelem menete nem egyívű, hibákkal, zsákutcákkal terhelt. A gondolatmenet sok-sok ismétléssel nyomatékosított tanácsolta. — Egyedül unalmas. Versenyezni csak kettőnek lehet. A fiam kicsomagolta a várat, amelyet olyan nagy igyekezettel választottam neki. Kezdtem felállítani az ólomkatonákat. — Nem jól állítod — szipogta. — Talán csak jobban tudom nálad, hogy kell állniuk. Lehúztam egy pár évet a flottának — De én másképp akarom! — Én viszont azt mondom, hogy így kell! Bömbölve elrohant panaszkodni az anyjának. — Miért nem hagyod; hogy úgy állítsa fel a katonákat, ahogy akarja? — Mert úgy mindegyiket megölik. — Az ő dolga. Foglalkozz a saját ajándékaiddal! Kinyitottam' a dobozt, ám csak egy pulóver volt benne. A gyerek újabb csomagot bontott, s jáitékhokit. — Gyere, korangozzunk — indítványoztam örömmel. — Amikor akkora voltam,, minit te, egész tűrhetően játszottam. — Bootsot várom — mondta —, vele fogok játszani. kulcsszavai : valami hiányzik — újra kell kezdeni mindent. A vers nem egy pillanatnyi élethelyzet, hanem egy egész élét számvetése. Az ilyenfajta summázó számvetések vagy igazolják az éleltet (ilyen például Benjámin László Vérző zászlók alatt című verse), vagy elutasítják, elihibázottnak tartják (mint József Attila több kései műve). Váci Mihály versében azonban nem any- nyiina az egyéni lét, mint inkább a történelmi helyzet teszi fel kiélezetten a kérdést Nem egyes emberek, hanem egy egész társadalom számvetéséről van szó, méghozzá egy építő társadaloméról. Az elutasítás és az elfogadás egyaránt történelmietlen volnia. A korszakváltás tudatosítja egy lezáruló történelmi szakasz eredményeit, hiányosságait, válá— Ért is a te Bootsod a korongozáshoz ! A feleségem egy másik dobozt nyomott a kezembe — abban agy Levéltárca volt. — Azt nyisd ki — mutalt- tam egy másik dobozra. Igazi benzinnel működő repülőgép lapult bannie. 14 dollárt fizettem érte! A gyerek a kezébe vette a gépet: — Hogy kell beindítani ? — Várj, megmutatom — örvendeztem. — Gyerünk ki az utcára! — Hideg van, jó lesz holnap is. Már-már kitéptem a ke- zébői, amikor élesen felberregett a telefon: a barátom, Ed Williams jelentkezett. — No, öregem, hogy telik az ünnep? — Vacakul. Hát nálatok? — Dettó. Jabbie meg se engedte nézni az ásványgyűjteményét. — Figyelj ide, van egy korszakalkotó javaslatom ! Átküldőm hozzátok Joelt, hadd játsszanak Jobbie játékaival, mi meg ez alatt ki- próbáljuk Joel játékait. — Versenyautótok van? — Persze, hogy van! — Akkor rohanok! Az enyém a Ferrari. Zahcmszky László fordítása sáéi Mihály, Illyés Gyula és Passuth László társaságában lelencében mint a kezdődő új szakasz feladatait is. A vers első fele hatalmas felsorolás: a meg nem valósult eszmék kibontása. A fordulóponton felidéződik a történelmi embert hajtó kül- déslhit, s mellé társul az előbbi tudás : az eszmény nem valósult meg. E felismerés után többfelé tehet elindulni. Váci Mihály nem azt mondja^ hogy a küldetéshit, az „ígéret” hamis, hanem hogy a van nem azonos a céllal, s e2ért kellene „újra kezdeni mindent e világon”. Nem külső kívánalom ez, hanem az embert történelmi útján továbblépésre késztető belső parancs. Olyan „hitetés”, amely emberré teszi az embert. Olyan költői végrendelet, amely szépségét és igazságát minden időben megőrzi. Vasy Géza Huszárik Zoltán rajza Lehetetlen a célzatosságot nem észrevenni abban, hogy Babits Mihályt épp 1918 Őszén kérte meg az egyik kiadó Immánuel Kant Az örök béke című kis kötetének lefordítására. Abban, hogy a költő vállalkozott a németül is nehéz Olvasató szöveg magyarítására, a béke vágya játszotta a legnagyobb szerepet. Babits pacifizmusa közismert volt már ákkor. A háború négy évének veszteségei, vérzivatana morálisan és a gyakorlat szintjén egyaránt megerősí- teittléfc abban, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel tenni kell a békéért. Kant Az örök békében a gondolat logikai szükségességét és lehetőségét egyaránt kimutatta. S ez Babits számára biztos kiindulópontot jelentett. Nem azzal persze, hogy az elvonatkoztatás a gondolati ‘kényszerpályák irányába mutatott. Ennél fontosabb volt a fordító számára, hogy a kötet számos megállapítását aktualizálhatnak látta. Olyasmit fedezett fel a szövevényes mondatokban, ami az 1918-as év magyar olvasóinak sokat adhatott. Elsősorban persze az „értelem munkásainak”, kik fetadiatoknák érezték a feldúlt Európa szellemi egységének megújítását. Babits nem véletlenül emelte ki a filozófusnak ezt a kérdését: „Az emberiség vak erőit, ösztöneit és érdekeit lehet-e egymással úgy ellensúlyozni', hogy összhatásukban mégis az erkölcs elvei szerint történő folyamatok képét adják?" A válaszadásban legalábbis két fokozatot kell megkülönböztetni — tanácsolta Babits az olvasóknak-. Az egyik: a logika szintje. Bizonyította, hogy logikailag könnyű belátni: a vak erők és érdekek elllenpomitozásának nincs akadálya; az ösztönök és törekvések különbözősége ele- ve feltételezi az ellensúlyozást. Ennek elfogadása készteti arra az embert, hogy a történelemben keresse a példákat. Vagyis a második fokozat a gyakorlaté. A história gazdag tárháza az „egymás ellensúlyozásának”. Hivatkozhatunk például a magyarok kalandozásaira. Harcos törzseink érdekeivel szemben nagy erővel jelentkezett Nyugat-Európáé, s a következmény (tragikus eseményektől kísért) belátás. Babits nem ment ilyen messzire, csak a XIX. század történetéig. Kitűnően felhasználható idézet volt Arany János Széchenyi-ódá- ja. Ennek két sora szinte válasz a kanti kérdésre: Szellem s anyag, honszeretet s önérdek Mily biztosan lejt a közjó felé! Ha a belátás megvan, akkor a gyakorlattal szembesülő ész különösen két fogalmat emel ki: a hit és a kötelesség. Az előbbi azoinio- sítható az ember belső meggyőződésével, célravezető akaratával (így főképpen az érzelmi töltése érdekes). A hitre azért van szükség a békeóhajtások valóra váltásához, mert az emberi ész matematikai bizonyossággal nem láthatja be, azaz nem fogadhatja el a béke-gondolat utópisztikus voltát. Ha egzaktan nem vezethető le a reménytelenség, akkor a gondolkodó szükségképpen megengedi az örök béke lehetőségét. Amíg ez fennáll — mondta Babits 1918-ban —, addig az emberiség ellen követ el bűnt, aiki kételyek hangoztatásával (vagy netalán tevőlegesen) akadályozza vagy gyengíti a békevágy megvalóátását. Sőt, az esz- mefűzésben még tovább lépett; azt az egyénit, aki mindezt átgondolva nem változtatja meg kétkedő alapállását, joggal tekinti mindenki cinikusnak, az emberiség ellenségének. összehantgzik ez azzal a lírai megfogalmazás- sál; amit a Húsvét előtíben olvashattunk : hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már! Aki alszik aludjon, aki él az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. A reményre épülő hit hiányát Babits oly nagy jelentőségűnek látta, hogy úgy nem teljesedhet ki a béke vágya. Vagyis ' épp azért, mert matematikailag nem bizonyítható a reménytelenség, bejiső meggyőződéssé — Babits szavával, hitté — kel' tenni a béke óhajt. Hiszen már Kant is azt mondta, hogy a pesszimizmus „maga hozza létre a bajt, melyet megjövendöl.” Nem a felhőtlen derűlátást tanácsolta ezzel; hanem a reáliákon alapuló tervezést, jövőre tekintést. Ha belül célratörő akarattá vált a békegondolat, akkor érte dolgozni már kötelesség. Kant számára kötelesség olyan állandó pont a gyakorlati életben, amin nem lehet vitatkozni (a prioritás). Szerinte a napi munka minden mechanizmusát úgy kell irányítaná, hogy a békevágy megvalósulását a legjobban és leggyorsabban elősegítse. A béke érdekében való cselekvést mindenki kötelességévé kell tenni, méghozzá úgy, hogy minden mással szemben elsőbbséget kapjon, „Nem az a kérdés itt többé — írta Kant Az örök békében —„ vajon az örök béke lehetséges-e (mint gondoljuk) — vagy nem lehetséges. Ügy kell cselekednünk, mintha lehetséges volna. És még ha egész teoretikus fejtegetésünk csupa csalódás volna, akkor sem lehet a csalódás maximuma: Tégy meg mindent ezért a nagy célért — mert ez kötelesség!" Erre alapozva fordult kiáltvánnyal 1918 őszén „Európa lovagjaihoz” (a szeltem emberihez) Babits Mihály. Az írásban' kifejtette, hogy rendületlenül hisznek az európai egység és béke megvalósulásában. Ez lenne a háború kiküszöbölésének és az emberiség testvériesülésének első lépcsőfoka. „Hisszük, hogy meglegyen'!” — írta, s ezért cselekedett érte — a rendelkezésre álló eszközökkel — kötelességsze- rűen. * » * Mindezek nyomán aligha szükséges mélyebb logikai jártasság annak belátásához, hogy addig a békeóhajtás gyakorlattá- válásához nem érhetünk el, amíg mindenki (munkás, tudós, téesz-tag, író, kereskedő, művész, politikus) teljesen le nem győzi a vele szembeni szkepszist. Szűkebb s tágabb körű beszélgetés közben neim ritkán kap hangot a békeharc értelmetlensége. Kant kétszáz éve bizonyította, hogy nem 'az. Most a megnövekedett veszélyek közepette méginkább belső meggyőződéssé kell tenni az örök béke reményét. S erre alapozva tudatosítani (munkahelyen, iskolában, mindenhol), hogy érte cselekedni kötelesség. Laczkó András PAPP ÁRPÁD ŰRVACSORA Korunk szentje, a Nobel-békedíjas Albert Schweitzer emlékezetére Odalent még bíbor terítővei letakarva az asztal. Idéfont már, a tüdőtágulásos harmóniumnál, a részeges, vén iskolamester reszketeg ujjakkal tördeli-osztogatja az örökkévalóság megemészthetetlen, fekete-fehér kis csontdarabjait. MINDENÜTT OTTHON Otthontalan csavargó vagyok én? Hiszen minden vidéken otthon érzi magát szívem. Minden határ fölött a régi kék az ég, s a rozsban mindenütt lefognám kedvesem szemét. Orházikók előtt, akárhol is, apám tiszteleg; s ha sorompók suhannak, megint gyerek leszek. És minden állomáson és mindig megérkezem, szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa int nekem. A városok hatalmas hangszerek, húrjaikon botladozva emlékeim dallamait újra tudom; harangszavuk nagy pálmaága fölém hajol, s egy ismerős pad mindenütt felém int a fák alól. Én nem tudom, már sokszor félek, vétkezem: hát nincs anyám, szerelmem és barátom énnekem? Hogy én bárkit, bárhol és bolondul szeretek, s e földön itt idegent sosem lelek. Ha már kezet fogott és hallgat velem, vagy elkapja az utca-mély fölött fuldokló tekintetem, _ már üldögélnék órákig panasza tornya alatt, amíg fölöttem szive harangütései ingának. Art Buchwald Áz apukák karácsonya Egyedül is játszhatsz —
