Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. december 24., hétfő 5 A Hétszergörbe hurkot vet a dombokra, kacskaringóval szalad a völgyekbe. Van az tizenhétszer görbe is, míg Porrog- szentkirályról Zákány határáig ér az emberi Út-óriáskígyó. Amíg végigkeringőzi az utazó, alig ér rá odaügyelni, hogy Somogynak talán legszebb szögletében jár. Hamarembei előtt nem is árul gyékényen egyik falu sem; annak csak zsákbamacskát kínál. De aki időt szán rá, annak kitakarja magát, és megmutatja kincseit. Másfelé már nem található népi építészeti mesterművekkel gyönyörködteti az utazót. Kas, kakas Nemcsak a lányok haját fonták errefelé szép fonatokba!. A góré is így készült), fqnással. ParragEzenitpálion ném is nevezik góréniaik, kiais a nieve, mert olyan' is. De nem az, amelyről' néha énekelgetjük, hogy „vigyázz kocsis, lyukas a kas” ... Ezek az udvanmélyi fonott górék kukoricát táróinak. Talán akkor kezdték őket mestereim ügyes kezű falusiak, amikor a XVIII. században olyan szépen, elterjedt Magyarországon ez a sárgaszemű, csomjtkemény termést hozó növény, mely máié, prósza formájában1 szegény- emberek mindennapi tápláléka is voO<b hajdanán. Hajdanán, gyerekkorom hajnalán. ... — Ez mikor készülhetett, Teri marnia? Öklömnyd nénié, senki emberfia meg nem taksálná', hogy heltvenlhárom éves. — Ha én azt tudnám', megmondanám, fiam. De nem tudom. A szomszédban ban. Rányitom szemem a rön - kök rendjére távolabbról, hogy a tőkék sorai közüli lássam; közelítem méternyire, hogy a mázsás gerendák köziéit kitöltő sárga itapasz- tást is szemügyre vehessem. Fáiból a 'kilincs is. Elől miinitha nyílt orcával vámé az érkezőt a boronapinoe, pedig csak a kocsiibóil kifogott lovakat vendégeli innen a gazda illatos szénával. Hátul félig zárt rész, venyigék rajtótára .* Micsoda, talpakon áJJl ez a régi faépület! A kanfya zsúp, méghozzá nem is ítíúli régen fodrászoillhatták : nyoilc-tíz éve sincs tán. Ki mestere még ennek a kihaló falusi mesterségnek? Hol az a tetőverő, aki ilyen szép munkát végzett? Lándzsa- forma buba a zsúpgerimc mindkét csúcsán. — Aztán arra meg tudsz-e válaszolni, öcsém: hány szeme van a seregélynek? Három, eszamladta; merthogy egyet a csőrében is visz! — Mondok én is egyet : tudod-e, melyik söprő nem söpör? Hát az, ami a hordó aljára ülfepedik! Hányszor hangzottak el ezek a pinceszeri huncutságok ebiben az öreg borona- falú pincében' is? És hányszor zengett fed az érnék: „Érik a szőlő, hajlik a vesz- sző, / bodor a levele. / Két szegény legény szántani menne, / de nincsen kenyere.” Leskó László pasztorhàz állott, amikor azt élbontortták, minik ezt a kast á|tve|titük a téesizből 1300-ért, azóta szolgál' nálunk. Négy oszlop közé, fatalpra gyertyánból, vagy mogyo- róvesl&zőből fon|t, cseréptetős kas: ívelt végű, nőiesen kecses formájú kukoricatáiroló, nem úgy, mint a .lécekből szögeit rokona. Az ősz megtöltötte. Csoda, hogy a régiek a gyermeket váró asz- szonyna is azt szokták mondani, „teli a kas”? — Csak egy kiisajltót látok ezen. a kasom, Teri maima. Ott csak kifelé van útja a kukoricának. De, hogyan kerül be a kasgyomorba? — Elbontjuk a sindőt a tetején; így megy ez. Udvari népével. körénik gyűlik a kakas; jó jel, ha a gazdassEony megjelenik a górénál. Vidák Imréné, Teri mama — öt fiút nevelt, közülük négy sofőr lett — nem szűkmarkú a szárnyas- jószáglgal. — Ügy moindiják, Gyékényesen élt egy aranykezű kasfonó mester, az járta a Hétezer görbe kacsait: az ő keze munkája talán ez iis. Márna ezt már meg nem csináíhk, nincs az az ezermesterféle ember! , Mennyi kukoricát lemor- zsdlhaittak ezek a kezek, míg szolgálóllánybódi, más mezején keresett kenyeret eszegető részesművelőböl maga gazdasszonya lett Teri mama. Hetvenhárom év, hetvenhárom’ lemorzsolt ku- koricaicsuta... Melencéből kemence Talán az a tök is a kemencében sült, ami olyan marasztalóan illlaltozik a Horváth porta konyhájában, Akár így van, akár nincs; a mostani disznóöléskor hurka, kolbász Totyogott az öreg építmény gyomrában. Misa bácsi — pont annyi idős, mint szomszédasszonyai, Teri mama — bemutatja szélpen a ház falához ragasztott kemencét. — Téglából épült, föl van sárOEva, bollthaj.tásos ... Bundiasapkáját már a tél tiszteletéire viseld, a zöld kardigánt sem nyáron hordja, a posztónadrág alá is csak az „ember”-rel végződő hónapokban húz hosszúgaityát. — Úgy mondom, ahogy volt: ebben négy-öt nagy, kerek kenyér vígan elfért, meg még a bodak is, a ke- niyérporonlty, amit a gyerek kapott. Nem tudom, mennyi verejtékkel öntözte azt a tésztát a gazdásszony, amíg dagasztotta a tekenőben. A kovász kis medencéből került a dagasz- tóitekeiőbe; egy-egy órán belüli mutatkozott is az eredménye. Ha kemence van a Horváth portám, kerül elő lapát, csumasöprű, szenyvonyó is. A sütés kellékei. — Ki lett pemeitülve a vízben áztatott csumasöprűvel. A fa parázzsá lett, akkor előrehúzitak a kemienceszáj- ba; a kenyerek abba a forró, tiszta ikemencegyomorba kerültek a kis kosaraikból. Megmosdattuk ellőtte a kiszaggatott kianyértésztát, nehogy megégjen nagyhirtelen ! Mikor már szép piros lett, megforgattuk a lapáttal. Sárga kitüntetésiekkel jutalmaz minket a decemberi, feihőoszllató nap. Ritka ajándék ez a napsütés. Érzem a sülő kenyér illatát, pedig üres' a kemence. A boronafal oroma Tálén az ulWllsó bororuafa- lú pince ez itt a bükköséi szőlőhegyen. Néhány éve Szenttnihályhegyen még láttam egy szépet, de amikor legközelebb arra vitt utam, már a helyét sem találtam. Errefelé a fai volt a legolcsóbb építőanyag. Odaitúl, Zalában sokan pénzelitek a tálpfaikészi/tésből'. Ideát pia- eoztak a boksákban szénné izziott fával. — Ki lehet a gazdája? Nem felel senki. A szőlőhegy kihalt, csak az esték küldik demizsonnal a gazdát errefelé. Gyönyörködöm az egykoriak teremtőmunkájáNéplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Parasztmesterek kezenyoma A Hétszergörbe kincsei A MATUZSÁLEM PÁTRIÁJA Hetven éve jár az óra A hársfa csaknem félezer éves. Tizenegy méter a körmérete, 35 a magasságai, az autóútról is jól látható. Közelről lélegzetelállító, lenyűgöző. Körülötte temető : Szőkedencs elponladt nemzedékei a Sárákban. Cifra műkövek, művirág köszörűk, de korhadó, ki dőlőfélben 'levő fakeresztek is, és a hársmaituzsálem közvetlen közelében néhány szép, régi sírkő. A Vésisey uraságoké, nagyasszonyoké. — Szőkedenosen két kúriát is építettek a Vésseyek, de később átköltöztek Szőcsénypusztára — mondja egy magas; zöld kabátos férfi, Tamás Ferenc, akinek az ősei ugyancsak az évszázados hársfa árnyékában pihennék. — Ott a Margit-kápolnai, ugyancsak temetkező - helyük... — Ariról a Margitról nevezitek el, alkii szerelmi bánatában ... — őszintén szólva; nem tudom; igaz-e a: történet. — Mindenesetre romlamltikus. Az úri kisasszony „rangom alul” volt szerelmes; következésképpen elpusztította a bánat... — Erről én keveset .tudok — ismétli hangsúlyt teremtően Tamás Ferenc. Annál szívesebben beszél arrél, amit a nagyapjától hallott, s az meg az ő nagyapjától: hogy ez a vidék csupa lép volt valamikor, s a mocsárból kiemelkedő földrészeken éltek az emberek. A hagyomány szerint ez a hely is, ahol1 a fiamaltuzsálem áll, valaha falu volt. Innen menekültek a szőkedenesiek elődjei a török elől a láp közié'. Majd ismét „megkapaszkodtak” három közeli dombon, amelyet a nép ma Ptirosszigetnek nevez. Arra gondolok (talán a história iránt fogékony hajdani diák szólal meg bennem), hogy milyen nagyszerű élmény lenne az iskolásoknak e helyütt idézgetni a magyar történelem eseményeit. Végiggondolom: mi mindent láthatott ez a vémségias vén hársfai, például a török időkben, Talán még Zrínyi Miklósra, a szigetvári hősre vagy Thúry Györgyre, Kanizsa legendás kapitányára. is emlékszik ... — Amerre ma a vadászok jármaik, végváriak, törökök portyáztak valamikor — jegyzi meg Tamás Ferenc, aki maga is a vadászok közül való. — A török csak olyankor merészkedett távolabbra, ha kemény hideg volt és befagyott a lápvilág. A helyibeli születésű végvári katona azonban a mocsárban is jól tájékozódott. A vésői iskolaigazgató vadkant lőtt az éjjel A somogysimonyi va- dásizházban nézegetjük az agyaráit, s köziben egyre több zöldkabátas ember gyülekezik az udvaron. A derék kan látványa j ólkedvre hangolja a vadászokat, biztató előjelnek vélik a vésed tápár szerencséjét. Staub Jakab, a vadásztársaság elnöke katonás eligazítást tart. Felhívja a figyelmet a szabályokra, az óvatosságra, és ismerteti a „hadi- tervet”. A vadászok kisebb csoportokba tömörülnek, majd egy-egy vezetővel; vadőrrel elindulnak a kijelölt leshalyne. Andotrmiajorból, az egykori Her- telendy-kúria elvadult parkjából indultunk a gányásá részire. Andormajior, Gányás, Szekeres- malom, Pirosdjomb, Csörgő-kút, Zseibemye mind egy-egy vadászka- liapri élményéhez fűződő név. Ma vaddisznóra megyünk. Látunk is szarvasit, szép számmal — méltóságteljes bikákat, szelíd teheneket —, disznót azonban annál kevesebbet. Pedig bőven él a gazdag erdőségben, amely a megye nyugati határszélén húzódik a Kis-Baliaitomtól egészein Böhönyéig. Igazi vadászpa- radicsdm ez a vidék gazdag növényzetével, szuhmediterrán klímájával. Az úgynevezett pannon flóra itt a legpampáizafosaibb. Évente több mint 700 milliméter csapadék öntözi, Medárd itt vallóban a népi emlékezet Medárd ja; következésképpen burjánzik az aljnövényzet, például a dús, húsos levelű páfrány, és. szinte mindig köd lengedez a lapályokon. Egészséges tölgyek, qserfák sorakoznak, de akad még egy-egy öreg szilfa is; valamint a hajdani lapos berek emlékezetére néhány éger, amelyet „be- rekfánafc” neveznek az idevalósiak ... — Régebben inkább az apróvadról voüt ismert ez a vidék — jegyzi meg Tamás Ferenc. — Bőven volt nyúl, fácán; őz. Szarvas ritkán ákadt puslkavégire, vaddisznó egyáltalán nem. Az első vadkant nagyapám lőtte a húszas években, s ez akikor szenzáció volt. Most híres nagyvadas terület. A vadásztársaságnak évente 2.5 millió forint a költségvetése, ebből másfélmilliót a trófea, a többit a vadhús hozza. Tamás Ferenc szőikedencsi portáján. ismét szóba kerül a nagyapa emlékezetes vadászszerencséje. Cserépkályha mellett beszélgetünk., a poharunkban iható rizling, mert „hegyek” is varrnak errefelé („Bari-hegy, Sámsoni-'hegy” sorolja a gazda), saihol hegy, ott szőlő, s ahol szőlő, Ott présház, és bor a hordókban. A rdzfling pinioehidég — aiz ií- jaibbik Ferenc jár le érte, ha a bu- télia kiürül —, a beszélgetés zamatos, kellemes. — A Rirosdomlbon lőtte meg a disznót, dfe az még átszaladt a herceg területére, és Ott esett össze. Ezért az erdész jogot formált rá, /és a trófeát beküldte Festetteknek. Nagyapám csak a koponryaosontot kapta meg, de nagy becsben tartotta azt is. Gondolom, az erdész is azérit küldte be a trófeát a hercegnek, mert újdonságnak számított ezen a területen. Feri bácsi haltvanesztandős, nyugdíjas. Gazdálkodó ember, s nagyapja; apja nyomdokain járva szinte gyerekkora óta vadász. Egy jókora szobát teleaiggaitott trófeákkal; ezek a légféitetteb kincsei. („Itt aztán lehet törölgetná napestig”, jegyzi meg a felesége, Ilonka néni, aki érthető módon nem lelkesedik a férje vadészszenvedélyéért.) — A „kiállítás” legöregebb darabjához 1942-ben jutottam, egy áldozócsütörtök utáni pénteken — mondja a házigazda. — Tehát több mint 42 éve, 26 éves korámban. Minden trófeának története van. Ha egy kicsit erőltetném az emlékezetem, nemcsak arról tudnék beszámolni, hogy melyik hol esett, hanem hogy milyen időjárás volt akkor éppen. A ház a húszas években épült. Erős falak, tágas szobák, masszív aj tök-abllakok, jófogású rézkillin- csek. A hátsó udvarban pajta, gazdasági épületek, az istállóban teheneik, az ólaikban sertések. (Csak tejből naponta 40—50 literre vadát ad ez a porte.) A szőkiedenosdek híresek áilltaítteintó hagyományaikról és szorgalmukról. Csiaik, sajnos, kevesen1 vannak. — Sösem voltunk sokan: negyvenöt előtt körülbelül 900 ember lakta a falut — mondja a glazda. — Most mintegy 500-an vagyunk. Sokan ellmientek, különösen az ötvenes években. Akkoriban úgy volt, hogy én is ittlhagyom a falút. Eljártam dolgozni mindenfelé, még Siófokon; a szállodák táján is megfordultam. Azután vettem egy házat Marcalibani, és elkezdtem árulni ezt az iitihomált. De addig töprengtem, gyötörtem magam; míg végül úgy döntöttem, hogy a marcali házamtól vádok meg inkább. A hátsó szobában század eleji bútorokra permetez a lámpa fénye. 82 éves nénike ül az asztalnál és imakönyvet lapozgat.N Fölötte öreg fakóra mutatja az időt, 1914 óta egyfolytában. — Tizenkét esztendős karomban húztam fel előiször — mondja. — Azóta nem volt órás kezében ... A tekintete élénk, a hangja egészséges. Szapudi András
