Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
1984. december 2., vasárnap Somogyi Néplap NEGYVEN ÉVE SZABADULT FEL KAPOSVÁR Sarohin altábornagy katonái hozták a szabadságot 1944. december 2-án a reggeli órákban, rövid rohammal az 57. szovjet hadsereg 6. hadtestének 10. hadosztálya szabadította fel Kaposvárt. A menetből végrehajtott támadás első napján, december 1-én felszabadult az első két somogyi község, és másnap a megye- székhely. A német hadijelentés szerint december 1-én délelőtt már megközelítette a taszári repülőteret egy szovjet deszant. Aznap délután aknalövés jelezte, hogy a szovjet egységek a város elé érkeztek. A szentjaikabi tető volt az első felderítő egység megfigyelőhelye, később a volt honvédlaktanyában indulásra kész német és magyar egységekre onnan adták le az első lövéseket. Másnap a hajnalid órákban a beérkező szovjet harckocsizó egység és gyalogság a kisebb német és magyar utóvédet leküzdve felszabadította a várost. A TASZSZ szovjet hír- ügynökség jelentését az esti órákban közölte a moszkvai és a Kossuth rádió, miszerint : „ ... A Pécs városától északnyugatra működő szovjet csapatok szétverték a németek odaérkező tartalékán, és az erősen tagolt terepen 25 km-t nyomulva előre eljutottak Kaposvár városáig, Magyarország délnyugati részének fontos csomópontjáig. A szovjet csapatok hirtelen támadással ... elfoglalták a várost.” Sztálin, a legfelsőbb parancsnok díszpárancsban köszöntötte az 57. hadsereg katonáit és megparancsolta, hogy Moszkvában kétszázhu- szonnégy löveg húsz össztüzével tisztelegjen a 3. Ukrán Front egységei előtt. A felszabadult város első óráiban néhány baloldali munkásember, illegális kommunista megjelent a városházán és a szovjet parancsnokot várta. Elsőként a volt oroszországi internacionalisták, valamint az addig illegalitásban élő kommunisták érkeztek, de ott volt a hivatalát újból elfoglaló Ka- posváry György polgármester és Kiss György plébános is. A szovjet hadosztályparancsnok a polgármestertől a közigazgatás és a városi élet újraindítását, valamint a közrend megszervezését kérte; a jelen levő Vámosi Józseftől pedig a kommunisták és a baloldali munkások névsorát, akiknek a segítségét igénybe vehette a Vörös Hadsereg. A polgármester a felszabadulás napján kiadott felhívásban közölte, hogy a szovjet csapatok parancsnokának utasítására átvette a város ügyeinek intézését, öt pontban felsorolt rendelkezésében a polgármester a munka haladéktalan felvételét, az üzletek és műhelyek megnyitását, valamint a hadianyagok beszolgáltatását rendelte el. Bejelentette, hogy a karhatalom felett is átvette az intézkedés jogát és kilátásba helyezte a személyes szabadság megsértésének, a fosztogatásnak a megtorlását. A város felszabadulása előtti napon ugyanis az üzletek és az elhagyott lakások többségét a lumpen elemek feltörték és kifosztották. Most ennek radikális felszámolását ígérte a polgármester a szovjet parancsnok megbízásából. 1944. december 2-től 1945 márciusának végéig a város határától alig 25 kilométerre jelentős szovjet védelmi harcok folytak. A januári, majd a márciusi német támadáskor ismételten vizsgázott a ' Mihail Nyikolaje- vics Sarohin altábornagy által kidolgozott védelmi rendszer. A negyvenhatéves Sarohin a szovjet hadsereg egyik legfiatalabb altábornagya volt, akit Rokoszovszkij marsall hadműveleti zseniként jellemzett. Sarohin különös rokonszenvet érzett a felszabadított magyarok iránt. A Kaposvár határában levő hadseregparancsnoki harcálláspontján januárban dolgozta ki a frontszakasz védelmi rendszerét, amelynek központja a megyeszékhely voűit. Valamennyi védelemben levő szovjet katona külön esküt tett március elején, hogy a támadó német csapatokat megállítják és Kaposvárt megvédik. Az eskü szellemében halt hősi halált Já- kónál, a Kaposvár irányába törő páncélosokkal vívott harcban, március 7-én Szmislajev őrmester, aki alegységével tíz német páncélost semmisített meg. Súlyos sebesülten, gránátköteggel az újabb rohamot kísérő egyik harckocsi alá vetette magát és ezzel megállította a támadást. Másnap a Kaposvár védelmében a stratégiailag fontos Kiskorpádig eljutott német páncélos század támadását verték vissza. Ekkor Nyeljubin szakaszvezető ismételte meg Szmislajev hőstettét, és élete feláldozásával akadályozta meg az utolsó harcképes páncélos előrenyomulását. Haláluk után mindketten megkapták a Szovjetunió hőse címet és az aranycsillagot. Sarohin kitűnő terve és a szovjet katonák hősiessége a felszabadult Kaposvárt ismételten megvédte a háborús pusztítástól, rombolástól. A védelmi harc március derekán támadásba ment át. A szovjet és a bolgár katonák 1945. április elsején az utolsó német és magyar fasisztát is kiűzték Somogy földjéről. A megye teljes felszabadulásával megkezdődhetett mindenütt a demokratikus kibontakozás, az agrárforradalom, a nép ezeréves jussának: a földnek a birtokbavétele. Mindezt kelet felől a szovjet nép fiai, Somogyba pedig Sa- rohin altábornagy katonái hozták el. Dr. Andrássy Antal Megváltozott élet (Gyertyás László felvételei) A VÁROS „CSODÁI" Sokan jóformán észre sem vesznek egy új házat; magától értetődőnek tartják, hogy városrészek nőnek ki a földből. Ha néhány hónapig nem járunk valamelyik városszéli utcában, meglepődve vessük észre, hogy új házsorok rengetegébe jutottunk; hogy iskola vagy üzemcsarnok áll ott, ahol legutóbb gazos rétet láttunk. Csodálkozásunk azonban csak egy pillanatig tart. Végigsuhanunk a Kulinyin városrészt átszelő autóúton, s közben útitársunkkal azon méltatlankodunk : a megye- székhelyen hogyan nézhet- r>* el olyan nagy kátyúkat a Marhahajtó úton... Meglehet, a város fejlődésének eredménye az is, hogy a gyorsuló változásokat sokan magától értetődőnek tartják vagy hogy fejlesztési igényeink megelőzték a lehetőségeket. Mégis elgondolkodtató: korábban mennyivel kiselbb változásnak is jobban tudtunk örülni. A város szeretetének belső mérőműszerei érzékenyebben reagálnak. A város sze- retetát mondtuk, de tettekre emlékezünk. A háború alatt 379 kaposvári ház sérült meg. A rohaimbrigádokban dolgozó városlakók munkája nyomán azonban már 1945 végére valamennyit rendbe tették, örültek ennek az emberek, pedig sokuknak jócskán volt okuk szomorúságra. A felszabadulás napjaiban 12 százalékkal volt kevesebb a város lakossága, mint négy évvel korábban, amikor még 33 ezren laktak itt. Sokan vesztették el hozzátartozóikat a háborúban, sokuknak épphogy volt tető a fejük felett. A kilencezer- néhányszáz lakás nagyobb része egyszöbás-kanyhás vagy konyha nélküli szoba volt. Mai fogalmak szerint a komfort nélküli szükség- lakás szintjét sem érték el. Kaposvár gyorsan ébredt. Néhány nappal a felszabadulást követően a 18 közül 15 kaposvári üzem termelt. Az első évben 241 házasságot kötöttek és 719 gyerek született. ök még óvodás korú apróságok voltak, amikor a negyvenes évek végén az első emeletes lakóházat átadták a 48-as ifjúság útján. Vívmány volt ez, hiszen akkor még nem volt közmű a város nagy részén, a Kapos folyó évenként áradással fenyegetett. Kaposvár fel- szabadulást követő első költségvetéséből akkori szemmel is csak kis dolgokra telt. Az első fejlesztés például a korábbi Baross laktanya középiskolai kollégiummá alakítása volt. A hatvanas évek elején a Tóth Bajos iskolában még harangszó jelezte az óra kezdetét. Az emeleti ablakból gyakran nézegettük a Tóth Lajos közi — akkor gigantikusnak látszó — építkezést. Gyerekfejjel is büszkék voltunk a néhány négy- emeletes házból álló, számunkra a jövőt jelentő utcára. A Május 1. utcában megjelentek az ostornyeles lámpák, s akikor kedvelt családi program volt a neonfényes esti séta. A kockaköves úton végiggördült néhány Warszawa taxi, autóbusz, és a köztisztviselők csemegeboltjának homlokzatán fölvillant a színes bevásárlókosár ... Világvárosi fénynek láttam. Talán csak gyerekszemmel volt olyan csillogó? A felnőttek is számon tartották az újabb csodákat. A textiknűveket vagy később a Batinca-házat, amely akkor ámulatot keltőén modemnek látszott az egykori kertészet helyén. Az egész várost foglalkoztató csoda volt a hatvanas és hetvenes évék fordulóján a Kalinyin városrész, a sávház építése. Sokan eljöttek megnézni a nagy munkát, s voltak, akik tudni vélték, hogy a ház tetején helikopter-leszálló lesz... Valamennyiünket magával ragadott akkor a város fejlődése. Pedig azóta ipartelepek alakultak ki, városrészek születtek a megyeszékhelyen belül. Az egykori 30 —40 ezres hivatalnokváros a réginél háromszor nagyobb területű ipari központ lett, ahol a 75 000 lakos több mint negyede gyári munkás. Ha valamikor, hát most igazán sok a csoda a városban. Közben megváltozott a mérce. A pár éve átadott ifjúsági központ láttán már volt, aki csak annyit jegyzett meg, „kifordított fürdőszoba”. A városrészek lakói sem azokhoz a korszerűtlen lakásokhoz vagy albérleti szobákhoz viszonyítanak ma, ahonnan jötték. Mondják: a további fejlődés húzóereje a megváltozott igény. Nem vitatom, ha a jobbítás óhaja és a gyarapodás vágya létrehozott értékeink megbecsülésével párosul. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a hétköznapok apró csatái közben ne feledkezzünk meg örülni fejlődő városunknak, erőfeszítéseink gyümölcsének. Bíró Ferenc