Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

1984. december 22., szombat Somogyi Néplap 3 Űj állam született Segítség lakásépítéshez A húskombinát dolgozói közül rövidesen 26 család költözhet toe azokba a laká­sokba, amelyeket Kaposvá­ron a Zárán y i lakótelepen épül a vállalat több mint kétmillió forintos támogatá­sával. Az alapterülettől függően 50—350 ezer forintot kell a dolgozóknak befizetniük, a vállalat 100—150 ezer forint támogatást nyújt. A lakáso­kat a húskombinát nagy­részt saját kivitelezésben, néhány alvállalkozó segítsé­géivel építette meg, s ezzel befejeződött annak a lakás- építési programnak az első üteme, amelynek során ösz- szesan 60 lakást adnak át az arra jogosult igénylők­nek. Az elmúlt időszakban évente mintegy 60r—70 első­sorban fizikai dolgozó része­sült valamilyen kedvez­ményben. A lakásvásárlási és -építési kölcsönök mel­lett hulladékok juttatásával, betonkeverő -és állványozó­anyag biztosításával, „C” menetlevéllel segítik az épít- építkezőket. A dolgozók lakáshoz jutá­sát a húskombinát és a vá­rosi tanács közötti megálla­podás is segíti, mely ked­vezményesen biztosít terü­letet az építkezésekhez. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban megtárgyalta és jóváhagyta a vállaÍMi elképzeléseket : a már megkezdett építkezé­sek II. ütemében 6 lakáshoz tartós használatba vételre biztosítanak telkeket, a to­vábbiakban pedig újabb te­rületek kijelölését is vállal­ták. A húskombinát azt is ter­vezi hogy a teraszházakiként ismert és jelenleg lakhatat­lan lakások felett védnök­séget vállalna és befejezné a házak építését, de erről további tárgyalások és a szükséges ráfordítások mér­tékének szakértői megálla­pítása uítán döntenek. „Bíznak és cse...” Á gyárigazgató Hevesinek vallja magát, noha személyigazolványában az áll: született 1924. szep­tember 5-én, Sashalmon. Más inkább büszkélkedne a fővárosi gyökerekkel, de ő kitart a falusi származásnál, s nem röstjelli az aprócska Kompoltot szülőföldjeként emlegetni... — Nekem Sashalomról na­gyon halovány emlékeim vannak. A gyerekkor Kom- •polthoz köt. Az édesanyám meg az édesapám onnan költözött föl a városba. Ami­kor meghalt az édesapánk, édesanyánk fogott minket, az öt gyereket, s hazahur- colkodott a falujába. Ott jártunk iskolába valameny- nyien, mert anyánk azt akamta, hogy mindegyikünk tanuljon. Nem volt könnyű dolog. Emlékszem, amikor a bátyám érettségizett, nekem halasztanom kellett egy évet, mert a pénz neki kel­lett ruhára meg tandíjra. Így ' aztán húszévesen érett­ségiztem Egerben, a keres­kedelmi iskolában. Akkor már 1944 nyaTát írtuk ... Jéger Ferenc, a Nagyatádi Konzervgyár immár nyugdí­jas igazgatója múltat idéz, történelmet formáló hóna­pokat. 1944 nyara: javában dúl a háború. Katonai be­hívók, munkaszolgálatos századok ... Férfiember csak elvétve maradt a hi­vatalokban. Talán éppen ezért volt szerencséje a húszéves Jéger Ferencnek. Ahová békeidőiben a legna­gyobb protekcióval is nehéz volt bejutni, ő ott asztalit kapott, a Magyar Általános Hitelbank egri fiókjában lett próbaidős gyakornok.-— No, nem sokáig marad­tam ott. Októberben haza kellett szöknöm Kompokra. A front közeledtével ki akarták telepíteni a ban­kot. én meg nem akartam menni se a bankkal, se a frontra, ugyanis megkaptam a (katonai behívómat is ... — Mi történt a katonaszö­kevénnyel? — Hosszú história. Leven­tékkel vonultam, megszök­tünk, kaland ért kalandot, de a lényeg az. hogy túlél­tük. Közvetlenül a háború után közmunkákon dolgoz­tam, majd harmincegy hó­napot a Szovjetunióban töl­töttem. 1947. július 31-én, éppen a választásokra ér­tünk haza. Talán nem is volt véletlen ... Esztendei betegeskedés után 1948-ban már a vasút­építők között találni. Meg­ismerkedik a szövetkezeti mozgalommal, tanfolyamra jelentkezik. — A ráckevei tanfolyam végén közölték, hogy 1949. április elsején Kaposváron kell jelentkeznem munkára. Hát így váltam somogyivá. A Mészöv elődjénél lettem körzeti ellenőr. Egy év múl­va már Nagyatádon dolgoz­tam, majd Siófokra kerül­tem. Szinte mindenfélét csi­náltam a szövetkezeti moz­galomban. Amikor megszü­letett a fiam, dönteni kel­lett, hogy mit csináljunk. Akkoriban nem úgy volt óvoda meg bölcsőde, mint most. A feleségem atádi, hát visszaköltöztünk, hogy ő is dolgozhasson. Hát itt ra­gadtunk. Jéger Ferenc 1959 végéig vett részt a szövetkezeti mozgalomban. 1960, január elsején kinevezték a nagy­atádi konzervgyár főkönyve­lőjének, majd tíz év múlva lett ugyanott igazgató. Az a huszonöt év. amit a gyárban eltöltött, a konzervgyár tör­ténetének legfontosabb ne­gyedszázada. Erre az idő­szakra esik a nagy rekonst­rukció, s az önállóvá válás is. — Nem akartam megvál­ni a szövetkezeti mozgalom­tól, de belefáradtam az ál­landó szélmalomharcba. Ki­nőttük a boltokat, nem volt kereskedőképzés, nem vol­tak raktárak, nem beszél­hettünk vagyonvédelemről... — A konzervgyár sem kí­nált nyugodtabb feltétele­ket. — A magyar konzervipar történetében fontos esemény történt akkor. Megkötötték a szovjet—magyar kertésze­ti egyezményt, amelyben hosszú távra vállaltuk a zöldség- és gyümölcsszállí- tást. Ennek következménye a konzervipar rekonstruk­ciója. Nyíregyházán új gyár épült, Békéscsabám a megüé- vő épületek átalakításával hoztak létre újat, Debrecen­ben is megkezdődik az épít­kezés. Paksot, Szigetvárt és Nagyatádot is fejlesztik. 1960—62 között épült meg az a kilenc lakás, amely­nek egyikében most ülünk. Akkor készült el a hidro- glóbusz, megkezdtük a fő­zelékgyártást. paradicsomsű­rítő készült, vásároltunk egy folyamatos sterilezőt. S csak ezután kezdődött az a nagy rekonstrukció, amely 1965-tól 1969-ig tartott. 1964- ben tizennyolcezer tonna konzervet készítettünk. A rekonstrukció ötvenezer (ton­nás felfutást írt elő. Ma öt- venöt-hatvanezer tonna kon­zervet ad a gyár... Azzal, hogy valaki az egyik napról a másikra nyugdíjas lesz, még nem változik meg az ember gon­dolkodásmódja. Jéger . Fe­renc mindennapjaihoz ugyanúgy hozzátartozik a gyárban való gondolkodás,, mint eddig. Meséli, a hetve­nes éveket a felfutás évei­ként emlegetik a gyárban. Ezalatt hétszer lett kiváló. Ahogy hallgatom gázdasá­Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulását a szabad országrészen megje­lenő liapok, a szovjet pa­rancsnokság segítségével szétutazó küldöttek népgyű­lései, a hlitJlerista-hyilas el­nyomás alatt sínylődő ország­részekben pediig repülőgépek­ről ledobott röplapok, a moszikvai és a londoni rá­dió adásai adják hírül. A rendkívül nehéz és éppen a megbízható hírközlésit légin • kább akadályozó háborús vi­szonyok ellenére terjed a hír, terjed a kormányprog­ram és a tisztességes magya­rok körében nagy lelkesedést, -egyetértést, reménykedést kelt. A íhiitlerlista-nyilas ban­diták álltai erőddé változott •és a pusztulástól rettegő Bu­dapestre is megérkezik az esemény híre. „Talán soha hír még nem terjedt olyan futótűzként -egy milliós vá­rosban, -mint a debreceni kormány megalakulásának híre az ostromlott Pest szo­morú karácsonyán ... Az -emberék arcáról hosszú he­tek éta -először tükröződött a -boldogság és -a reménység -meleg napsugara” — írta -egy szemtanú. A Sopronban működő nyi­las „országgyűlés” naplójá­ban viszont azt j-egyezték féi|, hogy az egyik hungaris­ta -interpelláció formájában ott lis szóba került az „úgy­nevezett elenlkonmány” ügye, és báró Kemény Gábor, a bábkormány külügyminisz­tere Éaala Róbert párttest- vérónek kérdésére azzal vá­laszolt, hogy ellenkormány nincs, az „,csak az ellenséges rádióadók hírverésében léte­zik”. Persze, a nyilasok hazud­tak önmaguknak és,azoknak, akik még kénytelenek voltak ostobaságaikat tűrni, vagy esetleg még hittek -is benne. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány nagyon is létezett, s nemcsak a már felszabadí­tott országrész ügyeinek te­téz ését vette kezfoe, és mű­ködése nemcsak azit jelen­tette — Révész Imre debre­ceni református püspök, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjének tíz esztendő­vel későbbi értékelése sze­rint —, hogy ,,a már felsza­badult keleti arszágfélben a nemzetgyűlés és a kormány megalakulásával, mondhatni, -egy csapásra megszűnt az addigi kínos és bénító bi- zanyltalankodás, s az új re­ménységből új rend, új mun­ka, új felelősségérzet szüle­tett”,, hanem „azt is jelen­tette, hogy a fasiszta hordák utolsó veszett csapatai alatt nyögő -nyugati országfélnek is volt -már hová emelnie köny- myes, de bízó tekintetét”. És: „A téboílyszül'te csodavárá­sok helyett már a hadicse- iékmények alatt, vérpárák gőzölgése közben elfoglalhat­ták helyüket a reális re­ménykedések.” Reménykedni pedig, még­pedig reálisan nem volt könnyű azokban az időkben. Az idéigienes Nemzeti Kor­mány programjának -beveze­tőjében nem túlzott, amikor azt -állította: „Mohács óta nem zuhant ilyen mélyre az ország”. Aiz országnak azon a részén, ahol még folytak a harcok, naponta tömegével pusztultak az emberek, dől­tek rommá a házak, égtek az épületek. Maga Debrecen is -sokat szenvedett a háború­tól, amikor pedig az Ideig­lenes Nemzetgyűlés küldöttei szilveszter estéjén Kisújszál­lásra érkeztek, hogy újév napján nagygyűlésen ismer­tessék -az ottaniakkal a már -elérteket -és a teendőket, az orrukig sem látnak. „Be sem várva az új esztendőt, el­búcsúzunk a rtégitóli” — írja egyikük, Tariska István a debreceni Néplapban. — „Reggel meglepetés megle­petést ér. Kisújszállás ro­mokban hever. Egész utca­sorok égtek le. Egymás mel­lett -meredeznek a kiégett fa­lak. A városka főutcája, fő­tere, -a Kossuth utca. Nagy Imre utca mind csupa üsz­kös rom, -a .szövetséges’ nyo­méit viseli.” E szörnyű meglepetéssel ellentétben jön a következő, -a szép; a kellemes, amely a jövő ígéretét sejteti. A 11 órás, a helyi Nemzeti Bi­zottság által meghirdetett népgyűlésre már 10 órakor megkezdődik a felvonulás. A -gyűlésen — 15 fokos hidegben, közlekedés híján — ott vannak Tűnkévé, Tö- rök&zentmiklós, Karcag ki­küldöttei, megtanulni az új Idők szavát. Az új időkét, amiért már ők ils tettek va­lamit. „A város sízocSalista világnézetű kubikosai és ér­telmiségijei a felszabadulás első napjától kezdve tudták, miről van szó — állapította meg Tariska. — Azonnal po­litikai kérdésként kezeltek mindent: a személyi és va­gyonbiztonságét, a zsírt, a búzát, mindent. Ma rend van és bizalom. Mert mindezt ők maguk teremtették. — He­lyesen fogták fel -a nemzeti bizottságok szerepét, a de­mokráciát, a saját és a kö­zösség szükségleteit.” A békéscsabai pártszerve­zet jelentését — aláíró: Szó­bele András Itiitkár — az Ide­iglenes Nemzetgyűlés munká­járól tartott beszámoló gyű­lésről a Párttörténeti Inté­zet archívuma őrzi. Az 1945. január 5-én ikefllt jelentés szi­ntet ,,a 90 százalékban mun­kás hallgató -közönség lelke­sen magáévá tette a Nemzeti Függetlenségi Front -és az Idéigienes Nemzetgyűlés cél­kitűzéséit, és a magyar és a Vörös Hadsereg melletti lel­kes tüntetéssel oszlott szét.” A Délmagyarország kora­beli beszámolója szerint va­sárnap (január 7-én) -délelőtt „hatalmas demonstráció szín­helye voit Hódmezővásárhely városa...” A tudósító ..leírja, hogy „a különféle társadalmi -egyesületek, a politikai pár­tok -és a szakszervezetek; munkások, gazdálkodók, pol­gárok, a diákság, az ifjú­munkások, a vasutasok, -a postások; a nőmunkások cso­portjai -gyülekeztek, hogy ro- konszenv-tüntetéstt rendezze­nek az Ideiglenes Nemzet- gyűlés és a Nemzeti Kor­mány programja mellett”. A nép a Csáky Albin térről zárt sorokban zászlók alatt vonult fel a Kossuth téren lévő Fekete Sas szállóhoz. Hatalmas, ötméteres táblákat vittek a menetben „Éljen az Idéigienes Nemzetgyűlés!”, „Éljen az Ideiglenes Nem­zeti Kormány!”, „Földet a parasztnak!” feliratokkal. Ez a nagygyűlés éppen- olyan lelkes hangulatban folyt le, mint a diósgyőri, amelyen ötezer vasmunkás tett hijtet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front prog­ramja mellett. A -tudósító rögzítette: „Üdvözölték az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány Németország elleni hadüzenetét. A teljes felsza­badulás és a háború gyors befejezése érdekében a ma­gyar lipari -központ munkás­sága elhatározta, hogy még fokozottabb -energiával foly­tatja -termelőmunkáját, hogy elősegítse a nemzet kettős célját: a végső győzelem el­érését és az ország újjáépí­tését.” Amikor -ezek Ta lel-kes gyű­lések folytak, az Ideiglenes Nemzett Kormány -háromta­gú -küldöttsége Moszkvában tartózkodott, hogy aláírja a szövetséges hatalmak és a Magyarország közötti fegy­verszüneti egyezményt. Igaz, egy Ilyen okmányt Faragho Gábor -vezérezredes, ennek a kormánynak a tagja 1944. október 11-én már aláírt a szovjet fővárosban, de mint Horthy megbízottja. Ezt az egyezményt a magyar kor­mányzó megszegte, amikor nem rendelte el csapatai szembefordulását a németek­kel, és a fegyverszüneti szándék bejelentésekor való­sággal a nyilasok kezére ját­szotta a -hatalmat. Az új, immáron a kötelezettségeit minden (tekintetben elfogadó fegyverszüneti egyezmény aláírásával az Ideiglenes Nemzeti Kormány éppen azt akarta demonstrálni, -hogy az ország mindörökre szakított a Horthy-rezsimmel, amely ok nélkül, mondvacsinált ürügyekkel megtámadta a Szovjetuniót. Az egyezményt 1945. január 20-án írta alá magyar részről Gyöngyösi János külügyminiszter, Vö­rös János honvédelmi mi­niszter, és Balogh István mi­niszterelnökségi államtit­kár. Balogh István negyedszá­zaddal későbbi visszaemlé­kezésében -elmondta: az alá­írási akitus után tea követke­zett. Molotov négyszemközt Balogh véleményét kérte : meddig lesznek az oroszok és magyarok barátok? A pap-államtiltkár -melegséget érzett a szívében, hogy a szovjet államférfi máris ba­rátságról beszélt. Nagy Jenő gi okfejtéseit, eszembe jut egy néhány hónappal ez­előtti beszélgetésünk. Akkor arról faggattam, mit tesz majd nyugdíjasként. — Nem fogok dolgozni! — hangzott a tömör válasz. Most erre emlékeztetem. — Mit csináljak, rábe­széltek erre is. rn.eg arra is. Tagja vagyok a városi párt­bizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. Ez már önma­gában is elfoglaltságot je­lent. A gyárban megkértek, hogy legyek a szakszervezet vezető propagandistája, a marxizmus—leninizmus es­ti egyetem szakosítóján meg gazdaságpolitikát -tanítok. — Akkor horgászásra sem nagyon marad idő. Pedig készült rá. — Ügy vagyak vele, hogy amikor dolgoztam; akkor na­gyon kellett az a kikapcso­lódáshoz. most meg, hogy mehetnék, már nem is olyan izgalmas az egész. . . A figyelmes feleség ki­tüntetéseket mutat. Jéger Ferenc egyebek között tu­lajdonosa a Nyisztor György emlékéremnek, az Ifjúságért Érdeméremnek, a Munka Érdemrend arany fokozatá­nak is. Most november he­tedikén a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet vehette át. A több évtizedes kiemelkedő gazdaságszer­vezői és közéleti tevékeny­ségért. — Siker sikert követett. Van-e ennek valamiféle tit­ka, s ha igen. ak-kor mi az? Manapság meglehetősen rit­ka az olyan gazdasági ve­zető. aki tizenöt évig igaz­gató ugyanott, .ahol koráb­ban tíz évig főkönyvelő volt. — Nagyon egyszerű. Lus­ta voltam más munkahelyet keresni. Annyira meg soha sem ment rosszul a bolt, hogy mennem kellett volna. De félre a tréfáyal. Ez olyan, mint a foci. Ha az edző egy jó csapatot küld a pályára, s jó taktikát vá­laszt. akkor lehet nyerni. No ezzel én is így voltam. S azt hiszem, hogy sikerült egy jó csapatot létrehoznom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom