Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

1984. december 21., péntek Somogyi Néplap 5 ,,Elfújta a szél”...? Téli könyvvásár hiányosságokkal Közeledik a 'karácsony, egyre gyakrabban tapogat­juk laposodó pénztárcánkat. Mit lehetne még vásárolni szeretteinknek, barátaink­nak? Egy sikerkönyv, egy értékes művészeti kiadvány, kisgyermek fantáziáját fel­gyújtó mesekönyv segít a dilemma eloszlatásában. Nézzük meg, mit ajánl a téli könyvvásár a betéve­dőnek. a szórakozni vágyó­nak, a tudományra éhes kö­zönségnek és a gyermekek­nek? Molnár Istvánt, a József Attila Könyvesbolt vezető­helyettesét kérdezem : — Az elmúlt évekhez vi­szonyítva milyen a forgal­muk, melyek a slágerköny­vek. mi az, amit sokan ke­resnek. de hiába, és mire várnak legtöbben? — Forgalmunk jelentősebb a tavalyinál. A magánem­ber többet költ idén, mint a közületek. Ismét gond, hogy a már korábban megjelenő kötetek jelentős része novemberben elfogy és nincs utánpótlás. Ilyenek például: Pilinszky János: A mélypont ünnepé­lye, Száraz György: Törté­nelem jelenidőben című esz- szégyűjteménye vagy Tímár György: Szajnaparti eresz című kötete, valamint Gal- góczi Erzsébet regénye a Vidravas. — Mi volt a legnagyobb sláger az idei vásáron? — Kétségkívül Mailer: A hóhér dala. Kaptunk is be­lőle eleget, van még pár kötet. Ugyancsak nagy siker A magyar színészet nagy képeskönyve. A kutyabará­tok örömére megjelent a Kutyakalauz és siker Orbán Balázs: Torda város és kör­nyéke című munkája, mely kiegészítője a hasonmás ki­adásban tavaly megjelent Székelyföld leírásának. — Mely kiadványok meg­jelenését hiányolják a leg­inkább? — A szépirodalmi kiadvá­nyok közül nagyon várják Margareth Mitchell: Elfújta a szél című nagyanyáinkat gyakran megríikató szenti­mentális regényét, főleg az­óta. mióta a film vetítését beharangozták. Továbbra is népszerűek a Szilvási-köny- vek Néma című regényét türelmetlenül várják. — Az ifjúsági irodalom mit kínál? — Kevés a jó ifjúsági ki­advány, és főleg a. kisgyere­keknek szóló „igazi” mesék hiányoznak. Nagymamák ke­resik a klasszikus meséket: Andersent, a Grimm-mesé- ket de Benedek Elek és Illyés Gyula magyar népme­segyűjteménye is hiányzik. Szépek a finnugor, az ázsiai, az indiai népmesék, de a mi nyelvünk és gondolkodá­sunk egy kicsit nehezebben fogadja be ezeket. Kevés, illetve nincs a 2—3 éves korosztálynak való színes leporelló. Keresik a Gőgös gúnár Gedeont a Kirándu­lás az ABC-hegyre című könyveket, de csak egy-ikét darab van belőlük. Az iga­zán érdekes, értékes kiad­ványok már itt is elfogytak. Az olvasóközönség érdek­lődése a szépirodalomtól a történelmi és az ismeretter­jesztő munkák felé tolódott. Gondot okoz az egyre gya­koribb nyomtatási és kötés­hiba. Havonta kb. 5000 fo­rint értékben okoz kárt ne­künk. Ezeket a példányokat természetesen kicseréljük, ha mód van rá vagy el­küldjük javításra. v. Á. Kubai lányok mesélték EGY ÉV UTÁN Szikráz/áan kék égbolt, va­kító napsugarak, érett gyü­mölcsüktől roskadozó pálma­fák s a forró tengerparti ho­mokot nyaldosó fodrozó, hul­lámok. Képzeletünkben — de­cemberi időjárásunk kont­rasztjaként — ilyen kép ele­venedik meg, ha Kubára gondolunk. S így emlékeznék a kaposvári Pamutfonó-ipari Vállalatnál dolgozó kubai lá­nyok hazájukra. A négy év­ből melyet Magyarországon töltenek alig több, mint egy év telt él. — Jövő évben utazhatunk haza meglátogathatjuk csa­ládunkat — mondta Juana Irene Cabrales, a kubaiak csoportvezetője. — Lányaink nagyon jól érzik magukat itt, de természetesen hiányoznak a szülők, a testvérek és a barátok. A vállalatnál1 21-ig ledol­gozták a két ünnep közötti munkaidőt is. Mivel fogják eltölteni több, mint egy he­tes sízBibadiidejüket? — Különböző kulturális és sportprogramokat szerve­zünk — válaszolt Maribell Miranda Marrero. — Spa­nyol nyelvű filmeket vetí­tünk, valamint kedvenc sportágiunkban, a röplabdá­ban mérjük össze tudásun­kat. — Mi Budapestre és Duna­újvárosba utazunk a barát­nőimmel — veszi át a szót Aracelis Concepcion —, sze­retnénk jobban megismerni a magyar fővárost. — Én már vontam Buda­pesten, mondhatom gyönyörű város — szól közbe a har­madik kiuibali lány, Ana Lidia Sosa . — Csodálatos hidjai és a Mangit-sziget élénken él­nek bennem. — Nem beszélve az áruhá­zakról és a boltokról — te­szi hozzá kuncogva Maribell, majd így folytaltja: — Néhány napot Csehszlo­vákiában töltök, meglátoga­tom az ott: dolgozó vőlegé­nyemet — Hogyan sikerült hozzá­szokniuk a változékony idő­járáshoz? — Megszöknünk még nem sikerült, állandóan fázunk — felelik szintté egysizerre —. de az első havazást kíván­csian vántulk. Itt hallottuk, hogy az első hó széppé tesz, s az emberek csodálkozó te­kintetétől kísérve arcunkat az égre emelve fürdettük a csodaszerben. Tavaly télen szánkóztunk is, s bár ;nagyon hideg és számunkra idegen a hó, igazán színesebbé teszi a klímát. A magyar konyha ízedre terelve a szót, kiderült Lídia a gombás ételeket kedveli, Mariból1!1 pedig a magyar spe­cialitások közül, a sütemé­nyekre szavaz, szívesebben főz magának otthon, a leány- szálláson. — Gyakran (készítek ku­bai ételeket. A hiányzó nyersanyagot le lémén y esség _ gél pótolom. A kongrishoz például — menyet nagyon szeretek — főzőbanánra len­ne szükség. Gyorsan felfe­deztem, hogy ha az almát olajban megsütöm, az íze megtévesztésig hasonlít a főzőbanánéhoz. A lányok apró történeiteket meséltek, melyek még ma is mosolyt csalnak arcukra. Szó esett az étlapról való ren­delés nehézségéitől a bolti hevásárlókosárig, melyet az utcasarokról, vittek vissza, számos élményről., mely be­illeszkedésük során előfor­dult velük. Újra és újra visz- szátémék a hó és a havazás nyújtotta örömökre. Tekinte­tükben azonban ott a vágya­kozás hazájuk, családjuk után. Tamási Rita Csaknem húszéves a lábodi honismereti szakkör, amely egy lel­kes pedagógus, Mike Györgyi vezetésével gyűjti a környék tárgyi emlékeit. A község fel- szabadulásának 40. év­fordulóján nyitották meg a művelődési ház­ban az állandó bemu­tatótermet; itt a legér­tékesebb tárgyakat ál­lították ki. Karácsonyi hangversenyt rendeznek szombaton Siófo­kon és Marcaliban. Az ün­nepi hangulathoz liillő műsort állítottak össze Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban, attól a Kapos­vári Szimfonikus Zenekar Merényi György vezényleté- veil IBách, Vivaldii, Händel, Schubert és Mozart művöket szólaltat meg. Többek között közreműködik a kaposvári Táncsics Mihály gimnázium énekkara. A műsor este hét órakor kezdődik. Marcaliban a helyi zeneis­kola és a Mikszáth úti álta­lános Iskola pedagógus kó­rusa közreműködésével ren­deznek karácsonyi hangver­senyt a felújított művelődési hasiban szombaton 18 óra­kor. A létesítményt előtte egy órával adják át Ezzel egyidőben nyílik meg Gáspár Andrásnak, a kaposvári Csi- ky Gergely Színház díszlet­festőjének kiállítása az intéz­ményben. Marcalliban a kép­tárban ezekben a napokban látható a Barcson élő Győri Vilmos fotókiállítása — ön­arckép címmel. A karácsonyi ünnepekkel megkezdődik a diákok téli vakációja. Kaposváron, a Ki­lián György Ifjúsági és Út­törő-művelődési Központban ma 18 órakor diszkót ren­deznek. A diákcentrum ren­dezvénysorozat keretében szombaton 18 árakor az Ist­ván, a király című magyar rockopera népszerű szereplő­je, Vikidál Gyula találkozik rajongóival, majd egy órával később a P. Box együttes koncertje kezdődik. Vasárnap is nyitva az ifjú­sági ház, 15 órakor ajándé­kot készíthetnek azok, akik ezt eddig elmulasztották; D;- ákkarácsony címmel, 17 órá­tól. Meglepetés — így ajánl­ja programját az intézmény. Siófokon a Siotour üdülő­helyi klubban 22-én 20 órá­tól diszkó. E napon a Dél­ballatoni Kulturális Központ­ban 14 árakor filmet vetíte­nek a gyerekeknek. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Házban a napok­ban nyílt meg Kovács Ta­más grafikus kiállítása, a tárlat január 6-ig tek inthető meg. A játszóház program keretében szombaton mézes­kalácsból formálhatnak ka­rácsonyfadíszeket a gyere­kek. A nagyatádi konzervgyár Radnóti ifjúsági klubja 25- én 19 órakor vidám, zenés esttel emlékezik meg kará­csony ünnepéről. E napon Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúságii Köz­pontban 20 órától karácsonyi bált rendeznek az intézmény zenekarának közreműködé- iséviel. Homokszentgyörgyön a művelődési házban szomba­ton játszóház programja vár­ja az érdeklődőket. Vasár­nap I8.30-kor a népszerű Rá­kóczi hadnagya című filmet vetítik. Habon is karácsonyi bál 'lesz 25-én 20 órától a Blokk együttes közreműködésévej. Berzencén szombaton 17.30- fcor nyitják meg a Téli park diákcentruma rendezvényso­rozatot a termelőszövetkezet ebédlőjében, a műsoron fel­lép a helyi iskola kórusa, a somogyudvarhelyi honisme­reti szakkör; a vízvári mű­velődési ház irodalmi szín­pada Babits Mihály Jónás könyve című műsorát mutat­ja Ibe. Visszatérve a megyeszék­hely karácsonyi programkí­nálatára: a Latinca művelő­dési központban szombaton 10 órától karácsonyi játszó­ház. A Somogyi Képtárban a megye képzőművészeinek felszabadulási kiállítása lát­ható, a megyei múzeumban Szentgyörgyi József festőmű­vész aükotásaiit tekinthetik meg az érdeklődők. Pinker elvtárs azt üzente... — Teljesen reménytelen a helyzetem, Pinker bácsi — panaszolta a szomszédjának Iregi. a nyúlszívű hivatal­nok. — Negyvenéves korom­ra nem vittem többre a só­hivatali előadóságnál. öt éve nem emelték a fizetésemet. A tető évek óta beázik a fe­jem fölött, és a feleségem pipogya fráternek nevez, ne­veletlen gyermekeim füle hallatára. Gyanítom, hogy évek óta megcsal, de félek megkérdezni tőle, mert még bevallja. Nincs más hátra, mint az öngyilkosság. Teg­nap már megírtam a búcsú­leveleket. Egyet a feleségem­nek, egyet a főnökömnek, egyet pedig az IKV igazga­tójának. Vettem öt levél kal- mopirint; este, ha lefekszem, mind beveszem, és nem éb­redek föl többé. — Hülyeség — mondta ne- mës egyszerűséggel az öreg. — Inkább tanulja meg a va­rázsszót. Holnap reggel men­jen be a főnökéhez, és mond­ja meg neki, hogy üdvözli a Pinker elvtárs. — Maga ismeri a főnö­kömet, Jani bácsi? — Ismeri a fene; de a fő­hatóságnál bizonyosan van egy olyan Pinker, akitől fél- a főnöke. Találjon ki hozzá egy szép mesét, aztán majd meglátjuk... Másnap reggel sugárzó arccal, kopogás nélkül nyi­tott be rettegett főnöke ajta­ján Iregi Kázmér. Kínálás nélkül helyet foglalt, rá­gyújtott a főnök cigarettá­jából, és gondolataiba mé­ridien arcába fújta a füstöt. Mielőtt még Rókaházi fel­ocsúdott volna meglepetésé­ből, méltóságteljes hangon kijelentette: — Pinker elvtárs üdvözle­tét küldi. Bár nem hatalma­zott föl rá, gondolom, nem fog nagyon megharagúdni, ha elpletykálom, hogy két hét múlva revizorokat küld hoz­zánk. Szeretné, ha mindent rendben találnának. — Hogyne. .. hogyne... Két hetet mondott, ugye? Hol találkozott vele? — Nem dicsekvésként mon­dom, de telekszomszédom a Dunakanyarban. Utólagos engedelmével átadtam neki Rókaházi elvtárs üdvözletét. Sóügyekben nagyon jó szak­embernek tartja magát, csak... — Csak? — No jó, elmondom... De köztünk maradjon! Szóval a káderutánpótlást nem tartja túlzottan jónak. — Hm... — gyöngyözött ki a verejték Rókaházi hom­lokán. — Magam is sokat tépelődtem ezen álmatlan éj­szakáimon. Mondd, kérlek, Kázmérkám, nem volna kedved elvállalni a keserű- só-csöpört vezetését? Kapsz hozzá 1500 forint fizetés- emelést. — örömmel, Robi bátyám, ha ezzel szolgálatot tehetek neked, és természetesen Pin­ker elvtársnak is. — Akkor hát elsejétől te leszel a keserűsó-csoport ve­zetője. Az IKV főmérnökének ke­zéből kiesett a toll Pinker elvtárs nevének hallatára ... — Mi, kérem, mindent megteszünk az állagmegóvá­sért, de ugye, azt Pinker elvtárs is tudja, hogy a ke­ret nem kimeríthetetlen kút. Ennyit engedett, ennyit tet­tünk. Ha ugyebár kaphat­nánk még egy kis pótkere­tet ... Bár a szakemberünk is kevés, meg ... szóval a gazdasági helyzet függvényé­ben mindent... — Igen, ezt nagyon jól tudja a Pinker elvtárs is — hagyta helyben Iregi. — Csak az a baj, hogy a múlt­kor éppen hullott a harmat, amikor fönt járt nálam, és nem hozott magával eser­nyőt; bőrig ázott szegény Pinker elvtárs. Talán még meg is hűlt. Nagyon szégyel- tem magam, hiszen már évek óta... — Egy szót se többet, Iregi úr! Pinker elvtárs egészsége nem tűr halasztást. Még ma kiküldőm a tetőfedőket. Két nap múlva vadonatúj tető díszelgett Iregiék háza tetején. És a táskájában ott lapult a keserűsó-szagú cso­portvezetői kinevezés. — Szerelmem! — ugrott a nyakába a felesége. — Te vagy a legnagyszerűbb em­ber a világon. Te vagy a föld legvonzóbb férfia. ölelj, hadd olvadjak el karjaid­ban! ... Mondd, hogy tudtad mindezt elintézni? — Nem én — feleli sze­rényen Iregi. — Pinker elv­társ üzente. — Ki az a Pinker elvtárs? — Nem mindegy, szívem? A lényeg az, hogy sikerült. Aztán becsöngetett a szom­szédba. — Jani bácsi! Üdvözli a főnököm, az IKV főmérnöke, meg az asszony. A kalmopi- rint azért megtartom. Hátha meghűl valamelyik, és majd elviszem neki, Pinker elv­társ ajándékaként. T. Ágoston László

Next

/
Oldalképek
Tartalom