Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

1984. december 16., vasárnap Somogyi Néplap 5 KÖNYVESPOLC Arborétumok országszerte KI a minta? Foglalkozások becsülete Paraszti időkben a föld nagysága, a gazdálkodás mi­nősége meghatározta a faluban, ki a minta, ki az élő iga­zodási pont a többiek előtt. Az életmódváltás ha nem is egyszeriben ,de néhány évtized alatt másfajta mintákat állított a falusi ember elé. Ki ma az eleven felkiáltójel, mely foglalkozásoknak van presztizse a vidéki ember előtt? Erre kerestem választ, és sorsokba botlottam. Mészöly Győző szerkesz­tésében Iá tött napvilágot a közelmúltban egy nagyszerű válogatás a Mezőgazdasági kiadó gondozásában. A könyv címe: Arborétumok országszerte. Nemzeti értékeinknek, ter­mészeti kincseinknek jelen­tős részét teszi ki az a 600 arborétum és dendirológiai értékű park, melyekből a legfontosabbakat, mintegy 250-et mutat be ez a kötet. Ma, amikor országszerte ége­tő szükségét érezzük a csak­nem feledésbe merült, omla­dozó, a magyar művelődés- történet jelentős értékeit képviselő kastélyok, főúri kúriák felújításának, feltét­lenül közérdeklődésre tarthat számot egy, az épületek ke­retéül szolgáló történelmi kertek jelenlegi állapotát, tudnivalóit bemutató isme­retterjesztő könyv, amely el­sősorban a nagyközönségnek íródott. Első része az arboré­tum fogalmával, annak kü­lönböző válfajaival, történe­ti kialakulásukkal, jelentősé­gükkel foglalkozik. A máso­dik rész áttekinthetően, me­gyénként csoportosítja, is­merteti hazánk jelentősebb kertjeit, dendrológiai gyűjte­ményeit. Nem lehet haszontalan ezt a könyvet országjárásaink alkalmával magunkkal vinni és segítségével olyan temé- szeti, kulturális értékeket fölfedezni, amelyek mellett — hollétükről, jelentőségük­ről sem tudva — sokszor el­megyünk. Nagycenk, Eszterháza, Martonvásár, Keszthely, Pusztaszer vagy Somogyból például a csurgói gimnázium parkja, a somogyvári Széche- nyd-kastély, a zalai Zichy­Töredék Ezzel a címmel 17 részes sorozat vetítését kezdi meg a Televízió a mai napon. A népi vallásosságnak a provinciális művészet köré­be tartozó tárgyig emlékei igen sokáig a művészettör- énet mostohagyermekei /oltak. Nehezen osztályoz- aató művek, határmezsgyén .zülettek, rétegkultúrák netszőpontján, nagy stílu- :bk perifériáján. Évszáza- iokon át fontos feladatot ;eljesítettek : a falu vallásos Hetének voltak kellékei, és ugyanakkor tükrözték, sza- jályozták a parasztság, il- etve a kisvárosok, a kispol­gárság és parasztság közöt- j átmenetet alkotó rétegek cépzőművészeti kultúráját, esztétikai ízlését. A paraszti vallásosság árgyi emlékeit bemutató ilmék nem kultúrtörténeti «számolók, céljuk nem az, tőgy a vallásszociológia szel­emében számba vegyék a Lépi vallásosság sajátossága- t, hanem egy — mindeddig rthetetlenül mellőzött — ajátos művészeti terület itkait tárják fel: a provin- iális művészet látásmód - át, formalkincsét, nemes gyszerűségét és mély érzel ni tartalmát. A 17 részes sorozat film­éi: Mindörökké; A múlan- óság fölé; Harangláb; Ma- onna; Kőkrisztus; Virágozó sztalosok I. (Reneszánsz) ; lindszentek; Üvegképek, 'irágozó asztalosok II. (Du ántúl); A Iákosi templom; rasboldogasszony ; Plén- Irisztus ; Virágozó asztalo- ak III. (Kelet-Magyaror- zág); Mária-siralom; Kru- say-oltár; Virágozó aszta­lok IV. (Észak-Magyaror- zág); Sirató; Kálvária. A filmsorozat alkotói : .bonyi Antal operatőr és 'émeth Attila. Irta és ren- ete: Olasz Ferenc. kúria kertje sok történelmi, kulturális emléket idéz. E parkok megismerésével vé­gigkísérhetjük azokat az épí­tészeti, kertépítési irányzato­kat, amelyek történelmi sor­rendben kövétték egymást, megtudhatunk egyet-mást azoknak a fóuraknak, közép- osztálybeliékinek, erdészek­nek, kertészeknek, lokálpat­riótáiknak a törekvéseiről, szorgalmáról, emberi kapcso­latairól, anyagi-hatalmi le­hetőségeiről, akik ezeket lét­rehozták és fenntartották. A rangos kertépítészet a három irányba kiterjedő tér zömében élő növényi anyag­gal történő felosztásának, formálásának művészete. Stí­lusa a különböző történelmi korokban változott. A rene­szánsz szigorú formai ele­mekben nyilvánult meg. A francia barokk geometriai szabályossága, merevsége a tájképi kertek természetessé­gében felvilágosult termé­szetszemléletet és szabadság­eszméket tükröző stílusje­gyekben oldódik fel. Hazánk kertjeinek zöme ez utóbbi formaelemekét viseli. Páratlan esztétikai élményt nyújtanak azok a gyűjtemé­nyes kertek, amelyek nö­vényanyagát alkotójuk és fenntartóik anyagi lehetősé­geik birtokában sokoldalúan gazdagították. E kertek nö­vényanyagának jelentős ré­sze nem volt honos hazánk területén, ezért az ültetvé­nyek csemetéit külföldről, sokszor más földrészekről kellett ideszállítani. A meg­maradt és ma már koros fa­egyedek a hasznosítási kísér­letek élő tanúi és hizonyíté- kai. A somogyi ember jóleső érzéssel forgatja ezt a könyvet, mert a tárgyalt kertek közül a legtöbb So­mogyiban van. Szám szerint negyvenkettő. Somogy után Vas, majd Fejér megye kö­vetkezik. A megyeszékhely­ről a toponári általános is­kola parkját említi, kiemelve a kastélyépület előtt álló kü­lönleges, palack formájú törzsű, hatalmas platánokat. (Sajnos, a három fa közül egyet a közelmúltban fele­lőtlen, illetéktelen engedélye­zés következtében kivágtak.) A könyv szöveges anyagát 24 színes és 150 fekete-fehér fénykép egészíti ki Hartner Rudolf Vitaute Zsilinszkajte Amikor Sziszifusz meg­kezdte a kényszermunkát, természetesen őrt is állítot­tak melléje. Ennek dolga volt ellenőrizni, teljesíti-e u rab a normát, annyiszor von­szolja-e fel a követ a hegy­re. ahányszor elő van írva, nem lazsál-e, nem próbál-e fondorlatos módon túljárni az istenek eszén — nem ej­ti-e például „véletlenüV’.va- lamelyik szakadékba a kö­vet, nem cseréli-e ki eset­leg könnyebbre. Szegény Sziszifusz soha­sem tudhatta, mikor és hon­nan bukkan fel az őr. Hány­szor megtörtént: körülnéz, s hogy semmi gyanúsat nem észlel, leülne kifújni magát — hát az őr máris ott te­rem! Fogja a trombitáját és trombitál, jelzi az Olimpusz- nak az elítélt kötelességsze­gését. Aminek persze bün­tetés a vége. másnap két- annyiszor kell felgörgetnie a követ, mint rendesen. Egy idő elteltével feltűnt azonban Sziszifusznak, hogy egyre ritkábban kapják raj­ta; hogy bár nem siet azon­nal a visszaguruló kő után, hanem gyönyörködvén a ha­Porrogszeritkirály, decem­bernek az a napja, amely szürke napok között verő­fénnyel örvendeztet meg mindenkit. Az otthonülőket is előcsalogatja a jó idő. Ilona néni a postást lesi. — Kétszervarga vagyok én, lelkem. Merthogy Varga Ilo­na volt a nevem lánykorom­ban, az uram után meg Var­ga Józsefné. Mondtak Ilon­nak, Ilonkának, Ilonának. Ilonnak, amikor rossz vol­tam, és elnáspángoláshoz szólítottak, úgy ám ... Szép háza van, berzencei kőműves tette rendbe, öz­vegyasszony három éve; ha ehhez teszünk hetvenet, ki­jön, hány tél havazta életé­ben a porrogszentfcixályi ha­Varga Jánosné vas csúcsokban, elüldögél, hogy bár leereszkedvén a völgybe, nem lát azonnal a kő görgetéséhez, hanem el- heverészget, sőt szundít is egyet mellette — és nem történik semmi! Föl is sze­dett hamarosan pár kilót, a szeme is kifényesedett, sőt időnként arra tévedő pásztorlányokról való áb­rándozásra is vetemedett — mégse trombitált senki! Telt. múlt az idő, nemze­dékek és korszakok váltot­ták egymást, új szelek fúj- dogáltak e távoli hegyvidé­ki körzetben is: a falvak mellett városok épültek, s a városok kultúrája és tech­nikája az elektromos táv­vezetékek lábain eljutott a falvakba is — csak Sziszi­fusz munkája nem válto­zott semmit: ugyanaz a hegy, ugyanaz a kő, taszi- gáld fölfelé, fuss utána le­felé ... És nem változott persze az őrök szokása sem: egyre szaporodó magán­ügyeiket mind munkaidőben igyekeztek elintézni... Sziszifuszban pedig — mi­után újabban hószámra nem- látta őreit — merész elha­tározás érlelődött: leteszi tárt. A keze fürge, mint lánykoráhan. Szép rongysző- nyeg-lábtörlőket ügyeskedik a rámán. — Hát hallja nehezet kér­dezett, én meg nem tudom mondani, ki máma a minta- ember. Ha mégis mondok valamit, csak azt, hogy az. a meglátásom: aki régen is az volt, máma sem utolja. Horváth Lapu János jó gaz­da volt, az most nyugdíj fe­lé ballagva, téesz-elejeként is. Varga Jánosné rokon. Hu- szonmégyes születésű, de ókula nélkül olvassa az apró betűket is. Egyezik a véle­ménye. — Akik régen nagyparasz­tok voltak, azok ma is előny­ben vannak; tudták merre egy időre rabsága bilincsét, s alászáll oda le, a Stixbe a teljesen más, ismeretlen lenti életbe. A kísértés oly erős volt. hogy a visszagu­rult kő utáni lefelé eresz- kedtében egy napon nem állt meg a hegy lábánál, hanem tovább haladt a sík­ság felé. És minél tovább jutott, annál különösebb, csodálatosabb látvány tárult megrendült tekintete elé: autóutak, vasutak, autók, re­pülőterek ... Egy fél napja már a vá­rosban nézelődött, csodálta a kirakatokat, a járókelők tömegét. Már éppen vissza­felé készült, amikor egy „őrt keresünk” feliratú táb­lán akadt meg a szeme. Vakmerő gondolat villan: agyába, s bekopogott a táb­la mögötti irodába. Széles válla, napbarnított arca, alkoholt nem látott or­ra oly meggyőző ajánlóle­vélként szolgált, hogy a pa­pírjai után már nem is ér­deklődtek. Mindössze arra figyelmeztették, hogy a vég­zendő munka nem különö­sebben vonzó, eddig még senki sem tartott ki sokáig: Tokai György lépjen az utód. Nem panasz­kodhatunk, volt földünk ne­künk is szépen. De nagy volt rá a teher a beszolgáltatási időkben. Beálltak traktoroz- ni a börényi gépállomásra. Az uram is traktoros volt, megkerestem két-háromezer forintot. Hallja-e, úgy ismer­tem Istvámmajont, Jolán tát, meg a többit, mint a tenye­remet. Éjjel is mentem a géppel. Egyezer elromlott va­lami, na bebaUagok a gépál­lomásra éjféli órán. Hát a keresztútnál ott áll egy fej- szés ember. Igen féltem, de köszöntem neki. Nem kö­szönt vissza, de fejbe sem vágott. Megestek ilyenek. Ez a nagy fekete ember néha még előjön álmomban. Huszonkét éves magama- gát idézi föl. — Jó ember volt az uram, mégis máshoz csapódott. Negyvenhat évesen halt meg más embereként. A szomszédban almát há­moznak. Egész hegynyit. Schmolcz Józsefné és Szeke­res Károlyné a konzervgyár­nak dolgozik, oda szerződ­tették a gyümölcsöt. A házi­asszony mondja: — Kétszáz fáról szedtük. Itt mindenkinek van almása. Exportra 10 hetvenért vií­Varga Józsefné ték, a hámozottért 8 ötvenet adnak. — Maga a minta után kér­dez — szövik tovább a szót. — Az a követendő, aki a munkahelyén is, meg a ház­tájiban is dolgozik. A férj traktoros a téesz erdészetében. A feleség ott­honi munkát végez, ellátja a ház körüli munkákat, gon­dozza a sertéseket. — Három gyerekünk van, a kisfiam mozgássérült, ez az állapot követeli meg, hogy itthon legyek. A koosiúton, mint hajda­nában a vándor mesterembe­rek, fiatalember mendegél. Tokai Györggyel, a tanácsi brigád festőjével későibb Porrogszentpálnál, aztán So- mogybükkösdön is találko­zunk. Estére ugyancsak el­fáradnák az apostolok lo­vai ... — Nem vagyok őslakos ezen a vidékien. Ceglédről nősültem ide másfél éve. Annyit mondhatok, a föld nem kell a fiatal embernek. A szakma ad rangot márna. Főiként a kőmű vési jár pénz­zel. Mert úgy van ez, hogy a házat a gazda még csak felépítteti, de mire a szoba­festőre kerül a sor, elfogy a tehetség. Akkor aztán azt mondja: „Majd kimeszeli az asszony!” — Kicsit keserű? — Nem, de tény ami tény: a prímet a kőműves mester­ség viszi. Azért a mi kar­bantartó brigádunkban is van szellem! Másodállásban váltottuk ki az ipart, így jobb. Ahány ember annyi véle­mény. Azért összegezni le­het: főként az idősebbek előtt van még presztízse a gazdálkodásnak, a fiatalab­bak inkább az iparoséletet, a szakmát tartják nagyra, s legtöbben úgy, hogy ez ki­egészüljön a háttérgazdasáig javaival. Leskó László isten háta. mögötti helyen kell lakni és dolgozni, távol minden civilizációtól és kul­túrától. — És mi lenne a dol­gom? — Kényszermunkára ítélt bűnözőt fog őrizni. Talán halott is róla: Sziszifusznak hívják. Igen fontos, hogy esténként el ne felejtse meg­nyomni a szolgálati helyi­ségben levő gombot — ez a jel, hogy minden rendben van. Ha mégis történne va­lami, mindenképpen igye­kezzen saját erejéből meg­oldani, mert a jelzés eset­leges elmaradása fölborítaná munkarendünket. külön költségeket okozna, sőt, ron­taná a statisztikát is! Alig egy óra múlva szol­gálati kocsi röpítette az új őrt munkahelyére. így lett Sziszifusz a maga gazdája, önmaga őre. Mint említet­tük. fő dolga a gomb min­dennapi megnyomása volt. (Egyébként *ezzel nem kel­lett sokat bajlódnia, mert az elődei már beszereztek egy szerkezetet, amely automa­tikusan nyomogatta a gom­bot.) A jóhoz hamar hozzászo­kik az ember— a mi Sziszi- iuszunk is megkedvelte új életét. Ha kedve szottyant, belátogatott a legközelebbi vendéglőbe, s rendelt egy jókora adag marhafartöt — á la Sziszifusz. Rendet te­remtett a szolgálati birto­kon is, kényelmes villát építtetett, megnősült, gyere­kei születtek, mindet isko­láztatta, nem is hoztak szé­gyent a fejére. Eközben persze gondosan óvta mítoszát: minden reg­gel úgy tett, mintha dolgoz­ni indulna, valójában azon­ban vadászni, horgászni járt, sörözgetett és be-benézett valamely fiatal özvegyhez. Fár év múlva, amikor elhí­zott, s rendetlenkedni kez­dett a szíve, megpróbálko­zott a kőterápiával. Megke­reste a régi kövét, ledörzsöl­te róla a mohát, a markába köpött, s mint mondani szo­kás. az ifjúságra emléke­zett. E kőterápia különösen az olimpuszi revizorok láto­gatásainak napjaiban bizo­nyult hasznosnak (igaz, hogy erről mindig előre értesítet­ték). E revíziók után föl­éledt izmait szemlélgetve és prémiumát számolgatva Szi­szifusz forró köszönetét mondott az isteneknek, hogy munkája, íme, nem veszett karba. (Fordította: Mátrai Veronika)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom